Heti Szemle, 1913. (22. évfolyam, 1-53. szám)

1913-05-07 / 19. szám

Szatmár 1913. május 7. lődése közben betegessé lett embereket, a nervósus, histeriás, a tulcsigázott idegzetű és érzéki embereket kellene újjá kreálni, vagy pedig a társadalmi helyzetet megvál­toztatni, a különböző fajok velük született tér mészetét hasonitani, eggyé olvasztani, a val­lási s minden szép erkölcsi tant nem res­pektáló, modern igyekezetei megsemmisíteni, egy szóval az egész világot átölelő, veszé­lyes, förtelmes miazmákkal telitett levegőt kellene átszűrni, ami pedig nagyon nehéz, sőt nem is lehetséges. Amit századok ha­nyagsága elmulaszt, azt századok kitartó munkássága is nagy nehezen hozhatja helyre. Ezt a bajt a legnagyobb óvatossággal, lelki­ismeretséggel és komoly szaktudással kellene ma az összes nemzeteknek egyértelmüleg kezelni és szanálni. Ám, ami a törvénytelen gyermekeket, a vegyes és vad házasságokat illeti, ezek eliminálását, hogy ugv mondjam apasztását mindenütt, tehát Nagybányán is el lehetne érni intenzivebb pasztoráczióval, lelkes, odaadóbb munkássággal. Isten, egy­ház, a vallás, a haza, a lelkek üdvéért való égő szeretettel; meg lehetne tenni itt Nagy­bányán is, hogy a kath. hitközség necsak számaránya szerint numeráljon, de ponde- ráljon is; necsak egy kath. legényegylete legyen, az is csak külsőleg a fronton, ha­nem belül is ; meg lehetne tenni, hogy len­nének Nagybányán kath. öszejövetelek, val­lási keresztény, humánus, szocziális egyletek p. o. Oltáregylet, Mária-kongregáczió felnőt­tek számára, népszövetség stb, mert minden megvan hozzá. Sok városi és falusi kath. hitközséget ismerek, de hízelgés nélkül mondom, olyan anyagot, mint a nagybányai kath. hitközség tagjaiban látok, soha nem láttam. Felvillan a szemük, kigyul az arczuk, ha kath. akczióról, vagy arról van szó, hogy hát ne vegetáljunk tovább, de mutassuk meg, hogy tudunk kath. módon élni és cselekedni. Va­lamennyi azt mondja: Tessék kezdeni és mi mindnyájan követni fogjuk. Igen ám, de mig a plébános-kérdés megoldva nem lesz, addig Nagybánya kath. hitélete úgy marad, amint, most van, de azért nem fog esni, mert hála Isten már van né­hány lelkes, buzgó, a restauráczióért, a hit­életért önmagát feláldozni vágyó papja. Ave! Salve ! hatalmas „Organizátor“ ! Jöjj organizáló lelkeddel közénk és ments meg bennünket a dekadencziától, a slamasz- tikától, a dilemmától és mindenfajta perver­zitásoktól ! Nagybánya. tt. Jegyzetek. Hát akkor kinek tetszik ? Tudniillik a „Szamos“? Nekünk nem tetszik, de eddig hittük, hogy a munkapártnak igen. Ám most épen a munkapárti berkekben emelkednek igen kemény hangok a „Szamos“ ellen, a melynek eddig az volt a foglalkozása hogy ütötte a katholicismust és simogatta — nem a munkapártot, oh nem ! — hanem az ollót nem látott hajtincseket. Most aztán eszmélnek a munkapárton. Az egyik nagykárolyi újság hasábjain ömlik ki a keserűség. A nekünk későn szolgálta­tott elégtétel ilyen kemény szavakkal ítéli el a megyei munkapárt két „kellemetlenül“ szerkesztett lapját ■ „Felteszem a kérdést: Mondják meg nekem uraim, a szatmárvármegyei munka­párt zömének elveit képviseli-e ez a várme­gyei munkapárti sajtó, avagy talán Tisza István grófnak konciliáns, konzervatív irá­nyát, avagy a Magyar Figyelő tónusát ? Sőt tovább megyek. Vármegyénk munkapártjá­nak gerinczét a gentry alkotja s nem azt kérdezem most, hogy vájjon a gentry elveit követik-e ezek a sajtó orgánumok, hanem igenis azt, hogy legalább konciliálnak-e ez iránt az osztály iránt az osztály gyűlölet mostani aranykorában ? A nemzeti munkapártot a nemzetközi szocziál demokratapárttól mélységes határvo­nalak választják el. A két sajtóorgánumnak a Szatmár megyei közlönynek vagy a Szamos­nak soha nincs egyetlen szava sem a szoczi- áldemokráczia térfoglalása ellen, sem arra „HETI SZEMLE“ 5 nem törekszik, hogy miként Németországban a polgári társadalmat szolidáritásra ébressze a demagóg, uralmat akaró internaczionalé ellen. Tessék megfigyelni. Arról talán fölösleges is szólani, hisz közismert dolog, hogy mindkét orgánum „antiklerikális“ nótákat igyekszik fújni, ho­lott már Francziaországban Poincaréék is be­látták, hogy utóvégre is az „antiklerikaliz- mus“ nem kultúrpolitika, no meg tetszik tudni, Magyarországon egyáltalán nem hasz­nál a munkapártnak. Ne tessék azután cso­dálkozni azon, hogy a sajtó-portyázók — kedvteléseire válaszul bizonyos körök, sőt mi több tömegek is, amelyek folyton szapo­rodnak, állandóan idegenkednek pártunk ke­reteitől csupán azért, mert egyik ur a tagad­hatatlan szellemességét, másik valaki pedig a tagadhatatlanul durva tollát gyakoroltatja.“ — No, ez elég világos. * A kongregácziókról tárgyaltak a múlt hé­ten a magyarországi , kálvinista és luteránus felekezet főemberei. És a „közösen érdek­lődő bizottság“ elhatározta, hogy „a Mária- kongregáczióknak az iskolai tanulóknak a felekezeti békét veszélyeztető elhatalmasodása ellen a minisztériumhoz föliratot intéz. A fölirat arra kéri a kormányt, hogy vessen gátat a mindinkább elterjedő felekezetieske- désnek, hogy a béke igy minden vonalon megóvassék.“ Hát hogy e vád igazságtalan és illeték­telen, arra szót nem is vesztegetünk, hanem hogy czéltalan és eredménytelen lesz, az bi­zonyos. Bevalljuk ieenis, hogy a Mária-kongre­gáczió szivünkhöz nőtt, kedves intézmé­nyünk. Nem bántunk benne senkit, de ettől várjuk katholikus társadalmunk, hitéletünk megújhodását,) Eltörlését a föld színéről annak a léha, üres, liberális, ostoba, embereket sze­rencsétlenné tevő, vallást gyengítő, erkölcsöt bomlasztó, protestánsokat dédelgető, katholi­kus penészvirágokat tenyésztő szellemnek, a melyet még Tisza Kálmán nevelt nagyra eb­ben az országban. Azt a hazug kort, amely mindig a haladást hordozta ajkán és maradibb volt az utolsó vénasszonynál ; a mely min­dig türelmet prédikált, de velünk szemben türelmet soha sem ismert; a mely mindig az egyenlőséget, a méltányosságot hirdette s azalatt minket leszorított minden térről, min­den állásból ; a mely kor nagyranövelte azt a dédelgetett fajt, a mely radikálizmusával, arrogancziájával, elhatalmasodott sajtójával már nemzeti és erkölcsi létünk alapjait rom­bolja. Igen, ezt a kort le akarjuk járatni. És a Mária kongregácziókkal fogjuk első sorban lejáratni. Ha kizárnak bennünket az iskolából, elmegyünk a magánházakba. Ha ezekből is kitiltanak bennünket, kimegyünk az Isten szabad ege alá, vagy a föld alá — laktunk már kétezeréves életünk alatt ott is ! — de ott is megélünk.! Ellenünk nem a miniszterek tollával, hanem a keresztek szegével, nem tollal, ha­nem vérrel is Írtak proscriptiót. Hát most sem félünk! * Az eucharisztikus kongresszus. Megismét­lődött a katholikus világ fölséges demonst- rácziója, káprázatos hódolata a szentségi Üdvözilő iránt a Malta szigetén megtartott eucharisztikus világkongresszuson. A katholiczizmus az ilyen világraszóló megnyilvánulásában szereti a csodás pompát, a ragyogó fényt, mert a lelke tele van és a hatalmas, mélységes érzések meleg ragyo­gásban csordulnak ki belőle. Ilyenkor az egyház a természetfeletti életnek benne lük tető eleven erejét sugározza és szinte látjuk sudárfenyőegyenesre feszülő, fönsóges, nemes alakját és szinte halljuk a dönthetetlen igaz­ság erejével csengő, világot betöltő érczszavát, amint a megmérhetetlen szeretet igaz benső- ségével mondja: Te törtető, küzködő, nyug­talankodó modern ember, akit a zavaros ta­nok hömpölygő áradata visz-ragad magával, — nézz rám, hallgass meg és nyugodj meg. Igaza van az egyháznak. A modern ember nyugtalan, bizonytalan, a lelke kétsé­gekkel, diszharmóniákkal van tele. Gyötrődik, sínylődik bennük. És abban is igaza van az egyháznak, hogy biztos irányítást és teljes megnyugvást csak ő adhat. Mert az ő ereje isteni erő, amelyben nincsen gyengülés és változás és igazságának sziklájáról lepattan minden tá­madás. ö annak a természetfeletti áramnak a kezelője, amelynek forrása az örök lét, az Isten. Az egyház Krisztus misztikus teste, annak a Krisztusnak, akit Malta szigetén a szent Eucharisztiában fönséges hódolattal ünnepeltek, — akinek hitvallást tettek a tiszta öröm ragyogásától tündöklő arczu ha­talmas seregek : a magas észak fiai, a forró dél emberei, a messze kelet és távol nyugat népei, hogy megváltják élő hittel, meleg szív­vel, erős akarattal a katholikus igazságot: hogy az eucharisztikus Krisztus az élő Krisz­tus, istenségének egész erejével, aki egykor „körüljárt jót cselekedvén.“ Az eucharisztikus kongresszus elvezette az emberseregeket Jézushoz, aki Prohászka szavai szerint : e szentségben közli magát velünk, nem példával, mint földi életében, nem szóval, mint evangéliumában, hanem szökő, hajtó, éltető erők alakjában, melyektől tisztulunk, lendülünk, erősülünk és kiéde- sülünk. Egyházmegyei Sajtóalap, Pünkösd gyújtó tüzeivel jön egy adomány a mi sajtóalapunk legállhatatosabb jótevőjétől, Mayer Béla püspöktől. És hiszszük, hogy — mint a pünkösd lángnyelvei — fog áldozatkészségre gyújtani mindenütt ez az állandóság és kitartás jegyében rövid időközben el elküldött adomány is, a mely látni szeretné már megépitve azt a szószéket, a honnan a Szentlélek Isten megvilágositja ma a homályos elméket és megmozgatja a petyhüdt akaratot. Mind a kettő : a katholikus értelem is, a katholikus akarat is beteg. Különösen a mi egy­házmegyénkben. A mi időnk rostruma másfajta, mint az elmúlt századé. A mának szószéke az újság. Ennek az öt vármegyének még nincs ilyen modern rostruma. És a katholikus érzület ezért is csenevész, pusztulóban levő a mi szé­les határainkon. Lángok gyulása, lelkek megvilágositása, apostolok ébredése, a hitnek megvallása, a bér­málás ujjáébresztő ereje akkor következik el, ha megteremtjük a mi napisajtónkat. — így mondja ezt pünkösd világosságot hozó liizeiben adományával Mayer Béla püspök. * * * Múlt kimutatásunk óta beérkezett adomá­nyok : Mayer Béla püspök .... 200'— Kompasz Antal gyűjtése . . 10' — Varjas Endre . . . . . 5'— Eddig begyült......................... 12.887'78 Eddig megajánlva . . . . 2.083~42 Teljes összeg 15.186-20 ÉRTESÍTÉS! Van szerencsém a n. érdemű közönség b, tu­domására hozni, hogy a Kath. Kaszinó kerthelyiségét folyó hó 11-ón, vasárnap Jónás Laczi zenekarának közremüködésévél Mindennap friss Dréher-sör csapolás és változatos villás reggeli. Egy pohár sör 20 fillér. A n. é. közönség szives pártfogá­sát kérve, maradtam kiváló tisztelettel Borsy Géza, vendéglős. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom