Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-06-11 / 24. szám
XXII. évfolyam Szatmáp, 1913. junius 11 24. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ti \ V» WfELOFIZETESI ARAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénze-, mr detések stb. Ettinger János tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetéseit egyszeri közlése 5 korona--------------- Nyilttér sora 40 fillér. --------------A I;11> megjelenik minden szerdán Belsassar* stigmái. Szatmár, 1913. juj. 10. (+) Komoly,fönséges idők játsz- szák most előttünk / a történelem nagyszerű drámáit. Éljük azokat a döbbenetes eseményeket, a mikor belekiált az örökkévalósága múlandóságba és kikerülhetetlen igazságosztással elvágja a nemzetek életét és uj fonalat bocsát a história szövőszékére. Sirt ás és bölcsőt farag. A semmiségbe merit egy fajt s ennek avarján ifjú erejű népet teremt uj és nagy hivatással. A mi charlo- graphusaink határvonalait dictatori kézzel törli le és örök termékenységgel uj országokat varázsol térképeinkre. Félezeresztendőn át hiába villogott a keresztes-háborúk tüzében egész Európa kardja a „tarfejü pogány“ feje fölött — most pedig a titokzatos örök erő egyetlen legyintésére porba hull a próféta győzelmes zászlaja. Yórázott síkok soha nem hallják többé a diadalmas Allah-kiáltást. Bus jajok, földult országok, letiport nemzetek soha többé nem hirdetik a muzulmán uralmat. A Héttorony nem őriz már bilincses rabokat. Az Aja Sophia tornyáról nemsokára harangszó száll tova a muezzin szaláin-ja helyett. Egy világbiró hóditó faj sírja fölött czimert fordított a történelem. De az újaknak meg most kezdi festeni a heraldika a czimerpajzsot. Ám Fortuna szekere nem magától fordul. Kell hozzá sok a tétlenségből, közömbösségből, önzésből, kell a kényelemből, pernyévé vált tüzből, önérdekből, fukar áldozalta- lanságból,kella sok mun kától, a hulló verejtéktől s akifolyó vértől való félelemből—csak akkorcsikordul a kerék lefelé ... És kell sok a hősiességből, erőfeszítésből, harczból, kemény munkából, kell nagyon sok a legdrágább áldozatok/>ól,vértanuságból, az általánosnak zzó szeretetéből, hogy forogjon a A-’ék — fölfelé. A Belsassar iró keze megint megjelent és ezeket irta rá fal helyett Bizáncz sokezer-mérföldnyi tájára a mi szemünk láttára. . . A félelmetes „Mene-Tekel-Ufar- sin“-t okulással kell olvasnunk! Az örök törvény egyforma mindenütt. Nem ismer kivételt. Sem kíméletet. Korhadó tölgy, vagy sárguló fűszál — egy előtte ... Nincs benne életerő, tehát pusztulnia kell! Egyházmegyénk sohasem volt valami szerencsés helyzetben óriási területén ritkásan szétszórt hívei miatt. De a jövőt kiépíteni akaró, imponáló életerőt mutatott. A közel évtizedekben megindult katholikus mozgalmak gyürüzése elől nem tért ki. Csodálni való erőfeszítésekkel és nagy áldozatokkal építette ki a szervezkedés első lépcsőit: a kath. köröket, legényegyesületeket; előrelátó biztossággal készítette elő — a mikor még szinte alvó volt a sajtó gondolata — a jövő legszükségesebb eszközéi: a katb. sajtót az Irodalmi Kör, a.Pázmány-sajtó és a Heti Szemle megalkotásával; egész csapatra való munkása dolgozott az akkor még tábornak épen nem nevezhető harezterén a kath. irodalomnak; irányitó és kezdeményező szava volt az országos mozgalmakban; az iskolaügy, egyházi zene, convictusok, a tanítóság szervezése ideális lelkesedésü maecenasokat talált a tevékeny szatmári egyházmegyében; a politikai és socialis téren is az első hadsorokban foglalt állást. És lendült a