Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-11 / 24. szám
Szaunái1, 1913. junius 11. plébánia élére állította a püspöki kegy, mikor gr. Wallis Gyuláné, szül. Somogyi Ilona grófnő prezentája alapján kinevezte. Lelkes munkáját rövidesen a renovált templom, a díszes megújított papiak, az iskolák újjá teremtése dicsérik és hirdetik. Papi működése erős impulzust adott a hitélet elevenebb lüktetésének s övé az érdem, hogy a magyarosításnak már előtte örvendetesen tapasztalt lendülete a sátoraljaújhelyi görög katholikus- ság körében most már semmi kívánni valót nem hagy maga után. De tevékenysége nem merült ki a szorosan vett papi functiók példás szorgalmú ellátásában, a közügy terén is hasonló munka jellemzi őt. Közéleti szerepében kiváló szónoki képessége, bő és sokoldalú ismeretei biztositották számára a sikert s kivivta felekezeti különbség nélkül városa osztatlan tiszteletét és nagyrabecsülését. Maradandó alkotása a vármegyei közkórház létesítése, melynek felépítését, mint a kórházi és épitőbizottság elnöke lankadást nem ismerő lelkiismeretes szorgalommal ellenőrizte. Munkás életén át szerzett érdemei elismerése és jutalma pedig az a kitüntetés, mely püspöke és az apostoli király kezéből érte. 1894. kér. esperes, 1905-ben zempléni főesperes lett, 1907-ben pedig a király a Ferejncz-József rend lovagkeresztjével tüntette ki. Most pedig az egyházfejedelmi méltóság, de az egyházfejedelmi gondok is várják hivatott emberüket. Eszmecseréink, Irta : BODNÁR GÁSPÁR. A kiegyenlítés munkája. Ha a jó Isten az ifjúság lelkesedése, tüze, iramodó vágyakozásai mellé az öreg kor tapasztalatát vagy legalább a férfiúnak higgadtságát adta volna : akkor Organizátor is sokszor és sokban másképpen formálta volna meg Ítéleteit. így természetesen a kath. restaurációt az egész vonalon egy csapásra óhajtja keresztül vinni. Egyházak, egyesületek, akciók munkásságától gyors eredményeket vár. A hol külső megnyilatkozásokat nem vesz észre : — ott benső életet Dem lát. A hol pedig a külső élet zaját hallja, görög tüzet konstatál minden benső, intenzív élet nélkül. sére sem akar beleegyezni, hogy a nászéjszakát is otthon töltse. Sietnie kell. És elmegy. Csakhogy szerelme visszaiizi a városba s éjjel titkon találkozik a feleségével. Thurán Annának ezt a titkos találkozását ellenfelei meglátják, Velitoriszt Roselli hadnagynak vélik s Annát feladják. Ez a dolog a puritán erkölcsű városban elég volt arra, hogy Annát börtönbe vessék s tettét főbenjáró bűnnek tekintsék. De Anna ebből a veszedelmes [helyzetéből nem akar az igazság bevallásával kimenekedni, mert úgy hiszi, hogy férje cselekedetének elárulása gyalázatot hozna vitézi voltára. Azért még apja megvetését, sőt bosszúját is el akarja viselni, mintsem férjét elárulni. A halálos Ítélet végrehajtása már meg van állapítva, Thurán Anna el is készül reá, amidőn sietve érkezik Velitorisz Henrik s felfedi a valót. S Thurán Anna boldogan esik férje karjai közé. Tehát már ebből a rövidre fogott tartalomból is láthatjuk, hogy naiv romantikáju történettel van dolgunk. Komoly történeti drámának indul, de egy kisváros apró-cseprő szerelmi cselszövéseivel telitett darabot kapunk, amelynek elolvasása után ezerféle kérdés tolul ajkunkra: Miért nem akar Velitorisz otthon maradni, vagy ha megy, miért tér vissza, vagy ha már visszatért, miért akarja ezt Thurzó Anna eltitkolni, hiszen tagadááa miatt a halál küszöbén áll ? Világos a felelet reá. Mert máskép abban a pillanatban meg volna oldva a dráma, vagyis más szóval: hogy Thurán Anna és Velitorisz Henrik boldogok legyenek, annak csupán egy pár felvonás áll ellen. Nem azt állítjuk, hogy ez, vagy ilyen történetek a valóságban meg nem eshettek, csak azt, hogy ez nem jó