Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-10-22 / 43. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1913. október 22. — De azért ne ítélje el a m. t. közönség Eötvöst (és a szép kérésre meg is tette ezt a kedélyesen fecsegő m. t. publikum), hogy ő még azt |sem tudta, amit a beszédre merészkedő Tanódi tud (de ezt nem arra a különös positurára kellett érteni, amit az Eötvöst leczkéztető, bátor ifjú eme mondatánál megcselekedett, bemutatva azt a szónokoknál mindeddig szokatlan kézelhelyezést: hogyan kell a kezet — a két balkezet — nadrágzsebben, mellényzsebben, majd mind följebb elhelyezni, mig végre megállapodhatik a két balkéz ott, ahol a hónaljak alatt a mellény ki van vágva; talán méltóztatnak is ezt a szintén Keletről jött s az örök Keletbe visszakivánt kézbil- legtetést ismerni! ?), hogy t. i. a gazdasági, kereskedői viszonyok és zsidó boltosok szülik a szellemi mozgalmakat. Mert habár Eötvös idejében nálunk még nem voltak meg a fejlődéshez annyira szükséges ilynemű állapotok, de megvoltak külföldön. És Eötvös, aki nem látott hálószobája lámpájának megvilágított területén túl, meglátta a külföldet. — Hát hogyne látta volna meg, mikor szabadkőmives volt! Ennélfogva szükséges, hogy Szatmáron is szabadkőmives legyen mindenki, aki nem akarja, hogy ő, — már mint a szerény kis Tanódi — kimondja az illetőről lesújtó véleményéi.-- Mert ő, — t. i. a kis Tanódy Bandika — még Deák Ferenczről is ki meri mondani, hogy ez az érthetetlenül „haza bölcsének“ elkeresztelt valaki nem volt egyéb, mint egy közönséges szürke ügyvéd, aki egyszerű jogügyletül kezelte és hajtotta végre a kiegyezést ügyfelének, Magyarországnak nevében. Erre a fenyegtésre azlán a szombati és vasárnapi korzó közönsége félelmében tapsolni kezdett, mire a bátor ifjú mellénye tetejének oldalaiba helyezett kezeit megint természetes állapotukba visszahelyezvén, kecsesen leugrott a mozi világot jelentő vászna mellől. Ezek után szükségesnek tartjuk megdicsérni a Kölcsey-kört. — Mert azaz Eötvös, akiről ez a rekedt hangú ifjú beszélt, csakugyan nem érdemelt okosabb méltatót. A missiók eszünkbe jutnak-e, hogy már a halottak közt tudjuk a viola-talárist letevő, főpapi gyűrűről, mitráról, rangról és hatalmas vagyonról lemondó volt esztergomi praelátus kanonokot ? A ki — hogy több legyen, mint volt — elment missiós-papnak. Tudunke valamit ezekről a nagyszabású hősökről, a kik ott messze keleten hihetetlen lemondások közt terjesztik Krisztus országát ? Eszünkbe jutnak-e néha a bélpoklosokat ápoló missiós-apáczák hőstettei ? Szegényes, szűkös telepei, kis fakápolnái a fekete Afrika, a sárga Ázsia, a rézbarna India missionáriusainak ?. . Micsoda nagy, a lélek vérébe kerülő munka itthon is, kultur-államban, Krisztus után a XX. században a gyermekeket nem-emberi gondolkozásra tanítani! Vagy a felnőtteket — a iermé- szetfölötti élet e járatlan tudatlanjait — az evangelitimi viliágosságok megértésére vezetni! (Jaj, mert — valljuk be csak őszintén — a mi intelligentiánkban néhol rettenetes fogalmak uralkodnak a természetfölötti dolgok felöl!) Hát ezeknek a missiós-papoknak micsoda munkájok lehet, mig megtanítják a félig még állatokat (oh, nem a lelkűket értjük, de a látásukat), hogy ne emberi mértékkel mérjék a dolgokat! Mikor azt a durván összeácsolt, hatalmas fakeresztet fölállítja a missionárius ott a vadonban, néz e felénk, ide nyugatra, hogy menjünk, segítsünk neki ? Es fogjuk meg, kapaszkodjunk belé a kötelekbe, építsük meg a haranglábat, huzzuk meg a csilingelő csengőt, hogy jöjjenek a kereszt alá azok, a kik nem tudnak Krisztusról, Nagypéntekről, Egyházról, Eucha- ristiáról, evangéliumról semmit ? Bizony néz felénk az a magára hagyott missiós pap, hogy tegyünk valamit — ne érte, de — Krisztusért, a lelkekért, a pogányokért. Jó ám, kell ám erről tudnunk. Jó ám, kell ám