Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-08-27 / 35. szám
„HETI SZEMLE“ Szatmár, 1913. augusztus 27. 4 len tisztességes kereskedő osztályt, mely e haladott országokban, a nemzet díszét képezi, mely alkot de nem rombol. Nem úgy mint nálunk, ahol a tisztességtelen fogásokban való jártasság szolgál a tekintély alapjául, aki ezt a kvalifikációt nem bírja az értelem hijjában szenvedő alkalmatlan elem, melynek bukását, a másiknak sebes gyarapodását látni igazán vérlázitó, mikor az a meggyőződésünk, hogy a tisztességes kereskedés igazi elsőrendű foglalkozás és mint ilyen, nemzeti szükséglet, a nép boldo- gitásának nagyszerű eszköze lehet. Ezt a hasznos organizmust elölik az élősdiek és ezzel megrontják a többi néprétegek életfolyamatát. Ez ellen nagy tisztogatásra van szükség, törvényhozás, közönség, családférfi, nő álljon a talpára, csak néhány hónapon át védekezzen, kitartóan, komolyan, akkor az a jó barátunk, aki oly meggyőzően tud beszélni a papi-birtokok, a kötött birtokok felosztásáról, érezvén bensőleg, hogy akkor majd az is a kisemberek gyenge kezeiből, vidám pálinkaszó mellett az ő kezükbe kerülhet. Nem mindenbe kontárkodó közvetítőre, hanem önnálló kereskedőre van szükségünk. Aki a mai rendszer mellett elveszti minden tekintélyét, melyre nagy szüksége van, ha a nemzeti fejlődés egészséges orgánuma akar lenne saját jólétének biztositása mellett, aki a társadalomban nem betolakodott, rossz lelkiismerettel terhelt megtűrt része, hanem hazájának, hagyományai tiszteletében fejlődött hasznos tisztes polgára, a nemzet gerincének egyik erős tagja. A változott életviszonyok között a magyar fajnak nem szabad elpusztulni csak azért, mert a csalástól irtózik, a vagyonszerzés csalafintás fogásaiban nem bir gyakorlattal, mert hiszékeny nyilt szivü gavallér. Ismerje föl a helyzetet, védekezzen, takarékoskodjék, válogassa meg amit vesz. Korlátozzuk vágyainkat, iktassuk a családi tűzhely biztonságát törvénybe, e szent és sérthetetlen tűzhely köré vonulva, segítsük a magyar kereskedelmet nevelő szövetkezeteket, a káros hatással működőkkel szemben és ha megtisztult a haza termő talaján az a terület, melyen a tisztességes kereskedelem gyermekeink közreműködésével felvirulva dúsan gyümölcsöz a nemzetnek, akkor kalapot emelve fejezzük ki ama hasznos és tisztes magyar kereskedő osztály előtt őszinte hódolatunkat. Szinyák alatt. — MAGYAR BÁLINT. — Krehaján túl, Szinyák alatt Megállóit a kóbor-csapat. Lomha fűbe terül egyik, Visszanéz a másik vágyón, Falatozik kettő-három S vezérüket szólják, feddik : — Túl vagyunk már öt határon, Kezünk zsibbad, tüdőnk fárad, Elég terhe volt a mának; Hegyen-völgyön átalle'ptünk, A felhőket alant látjuk Magasabbra miért vágyjunk ? . . . Ezer kidőli százados fa, Ezer bomló köporladás, Ezer fűszál hervadása, Ezer kopott bükkóriás Korhadt törzse aszott háncsa ; Kőnek porral keverése, Kezdett dalok megszűnése; Ezer gyökér, mely vizmosott, Ezer szikla, mely megrepedt, Ezer ág, amely letörött, Körobbanás, ha feldörög — Kezdet előtt, holtan, élve Ezer hangon zúgja, mondja : Mindennek a sir a vége . .. Es ha vissza kell majd hullni, Miért akkor bandukolni ? Mért kitenni küzdelemnek Oyöngeségünk’; fáradságunk’ ? Miért menni, vágyni feljebb ? Miért föl a hegyre hágnunk ? Többre megy, ki vágytalanul A hegy alatt pázsitra hull S nem kell neki semmi-semmi Csak lenni és — mégse lenni, Áhítozni, mégse