drámai tárgy. Mert a drámákban a cselekedeteknek erősen megokoltaknak kell lenniök s ezért nem szabad akármilyen megtörtént eseményt „HETI SZEMLE“ Szent türelmetlenség ez a hév, ez a gyors meg-megvillanása az ifjúság lelkének. A mely tele van idealizmussal. A szándék tisztaságával. Az egész világot átkaroló szeretettel. És annak a hitnek tüzével, melyet az apostolok hordoztak lelkűkben. Meghajolok előtte. Meg kell hajolnia mindenkinek, a ki tudja, hogy ezek a jelenségek nagy, ritka értékek. Értékek, melyek miként a gyémánt annál becsesebbek lesznek, mentői jobban csiszolódnak. Mint a tenger gyöngyei, mentői hevesebben vetik-lökik a hullámok: annál tisztábbak, áttetszőbbekké kristályosodnak. Meghajtom előtte, mert igazán a kath. akcióknak most már tisztán látom benne is amaz érdekes jelenségét, a melyet gyakorlatban is ugyszólváp láttam, látok egy másik végletben. A lassú, az ölő tempóban. A fontolgató és mindent csak a jövő számára dolgozó szintén szent, szintén értékes jelenségben. Abban a feltevésben, hogy a jelen már nem lehet a miénk. Elvesztettük. Uj generáczió. Uj vér, más nemzedék kell. Tehát dolgozunk — a holnapért. Holnaposok a mi kath. akcióinkban is vannak. A katholieismus táborában azon felül még két érdekes véglettel is találkozunk. E végleteket Hanuy Ferenc dr. egyik kitűnő cikkében igy állapítja meg. — Az egyik véglet — mondja — kizárólagosan individuális vallásosság, amely csakis az egyén lelki javát tartja szem előtt. A közélet, társadalom iránt fennálló kötelmekről, társadalmi tevékenységről és érdekről tudni nem akar. — A másik véglet pedig a kizárólagos szociális vallásosság, mely a kath. köztevékenység terén óriási erőfeszítéseket tesz. Mozgalmakat indít. Intézményeket létesít. De a közszereplők individuális vallásosságával nem törődik. Azt mellékesnek tartja. * A mi katholikus akcióink szemléletének ez a megállapítása — igen találó. Igenis vannak tiszteletreméltó törekvések, a mikkel sokan a maguk és embertársaik üdvösségét munkálják. A kik ijesztő példákkal mutatnak reá a kutató katholiku- sok lanyhaságaira vagy inkorrektségeire.“ Ezek a buzgó jó lelkek egyszerre, úgyszólván feldolgozni. A drámákban szereplő történeti hősöknek pedig nagyszerű egyéniségeknek kell lenniök, mert különben nem keltenek érdeklődést. Méginkább világosabb lenne ez, ha az egészet jobban bemutató részletkérdésekbe is belemehetnénk. De legyen elég ebből! Ezt is csupán állításunk igazolására, hogy Bartók Lajos másodrangu tehetség volt, hoztuk fel. Mert Bartókot kortársai nem csak középszerű tehetségnek igyekeztek feltüntetni. Éz onnan magyarázható, hogy mint szerkesztő és társadalmi férfiú valóban kiváló volt és ez a körülmény Ítéletük megállapításában befolyásolta őket. Az alatt a kevés idő alatt, amely fellépése (1887,1 és halála (1902) között volt, aránylag óriás munkát fejtett ki. Volt lap- szerkesztő, ünnepi szónok, drámabiráló bizottsági tag, országgyűlési képviselő, társadalmi és irodalmi agitator, lírai költő, drámairó stb., ez a lázas munka természetesen nem válüa- tott javára, erejét okvetlenül szét kellett forgácsolnia, s ha hozzávesszük azt is, hogy kora sem volt mozgalmas eszmék korszaka, nem csodálhatjuk, hogy költészete is színtelen. Hogy nem szántott mélyen, azt ő maga is elismerte, mert halála előtt azt mondta, hogy szeretett volna egy ekenyommal mélyebben szántani. De a kisebb tehetségeket is méltánylás illeti meg, nem gáncsoskodás; s ha a kritikus a jó tulajdonságok mellett a hibákat is megkeresi, ez főleg azért történik, mivel ideje már, hogy a halott irók az irodalom- történet megfelelő helyére kerüljenek. ítéletünk szerint pedig Bartók Lajosnak vezetőszerep az irodalom berkeiben nem juthat. 