Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-08 / 19. szám
Szatmár, 1912. május 8. Néhány szó a Szatmáregyházmegyei rk. Néptanító Egyesület megalakulásához. A mai világnéz] et és fölötte nehéz életküzdelmek közepette nagy a harcz a szellemi és anyagiak terén. Bármerre tekintünk, mindenütt törtetés, valóságos fegyverkezés látható. Az elvirágzott, a megvénhedt közállapotok légkörébe uj, friss áramlat vegyül, a jövő reménye s az ebből származó jobb előnyök csalogatnak mindenkit. Mozog a társadalom, és annak minden szerve, hol itt, hol ott tör ki vehementiával megrezgetve a múltak alkotását, és épen ezért ma már nincs intézmény, testület amely ezt be nem látja, melynek nem volna félteni valója, avagy védeni, — megvalósítani valója. Es ezen kaotikus mozgalomba az iskola, a népnevelés ügye csak úgy belevonatik mint bármely más intézmény, igy ezzel a tanítóság is belekényszerül, mert mig egyrészről védenie kell az iskolát — másrészt meg kell valósítani társadalmi helyzetének javulását. Igen, meg kell védenie az iskolát a szabadgondolkodók hivei ellen, kik a vallás, az egyház és annak intézményei ellen törnek, kik túltengő — egoizmussal, liberális gondolkodással ajtót tárnak, hogy azokon a modern eszmék, istentelen irányzatok viharja leseperje az iskolák falairól a keresztet, a vallás- a hit egyéb szent jelvényeit. A hithü — a materializmus piaczárói megmenekült kath. tanítót az ő hite, meggyőződése, egyházához való szeretete csak azon útra vonzza, melyet a keresztény .tanítók eszményképe Krisztus jelölt meg. Épen ezért a magyar kath. tanítóság — tehát az alaku- laadó egyházmegyei rk. néptanító egyesület is tántorithatatlanul fogja továbbra is folytatni keresztény szellemű népnevelői munkáját, melytől magát semminemű csalfa Ígéretekkel eltántorítani nem engedi. A kath. tanítóságnak eddig hiven vallott vallásos és hazafias elvei mellett való férfias és ünnepies állásfoglalás kell hogy egyik főtényezőjét képezze működésünknek. Ebből kifolyólag a - munkakört, melyet betöltenünk kötelesség, az egyház és iskola szabja meg. Ezzel karöltve kell felvérteznünk magunkat és radikálisabb eszközöket kell alkalmaznunk az eddigi túl humánus — fogyatékos eszközeink helyett; hatékonyabb eszközökkel kell készítenünk azt az ostort, melylyel iskoláinkba lopódzó kártékony elemeket kiűzzük, miként a legnagyobb Tanító Mester tette a kufárokkal. A kath. tanítók lojalitása, gyöngédsége és szervezetlen helyzete elégtelen az iskola megvédésére, és ezért helyes és okos azon törekvés, mely a tanítóságot egységes szervezetté — valamint anyagilag is függetlenebbé kívánja tenni ; oly eszközök birtokosává, melyeknek segítségével méltó helyet vindikálhatnak a társadalom uj elhelyezkedésében ; hogy az iskolának a hitetlenség elleni megvédésében, a népjólét előmozdításában továbbra is lankadatlan kitartással munkálkodhassunk. Másrészről azonban hogy ezt elérhessük, miután materialisztikus korban élünk, az anyag uralma is eklatáns módon ütötte föl fejet; a nehéz drágasági megélhetési viszo nyok miatt az elégedetlenség parazsa tüzet gyújt mindenfelé ezen sivár világban: mi hitvallásos tanítók, kiket a modern haladás méhében fogamzott istentelenség legyőzésére az egyházzal karöltve szólit lelkiismeretünk és vallási meggyőződésünk, mi is joggal kívánjuk az egyház és iskola valamint a társadalom közös érdekeinek megvédése czél- jából szükségessé vált eszközöket az anyagiak terén, mert csak igy vívhatjuk meg a harczot elleneinkkel eredményesen. És ezzel nagyjából meg is jelöltem a megalakulandó egyházmegyei egyesületünk működési terét, reá mutatva azon mezőre, melyen ha félre téve minden közönyt, lelkesedéssel munkálkodni fogunk, kell, hogy mindkét szempontból munkásságunk gyümölcsét élvezzük. „HETI SZEMLE“ Ugyanazért csak mély hódolatunkat és hálánkat fejezhetjük ki püspök ur Öméltóságának, hogy közös óhajunkat, vágyunkat meghallgatva a Szatmáregyházmegyei rk. Néptanító Egyesület megalakítását czélzó mozgalmat 408—012 szám alatti leiratában jóváhagyólag tudomásul venni méltóztatolt. Az eszme testet öltött, most már a kivitel van hátra, melynek megvalósítása nem csekély feladat leend. Éltekintve az egyesülés technikai oldalától, szükségesnek vélek már most néhány eszmét felvenni szorosan vett működési terünkre vonatkozólag, melyekkel életet, munkásságot — lelket lehet önteni ily nagy egyesület működésébe: Minden esetre az esperesi körök eddigi működési tere érintetlenül kell bogy fennmaradjon, amennyiben a szakszerű működés súlypontja ennek keretében van letéve mint a főegyesület szerveiben. Szükséges azonban, hogy az egyesület működése necsak az oda és vissza való utazásban merüljön ki, hanem abban eleven élet lüktessen, amit az által fogunk elérni, ha az egész egyesület szakosztályokká alakul és pedig: tanügy paedagogiai, — szoczi- ális és irodalmi szakosztálya, hogy igy ki-ki tehetsége, ambicziója és munka készségének mérlegelése szerint az egyesület keretében érvényesíthesse sikeres munkásságát. Részt kell venni minden egyes tagnak ezen mozaik alapozás lerakásában, melyből egy szép stilszerü épület fog kiemelkedni és hirdetni a kath. tanítóság munkásságát, mely önérzetünket emelni, czélirányos haladásunkat a társadalom előtt megbecsültté fogja tenni. Mindjárt hogy sorra vegyük, a tanügy paedagogiai szakosztály keretében megoldhatók volnának mind ama kérdések, melyek azt legközelebb érintik : az iskola bel- és kül élete, tanterv, tananyag, szolgálati szabályzat esetleges módosítása, a gyermekek erkölcsi nevelése, ifjúsági egyesületek alakítása stb. A soczialis szakosztály hatáskörébe tartoznék a tanüggyel kapcsolatos intézmények megoldása : népjóléti intézmények megbeszélése, szervezése; patronázs egyesületek alkotása, vezetése; a tanitói segély alap ki- terjesztése stb. Mind-mind olyan kérdések, melyeknek alapozása csakis a szakosztályok keretében oldható meg, amely szakosztály mint kész feldolgozott anyagot nyújtana az összeülő közgyűlésnek/ De legnagyobb és egész tanitásügyünkre messze kiható missiót tölthet be ezen egyesület irodalmi szakosztálya, melynek keretében az ambicziózus tanító legjobban érvényesítheti tehetségét, mely mintegy lelket önt az egyesület tevékenységébe. Hogy-csak röviden említsem : ott van mindjárt a tankönyv kiadás megoldása. Ha végig tekintünk tankönyveink mizériáin, látni fogjuk, hogy mintegy sportszerűen űzött tankönyv irodalmunk nem vált be: a központban halom számra irt tankönyvek labirintusában tájékozódni vajmi nehéz, amennyiben azok legnagyobb része a helyi specialitással nem ismerős egyének által Íratott. Ép ezen körülmény vezette és késztette reá az egri főegyházmegye néptanítóit arra,, hogy leszámolva az általános sablonszerű olvasókönyvekkel, az egyesületi irodalmi szakosztály keretében saját kebelében Írott, a helyi viszonyoknak megfelelő olvasókönyvekkel látta el iskoláit, mit az Orsz. Tanügyi Bizottság is jóváha gyott. Ha ottan sikerült, miért ne lehetne egy négyszáz tagból álló tantestületnek is megtenni ? Hiszen melyik olvasó könyvben van tárgyalva például az ungvári vár, egy Bercsényi Miklós, a szerednyei vár mint a Rákóczi-féle felkelés egyik legközelebbi szintere, avagy a máj tény i sik kellő méltatása, az Écsedi Láp története, a munkácsi vár stb. történeteinek kellő méltatása? Ezek mind olyan dolgok, melyek átalakítják szellemi életünket — mintegy átitatják erkölcsi érzületünket, ambitiónkat emelni fogja nemcsak nekünk tanítóknak, hanem akiknek ezen uj irányú szellemi táplálékot nyújtani fogjuk, miután felemelő hatással lesznek reá nézve azon történelmi emlékek, melyeknek szinterét saját szemeivel szemlélheti. 7 És mig szellemi téren ily erkölcsi hatást érhetünk el, amellett anyagi téren is emelhetjük úgy magunkat, mint a Pázmány- sajtót s az írod. Kört, melynek munkakörébe tartoznék a már megbírált és approbált tankönyvek kinyomatása, kiadása, aminélfogva az nemcsekéíy módon fellendülhet s eredményesebben munkálkodhatik. Az irodalmi szakosztály keretében volna megoldható egy tanügyi szaklap — folyóirat megindítása, egyelőre minta „Heti Szemlédnek 2 hetenkinti melléklete, mely kellő pártolás után önálió tanügyi szaklappá, mint az egyesület tanügyi orgánumává fejlődve szolgálná szellemi táplálékunkat. Ily eszmékkel felvértezve, ideális lelkesedéssel megindulva nem kétlem, hogy a siker el nem maradhat, csak minden egyes tag emelkedjék szellemi tevékenységének ama magaslatára, melylyel a fenti czélok elérhetők. Egyről azonban ne feledkezzük meg. Mi kath. tanítók vagyunk és szeretetteljes Főpásztorunk joghatósága alatt állunk. Már pedig a fiú ne tándorodjék el Atyjától soha, amennyiben egy jó Atya védőszárnyai alatt intenzivebb munkát fejthet ki, mint önmagára hagyatva. A kath. iskola és egyház ikertestvérek, egymás iránti szeretetteljes sikeres munkásság biztosíthat csak kellő eredményt, ugyanazért nagy feladatunkat csakis a kath. egyház mint jó Anya szelleme szerint oldhatjuk meg. , Szükséges tehát, hogy egyesületünk élén egy — a tanügy iránt melegen érdeklődő, a kath. tanítók érdekeit szivén viselő, ambicziózus reprezentáns, magas színvonalon álló, egyesületünkre fényt, energikus munkásságának szellemi tevékenységének sugarait oltsa egyesületi életünkbe ; hogy igy frissességet elevenséget kölcsönözve egy tekintélyes egyesületnek nemcsak befelé, de kifelé is istápolója és gondviselője legyen. Reá mutattam röviden teendőinkre, a munka mindnyájunkra vár ! Müller István császlóczi tanító. Püspöki biztos. A főpásztor sz. Jordán Károly dr. esperest, szaniszlói apátplebánost a nagykárolyi piarista főgimnázium püspöki biztosának kinevezte. Czéllövészeti tanfolyam, katonai kiképzés. A kir. kath. főgimnáziumban a czéllövészeti tanfolyam ez iskolai évben 1911. év november hóban vette kezdetét. A tanfolyam vezetője Erdélyi Rezső honvédhadnagy s az intézet részéről felügyelő dr. Merker Márton tart. hadnagy, tanár volt. Részt vett a VII. és VIII. osztályból 54 növendék. A kiképzés hetenként két órában tartatott meg az intézet torna- csarnokában. Az oktatás kétféle módon történt: elméletileg és gyakorlatilag. Az elméleti gyakorlatot képezte: a fegyverutasitás, az ismétlőfegyver szerkezete s részeinek foglalása. Gyutacslövés. Ezen elméleti kiképzés a gyakorlatival párhuzamosan haladt, úgy, hogy a gyutacslövést az első órákban már megkezdték. A gyakorlati kiképzés: 1 csukló gyakorlatok, 2. fegyverforgató gyakorlatok, 3. szurony-vivási gyakorlatok, 4. futó és ugrógyakorlatok. A tanfolyam szombaton d. u. fejeződött be ezéllövő versennyel a katonai lövőtéren, ahol Schamsula Rezső honvéd- ezredes, Nagy Lajos honvédőrnagy és Ratkov- szki Pál kir. főigazgató vezetésével több tanár jelent meg. A honvédelmi minisztertől küldött csinos kiállitásu érmeket a következő tanulók nyerték el. Az első dijat kapta Csurgó József VII. o. tanuló 155 egységgel, a másodikat Kin- csessy Endre VIII. o. t. 145 egységgel, a harmadikat Leitner Bertalan VIII. o. t., a negyediket Fogarassy Sándor VIII. o. t., az ötödiket Rónay Árpád Vili. o. t., a hatodikat Péterffy Gyula VII. o. t. és a hetediket Banner Antal VIII. o. tanuló, valamennyien 100-on felüli lő- egységgel. A dijakat Ratkovszki Pál intézeti igazgató szép, buzdító beszéd kiséretében adta át a nyerteseknek. Majd köszönetét mond az ezredesnek, aki alkalmat nyújtott, hogy'az intézet ifjúsága ezen tanulmányban kiképzést nyerhetett és a tanfolyamot vezető hadnagynak buzgó, fáradozást nem ismerő oktatásáért. Ézzel a versennyel méltóan befejeződött az idei ezéllövő tanfolyam. ISKOLA
