Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-25 / 52. szám
Szánnár, 1912. deczember 25. .HETI SZEMLE 11 ladt. A visszatartás oka pedig egyedül a hatalom nyomására vezethető vissza. Erre vall a dévai páholy szájába adott köriratnak az a kitétele is, hogy a szövetség egyik részének a magatartásából a szövetségre veszély hárul. Az alkotmányválság óta a szövetség két csoportból áll. Az egyik csoport kimegy a párt- politikai tusába és ott harczol, a másik csoport pedig a szövetség érdekében a kormányt támogatja és a kormány kedvéért Rückwertsconcen- trirungot inscenál. Ez az alapgondolata a nagymester júniusi körlevelének is, amelyet a páholyok főmestereihez intézett. „Félünk, hogy a politikai pártok ölő tu- sája megpróbálja majd ostromolni kapuinkat is és tartunk tőle, hogy a szenvedélyeknek a hullámai majd átcsapnak szentélyünk küszöbén is." Ezért jelentette ki ez a körlevél, hogy a magyar szabadkőművesség semmiféle politikai egyesülettel közösséget nem tart fenn és ilyeneknek a működéséért felelősséget nem vállal. Ezt a körlevelet ez évi júniusban ugyanaz a nagymester adta ki, aki még április 27 én, az idei nagygyűlésen azzal bátorította a testvéri sziveket, hogy csak menjenek ki a szövetség eszméivel az életbe, mert az eszmék minél nagyobb publiczitása hozza a kőmüvességnek azokat a profán segédcsapatokat, melyeknek a segítő munkája nélkül a legjobb, legnemesebb, leghasznosabb törekvések is semmivé foszlanak. Mindennek az igazságát a legutóbbi években mind több és több testvérünk ismerte fel, akik kivitték az életbe mindazokat a szabadkőmüvesi eszméket, amelyekkel lelkűk a mi falainkon belül megrakodott. Ezt a körlevelet ugyanaz a nagymester adta ki. aki ebben az évben a Kazinczy páholy felavatásánál is a harczoló szabadkőművességet dicsőítette és a pietisztikus kontemplativ irány felett tört pálczát. Láthatjuk mindezekből, hogy a szabadkőművesség csak addig nagyon hanngos, amig veszély nincsen. A veszély pillanatában elhallgat, sőt részben a támadó félhez csatlakozik. Láthatjuk mindezekből, hogy a szabadkőművesség jól érti az alkalmazkodás tanát és erőit úgy osztja meg, hogy bármely párt kerül is hatalomra, a hatalomra került pártban megfelelően képviselve legyen. Innen van az, hogy a legszélsőbb munkapárti és a legszélsőbb ellenzéki tábor körülÉs én mégis csak haza érkeztem szent karácsony éjjelére. — Csakhogy itt vagy édes fiam, rebegte anyám Nem hiába imádkoztam. így volt! Hogy leszen most ? Most is karácsony előtt vagyok. Már hetek óta nem viczinálison, de szellő szárnyain röpül az én lelkem. Oda — haza. Itthonról — otthonba. De haza járó lelkem mind csak vissza-vissza száll. És búgva, sírva hozza a bus üzenetet. Nem hiszem! Röpülj csak vissza . . vissza! Nézd meg a templomban is ! A lelkem csak újra vísszaszárnyal. Ez csak mind azt búgja, azt sírja: — A ház ott áll, mint máskor, És bent is minden úgy van, mint szokott. Csak a nagy asztalnál üres egy hely. Imádkozó fehér hajú asszony anyád helye. És olyan néma lett a ház ! Templomban is kerestem . . ott is üres a padjában egy hely. Hiszen a temetőbe költözött. . . . Oh be félve nézek eléd szent Karácsony 1 Mi lesz velünk ? És mégis együtt leszünk ! Mind, mindannyian, a kik még itt maradtunk. És őt is várjuk. Ne szánjatok! És ne mondjátok, hogy hiába várjátok ! Óh ő eljő. Már is érzem, hogy a lelke itt van velem. Mikor könnyem ontom. Mikor e sorokat Írogatom. belől arányosan megosztott szabadkőműveseket számlál. Ha egyes pártok felülkerülnek, a szabadkőműves érdekek mindig kellő számú képviselővel és sulylyal jutnak hatalomhoz. Ha fehér papircső végére erősített átlátszó dobozba különböző szinü papirdarabkákat helyezünk és a világosság felé fordítjuk, akkor bizonyos alakzatokat látunk. Ha a dobozt megfordítjuk, egészen más alakzat tűnik elénk, bár ugyanazokat a papirdarabkákat látjuk. így van ez a szabadkőművességnél is. Minden válságos helyzet, akár ők idézték elő, akár rajtuk kívül állott elő, a szabadkőműves lombikban újabb és újabb alakzatokat formál, de arra még nem volt eset, hogy a szabadkőművesség a hatalom karjaiba jobb vagy balkézzel belekapaszkodni ne tudott volna és ha első pillanatra más formát láttunk is, mélyebb vizsgálódás után az elemek azonosságát megállapítani ne lehetett volna. Wallon Henrik Fia utódai Duha Tivadar és Géza fűszer, csemege, bor és lisztáru üzletét ajánljuk a főtisztelendő papság figyelmébe. Templomi gyertyák olajok legolcsóbb beszerzési forrása. Szatmár-Né- meti, Kazinczy-utcza 2. Sírva vigad a magyar? Sokat koptatják manap ezt a szólást. A kik eredetét nem ismerik, valami régi közmondásnak gondolják és föltétlenül hitelt adnak neki. Pedig nem közmondás, hanem szállóige. S nem is olyan régi, mert még száz esztendős sincsen. Bajza 1825-ben irt Borénekének következő sorai hozták forgalomba : Mig Mohácsnál nem csatázott A félholdu büszke tar. Vig volt addig; hajh, azóta Sírva vigad a magyar. A mondás tehát eme máig divatozó alakjában nem népi termék, hanem irodalmi szülött, költői alkotás. A gondolata azonban más formában már előbb is föltűnik. Kisfaludy Sándor 1807 ben kiadott Regéinek előszavával körülbelül ugyanezt állítja: „A magyar, — úgymond, — hajlandó a szomorúságra. Sőt még örömét és vigságát is bus hangokkal jelenti. Bizonysága ennek a köznép énekeinek többnyire szomorú nójája. A magyar felől igazán mondhatni, hogy sírva tánczol“. Az utolsó mondat azt sejteti velünk, hogy Bajza Kisfaludytól vette szállóigévé vált mondásának alapját. Kisfaludyénál régibb nyomról nincs tudomásom. Ez azonban mellékes dolog. A fő az, való-e, hogy a magyar sírva vigad ? Csakugyan megfelel e ez a jelenleg igazságkép hirdetett szólás nemzeti zenénknek és jellemünknek ? A közvélemény azt mondja reá: minden bizonnyal! Én ellenben kereken tagadásba vonom és azt állítom, hogy semmiképpen ! Micsoda alapon és joggal, ime : Költőileg ez a mondás paradokszon, vagyis látszólagos képtelenség, a mely alatt azonban bizonyos igazság lappang, tudniillik : a magyarnak vigadása nem tiszta, nem fellegte- len, nem igazi vigadás. Prózailag mérlegelve pedig nemcsak látszólagos, hanem valóságos képtelenség. Miért ? — Mert sírva vigadni : lélektani lehetetlenség! Lelki fájdalmat és örömet egyszerre érezni — nem lehetséges ! Könyezni, igaz, nemcsak fájdalomtól, hanem örömtől is lehet, a mint hogy az ember szemébe nem csupán a fájdalom, hanem a nagy öröm is csal könnyeket. Ámde akkor is sírni, azzal lelki fájdalmat érezni, mikor a szivet öröm foglalja el, — abszurdum. Hiszen a kettő olyan, mint a fény és az árny : követik ugyan egymást szüntelenül, de egymásba sohasem olvadhatnak. Sírni és nevetni egyidőben — csak az ég tud, az is csupán a költőnek képzeletében ! Tehát csakis költői igazságnak fogadható el, hogy „sírva vigad a magyar“. A költői igazság pedig nagyon sokszor féligazság. Ez is csak amolyan igazság féle ! Ha azt értjük vele, hogy fajunk némileg érzékenyebb a fájdalom, mint az öröm iránt: megállhat. Ám ha úgy értelmezzük, hogy a magyar nem tud igazán vigadni, mert csak szomorúságra született, mert buskomor természet: akkor nincs benne igazság. Pedig a mai közvélemény igy értelmezi és használja. S vájjon miért ? Azért, mert a közvélemény ítéletét — mint legtöbb esetben, úgy ennél is — arra alapítja, a mit közvetlen lát, hall, avagy olvas Már pedig nem lehet tagadni, hogy az újabb divatos magyar nóták nagy többségének mind dallama, mind szövege csak úgy árad a kebeldagasztó, lágy, asszo- nyias szentimentálismustól. „Kit gyászol a fecske madár“, „Eltörött a hegedűm“, „Most van a nap lemenőben“, „Lehullott az őszirózsa levele“, „Azt beszélik a faluban“, stb. — naponkint hallható példái ennek a szinte csömörlésig érzelgős, szivepesztő, keserves daldivatnak. Hálásak lehetünk érte a boldogult Dankó Pistának (bocsássa meg neki a magyarok Istene !) és számos utánzójának, kik a magyar karakter és génius teljes ismerete nélkül termelik „eredeti magyar dalaikat.“ A közvélemény ezeknek hallása alapján hiszi, vallja, és hirdeti, hogy „sirva vigad a magyar!“ S a czigányság és a zongora verklik meg gondoskodnak róla, hogy minél többször hallja őket. Azt pedig ki tagadhatná, hogy a középosztály érzelmes asz- szonyai és szerelmes ifjai ugyancsak kapva- kapnak rajtuk ? Érdemes megfigyelni, mily varázshatalóm- mal duzzasztják föl az érzést a gyöngéd (job- banmondva: gyönge) magyar szivekben eme zenei fájdalom motorok ! Mikor a czigány egy intésre közelebb húzódik a „sírni“ készülő „vigadó“-áldozatok asztalához és czinikusan borús (mert magában bizonyosan kineveti őket!) ábrázattal keservesen rázendít az „Eltörött“ re, „Lehullott“ ra vagy más ily' fajta buzöngeményre, látnád csak, mily hlrtelenül változnak át az eddig vig magyar arezok világfájdalmasra ! Egyszerre tragikomikus drámai jelenet tárul szemeid elé . . . Az egyik könyökére hajol és behunyja szemeit. A másik félreforditja nyakát és lehor- gasztja a fejét. A harmadik tenyerébe temeti mélyen elborult arczát. Az asszonynépség szembeötlően ellágyul, epedő tekintetet ölt s egy-egy könnyet készül ejteni illatos zsebkendőjébe. Valamennyi megvan hatva, kegyetlenül meghatva ! És ugyan miért ? — Mert elég nai- vul azt hiszi, hogy most magyarosan mulat : „sirva vigad“. Ha mint kevésbbé érzékeny jelenlevő meggondolatlanul rá találnál szólni a czigányra, hogy húzzon inkább valami férfiasabb, vidámabb nótát: meg lehetsz róla győződve, ha nyomban ki nem tessékelnének, legalább is alaposan rendreutasitanának férfiak és nők egyaránt. Nem hiszed ? Próbáld meg csak egyszer! Különben hivatkozhatom bizonyságul akár élő példára is. Van nekem egy erősen magyar érzésű és zamatu jóbarátom. Dalos természet. Többfelé megfordulván az országban, jártában-keltében Pártoljuk a hazai ipart! KEPESSÁNDOR Első Magyar Anteil Sirkíjjáráta SZINÉ8VÁRALJÁN a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