járatnunk, olvasnunk a missiós-füze- teket, lapokat, a „Katii. Hitterjesztés Lapjai“, a „Visszhang Afrikából“ betűit, borítékját, ahol adományokról olvasunk: a chinai missiók javára; a pestis-betegek számára; a bélpoklosoknak; a Szent Gyermekség Müvei czéljaira ; az afrikai missióknak ; pártoló tagsági dijak a Claver Sz. Péter Társulatnak; adományok tárgyakban . . . — Es aztán jó ám belenyúlni a papírkosárba, levagdaln a levélboritékokról az elhasznált bélyegeket, gyűjteni a staniol papirt, képes levelezőlapokat, szivargyiirüket. És aztán jó ám lassan, szeretettel mindezt becsomagolni, hozzáadni egy-két obulust a szórakozásra szánt pénzből. Es elküldeni Esztergomba, Nagyváradra, vagy a „Visszhang Afrikából“ kiadóhivatalának Nágybecskerekre, vagy akár Salzburgba a Claver Szt. Péter Társulata középpontjának . . . — Es akkor olyan csodálatos öröm önt el bennünket. . . . Bizonyosan azért, mert érezzük, hogy valahol a Bazutó-föidön értünk imádkozik egy néger gyermek . . . Az egyetem püspökünknek. A budapesti tudományegyetem hittudományi kara a Koustantin jubileum és püspökünk aranymiséje alkalmából főpásztorunkat tiszteletbeli doktorrá választotta. Egyházmegyénk aranymisés püspökén kívül a hódolat eme ünnepi ajándékával köszöntötte még a hercegprímást, valamint az erdélyi és székesfehérvári püspököket. A király hozzájárult a nagy kitüntetéshez, amit a Hivatalos Közlöny a következőkép ad tudtul: „Ő császárt és apostoli királyi Felsége 1913. évi szeptember 3G-án Bécsben kelt legfelső elhatározásával, a m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter előterjesztésére legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a budapesti tudományegyetem tanácsa a keresztény vallás szabad gyakorlatának tizenhat százados évfordulóján, Nagy Konstantin-jubi- leum alkalmával dr. Csernoch János esztergomi érseket és Magyarország herczegp'rimá- sát, Szmrecsányi Lajos egri érseket, dr. székhelyi gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspököt, dr. Boromisza Tibor, szatmári püspököt, és dr. Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspököt tiszteletbeli hittudományi doktorokká felavassa és nekik a tiszteletbeli doktori oklevelet kiszolgáltassa.“ Ritka nagy ember dőlt ki okt. 12-én. Nemcsak generális-termeténél fogva volt nagy, hanem a fényes karriernél fogva, melyet az esztergomi egyházmegyében betöltött, mint esztergomi spirituális, majd szemináriumi rektor, esztergomi kanonok. De legnagyobb volt, ha nem is az emberek előtt, mindenesetre Isten előtt, midőn mint páz- máneumi rektor lemondott összes méltáságá- ról és rangjáról, és Szent Yincze szegény missióspapjai sorába állott. 1891/2 ik évben a gráczi lazaristák noviciátusánan nem volt nagy szükség a prédikációra : a 66 éves Lol- lok József novicius volt az élő predikáczió. — A lelkijeiében oly kiváló missióspap egyházmegyénk tagja volt, innen indult nagyszerű útjára. Született 1824 november 16-án Körmöcbányán. Elvégezvén középiskolai tanulmányait, felvétetett a szatmáregyházme- gyei papnövendékek sorába. Miséspappá szentelte 1848 április 22-ón Hám János szatmári püspök. Mint segédlelkósz működött Munkácson, Nagybányán és Szatmárt. 1851 ben Scitovszky herczegprimás, esztergomi érsek átvette őt az esztergomi főegyházmegyébe és káplánnak küldte Selmeczbányára. 