Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-07-23 / 30. szám
Szatmár 1913. julius 23 HETI SZEMLE 5 badságidejét. Természetesen csakis az aratók szabadságának meghosszabbításáról van szó s ezeknél is ott ahol tényleg nem végezhették még el a munkát A hadtestparancsnokságoknak joguk van arra hogy nyolc indokolt esetekben 10—14 nappal hosszabithassák meg ezt az aratási szabadságot. Házvezetőnői állást keres plébániára középkorú intelligens özvegyasszon}7, aki a háztartás minden ágában kellő jártassággal bir. Igényei szerények, inkább jó bánásmódra reflektál. — özv. Révay Jánosné Ungvár, Hunyadi-u 14. sz. VIDÉK Vármegyéink vizveszedelméhez. I. Szatmár vármegye. A kormány bizottságokat küldött ki, mindazon vármegyékbe, ahol az árvíz pusztított és ennek a bizottságnak a dolga, hogy jelentést tegyen, hol milyen mértékű a károsodás s a kormány majd dönt abban a kérdésben, hogy milyen formában és milyen mértékben nyújtson segítséget. Szatmármegye árvíz által sújtott községeibe a kormány részéről Berzeviczy Zsig- mond, a munkácsi hegyvidéki kirendeltség főnöke, gróf Dezassé Ferenc földmivelésügyi miniszteri főfelügyelő és Kolumbán József a kereskedelmi minisztériumba beosztott főmérnök küldettek ki, akik meg érkeztek Szatmárra. A küldöttséget a vonatnál Bartha Kálmán gazd. tanácsos, h. polgármester fogadta akiknek kalauzolása után, mellett megtekin tették a szatmári hullámtér elöntött részeit; majd kihajtattak Udvariba, ahol dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester és dr. Gal- góczy Árpád főszolgabíró is csatlakoztak hozzájuk és velük együtt Berendre mentek, amelynek utcái viz alatt állanak, úgy, hogy a bizottság csak csolnakokon közelíthette meg az árviz által elpusztított részeket. A kormány kiküldötte a közeli teendők irányáról és tartalmáról a „Szamos“ tudósítója előtt igy nyilatkozott: — Megtekintettük a szatmári ártér elöntött részeit; az udvari, kakszentmártoni és herendi határt és Berend községet. És mindenütt konstatáltuk, hogy tényleg nagy a károsodás. Hogy a ez károsodás mennyi, azt sem összegszerűleg, sem percentualiter nem állapíthatjuk meg főként azért, mert ennek a felbecslése céljából hetekig kellene egy-egy árviz által sújtott községben tartózkodnunk, ami a segélyakció gyorsaságának is ártana. Sok helyen az árviz által sújtott terület ma még meg sem közelíthető. És végül megbíz ható sem volna ezidőszerint a becslés, mert az esetleges kedvező időjárás még nagy mértékben redukálhátja a kárt. — De a mi küldetésünknek nem is az a célja, hogy számszerű adatokat terjesszünk a kormány elé. Mi csak tájékoztatni fogjuk a kormányt a helyszínen szerzett tapasztalataink alapján — úgyszólván csak hozzávetőlegesen — hogy van-e kár és hogy az körülbelül milyen arányba. — Szóval mi referálunk minisztereinknek ők döntenek a mi információnk alapján afölött: adnak-e segélyt és ha adnak: milyen arányban és minőségben. Egy irányban mindenesetre teszünk konkrét javaslatot. Tapasztaltuk ugyanis, hogy sok helyen, ahova a folyóvíz kiöntött, viz maradt vissza, mert az elöntött terület mélyebb fekvésű és a viz nem talál lefolyást, így van ez például Berend község utcáján is, a mely egy mélyedésben fekszik. Itt sürgősen intézkedni kell a visszamaradt viz levezetése iránt, ami nagy munkaerőt és sok költséget igényel. Erre nézve sürgősen javaslatot teszünk, hogy a kormány ezekhez a költségekhez nemcsak pénzzel, hanem műszaki útbaigazításokkal is járuljon hozzá. * Szatmármegye Icára. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos lapja a vizár által okozott kárt illetőleg Szatmár vármegyében igy ir julius 19-iki keltezéssel: Vármegyénk területén ma az okozott kárt bátran becsülhetjük 3 millió koronára, mely a következőleg oszlik meg: elpusztult 12 ezer kath. hold hullámtér termése 1,200.000 K, továbbá mintegy 50 ezer kath. hold termése, hol azonban a pusztulás nem teljes 1,500.000 K, s mintegy 300.000 koronára tehető a tönkre ment épületek, elpusztult állatok értéke. A kár azonban minden valószinüség szerint nagyobb lesz, mivel a Túr vizének pusztítását óriásinak mondják. Az időjárás még mindig nem változott meg, folyton csapadékra áll, s elvétve süt ki a nap néhány órára. Aratásról a vármegye nagy részén szó sincs, igen sok helyen nincs is mit aratni, szóval az a gazda jövője teljesen reménytelen. A szatmármegyei árvízkárosultak küldöttsége a kormánynál. Tóth Móric patóházai föld- birtokos vezetésével pénteken egy 60 tagú szatmármegyei küldöttség kereste fel Ghillányi báró földmivelésügyi minisztert, a szatmár megyei árvizsujtotta felső szamosparti érdé kéltség ügyében. A földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy a közeli napokban le jön Szatmármegyébe, ellátogat az árvizsujtotta falvakba és személyesen fog meggyőződni az árviz okozta károk nagyságáról és hogy információt szerezzen közvetlenül a segélyre szorulók helyzetéről. A küldöttség ezután gróf Tisza Istvánt kereste fel, ahol szintén Tóth Móric adta elő a küldöttség kérelmét. * A „Szinérváralja“ igg ir a szinérváraljai katasztrófáról: Igazán kétségbe kell esnünk, látva tehetetlenségünket az árvízzel szemben, lehor- gasztott fővel szemlélve a rengeteg kárt az árviz után. Miért van ez igy ? Aggódva kérdezzük ezt önmagunktól, különösen azoktól, kiknek a patakok levezetéséhez közük van s akik e téren mutatkozó kötelességöket nem teljesitik, sőt egyenesen megakadályozzák a vízügy rendezését. Nem tagadhatjuk, hogy a bérei erdők letárolása a viz rohanását nagyban előmozdította ; az is tény, hogy a most pusztított árviz nem csupán bennünket sújtott, mert az egész ország szenved miatta, sőt más helyeken még sokkal szomorúbb helyzetet teremtett, mint p. o. itt mindjárt az Avasban, Avas- újvárosban; mindazonáltal a mostani árviz alkalmából újra elénk tolul a kérdés, hogy ugyan tett-e valamit maga a község, hogy az évenként pontosan reánk törő veszedelmet elhárítsa, vagy legalább enhitse ? Tett-e csak egy kapavágást is a Szinér medrének bővítésére ? Tett-e egy lépést is arra, hogy a község képviselőtestületének évekkel ezelőtt hozott, de az — aki bírja marja — felebbe- zésekkel idáig kitolt határozata végrehajtassák? Megsürgette-e az ügy elintézését az illetékes fórumokon? * Árviz az Érmelléken. Vármegyénk déli részét is utói érte a pusztitó árviz. Az Érmeiteknek szatmármegyei — szilágy és bihari része viz alatt áll. A, legnagyobb pusztítást Ér-DengelegBn és Érendréden végezte a Kraszna kiöntéséből származó árviz. Ákos és Királydaróez között a Kraszna átlépte a gátat és óriási mennyiségben zudult az Érmellék felé. Közben a Tasnádi Kékes patak is megáradt a melynek összegyűlt hullámai is az Érmellék völgyére zúdultak. Az ár teljesen ellepte az érdengelegi határban a Gorov tanyát, a péri határban Kandel Ferenc 1000 holdas alsó tagját, valamint az alsómezei Károlyi uradalmat. Az viz innen az érendrédi a,lsó mezei földeket lepte el, ahol Falussy Árpád, Veres Lajos, Zsoldos Éajos-féle tanyákat borította el a hullám. Az összes termések elpusztultak, úgy a kaszáló mint a szántó földek a még Iában álló gabona, árpa és zab vetésekkel együtt viz alá került. A viz folyton növekszik, mert az eső állandóan zuhog. A tanyák körül vannak véve vízzel, a gulya és csürhe végpusztulásnak van kitéve, miután a tanyát a viz miatt megközelíteni és eleséget vinni nem lehet. * 11. Máramaros, Ugocsa, Bereg vármegyék képe. Az a vidék, melynek a mi lapunk különösebben szolgálatában van: eszerint olvasóink