Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-06-18 / 25. szám

„HETI SZEMLE Szatmir, 1913. junius 18. 4 Jegyzetek. A vizsgálatok. Érdekes terméke a napi­sajtónak a szezonhir. Olyan biztosan bekö­szönt, mint a halál, mikor eljön az ideje. Tavasszal a „csónakázás halottja“, nyáron a „vizbefult fürdőző“, télen a „megfagyott em­ber“, ősszel a „murczi áldozata“, júliusban a „szerencsétlenül járt turista“ s a „fiumei cá­pa“, meg azután egy-egy öngyilkos diák, aki természetesen a tanári szigorúság és az érett­ségi vizsga, az elavult, ósdi, emberkinozó, neuraszthéniát termelő érettségi vizsga ál­dozata. Ilyenkor aztán nagyképüsködő doktor­bácsik, meg pelyhedző állu, az elemi iskola szerencsés elvégzése után magukat a tudo­mány keresésében túlságosan meg nem erői­tett ifjú újságírók olyan okos s egyben meg­döbbentő véleményeket adnak le az érettségi vizsgálat eltörlésének szükségességéről, hogy az egész ország visszhangzik a szavuktól. Kü­lönösen a diákurak és aggódó kedves szü­leik berkeiből. Távol áll tőlem a vizsgálatok értékének túlbecsülése. Minden okos ember tudja, hogy a vizsga, ha némiképen nyújt is képet a diák készültségéről s a tanár végzett munká­jának értékéről, az ítélet kimondásánál döntő szerepet nem játszhatók. Nem egyszer meg­történik, hogy egy kiváló diák úgy áll ott a vizsgán, mint a sóbálvány s haszontalan, léha, de élelmes ficzkó egy kis szerencsével úgy felel, mint egy táltos. Szóval a vizsgán na­gyon sok függ a szerencsétől, az egyéni, sokszor aznapi dispoziciótól, no meg a tu­dástól is. Hanem azért, ha rajtam állna, én nem törölném el a vizsgákat. Nem pedig két ok­ból. Először azért, mert amig a világ áll, mindig sarkalója lesz a tanár és tanító nem egyszer szunnyadó lelkiismeretének s a ta­nuló szorgalmának, ambíciójának az a tudat, hogy eljön az idő, mikor ünnepélyes alakban, esetleg a nyilvánosság előtt s egy életre ki­ható fontossággal számot kell adniok arról, hogy mit és hogyan dolgoztak. Másodszor azért, mert azt tartom, hogy azt a fiatalem­bert nem árt idejében ránevelni arra a tu­datra, hogy az életben vannak komoly hely­zetek, melyek döntők az ember sorsára mi­kor perczektől nagy eredmények függnek, mikor elválik, hogy ki a legény a gáton. Hogy egyik-másik diák összeroppan a nagy légköri nyomás alatt? Ez semmit sem bizonyít. Legfeljebb annyit, hogy az illető fiatal ur nem való azon nagy problémák elé, azon nagy feladatok közé, melyek az élet­ben mindenkire várnak. S az ilyen álljon fél re az útból. Hadd érvényesüljön e téren is az emberiség, a köz érdekében a természetes kiválogatódás elve. Mert, kérdem tisztelettel, az olyan ember, aki egy vizsgálat előtt anyámasszony katonájának bizonyul, mit fog csinálni, majd ha ágyuk elé állítják ? * Lukács László tekintélye. Hogy még a politikával nem igen foglalkozó diákembe­rek: is mennyire nem hízelgő véleménnyel vannak a gyászos enlékü panamaminiszter­elnökről, azt találóan jellemzi az a jóizü eset amely most történt az egyik szatmári tanin­tézet évzáró vizsgáján. A tekintélyről volt szó. A növendék a jólkészültség nyugalmával ál­lapítja meg, hogy van hivatalos és van egyéni tekintély. A hivatalos tekintélyt az állás adja meg, függetlenül az azt viselő egyéntől. Az egyéni tekintélynek a személyes tulajdonsá­gok adnak súlyt. Ha egy személyben egye­sül a hivatalos és az egyéni tekintély, akkor annak igen nagy súlya van s irányító befo­lyást gyakorol a közvéleményre. Ilyen kettős tekintélye volt pl. id. gróf Andrási Gyulának. Néha az egyéni kiválóság hivatal, állás nél­kül is elsőrendű tekintélyt