vágyni Óhajtani, mégse várni, Mint ahogy, az élet árja Kívánja és nem kívánja Hogy szivünknek legyen és ne Legyen semmi kívánsága!... A magasság mire nektek ? — Kérdezitek, ember-lélkek ? : . . Mire menni, hogyha újra Lehullunk a poros útra ? Ösvényünkre hajlik egy ág S megijedtek, hogy szembe vág ? / . . . Tunya vén fa, tilalomfa, Rött levele fonnyadozva Lesi, mikor tud levállni . . . Mit törődtök a holtakkal ? / . . . Fel, fiuk, a hegyre hágni!. . . Itt egy árok — jaj — sivárok, Itt halnak el a virágok. Itt hal meg a gyopár szirma, Fönt a csúcson tovább nyílna; Itt gyűl meg a patak átka Itt hal meg az ég villáma . . . Tovább innen, föl, előre, Föl, egész a hegytetőre ! . .. Fiuk, tovább, egyre tovább : Léptünk kicsi, de szaporább, Mint a szellő, mely kifárad, Mint folyása patak-árnak; Több ajkunk egy sóhajtása, Mint száz erdő suttogása ; Több szivünk egy csalódása, Mint ezer lomb fakadása; Több a szív e kőnél, rögnél, Több a vágy fűnél, gyöpnél; Szemünk szirom : csöpp van rajta, De az a csöpp — isten-fajta; Mi több vagyunk, mint e minden . . . Ha megállunk s visszatérünk: Mit vihetünk haza innen ? ? Egy levelet ? . . . Egy virágot ? Fűszálat ? . . . Az óriások Többre valók, többért vannak . . . Neki föl a sziklafalnak. Föl . . . egy égbe sóhajtásért — Egy mennyekbe kiáltásért — Egy Istenhez pillantásért! — Emberi sors a győzelem . . . Tovább, hogyha meg is rogyik Lábunk előtted : Végtelen ! . . . Lapunk mai számát Merker Márton dr. szerkesztette, aki vállalja érte a felelősséget. Püspök ur Öméltósága, aug. 19-én távozott el Rómából, miután Őszentsége a a pápa ismételten kihallgatáson fogadta. Néhány napi külföldi tartózkodás után valószínűleg f. hó végén vagy szeptember első napjaiban fog visszatérni székhelyére. Szerkesztőségi hírek. Varjas Endre felelős szerkesztőnk aug. 28-án, Uhl Károly dr. belső munkatársunk pedig aug. 29-én érkeznek meg szabadságukról. A király az árvízkárosultaknak. Őfelsége a magyarországi árvízkárosultak részére magánpénztárából 100,000 (százezer) koronát adományozott. Rendkívüli városi közgyűlés. A városi törvényhatósági bizottság csütörtökön délután rendkívüli közgyűlést tartott Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A közgyűlés a városok fejlesztéséről szóló törvény alapján részletes tárgyalás alá vette az uj szervezési szabályrendelet tervezetét és azt kisebb eltérésekkel a szervező bizottság javaslata szerint elfogadta. Megállapította újból a tisztviselők létszámát és a tisztviselői állásokat a törvényben használt elnevezéseknek megfelelően változtatta meg. Az uj szervezetbe felvett 2 tanácsnoki, egy építészmérnöki, egy II. oszt. állatorvosi, egy II. oszt. és egy III. oszt. aljegyzői, egy fogalmazói, egy számtiszti és két irnoki állást, megszüntetett továbbá egy számellenőri, illetve számtiszti, egy számgyakornoki, 7 dijnoki és 7 becsüsi állást. Mint fontos újítás megemlítendő, hogy a közgyűlés öt tanácsosi és egy műszaki ügyosztályt szervezett s megbízta a tanácsot, hogy a szabályrendelet jóváhagyása után az ügyosztályokat állítsa fel. Vajay Károly dr. kir. tan., polgármester kilátásba helyezte, -hogy az ügyosztályok és a törvényhatósági szak- és kezelőhivatalok részére ügyrendet dolgoztat ki, ami az uj hatósági szervezetnek zavartalan működését biztosítani fogja. A városi árvaszéket oly módon szervezte meg a közgyűlés, hogy két tanácsnok az árvaszéki előadói teendőket is elvégzi az árvaszék szervezetébe tartozó közgyámmal és aljegyzővel együtt. Végül a tisztviselői illetmények megállapításánál a vármegyei tisztviselők részére törvényileg biztosított szolgálati pótlékokat a közgyűlés a városi tisztviselőknek is megszavazta. Nyugdíjazás és kitüntetés. A király Veréczy Antal Ítélőtáblái birói címmel és jelleggel felruházott járásbirónak, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából sok évi hü és buzgó szolgálatai elismeréséül a Ferencz József-rend tisztikeresztjét adományozta. — Veréczy Antal távozásával a szatmári biróság és a jogkereső közönség egy páratlanul kedves, jóindulatú öreg urat, egy közmondásosan igazságos, nagy jogi tudással ítélkező bírót vészit el. A királyi kegy pedig negyven évi becsületes, buzgó munkásságot jutalmazott a szép kitüntetéssel, amelynek őszintén örvend mindenki, aki Veréczy táblabiróval akár mint bíróval, akár mint emberrel valaha is érintkezett. A tűzoltók ünnepe. A szatmárvár- megyei tűzoltók impozáns ünnepsége vasárnap zajlott le. A rzombat esti és vasárnap reggeli vonatok kai érkeztek meg a Nagykároly, Nagybánya, Mátészalka, Fehérgyarmat, Szinérváralja, Nagypeleske, Erdőd, Jánk és Ököritó tűzoltó csapatai parancsnokaik vezetése mellett. Vasárnap d. e. 10 órakor az Iparos Otthon kerthelyiségében a szatmári önkéntes tüzoltótestűlet és a vármegyei ven- dégtüzoltók közgyűlésre jöttek össze, amelyet Tankóczi Gyula főkapitány nyitott meg és ő is elnökölt azon. Az 1912. évi jelentés felölelte a múlt év történetét. Meleg hangon emlékszik meg a veszprémi verseny dicsőségéről és a püspök áldozatkészségéről, aki egy 20,000 koronás automobilt ajándékozott a szatmári tűzoltóságnak. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint az elmúlt évi bevétel 11,030 korona és a tiszta vagyon 22,903 korona. A szolgálati érmek kiosztása után Ferencz Ágoston szövetségi titkár adja elő érdekes és alapos jelentését. Az 1914. évi közgyűlés helyéül Mátészalkában állapodtak meg. A közgyűlés után a laktanya udvarán versenygyakorlatot tartottak. A verseny első diját, egy nagy ezüst plakettet a mátészalkai 9 es csapat nyerte el. Második dijat Nagypeleske 5 ös csapata, a harmadik dijat Nagykároly, negyediket Nagy bánya s az ötödik dijat Szinérváralja csapata kapta. Az első két versenycsapatot a közönség is megéljenezte. Ezenkívül egyéni dijat kapott Szüts Jenő nagybányai és Kormos Gyula nagypeleskei parancsnok. D. u. 3 órakor a szatmári önkéntes tüzoltótestület tartott a honvédlaktanya épületén versenyen kívül remek támadó gyakorlatot. Délben bankett volt az Iparos Otthonban, d. u. pedig népünnepély a Kossuth-kertben. Köszönet. Azon t. barátaimnak, jóakaróimnak és volt kedves tanítványaimnak, akik engem pappá szentelésem 40. évfordulója alkalmából üdvözlő soraikkal felkeresni szívesek voltak, — ez utón mondok lekötelező szives megemlékezésökért és őszinte jó kivánataikért hálás köszönetét. Az Ur áldása legyen mindnyájokon ! Perényi János igazgató. Minimax kézi tűzoltó készüléket teljesen felszerelve 60 és 80 koronás árban raktáron tart Poszvók Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Attila utcza (Berecz-ház.) A pénzügyőrség átköltözött. A régi életveszélyesnek mondható laktanyából a m. kir. pénzügyőrség az uj adóhivatal Postaközi palotájába költözött. Ennek nem csak a pénzügyőrségre, de a közönségre nézve is a legfőbb ideje volt. HÍREK
