Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-03 / 27. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1912. julius 3. hogy a kormány állal jóváhagyott alapszabályaik értelmében ki van mondva, hogy kizár működési köréből minden politikai és vallási kérdést és kötelezi tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására, célja lévén a közerkölcsiség, a művelődés, a felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. Hát bizony ezt a célt meghazudtolták, mert számtalan adatokkal bizonyítja szerző, hogy minden páholy saját maga alkotja meg saját szabályait, azért a páholyok működése nem a kormány által jóváhagyott alapszabályok értelmében s szellemében és nem egységes irányban történik, sőt, nyilvánosan kijelentik, hogy ők összeesküsznek a mostani társadalmi rendszer ellen, mert ők azzal szemben egészen elütő, uj állami rendszert akarnak felállítani, azért küzdenek a mostani rendszer összerombolásán; azért a páholyok politikai kérdésekkel behatóan foglalkoznak, a vallásrombolásból pedig nyilvánosan is virtust csinálnak, amit Miklóssy sáabad- kőmüvesi hivatalos adatokkal bizonyítva, figyelmezteti a minisztert és a magyar társadalmat, hogy a radikális útra tért magyar szabadkőművesség úgy az állami, valamint a létező társadalmi rendre fölötte veszedelmes ' s azért intézi nyilvánosan azt a kérdést fönnálló társadalmi rendünk legfőbb őréhez, a belügyminiszterhez, hogy hogyan lehetséges az, hogy hazánkban, mint alkotmányos országban, olyan szervezet működhet a törvény oltalma és felügyelete alatt, amely a fennálló állami és társadalmi rend összerombolására összeesküszik ? amikor annak felsőbb helyen engedélyezett alapszabályai az ilyen ténykedést kategorice kizárják. Idézi a tudós szerző a szabadkőművesek hivatalos lapjának 1911. júniusi számában a 15-ik oldalon található ’ következő intést: „Sohase feledjétek testvére^ hogy a páholy nem klub, nem egylet, .amelybe holmi alárendelt jelentőségű magáncélért járunk, hanem a páholy az eljövendő államrendszer megtestesítője .. . Itt nincs korlátlan uralkodó, gőgös hadsereg és szervilis papság . . . Nálunk minden páholyban több-kevesebb következetességgel a vázolt feladaton dolgoznak !“ Igazat kell adni Miklóssynak, hogy szégyene a királyhü magyar nemzetnek, veszedelme dinasztiánknak, hogy itt, .ebben az országban olyan vakondokhad működhetik a titokzatosság leple alatt, amely hivatalos helyen kimondott saját szavai szerint összeesküszik a fennálló állami és társadalmi rend ellen, amikor hivatalos lapjának egy helyén azt hirdeti, hogy a páholy igazságszolgáltatást is gyakorol, amely ellen gz állami hatóság jogsególyezésének kérését vétségnek mondja ki! íme, látjuk ebből, hogy a szabadkőműves páholy, mely — mellesleg mondva háromnegyed részben zsidókból áll — nem egyéb, mint egy világszövetség láncszeme, akár az „alliance israelit,“ amely társadalmi rendünk, keresztény vallásos hitünk, magyar vérrel fenntartott történelmünk ellen ádáz rombolásra összeesküdött, akik közül egyik hírlapjában Timár Szaniszló testvér azt tanácsolja, hogy „terjesszük az atheizmust, mely az egész emberiségnek jövendő irányát van hivatva megjelölni!“ Az ő Faber Oszkárjuk, a kereskedelmi iskolai tanár internátust nyitott s az „Úttörő“ szabadkőmives lapban nevelési programmjáról maga Írja : „Tölem gyermekek sohasem halla- , nak egy biztató szót Istenről, vallásról, imádságról, mert ö naplózásnak tekinti a hazafias és vallásos frázisokkal való foglalkozást.“ Ebből láthatjuk, hol nevelkednek a nemzetközi, erkölcsöt nem ismerő, hamis bukásra, defraudálásra hajlandó emberek. Csoda-e, ha az ilyen iskolából uzsorások, szívtelen zsarolók és effajta polgárok lépnek ki az életbe, hogy ilyenekkel szaporodjanak a páholyok testvéreknek csúfolt tagjai. Az ilyen nevelésben részesült emberek nem léphetnek nemesebb értelemben vett testvéri szövetségbe, ez bizony csak bűnszövetség lehet. Igaz munkát végzett ezekkel Miklóssy tanár, hogy az alvó keresztény magyarságot nyílt föllépésével ezen nemzeti veszedelemmel szemben tettre serkenti. Igaza van, ha azt állítja, hogy semmit sem tettünk, ha a veszedelmet csupán tudomásul vesszük; hiszen a szabadkőművesség már nem is titkolja grasszálását, nyilvánosan merik már hirdetni rombolási szándékukat, anélkül, hogy egy boldogabb jövőnek tervét tudnák felmutatni. Az ilyen rombolás egyszerű fosztogatás, bűnös nyerészkedési vágy kielégítése ; ennek a magyar társadalom aluszékonysága az oka, pedig állami és társadalmi rendünk megóvása tetteket kíván a józan magyar társadalomtól. Igen érdekes bőséges bizonyító adatainál fogva Miklóssy István tanárnak ezen terjedelmes munkája, amely egy korona árban megszerezhető a Szt. István Társulat könyvkereskedésében. Id. Egan Lajos. _______ t _______ Fechte 1 János dr. 1859—1912. \ Nagyon reánehezedett a sors sújtó keze egyházmegyénk papságára. Egyre újabb rendeket vág közöttünk a halál kaszája. Ritkulnak soraink, gyors egymásutánban kidőlnek oszlopos tagjaink. Fájó jelenségek nagyon. De a Gondviselés rendelte igy, ekkor tehát meg kell nyugodnunk. A halál ez évi áldozatainak sorában a nyolczadik pap dr. Fechtel János főgimn. tanár. Halála nem jött egészen váratlanul. Már három év előtt megérintette a halál lehellete s megtörte az addig oly életerős szervezetet, szárnyát szegte a merész röptű szellemnek. Mint beteg, hanyatló ember járt közöttünk s bár ő nem tudott, nem akart nyugodni, szervezetének rohamos hanyatlását még az ő aczélos energiája sem tudta feltartóztatni. Fényes tehetségű, nagytudásu és európai műveltségű ember volt a megboldogult. Dolgozni vágyó és bámulatosan dolgozni tudó erőt vesztett el benne az egyházmegye, a szatmári gymnásium, a szatmári társadalom. Mint tanár elsősorban katedrájának élt, ennek szerzett becsületet, tiszteletet az ő gazdag tudásával, gyönyörűen szép, lelkes és elragadó tanári működésével. De nagy veszteség az ő halála Szatmár társadalmi életének is, mert dr Fechtel János éveken át egyik legjelentősebb, nagyrabecsült és nehezen pótolható munkása, sokszor éltető lelke, vezető egyénisége volt a szatmári társadalmi életnek. Régóta tagja volt Szatmár város törvényhatóságának, alelnöke a Kölcsey Körnek, a Dalárdának, titkára a Nőegyletnek ; nagy tevékenységet fejtett ki a -Széchenyi Társulatban, Katholikus Kaszinóban, a Társaskörben. És bárhol szerepelt Fechtel János, mindenüvé elvitte izzó temperamentumát, ragyogó ékesszólását, lankadást nem ismerő energiáját. Jutalmul megkapta az összes társadalmi rétegeknek tiszteletét és szeretetét eddig alig tapasztalt mértékben. Szenvedélyesen vette ki részét a politikai mozgalmakból. És bár velünk ellentétes politikai elvekért harczolt, mégis csodálni és becsülni tudtuk azt a következetességet, amelyet elvei, czéljai érdekében kifejtett, és azt a szellemtől sziporkázó szónoki tornát, amely- lyel elveit védte, terjesztette s amellyel igen magas köröknek elismerését is kivívta. S ez az ember, akinek egész élete csupa küzdelem, csupa törtetés volt s aki köztéren vívott harczaiban sokszor a kíméletlenségig éles volt, magánérintkezéseiben maga volt a megtestesült előzékenység, szivjóság és kedvesség. Csoda-e, ha ezt az embert annyian és annyira szerették ? És csoda-e, hogy halála olyan nagy fájdalmat és olyan nagy részvétet keltett'? Dr. Fechtel János 1859. julius 29. én született Felsőkerepecen Beregmegyében. — 1882-ben elvégezvén Szatmáron a theologiát, Schlauch püspök a kolozsvári egyetemre küldte, hogy a tanári oklevelet megszerezze. 1885-ben már a bölcselet tudori oklevélnek is birtokában volt. Ekkor a kir. kath. tanítóképzőben nyert mint tanár alkalmazást, a következő évben pedig a főgymnásiumban helyettes, majd 1893-tól, mint rendes tanár működött egész az utolsó napokig. Temetése a kir. kath. főgymnásiumból történt. A díszes katafalk a főgymnasium udvarán volt felállítva, melynél diszruhás hajdúk álltak őrt. Ott láttuk Szatmár egész in- telligencziáját, sőt a vidékről is sokan jöttek el a végtisztességadásra. A szertartást egyházmegyénk püspöke végezte, Szabó István praelát. kan., Benkő József apátkan., Rat- kovszki Pál főigazgató, Hámon Róbert p. kamarás, Bagossy Bertalan és Bakkay Kálmán tanárok és a növendékpapok segédletével. A dalárda pedig gyönyörű gyászénekekkel búcsúzott el volt elnökétől. A sírnál Ratkovszki Pál kir. főigazgató mondott igazán szívből jövő, szivekhez szóló gyászbeszó- det, melyben gyönyörűen méltatta az elhunyt barátja munkásságát. Könnyek peregtek minden arczról. Ezután dr. Fábián Lajos ügyvéd a dalárda nevében mondott utolsó Isten hozzád-ot, mire tompa dübörgéssel hullottak a koporsóra az anyaföld rögei . . Adj, Uram, örök nyugalmat neki! * Haláláról a főgymnasium tanárkara a követkoző gyászjelentést adta ki: „A szatmárnémeti kir. kath. főgimnázium tanári kara fájdalommal tudatja szeretett kartársának Dr. Fechtel János áldozópap, főgi.mnáziumi tanár, szentszéki tanácsos, törvényhatósági bizottsági tagnak élete 53, tanári működése 27. évében a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után folyó hó 29.-én történt gyászos elhunytál. A megboldogult földi maradványai julius 1-én délelőtt 10 órakor a kir. kath. főgimnázium udvaráról fognak a hidontuli sirkertben örök nyugalomra tétetni. Lelki üdvéért az engesztelő szentmise julius 1.-én d. e. 8 órakor fog megtartatni. Kartársainak szeretete, tanítványainak kegyelete feledhetetlenné teszik emlékét. Szatmár-Németi, 19.12. junius 29.-én. A kir. kath. főgimnázium tanári kara.“ Lapunk egyes számai kaphatók a főtőzsdében és a Barth- féle kis tőzsdében a Deák-téren. Julius elejével a kath. sajtó barátait kérjük uj előfizetők szerzésével lapunk terjesztésére. Ma a hitünk s szent ideáljaink mellett való apostoloskodás- nak a kath. sajtó terjesztése az egyetlen czélra vivő eszköze. Csak egy uj előfizető megnyerését kérjük minden olvasónktól. Egyben az előfizetések megújítására és a hátralékok sürgős beküldésére figyelmeztetjük olvasóinkat. A HETI SZEMLE kiadóhivatala. Uj lelkész. A jászói premontrei prépost a kiskaposi plébánia lelkészévé kinevezte Pácz Sándor premontrei rendű áldozárt. Uj oltár. A felsődomonyai hívek dicséretes álddzatkészséggel díszes uj oltárt állittat- tattak fel a róm. kath. templomban, amelyet a napokban fog megáldani a kerületi esperes. Elbocsátás. A megyéspüspök beleegyezését adta ahhoz, hogy Csató József áldozópap a szatmári egyházmegyéből az esztergomi főegyházmegyébe lépjen át. Konkurzus. E hó 2-án a püspöki szentszék a papi pályára jelentkezők közül a következőket vette fel clericusokul : Duffer Antal, Fischer János, Heller Ernő, Lini József, Neubauer József, Vadász Ágoston és Vukovich Lajos főgimn. VI. osztályú tanulókat. HÍREK