1852 ben nagyszombati főgimnáziumi tanár, hol Sa- massával, Császkával, Meszlényivel és Hidas- syval együtt működött s kikkel mindvégig jó barátságban volt. 1861-ben a Pazmaneum lelkiigazgatója lett. 1876-ban mint esztergomi kanonok egyúttal a szeminárium rektora lett. Nemsokára XIII. Leo pápa kinevezte őt házi prelátussá s az esztergomi érsek a Pazmaneum kormányzójává. Mint esztergomi kanonok fenségesebb hivatást érezvén lelkében, 1890-ben lemondott javadalmáról, rangjáról, összes czimeiről és a De Paul szent Vincze által alapított missió-társaságba vétette fel magát, hogy a szegényeknek hirdethesse az evangéliumot. Amint bevégezte ujonczéveit, megkezdte misszionáriusi működését, melyet 26 évig gyakorolt nagy szeretettel, hozzáértéssel, szent buzgósággal s még 84 éves korában is naponkint 8 órát gyóntatott, sokszor 4 előadást, konferencziát is tartott. Százezrek élvezték az egyszerű és nagy misszionárius lelkének kincseit. Lemondott a nagy benefi- ciumról s méltóságról, de százszor annyit kapott érte: szeretetet, lelkeket, apostoli működést és hosszú életet. R. i. p. Wolkenberg dr. Kolozsvárt. Országos érdeklődés között történt meg 19 én a kolozsvári Szent Imre egyesület zászlószen- telési ünnepélye. A kegyesrendiek templomában Veni Sancte volt, ahonnan a vidéki kiküldöttek átvonultak az egyetem aulájába, ahol dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanár gyönyörű megnyitója után az egyetemek és főiskolák képviselői értekezletet tartottak. A lelkes és impozáns ünnepélyen jelen voltak gr. Apponyi Albert, Gieswein Sándor praelátus, országgyűlési képviselő, Vass József dr., Izsóf Lajos és még számosán az ország ka- tholikus előkelőségei közül. A nagygyűlés egyházi ünnepségei. A XII. Országos Katholikus Nagygyűlés egyházi ünnepségei november hó 8-án kezdődnek, amikor délután 5 órakor Csernoch János herczegprimás a Szent István bazilikában ünnepélyes Veni Sanctet celebrál, amely után Giesswein Sándor dr. prelátus a kereszt győzelméről és Nagy Konstantin császárról szent beszédet mond. Nov. 9-én reggel három templomban szentmise és közös szentáldozás lesz, délután Vs5 órakor Huber János a Katolikus Népszövetség titkára a szerviták templomában német szent beszédet mond, Glatt- felder Gyula dr. püspök litániát tart és áldást oszt, Ernyei Lajos apátplebános a Vili. kér. plébánia templomban tót szentbeszédet mond, Fischer Golbrie Ágost dr. püspök litániát. tart és áldást oszt. 5 órakor Robitsek Fe- rencz dr. a papnevelő intézet alkormányzója a Szent István bazilikában magyar szent beszédet mond, Szmrecsányi Lajos érsek litániát tart áldást oszt, majd a templom körül eucharisztikus körmenetet vezet. Nov. 10-én reggel a Ferencziek templomában Párvy Sándor dr. püspök szentmisét mond. 11-én reggel pedig Mailáth G. Károlz gróf erdélyi püspök ünnepélyes Te Deumot celebrál. Az Országos Katolikus Szövetség felkérte az egyházi hatóságokat hogy nov. 8-án az esti harangszót követő félórára az ország összes templomaiban a harangozást rendeljék el. A lipcsei csata emlékezete. a „népek csatájának“ századik évfordulóját okt. 18.-án nagy fénnyel ünnepelte meg a hadsereg. A Napóleonra gyászosan végződő harczban a monarchiából negyvenhárom gyalogezred és más fegyvernemből szintén több ezred vett részt. Ennek emlékére hadseregünk minden helyőrségében, igy a szatmáriban is házi ünnepség volt okt. 18.-án. Reggel a katonák a székestemplomban ünnepélyes szentmisét hallgattak, a mely után a legénységnek a tisztikar egyik tagja magyarázta meg formás beszédben a nap jelentőségét. Színházi bérlet. A színházi bérlők régi bérletüket megújíthatják e hó 28 án d. e. 9 órától 29 délután 1 óráig a színházi irodában. Uj bérletre előjegyezni 29. délután 3 órától 30.-ika déli 12 óráig lehet. Tetra szagtalan fertőtlenítő olaj kapható Poszvék Nándor gazdasági szakirodájánál Szatmár, Attilla-u. 8. Uj község Szatmármegyében. A belügyminiszter Szatmármegye községéhez intézett rendeletével, Apa községhez tartozott Apahegy telepet, önálló községnek jelentette ki és nevét „Apahegy“ alakban állapította meg. Függetlenségi szervezkedés Szatmármegyében. A vármegyei függetlenségi párt újjászervezése érdekében a választókerületekben e hó s a jövő hó folyamán gyűléseket tart. A vármegyei pártgyülés Szatmáron lesz nov. 30-án, a melyen résztvesz Apponyi Albert gróf és Károlyi Mihály gróf is. f Lollok József. ■ HÍREK