kerék — fölfelé. Bartók Lajos emlékezete. Irta : GAZDAG LAJOS, Most hogy az erdßdi társaskör az ország irodalmi egyesületeinek bevonásával Bartók-ünnepélyt rendezett, nem lesz érdektelen a róla való megemlékezés. A nemzetek életében vannak időszakok, amidőn nem élnek nagy vágyak, nagy törekvések benne. Ez a szintelenség aztán rá- nyomakodik a lelkekre, s csak a valóban nagy szellemek tudnak menekedni ez alól. Az a kor, amelyben a Bartók Lajos költészete bimbóba hajlott és kifeselt, ugyanilyen volt. Mert a nyolczvanas és kilenczvenes években — a Bartók Lajos korában — nincsen meg a huszadik század kezdetétől érezhető újítási vágy, az a forradalmi hangulat, amely az eszmék világában ma érezhető. A kor nem volt mozgalmas, s Bartók Lajos sem volt olyan tehetség, hogy uj irányt szabhasson. Ennek a kornak lírájára rányomta bélyegét Reviczky Gyula, epikáján a Byron- féle irány, drámáján rövid ideig Rákosi Jenő később Csiky Gergely uralkodott. Nem csoda, ha ezek között elvész Bartók Lajos. Kisfaludy Sándor említi a Himfy Sze- relmei-hez Írott előszavában, hogy sokat köszönhet Petrarcának, de ha Petrarca nem is élt volna, ő még is csak költő lett volna, csakhogy másfajta. De ha előtte nem élt volna számos magyar költő, akkor nem lett volna képes kifejezni gondolatait. És valóban úgy van, ahogyan Kisfaludy Sándor mondja. Mindenik költő hatással van korára s nem csak a nagyok. Miként a fáról lehulló mindenik levél hozzájárul a jó erdei föld kialakításához, úgy a nemzet műveltségének megteremtésében mindenik iró és költő részt vesz. A nagyok irányitó erővel vezetnek, de a kisebbek is hivatást teljesítenek. Tehát ha a nemzet irodalmának széles mezején levő útjelző költők közé nem is vehetjük Bartók Lajost, távol ál! tőlünk, hogy költészetét értéktelennek nyilvánítsuk, csu- páu másodrendű helyet akarunk kijelölni számára. Bartók Lajos a Szatmár-Németihez közelfekvő Erdődön született 1851. május 24. Erdőd a Petőfi-emlékek miatt az egész országban elhiresedett. Szülőföldjének ez a híressége elhatározó befolyással volt reá. Ez a körülmény vezette őt a Petőfi-kultusz művelése felé, amelynek ő lett leglelkesebb apostola. Középiskoláinak elvégzése után, 1868. Pestre ment jogot hallgatni, de inkább apró czikkeivel mintsem komoly tanulmányaival lett ismertté barátai körében. Jókai felismerte humorisztikus tehetségét és eleinte az Üstökös belső munkatársává fogadta, majd a lap szerkesztését is reábizta. Emellett az 1874—75. években, amidőn Tóth Kálmán beleunt a szerkesztésbe, a Bolond Miskát vette át. így ezen a téren nagy gyakorlatokra tévén szert, önálló szerkesztővé csapott fel s 1878. megindította a Bolond Istókot, amelyet haláláig szerkesztett. Irodalmi érdemeiért a Nemzeti Színháznál mint a dráma- biráló-bizottság egyik tagja működött. A Petőfi kultusz terén kifejtett agilitásáért a Petőfi-Társaság alelnökévé választották ; még előbb került be a Kisfaludy-Társaságba, ahol a Gyulaival szemben álló hangos ellenzéknek vezető-férfia volt. Meghalt Budapesten 1902. decz. 31-én. Érdemeinek elismeréseképen tisztelői és barátai 1910. decz. 31-én leplezték le emlékszoborral díszített sírhelyét. Bartók Lajos a köliészet mind a bárom ágában, a lírában, az epikában és a drámában is működött. Pedig alapjában véve humorisztikus jellegű egyéniség volt, de ő maga fel nem ismervén valódi tehetségét, a költészetnek homlokegyenest ellentétes mezein is megpróbálta tehetségét s igy erejét szétforgácsolta. Pedig eleinte jó irányLapunk mai száma ÍO oldal.