már — sajnos — személyes tapasztalatok, de a hírlapok közlései nyomán is jól tudják felette sokat szenvedett és még szenvedni fog az árviz veszedelmektől. Kétségtelen, hogy a hírlapok közléseiben van túlzás. A rémület percei, órái, sőt napjai izgalmassá tették a tudósításokat is. De leszámítva egyes merészebb szinezésekot, bizonyos, hogy a csapások nagyok mérhetlenek és mély sebeket fakasztok. Mi apró részletekben nem adhatjuk, nem rajzolhatjuk az árviz veszedelmeinek megrázó képeit. Igyekszünk azonban az egyes vármegyék, most már higgadtabban és min- denoldalubb szemlélődése alapján megbízható adatait és rajzolásait csoportosítani, illetőleg kiszemelni. * Tiszaujlak veszedelme. Péntek reggel Tiszaujlak alatt a Tisza alatt a gátat, bár az éj folyamán kettőzött erővel erősítették a védgátat, a folyó rémes zúgással tört magának utat és Tiszaujlak egyrészét elöntötte. A katasztrófa előrelátható volt. Pénteken a reggeli órákban ugyanis Máramarossziget- ről a folyammérnökség táviratilag értesítette Tiszaujlak elöljáróságát, hogy hatalmas víztömeg fog érkezni pár óra múlva Tiszaujlakra. A hatóság megtett minden intézkedést, a különösen fenyegetett helyekre kivonult a nagy- szőllősi és tiszaszalkai csendőrőrs és kilakoltatták a lakásokat, mert előre látható volt, hogy az árvizveszedelem elkerülhetetlen. A kilakoltatott házak lakói leginkább szegénysorsu emberek. Jajveszékelve, sírva segédkeztek a csendőröknek a szegényes holmijuk kihordásában. Megkondultak a harangok, jelezve a katasztrófa kitörését. Azután kétségbeesetten futkostak az emberek s éppen déli 12 óra volt, midőn a folyó kilépett medréből, s pár pillanat alatt vízben állottak a házak. A további mentés hiába való volt. Az alacsony helyeken fekvő házak ereszéig ha, tolt fel a viz. A pusztitó fir megkezdte rombolását. A jobbára vályogból épült házak megrepedeztek- majd tiázva, összeomlottak, nem telt bele egy óra, már 55 ház omlott össze. E közben újabb távirat érkezett Mára- marosszigetről, mely a viz lefolyását jelezte s a mi örvendetesebb, azt, hogy újabb víztömeg nem várható. A tova hömpölygő ár eljutott a református templomig, mely szintén vízben áll. A kár igy meghaladja a 40 ezer koronát. * A „Sziget és Vidéke“ egészben és jellemző hűségben igy ir a máramarosi árviz- veszedelemről s annak következményeiről: — A szó legmegdöbbentőbb értelmében: ínség nyomor velünk. ínség, mert vármegyénknek összes termőföldjeit, a belőlük várt nyári élelmet és téli tartalékot elöntötte és egy öntéssel megsemmisítette a rohanó veszedelem, a rémületes árviz; nyomor, mert az éhínségre, a koldus botra juttatott vármegye nyolezvankét községének belterületére hatolt be a viz, a községekben legalább a házaknak és egyéb épületeknek felét mosta el s döntötte halomra. Jajgató asszonyok, fásult férfiak és sírásra húzódott szájú gyermekek ülnek a házak roncsai előtt, melyekben arasznyi iszap és iszalagos sár teszi felismerhot- lenné a szegénységet. Pár lépésnyi konyhakerteken otromba tutaj maradványok feküsz- nek keresztbe, mintha a semmivé lett vagyonka sirhantja felé tűzött gyászos fakereszt lenne. De a számítással épített kőházak sincsenek megkímélve. Nagybocskon az erdőhivatal helyiségben méteres viz folyt. Técsőn uriházak ablakain hömpölygött be az ár. Fel- sővisó községben magában kétmillió koronára becsülik a kárt. Tessék most döbbenet nélkül kiszámítani, mi lehet a kár a vármegye elmosott nyolezvankét községében. A kir. kincstárnak húszezer köbméter hasábfáját vitte el a viz, a szlatinai úti egyetlen faraktárból pedig annyi tutaj-fenyő szálfát, hogy az összekeresése és együvéhordása harminczezer koronába kerül. De mi ez mind a földhöz ragadt nyomorult nép kárához képest! Akinek mindene