Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-08-06 / 32. szám

XXII. évfolyam. Szatmáp, 1913. augusztus 6. 32. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f, Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , j Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Zászlóbontások. Két hónapja sincs, hófehér zász­lót lengetett a szél és azok, akiknek lelke érzett és látott, azt vették észre, hogy a hófehér zászló megindult Szatinárról Máriapócsra és a zászló testőrsége csak egy maroknyi ifju- csapat, vagy 20 érettségit tett fiatal­ember. A mai kor tudákos szelleme kérdezhette, hogy lehet ezekre bízni egy zászlónak hótiszta szennytelen- ségét? . . . Mit féltetek hidegkeblü számitók. Ez nem volt politika, ez nem üzlet. Ez erkölcs. Az erkölcs világában pedig — tudjátok meg — egy szűzies pírban égő ifjú arcza katona-arc, mely ördögi és állati embereket fékez és riaszt és bénít és keresztiilszur és földreteper. Mert úgy van berendezve ez a világ, hogy a tiszta erkölcsnek minden politi­kával, üzlettel, karddal és izommal szemben abszolút, azaz föltétlenül érvényesülő, fölényes hatalma van. És ha a tiszta erkölcs ifjuemberek lelkében vett lakást, ott is abszolút hatalom lesz belőle. Nem kellett te­hát félteni a zászló testőrségét, hogy izmai még gyöngék, csak az erköl­csük maradjon erős s egy ilyen ma­Az igazi barátság. Carthago és Syracusae közt véres há­ború dúlt. A szerencse Carthagónak kedve­zett és Syracusa megdöbbent, mert hatalma nem versenyezhetett amazéval; de azért da- czolni akart és mindent elkövetett, hogy ne kényszerítsék szégyennel lelépni arról a pá­lyáról, amelyen eddig büszke fővel szerep.elt. Élt Syracusában ekkor egy alacsony szár­mazású, nagy tehetségű, harczias, szellem- dus férfiú Dyonisius, akit bizalmukkal aján­dékoztak meg és korlátlan kormányzónak kineveztek. Dyonisius elfoglalta helyét, de a kí­vánságnak, a belé helyezett bizalomnak meg- felelnipiem tudott, vagy talán nem iparko­dott. Ő nem hogy ellent állt volna Carthago növekvő hatalmának, hanem kezet fogott vele. Ezzel Syrácusa büszkeségén szégyen­foltot ejtett, saját méltóságának fényét pedig behomályositotta, mert ellenfele lábaihoz ve­tette magát. Dyonisius nagyravágyó szelleme érezte, hogy hibázott, és lépését jóvá igyekezett tenni, ami azonban nem sikerült neki. Rém- eszközökhez folyamodott és rettentővé tette Felelős szerkesztő : VA RJAS E N ID R E. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. roknyi sereg akár a poklok ördö­geit is megfutamítja. Szatmáron újra fölkelés volt. A tömeg feje felett magasan ismét hó­fehér zászlót lenget a szél, Nagy­asszonyunk képe a kitűzött lobo­gón és minden hü szivet fel magasz­taló hangon kiadva a jelszó: Érre! Utánam ! Bikszádra! De ime — a lobogó test őrsége megint más: felnőttek, komoly fér­fiak, számottevő emberek, az Urak és Iparosok-kongregációjának tagjai. Nagy állású állami lisztviselő, ka­tonatiszt, orvos, mérnök, hivatalnok és a munka derekas kedvelői a Bikszádra induló zászló testőrsége. Mind Mária leventéi 120-an. Ünnepi szózatuk: Fel az erkölcsi szabadságharcra! Mily páratlan jelenség az ilyen a mai korban, amikor állítólagos nagy szellemek elakarják földelni az erkölcsiséget Isten és a lélek ta­gadásával, az embernek szabad aka­rattal ékesített méltóságáról való detronizálásával. S minő nagy szükség van ilyen­re, hogy zászlót ragadjunk minél gyakrabban és a szent oromra tör­uralmát, hogy elfoglalt polczát megszilárdít­hassa. S igy a nép bizalmával megajándé­kozott férfiú zsarnoka lesz ugyanazon népnek. Elvesztette a bizalmat, amelyet kiérde­melni nem tudott, s hatalma, gazdasága mellett