Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-20 / 47. szám
„HETI SZEMLE Szatmár, 1912. november 20, letes őszinteséggel vetődnek ki száz alakban a papírra mind a ketten s pontosan, részletesen körülírják a két nőideált. Az ópiumos álmok valamennyi nője álomfátylakban, álommadarak és álomvilágok közt járó álom, aki az egész rajzcikluson keresztül az utolsó kis vonaldíszig semmit sem lát, a mi ne volna maga is álom. Beardsley női éber, éles, kegyetlen realitások, hiába szimbólumok, hiába lebegnek a föld fölött, hiába van a hátuk mögött az a sok pávatollas, gyertyalángos, rózsalugasos gyönyörűség, képtelen egymásmellettiségben ; beesett arcuk valóságosan torz a beteg vágytól, karjuk, kezük megrajzolatlanul is él, mozdulataik a Moliére- alakok frappáns önjellemzései. Az ópiumos álmokban szemernyi realitás sincsen; Beardsley csak az egymással össze nem férhető realitások egymás mellé állításában irreális. íme a leglényegesebb lényegfeletti különbség a mester meg az állítólagos tanítvány között. Egymás rovására világért sem vonnék párhuzamot kettejük között, sem grafikai, sem psychopathologiai, sem semmi egyéb okokból. Egyszerűen azért nem, mert ezen a magyar kórságon is erőt akarok venni. A magyar fül valahogy — természetesen, szükségszerűen, — úgy alakult ki, hogy csupán a prímást hallgassa igaz odaadással, s ezzel a sok század óta már- már jelemvonássá érett dispozicióval primási hegedűsük leszen a kultúra nagy szimfóniájában is, a hol a hangszereknek szinte mindenikére rá-rákerül a szólamvezetés sora, s nem puszta kísérők akkor sem, mikor háttérbe szorulnak. Mi költőből, íróból, festőből, szobrászból és minden egyébből egyszerre csak egyet tűrtünk meg mindenkor: Legfeljebb azon vitatkoztunk, melyik az az egy. Melyik a prímás. Így lett Tolnay Lajosból Jókai kontrása, holott soha egyetlen hangot ki nem adott, a mely az övével még csak összehangzott volna is. így lett Székely Bertalanból klarinétos, a kinek meg - megengedtetett olykor - olykor egy - egy futam a prímás-Munkácsi dédelgetett vonójának el-ellankadásakor. Stb., stb., és még ezer stb. Megromlott érzékünk, darwini értelemben átalakult hallásunk nem tudja megértetni hires józanságunkkal, hogy a kultúra — ez a nagy-nagy, végtelenül polifonikus szinfónia — éppen ott kezdődik, a hol mindenki prímás és mindenki kísérő, a ki csak valamit tud, a kinek csak érték a játéka. Magunk alatt vágjuk a fát, mikor bárkit is prímásnak teszünk meg, s megköveteljük, hogy egyedülüdvözítő játékát mindenek utánozzák. Azért, hogy jobban tetszik a rubin, még nem kell topázt, smaragdot pirosborszínre festeni, mert ráununk a sok pirosra, s az lesz a nóta vége — mint volt is mindenkor — hogy az uj divatszín kedvéért még a bukott prímás rubiniját is sárgára, zöldre festjük ezután. Ki a prímás a mi par excellence rajzolóink között? Tessék végigfaggatni az egész magyar közönséget: — mindenki egyvalakit fog mondani, ezért a bárki-egyvalakiért rajongani fog, a többit meg lebecsmérli. Arra még csak nem is gondol, hogy az a tercett, quintett vagy akár egész zenekar úgy a kultúra zenéje igazán, ha Nagy Sándor fölséges orgonafugái után fület nyitunk Kós Károly pogány-hún lárogatójának is, Sassy Attila szordínós, üveghangokban olva- vadozó hegedűjének is. Micsoda más szava van ennek a három hangszernek! Az egyik fölséges metafizikai világok felé sodor, a másik az ősember alvó gyermeklelkét rezzenti föl bennünk, a harmadik nőtáhítozó idegeinken húzza végig a szerelmes vonót. Hát nem öröm, hogy együtt játszanak? Nem tudják, hogy együtt, de mindenki veszt, a ki csak egyikükre figyel. Oh ezerszinű, ezerhangú világ, — micsoda barbárság egy-egy rikítóbb szín, egy-egy harsogóbb hang kedvéért annyi színt, annyi hangot megtagadni benned! * * Egyházmegyei Sajtóalap. Beszédes, tanításokat magukban rejtő adományok gyarapították újból a lassan gyűlő Egyházmegyei Sajtóalapot. A seminárium kispapjai uj és uj lelkesedéssel, ifjúságuk minden bizó tüzével rakják össze maguktól megvont filléreiket. Messze idegenből, egy tőlünk elszakadt, más utakon járó mérnök gondol reánk, ez országrész szomorúan elhagyatott kath. sajtójára, a melynek megerősödésétől hiszi meg- ujhodni a mi vidékünk haldokló katholicis- musát. Iskolás lánykái közül is vissza-visszatér erősítő, biztató, meg-megujitott adományaival egy, a maga anyagi gondjait elfelejtő tanítónő. Egy másik gyüjtőivvel járja a sáros falu apró házait. Egy ügyvédnek névnapi társaság kedélye» örömei közt is a mi sajtónk helyzete van eszében és pár szavára komoly tervek, a megújuló kereszténység vágyott képe köti le a gondtalan társaságot, hogy aztán mély megindulással adják össze adományaikat sajtónkra. A káplánszoba csöndes falai közt is meg megrajzolódik a diadalmas katholicismus álmodott és vágyott életereje s az álmodozó szűkös erszényébe nyúl. Mert koldusabb a kath. sajtó mindenkinél. így tudja a tiszaujlaki kántortanitó, a kinek nagy áldozatába kerül, de meghozza ezt és elküldi koronáit „a XX. század legigazibb katholikus szegényének : a 'sajtónak.“ Egy urinő pedig megállapítja mindjárt az arányt is: mennyit kell juttatni mindegyikünknek a mi egyházmegyei sajtónkra, így gondolkozik: a katholikus sajtóra min den katholikusnak áldoznia kell tehetsége szerint. És a mennyit áldozott az országos sajtóalapra, annak — ötszörösét kell adnia egyházmegyénk sajtóalapjának. * * * Múlt kimutatásunk óta beérkezett: Egy úrnő............................................ 5.— Simon Antal kántortanitó .... 10.— Vári Lajos s. lelkész megajánlott adományának első részletéből . . . 10 — Egely Imre dr. ügyvéd gyűjtése Baumli Imre kálmándi iskolagondnok névestéjén ............................. 7.— Ju hász Erzsébet folytatólagos gyüj tése................................................. 2.— Egy tanítónő (megajánlott 100 K adományának ötödik részlete) . 10.— Pászkán Mihály máv mérnök, Cegléd 5.-Növendókpapság . ......................... 5.— Ed dig begyült.....................................10119.80 Eddig megajánlva.... . . . 2333.42 Telje» összeg: 12.512.22 Női varroda. Ajánlom a n. é. helybeli és vidéki úri hölgyközönseg szives figyelmébe modern női varrodámat, hol mindennemű női felsőruhák angol és franczia divat szerint a legnagyobb szaktudás mellett igen jutányosán készülnek. Tisztelettel Bőthe Ilona varrónő Szatmár, Honvéd-utcza 2. sz. „Egy iró naplója/4 Ünnepeink lesznek megint. Micsoda gyönyörűség betüről-betiire, sorról-sorra kisérni a kefelevonat nedves papírján, olajos fekete-festékü sorokon át egy genie. revelatióinpk kirobbanását. Belenézni egy ilyen gondolat-vulkán vakító fényű, mély örvényébe, a hol salakjától tisztul, izzásig fehérül mindaz, a miket gyötrően gyönyörű, az agy vérét s a lélek jaját kibuggyantó problémákul odadob a comtemplálónak — a művészet, az ember, a fűmag, az Universum s a fényévek millióin tultevő örökkévalóság. És végül kiömlik szikrázó pompában, kincses értékének vegyitetlen tisztaságában, gran- diosus fönséggel a szinaranynyá formált gondolat. A mely dúsgazdaggá tudja tenni még a cogitatio Lázárját is. Oh micsoda szent mámor ilyen közelről nézni az apocalypticus szörnyek viasko- dóját. És mellette lenni, az ő szemének te- leskopjával nézni, a mint a visiók ködéből kibontakozik az „urbs coelestis“ jaspisos, topázos drágaköveinek vakító csillogása. És a látások mellett hallani az „énekek énekét,“ csendülő szavait, harangzengésü szépségeit a nyelvnek, a melynek minden skáláját csak a művész tudja raegzenditeni. Bizony csak igy végigélve gyönyörűséges a genie alkotása. Bizony ünnepeink lesznek megint. Mert Harsányi Kálmán újból megkezdi lapunkban az „Egy iró napló“-ját. Püspöki adományok A megyéspüspök a kisdengelegi rom. kath. iskola építési költségeire 500 koronát, a Regisi Szent Ferenc Egyesületnek 50 koronát s a szatmári püspöki elemi népiskola tanulóinak téliruha beszerzésére 300 koronát adományozott. Sajtóvasárnapi gyűjtések. Az egyházmegyénkben rendezett sajtóvasárnapi gyűjtések eredményéről még a következőket jelenthetjük : a beregi esperesi kerületben begyült 187.46 K, a szigeti esp. kerületben 143.47 K, a nagykárolyi kerületben 170.22 K és a fehérgyarmati kerületben 49‘80 korona. A kir. kath. főgimnázinm a Kongregációi nagygyűlésen. A helybeli főgymn. ifjúsági Konregácziója ez idén is nagyobb számban vesz részt a kongregácziók nov. 23—25 ón Budapesten lefolyó nagygyűlésén. A hol szerepe is lesz, amenyiben a nagygyűlés keretében tartandó ifjúsági matinén Lengyel Sándor, főgimnáziumunk VIII. o. tanulója fog egy szavalattal föllépni. A sajtószakosztály gyűlésén pedig Varjas Endre tanár tart előadást. A Katholikus Népszövetség. Sikerült és népes gyűlést tartottak a Katholikus Népszövetség helyi csoportjai vasárnap, nov. 17-én délután a Czeczil egylet nagytermében. A himnus lelkesítő akkordjai után Oönczy Antal, gk. esperes, a németi szervezet helyi igazgatója jelentette a gyűlésnek, hogy Fasz- tus Elek, a népszövetség eddigi odaadó és munkás elnöke .városunkból eltávozván, helyére az osztatlan közbizalom egyhangúlag Benkö József apátkanonok, plébánost kívánja. A gyűlés spontán lelkesedése közt foglalta el az elnöki széket Benkő József, ki mindvégig állandó érdeklődéssel kisért, nagyhatású beszédben ismertette a katholiczizmus jelen helyzetét és sürgette a tömörülést. A beszéd végeztével Gönczy Antal igazgató biztosította az uj elnököt a gyűlés ragaszkodásáról. Élénk érdeklődést váltott ki Dr. Kovács Gyula igazgató vetitett képekkel kísérel előadása az éjféli nap országáról. A közönséget mindvégig lekötő előadást a pápai hymnu8 zárta be. Aki Igazán finom, kényelme», elegáns és tartó» honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, , az forduljon bizalommal YujaJános* Szatmár, Deák-tér ■ (Kareszt»» András-féle ház), m aki dúsan fölszerelt ezipö-raktárában esakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült ozlpö- ket és csizmákat nagyon is versenyképes árakban bozza forgalomba és üzletéből minden olesóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölt», s akinek árui esinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű ozipők és osiznaák is készülnek. HÍREK