3 a Sault Pállá tevő villanással akarják megfordítani. Egyszerre oda szeretnék vinni az eszményi katholikus élet magaslataira. Ott szeretnék látni a kongregációkban. _Szeretnének szent olvasót kezükben látni. És azt kívánják, hogy mondjanak le minden eddig való olvasmányaikról; olvassanak csak katholikus újságokat és pietikus könyveket. Pedig az ut, a melyen a kath. hitélet eszményei felé közelednek; vagy mely felé vágyakoznak is a lelkek: nem mindig rövid. Nem is egyenes. És nem is könnyű. Csak a kereszténység első századainak útjait mérlegeljük; csak az ott történt megtérések lélektani és biológiai motívumait vizsgáljuk, helyes összehasonlításokat tehetünk. És ezek az összehasonlítások aztán csöndesebb, megnyugtatóbb, türelmesebb és igy helyes Ítéletre vezetnek. Ezen Ítélkezés más védekezéseket és magatartást fog kiváltani azok iránt is, azokkal szemben is, a kikről kath. hitélet tekintetéhen már egészen lemondottak. Vagy kiket anyakönyvi katholikusok- nak tartottunk. Az isteni kegyelem utjai ki- fürkészhetlenek. Az élet ez a nagy, vén tanítómester sokszor egy pillanat alatt többet végez, mint mi esztendők, évtizedek lefolyása alatt vegézni tudunk. Igenis vannak más oldalról, a kik a kath. köztevékenység terén óriási munkát, erőfeszítéseket tesznek. Mozgalmakat indítanak, intézményeket létesítenek, de a munkások, a tagok individuális hitéletére nem vetnek olyan súlyt, mint az kívánatos volna. Az egyesülés, a társulás befolyását túlbecsülik. Azt hiszik, hogy az összetartozandóságnak külső jelei már elégségesek arra és abban, hogy belső átalakulásokat is végezzenek. Csak mikor a külső szálak lazulni kezdenek; mikor a közösség tudata gyengül; mikora közös tevékenységben egyesek magukra maradnak; mikor elérkezik a színvallás vagy talán a bátor, egyenes hitvallás ideje: akkor veszik észre döbbenettel, hogy bizony minden meg volt itt... „csak a lélek, csak az erős intensiv, benső átalakulás hiányzott.“ * A legszomorubb és következményeiben végzetes eljárás volna az, mely ezt a két jelenséget külön tekintené, egymástól függetlenül ítélné meg. És talán el. Mindegyikben van nagyon értékes elem. Van életforrás És a mi fő: tiszta, érdektelen szándék és buzgóság. Meg kell tehát becsülnünk, ha szabad mondanom ezt a két végletet ! Ki kell egyenlíteni és értékes tartalmukat egybekapcsolni: Ezt kívánja a kath. egység, melynek a kath. akciókban is érvényesülnie kell. Ezt sürgetik a jelenségek, a mik szemeink előtt mintegy reá mutatnak a kívánalmakra, a történtekre és még történendőkre. A két irányzat, a két felfogás, tevékenység találjon annak az anyának: a kath. Egyháznak kebelén egymásra, a melynek csudás szervezete évszázadok viharát dicsőséggeltel- jesen kiállotta: és melynek benső forrásai, individuális élete mindig megfrissül ; mindig uj életre fakad, mint a tavasz. Mindig a régi, ismert arcza van; ébredése, fakadása, megújulása is csak az marad. És, mégis uj. Mégis megmozdul benne minden. És él. Mert benső ereje, életképessége élteti. Politikai jegyzetek. Hogy Tisza István lett Magyarország miniszterelnöke, az egyszerűen elemi csapás, amely ellen a nemzet nem tud védekezni. Tisza harczot indít az egész ország ellen, hogy megmentse és fentartsa azt a korrupt rendszert, amelynek szennyébe Lukács belefulladt. Pedig igazán pártkülönbség nélkül az egész nemzet a politikai béke megteremtését várta és követelte. Úgy látszik azonban, a korona nem törődik a nemzetnek se vágyakozásával, se érdekével. Mert anélkül, hogy — mint azt az alkotmányos gyakorlat követelte volna — a magyar válság megoldására Magyarországba jött volna és bárkinek véleményét is kikérte volna, Tisza Istvánt azonnal dezignálta miniszterelnöknek. A Lukácstól és Tiszától hamisan informált