is szegénynek érzi magát, nagyon szegénynek, mert nem volt egy áldott jó napja, nem egy nyugodalmas percze. Egy hű emberért, egy jó barátért min­dent adott volna már; de barátot, hű embert találni nem volt képes, mert borzalom fo­gott el mindenkit, aki csak nevét is hallotta. Bizalma nem volt senki iránt; embert nem bocsátott maga elé, mig annak minden ruháját meg nem vizsgálták, mert mindenki kezében egy életére fent tőrt érzett villogni. Ezért a nyilvánosság elé nem jött; elzárkózva élt örökösen erős falak közt. Palotája legel- rejtettebb helyein tartózkodott mindig, hogy senki föl ne találja. Volt egy Damokles nevű udvari embere, aki e legszánandóbb helyzete mellett is a legboldogabb halandónak nevezte, aki egy alkalommal azt találta mondani, vajha ő csak 24 óráig lehetne Dyonisius helyzetében. A zsarnok megtette a tréfát, s meg­éreztette vele helyzetét. Megnyitotta fényes termei egyikét, a melyben egy különféle drága ételekkel, vá­logatott jó borokkal és csemegékkel gazda­gon terített asztal várakozott reá. Az asztal mellett a bársony trón, a trón fölött egy vé­A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. Etting-er János tanulmányi felü­gyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttóp sora 40 filler. -----------------­A l ap megjelenik minden szerdán jünk, amelyen a századok királya, Jézus áll. Mert tudhat-e az ember nagyra vállalkozni, ha az igazság nem hatja át. Csak az igazságnak van eleve­nítő ereje, csak ennek átérzése szüli az állhatatos áldozatkészséget, csak az igazság képes az idők viharát, az elméletek folytonos hullámzását, a szenvedélvek ostromát kiállani. Igazságérzet nélkül nincs öntudat, erő, bátorság; zászlót tehát ne ra­gadjon az és nem ragad, aki alatt inog a talaj, mert igazságérzet és ebből táplálkozó öntudat nélkül küz­delemre vállalkozni már fél vesz­teség. De nekünk van egy igazságunk, amely megalázva annál magaszto- sabb, melynek lángja vérrel öntözve annál inkább lobog, mely üldöztet- ve annál inkább vonz. A krisztusi igazság kiállotta a császárok zord tekintetét, az álpróféták'fondorlatait; nem versenyezhet vele Mohammed kéje, a szenvedélyek XYI.-ik század­beli nagy lázadása, a modern po­gányság hitfagyasztó áramlata: 19 száz éven keresztül a forró viz és tüzes vaspróba Ítéletét tartották vele szembe és a hit fényét nem hoíná­konyra hegyesitett kard csüngött, amelyet egyetlen vékony lószőr tartott. Damoclest bevezették egyedül az ő ked­véért berendezett terembe, elfoglalta helyét a trónuson az asztal mellett. De mily nagy volt a rémülete, meny­nyire visszarettent, amidőn feje fölött meg­pillantotta a kardot! Vére meghűlt, borzalom szállta meg egész valóját. Egy szőrszálon látta függni — életét. Hiába volt előtte a gazdagon terített asztal, nem esett jól lakmároznia róla s kö­nyörögve kérte urát, hogy mentse őt fel e helyzet alól, nem kívánja tovább is meg­tartani. Dyonisius teljesítette kérelmét és el­mondta neki, hogy az ő helyzete semmivel sem külömb, tehát ő nem a halandók leg- boldogabbika. És éppen ezért keményedett meg benne a szív ; ezért halt ki belőle minden jobb ér­zés ; nem fényes termekben, nem terített asztal mellett érezte jól magát, hanem ha gyilkolhatott, ha vért látott folyni. 0 nem érezte a tiszta erény boldogító hatását; ő a halálban kereste azt. Két jó barát élt az ő idejében Syracu­sában, akik rendithetlen hűséggel voltak egy­más iránt. — Keblök összeforrott, szi­vük együtt vert; együtt gondolkozott a kettő, együtt érzett, és együtt tett min­dent. — Bár két külön személyt tett a Lapunk mai száma 8 oldal. TÁRCZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom