Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)
1913-05-07 / 19. szám
Szatmár 1913. május 7. lődése közben betegessé lett embereket, a nervósus, histeriás, a tulcsigázott idegzetű és érzéki embereket kellene újjá kreálni, vagy pedig a társadalmi helyzetet megváltoztatni, a különböző fajok velük született tér mészetét hasonitani, eggyé olvasztani, a vallási s minden szép erkölcsi tant nem respektáló, modern igyekezetei megsemmisíteni, egy szóval az egész világot átölelő, veszélyes, förtelmes miazmákkal telitett levegőt kellene átszűrni, ami pedig nagyon nehéz, sőt nem is lehetséges. Amit századok hanyagsága elmulaszt, azt századok kitartó munkássága is nagy nehezen hozhatja helyre. Ezt a bajt a legnagyobb óvatossággal, lelkiismeretséggel és komoly szaktudással kellene ma az összes nemzeteknek egyértelmüleg kezelni és szanálni. Ám, ami a törvénytelen gyermekeket, a vegyes és vad házasságokat illeti, ezek eliminálását, hogy ugv mondjam apasztását mindenütt, tehát Nagybányán is el lehetne érni intenzivebb pasztoráczióval, lelkes, odaadóbb munkássággal. Isten, egyház, a vallás, a haza, a lelkek üdvéért való égő szeretettel; meg lehetne tenni itt Nagybányán is, hogy a kath. hitközség necsak számaránya szerint numeráljon, de ponde- ráljon is; necsak egy kath. legényegylete legyen, az is csak külsőleg a fronton, hanem belül is ; meg lehetne tenni, hogy lennének Nagybányán kath. öszejövetelek, vallási keresztény, humánus, szocziális egyletek p. o. Oltáregylet, Mária-kongregáczió felnőttek számára, népszövetség stb, mert minden megvan hozzá. Sok városi és falusi kath. hitközséget ismerek, de hízelgés nélkül mondom, olyan anyagot, mint a nagybányai kath. hitközség tagjaiban látok, soha nem láttam. Felvillan a szemük, kigyul az arczuk, ha kath. akczióról, vagy arról van szó, hogy hát ne vegetáljunk tovább, de mutassuk meg, hogy tudunk kath. módon élni és cselekedni. Valamennyi azt mondja: Tessék kezdeni és mi mindnyájan követni fogjuk. Igen ám, de mig a plébános-kérdés megoldva nem lesz, addig Nagybánya kath. hitélete úgy marad, amint, most van, de azért nem fog esni, mert hála Isten már van néhány lelkes, buzgó, a restauráczióért, a hitéletért önmagát feláldozni vágyó papja. Ave! Salve ! hatalmas „Organizátor“ ! Jöjj organizáló lelkeddel közénk és ments meg bennünket a dekadencziától, a slamasz- tikától, a dilemmától és mindenfajta perverzitásoktól ! Nagybánya. tt. Jegyzetek. Hát akkor kinek tetszik ? Tudniillik a „Szamos“? Nekünk nem tetszik, de eddig hittük, hogy a munkapártnak igen. Ám most épen a munkapárti berkekben emelkednek igen kemény hangok a „Szamos“ ellen, a melynek eddig az volt a foglalkozása hogy ütötte a katholicismust és simogatta — nem a munkapártot, oh nem ! — hanem az ollót nem látott hajtincseket. Most aztán eszmélnek a munkapárton. Az egyik nagykárolyi újság hasábjain ömlik ki a keserűség. A nekünk későn szolgáltatott elégtétel ilyen kemény szavakkal ítéli el a megyei munkapárt két „kellemetlenül“ szerkesztett lapját ■ „Felteszem a kérdést: Mondják meg nekem uraim, a szatmárvármegyei munkapárt zömének elveit képviseli-e ez a vármegyei munkapárti sajtó, avagy talán Tisza István grófnak konciliáns, konzervatív irányát, avagy a Magyar Figyelő tónusát ? Sőt tovább megyek. Vármegyénk munkapártjának gerinczét a gentry alkotja s nem azt kérdezem most, hogy vájjon a gentry elveit követik-e ezek a sajtó orgánumok, hanem igenis azt, hogy legalább konciliálnak-e ez iránt az osztály iránt az osztály gyűlölet mostani aranykorában ? A nemzeti munkapártot a nemzetközi szocziál demokratapárttól mélységes határvonalak választják el. A két sajtóorgánumnak a Szatmár megyei közlönynek vagy a Szamosnak soha nincs egyetlen szava sem a szoczi- áldemokráczia térfoglalása ellen, sem arra „HETI SZEMLE“ 5 nem törekszik, hogy miként Németországban a polgári társadalmat szolidáritásra ébressze a demagóg, uralmat akaró internaczionalé ellen. Tessék megfigyelni. Arról talán fölösleges is szólani, hisz közismert dolog, hogy mindkét orgánum „antiklerikális“ nótákat igyekszik fújni, holott már Francziaországban Poincaréék is belátták, hogy utóvégre is az „antiklerikaliz- mus“ nem kultúrpolitika, no meg tetszik tudni, Magyarországon egyáltalán nem használ a munkapártnak. Ne tessék azután csodálkozni azon, hogy a sajtó-portyázók — kedvteléseire válaszul bizonyos körök, sőt mi több tömegek is, amelyek folyton szaporodnak, állandóan idegenkednek pártunk kereteitől csupán azért, mert egyik ur a tagadhatatlan szellemességét, másik valaki pedig a tagadhatatlanul durva tollát gyakoroltatja.“ — No, ez elég világos. * A kongregácziókról tárgyaltak a múlt héten a magyarországi , kálvinista és luteránus felekezet főemberei. És a „közösen érdeklődő bizottság“ elhatározta, hogy „a Mária- kongregáczióknak az iskolai tanulóknak a felekezeti békét veszélyeztető elhatalmasodása ellen a minisztériumhoz föliratot intéz. A fölirat arra kéri a kormányt, hogy vessen gátat a mindinkább elterjedő felekezetieske- désnek, hogy a béke igy minden vonalon megóvassék.“ Hát hogy e vád igazságtalan és illetéktelen, arra szót nem is vesztegetünk, hanem hogy czéltalan és eredménytelen lesz, az bizonyos. Bevalljuk ieenis, hogy a Mária-kongregáczió szivünkhöz nőtt, kedves intézményünk. Nem bántunk benne senkit, de ettől várjuk katholikus társadalmunk, hitéletünk megújhodását,) Eltörlését a föld színéről annak a léha, üres, liberális, ostoba, embereket szerencsétlenné tevő, vallást gyengítő, erkölcsöt bomlasztó, protestánsokat dédelgető, katholikus penészvirágokat tenyésztő szellemnek, a melyet még Tisza Kálmán nevelt nagyra ebben az országban. Azt a hazug kort, amely mindig a haladást hordozta ajkán és maradibb volt az utolsó vénasszonynál ; a mely mindig türelmet prédikált, de velünk szemben türelmet soha sem ismert; a mely mindig az egyenlőséget, a méltányosságot hirdette s azalatt minket leszorított minden térről, minden állásból ; a mely kor nagyranövelte azt a dédelgetett fajt, a mely radikálizmusával, arrogancziájával, elhatalmasodott sajtójával már nemzeti és erkölcsi létünk alapjait rombolja. Igen, ezt a kort le akarjuk járatni. És a Mária kongregácziókkal fogjuk első sorban lejáratni. Ha kizárnak bennünket az iskolából, elmegyünk a magánházakba. Ha ezekből is kitiltanak bennünket, kimegyünk az Isten szabad ege alá, vagy a föld alá — laktunk már kétezeréves életünk alatt ott is ! — de ott is megélünk.! Ellenünk nem a miniszterek tollával, hanem a keresztek szegével, nem tollal, hanem vérrel is Írtak proscriptiót. Hát most sem félünk! * Az eucharisztikus kongresszus. Megismétlődött a katholikus világ fölséges demonst- rácziója, káprázatos hódolata a szentségi Üdvözilő iránt a Malta szigetén megtartott eucharisztikus világkongresszuson. A katholiczizmus az ilyen világraszóló megnyilvánulásában szereti a csodás pompát, a ragyogó fényt, mert a lelke tele van és a hatalmas, mélységes érzések meleg ragyogásban csordulnak ki belőle. Ilyenkor az egyház a természetfeletti életnek benne lük tető eleven erejét sugározza és szinte látjuk sudárfenyőegyenesre feszülő, fönsóges, nemes alakját és szinte halljuk a dönthetetlen igazság erejével csengő, világot betöltő érczszavát, amint a megmérhetetlen szeretet igaz benső- ségével mondja: Te törtető, küzködő, nyugtalankodó modern ember, akit a zavaros tanok hömpölygő áradata visz-ragad magával, — nézz rám, hallgass meg és nyugodj meg. Igaza van az egyháznak. A modern ember nyugtalan, bizonytalan, a lelke kétségekkel, diszharmóniákkal van tele. Gyötrődik, sínylődik bennük. És abban is igaza van az egyháznak, hogy biztos irányítást és teljes megnyugvást csak ő adhat. Mert az ő ereje isteni erő, amelyben nincsen gyengülés és változás és igazságának sziklájáról lepattan minden támadás. ö annak a természetfeletti áramnak a kezelője, amelynek forrása az örök lét, az Isten. Az egyház Krisztus misztikus teste, annak a Krisztusnak, akit Malta szigetén a szent Eucharisztiában fönséges hódolattal ünnepeltek, — akinek hitvallást tettek a tiszta öröm ragyogásától tündöklő arczu hatalmas seregek : a magas észak fiai, a forró dél emberei, a messze kelet és távol nyugat népei, hogy megváltják élő hittel, meleg szívvel, erős akarattal a katholikus igazságot: hogy az eucharisztikus Krisztus az élő Krisztus, istenségének egész erejével, aki egykor „körüljárt jót cselekedvén.“ Az eucharisztikus kongresszus elvezette az emberseregeket Jézushoz, aki Prohászka szavai szerint : e szentségben közli magát velünk, nem példával, mint földi életében, nem szóval, mint evangéliumában, hanem szökő, hajtó, éltető erők alakjában, melyektől tisztulunk, lendülünk, erősülünk és kiéde- sülünk. Egyházmegyei Sajtóalap, Pünkösd gyújtó tüzeivel jön egy adomány a mi sajtóalapunk legállhatatosabb jótevőjétől, Mayer Béla püspöktől. És hiszszük, hogy — mint a pünkösd lángnyelvei — fog áldozatkészségre gyújtani mindenütt ez az állandóság és kitartás jegyében rövid időközben el elküldött adomány is, a mely látni szeretné már megépitve azt a szószéket, a honnan a Szentlélek Isten megvilágositja ma a homályos elméket és megmozgatja a petyhüdt akaratot. Mind a kettő : a katholikus értelem is, a katholikus akarat is beteg. Különösen a mi egyházmegyénkben. A mi időnk rostruma másfajta, mint az elmúlt századé. A mának szószéke az újság. Ennek az öt vármegyének még nincs ilyen modern rostruma. És a katholikus érzület ezért is csenevész, pusztulóban levő a mi széles határainkon. Lángok gyulása, lelkek megvilágositása, apostolok ébredése, a hitnek megvallása, a bérmálás ujjáébresztő ereje akkor következik el, ha megteremtjük a mi napisajtónkat. — így mondja ezt pünkösd világosságot hozó liizeiben adományával Mayer Béla püspök. * * * Múlt kimutatásunk óta beérkezett adományok : Mayer Béla püspök .... 200'— Kompasz Antal gyűjtése . . 10' — Varjas Endre . . . . . 5'— Eddig begyült......................... 12.887'78 Eddig megajánlva . . . . 2.083~42 Teljes összeg 15.186-20 ÉRTESÍTÉS! Van szerencsém a n. érdemű közönség b, tudomására hozni, hogy a Kath. Kaszinó kerthelyiségét folyó hó 11-ón, vasárnap Jónás Laczi zenekarának közremüködésévél Mindennap friss Dréher-sör csapolás és változatos villás reggeli. Egy pohár sör 20 fillér. A n. é. közönség szives pártfogását kérve, maradtam kiváló tisztelettel Borsy Géza, vendéglős. /