biztosit. így pl. Deák Ferencz se miniszter, se gróf nem volt, mégis vetekedett a tekintélye a királyéval. Máskor viszont megesik az, hogy a hivatalos tekintélyhez semmi sem járul, semmi egyéni tekintély. Például Lukács Lászlónak mint mi­niszterelnöknek óriási hivatalos tesintélye volt, de egyéni tekintélye nincs semmi. — Az elnök ijedten szakította félbe a politizáló növendék feleletét, a tanár pedig siet kijelenteni, hogy ő ezt magyarázatában nem mondotta. De azért fölösleges megjegyezni, hogy a Lukács tekintélyét illetőleg az elnök is, a tanár is egy véleményen vannak a felelővel. Fehér liliom csak a földből hajtott ki. Az ember-lelkek közt ez a karcsú, szépszirmu, esodás illatú virág mintha kiveszett volna. Az evangélium harmata kellett, hogy a hótiszta virág újra ég felé nyissa kelyhét. A fehér liliomok egyik szentjére szük­séges most újból emlékeznünk. Mert megint kiveszőben van az emberlelkek között. — Emlékezzünk hát! A Mediciek ragyogó városában, Firen­zében egy régi bazilika áll, a La Santissima Annunciata. A bejárattól balra a Boldog- ságos egy oltára van. Ettől kapta nevét a templom is. Fenn Era Bartolomeónak egy nyolcadfélszázados képe csüng: az angyali üdvözlet. Ez előtt szokott volt hajdan térdepelni az udvari pompák és vigalmak elöl ide­menekülő Gonzagai Alajos, Ferdinánd csá­szári hercegnek, Castiglione dello Stioiere marquis-jának fia. Ide siet egy napon alig kilencz éves korában is, miután előbb Loarte Gáspár könyvéből a rózsafüzér titkairól olvasott. Szivében magasra csapnak a szent buzga­lom lángjai s liliomfehér lelkét örökre föl­ajánlja az egek Királyasszonyának. Mindössze 23 évet élt, de áz ártatlan­ságnak oly csodálatos példaképe, hogy halála után a mennyei boldogságnak hihetetlen magas fokát érdemli ki. Pazz. Szt. Mag­dolna elragadtatásában látja e nagy ki­tüntetést és csak ennyit mond: — Nem hittem, hogy ember ily nagy dicsőséget érhessen el. A folytonos önsanyargatás, a Boldog- ságos és az Oltáriszentség voltak ártatlan­sága megőrzésének titkai. Ezek az eszközök ma is megvannak. A liliomok hónapjának nagy szentje megmutatta, hogy mire vezet, ha az ö pél­dája szerint él az ifjúság, amelynek leikéért oly elkeseredett küzdelem folyik napjainkban. Az élvezetvágy helyett az önmegtaga­dás, léha kalandok helyett a Mária- tisztelet és frivol mulatságok helyett az Oltáriszentség ! íme, mi katholikusok egy szent Alajost tudunk példaképül állítani, aki ezek szerint rendezte be életét. És a Galilei-kör vájjon mit nyújt ? Húsz éves aggastyánokat, akik egy pisztolylövéssel vetnek véget életüknek, amely már nem képes örömet nyújtani kiégett szivüknek. Halálának háromszázados évfordulóján 1891-ben Rómába seregleü a magyar ifjú­ság egy tekintélyes zarándoklata, hogy égi pártfogója közbenjárásáért esedezzenek. Em­lékezzünk meg jun. 21-én mi is róla és kérjük segítségét a magyar ifjúságra. — Ha valamikor, úgy most van rá legnagyobb szükség. A ferenezrendi szerzetesek Szatmárra települése hamarosan valóra válik. A minisz­térium hozzájárulása már megtörtént s a franciskánus rend kormánya azon van, hogy szerzetesei, mihelyt a fitanitóképző átköltözik a régi gimnázium épületébe, azonnal, lehető­leg még julius hó folyamán elfoglalják a nekik felajánlott házat és átvegyék a képezdei templom gondozását. A mária-pócsi zarándoklat. A helyb. kir. kath. főgimnázium érettségizett ifjai nemes elhatározásuk következtében — mint már több­ször hirt adtunk erről —- Szent Alajos napján, jun. 21-én d. u. 2 órakor indulnak a Kálvária­templomból Ratkovszki Pál t. kanonok, főgímn. főigazgató vezetésével az állomásra. Mária Pócson reggel *8 órakor ünnepélyes szentmisét mond Ratkovszki Pál főigazgató és Gönczy Antal gör. kath. esperes, a szentmise alatt prédikál Varjas Endre főgimn. tanár; a közös szentáldozás a szentmise alatt lesz. Az ifjak zarándoklatukról jun. 22-én, vasárnap délután érkeznek vissza városunkba. f Komka Gyula. Lapzártakor vet­tük a következő gyászjelentést: A beregi lat. szert. róm. kath. esperesi kerület papsága fáj­dalmas szívvel jelenti, hogy Komka Gyula sz. széki tanácsos, nyug. lelkész, aranymisés áldo- zár f. hó 17 én az üdvösségünkre rendelt szent­ségek ájtatos felvétele után, életének 78. évében visszaadta hallhatatlan lelkét Teremtőjének. Te­metése f. hó 18-án d. u. 3 órakor lesz. Az engesztelő sz. mise áldozatot pedig 19 én reg­geli 8 órakor fogják lelki üdvéért bemutatni Munkács, 1913. junius hó 17-én. Requiescat in pace. Zarándoklat Bikszádra. ÁzUrak és az Iparosok Mária-kongregációja julius 6-án ren­dezi első férfi zarándoklatát a bikszádi kegye­lemhelyre. A kezdet nehézségein itt is győzni kell s azért kérjük városunk katholikus férfi közönségét, hogy e zarándoklaton — minden akadályt elhárítva — minél többen jelenjenek meg. Csatlakozzék csapatunkhoz minden kath. férfi, hogy célunkat — e zarándoklatok min­denkori sikerének biztosítását — megvalósít­hassuk. Programmunk részletes ismertetését jövő számunkban közöljük. Uj fényképészeti és festészeti mű­terem megnyílt Deák-téren, a Pannónia ud­varának földszintén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherling Antal. A ref. nőképző évzárója. Hétfőn ma­gas nívójú, sikerült évzáró gyűlést tartott a ref. tar.itónőképző Tompa-önképzőköre. A változatos műsoru ünnepségen nagyszámú közönség él­vezte Vass Erzsébet szónoki hévvel előadott beszédét, Málnássy Leona, Szász Anna és Gás­pár Czella énekét, Hajdú Erzsébet és Hánka Erzsébet szavalatát, Barcsay Margit, Oláh Mar­git és Barna Lenke zeneszámait, valamint egy pompásan betanult kis színdarab előadását, amelynek ügyes szereplői Csiky Anna és Kon- csag Elza voltak. A szép ünnepség nagy sikere rávilágít arra a helyes nevelésre és vezetésre, amelyben a ref. tanitónőképző tanárkara dolgo­zik növendékeik erkölcsi, szellemi és társadalmi érzékeinek fejtesztésén. Szőlő Meptznél I Motorcséplő vétel előtt tessék meg­nézni a Cormick-féle motorlocomobilt Poszvék Nándor gazdasági gépraktárában Szatraáron, Áttila-utcza 7. szám. Zenevizsgálati hangverseny. Bendi- ner Nándor művészi értékeit impozánsan igazolta a szombat este a városi színházban megtartott zeneiskolai hangverseny, amely a szokásos vizs­gálati nívót messze túlhaladta művészi kvalitá­saival. Faragó lholyka, Damokos Andor játéka már maga művészi eseménynyé avatta a hang­versenyt, amelynek legtöbb számát Bendiner Nándor tanítványai adták elő biztossággal, ér­zéssel, határozottan kiesillanó művészi tenden- cziával; bizonyítva mesterük kiváló tanítási me­tódusát. A növendékek közöl Unger J., Gara M., Dőry M., Kovács R., Lengyel I., Bársony K., Halász M., Kolb M., Sztojka B., Mandel I., Papp E. tűntek ki. Fenomenális hatást ért el a kis csodagenie Faragó Ibolyka Liszt „Magyar Fantázia“ ez. versenyművével; úgyszintén nagy technikát árult el bravúros játékával a szintén gyermek Bleyer Liliké. A műsoron szerepelt még a ref. nőképző kórusa Liszt 137. zsoltárával, valamint Damokos Andor dr. mesteri hegedű- játékával. A zsúfolt színház előkelő közönsége meleg ünneplésben részesitette Bendiner Nándor zeneisk. igazgatót. HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom