Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-07 / 32. szám
6 HETI SZEMLE Szatmár, 1912. augusztus 7. ner Irén, Hortyóra: Kaszárda György és Levvandowszky Kornélia. Áthelyeztettek: Bodó Sándor és neje Kontaly Mária Hortyóról La- borczszögre. Máramaros vármegye. Batiza : Rozgonyi Mihály és Iváncsó Hona, Borsa: Hritz Jenő Spisovszky Sári, Dolha: Hatfaludyné Lukács Mária, Dragomérfalva: Boka Gyula, Felsővissó : Wlác Simon, Faluszlatina : Kesz- ler Károlyné, Donáth Berta, Kovácsi Ilona Huszt : Fidrus Margit. Iza: Holländer Hedvig, Kasómező: Berliner Ármin, Keselymezö: Bodó Pál és Telkes Miksa, Kökényes: Szabó Mihály és Szentgyörgyi Paula, Mikola- patak : Révész József, Nyágova : Budavári László, Osándorfalva : Hajdúk János és Papp Margit, Tárczaujfalu: Farkas József, Tiszaveresmart:, Schihta Tilda, Felsőkatalin- falva : Jónás Juliánná, Mihálka: Borbély Károly, Rozália: Polyánszkyné Bodó Erzsébet, Alsószinevér: Ladányi Irén, Alsóvissó : Bu- csin Ilona és Strém Ilona, Budafalva : Márkus Ernesztin, Farkasrév: Fáy Borbála, Fel- sőapsa: Novák Vilma, Szaploncza: Kohánszky Ida, Hernyécse : Gyulai Béla, Maj- dánfa : Földváry Béla, Herincse : Teleházy Margit, Ferenczvölgy: Stein Olga. Áthelyeztettek : Bustyaházára Bucsinyi Aladár zub- rohlavai, Dragomérfalvára Brencsek Margit magyarszentmihályi, Felsővissóra Lenábél Franciska középvisói, Hosszumezőre Karin- gecz Julia budfalvai, Husztra Herczy Sándor szeklenczei, Kaszómezőre Hegedűs Erna farkasrévi, Keselymezőre: Sesták Zsófia fel- sőapsai, Kőrösmező-Biróvölgyre: Halmágyi Mihály szóleslonkai, Majszinra: Bihariné Szabó Paula szaplonczai, Ökörmezőre : Tóth Margit alsószinevéri, Tiszabogdányra Majtényi Sándor vasztélyi, Borsára: Flejszig Jakab gyergyóbékási, Középvisóra, Bátin Gizella alsóvisói, Mármarossziget-Dobonyosra : Pia- novszky Károly lonkai, Szeklenczére Be- reghy György kelecsényi, Heriöcsére: Dobok Miksa okolicsnói. Ugocsumegye. Feketeardó: Krausz Frida, Tiszaujlak : Turcsányi István. Áthelyezések. A vallás és közoktatásügyi miniszter Keller Aladár, mátészalkai polgári iskolai rendes tanárt a szatmári áll. polgári fiúiskolához.; Konda László sümegi áll. reáliskolai r. tanárt pedig az ungvári áll. főreáliskolához helyezte át. Kitüntetett tanítók. Juhász Nándor porosztói áll. isk. és Kubinecz György ilonok- ujfalui tanítót a Földhitelintézet 200—200 K jutalommal tüntette ki a gyümölcsfatenyésztés, terjesztés és oktatás körül szerzett érdemekért. Tanitónőválasztás. A mértei róm. kath. iskolánál most szervezett harmadik tanítói állásra f. hó 4-én egyhangúlag Kertész Anna oki. tanítónőt választotta meg az iskolaszék. A családi pótlék. Gróf Zichy János vallás- és közokt. miniszter a napokban adta ki a családi pótlókra vonatkozó rendeletét. A rendelkezés szerint a minisztériumban alkalmazott tisztviselőkön és tanárokon kívül 200 koronás segélyben részesülnek az elemi népiskoláknál alkalmazott tanítók és tanítónők, valamint az államvasutak által fentar- tott iskoláknál alkalmazott tanítók és tanítónők, az állami gazdasági szaktanítók és szak- tanitónők, az állami középiskoláknál állami segélydij élvezetében álló helyettes tanárok, az állami ipariskoláknál ösztöndíj élvezetében álló tanárjelöltek, 100 koronás segélyben részesülnek az állami kisdedóvónők, továbbá az altisztek és szolgák, gyermekenkint és családtagonkint. A kultuszminiszter ez alkalomból a 'Néptanítók Lapjából rendkívüli számot adatott ki, melyben az áll, alkalmazottak családi pótlékáról szóló törvény közlése után vonatkozó végrehajtási rendele- leteket adta ki. Miután a Néptanítók Lapja minden intézetnek hivatalból jár s kiki ebből köteles tudomásul venni a rendelkezést, az intézkedéseket lapunkban külön nem ismertetjük, hanem figzelmeztetjük a tanítóságot, hogy a férfi tanítók családi pótléKra való igényüket az A., a tanítónők és óvónők a B., mintalapnak megfelelően elkészített kimutatással kötelesek 14 napon belül a kir. tanfelügyelőségnél bejelenteni. Azok, akiknek családjában saját jövedelemmel nem biró családtagok vannak, erre vonatkozó igényűket az E. minta szerinti kimutatással jelentik be. A családban előforduló minden változást azonnal be kell jelenteni ; aki késedelmesen vagy egyáltalán nem jelenti, fegyelmi vétséget követ el. IRODALOM A „Magyar Figyelődnek augusztus elseji számában Rét Mihály bírálatot ir Andrássy Gyula gróf választójogi tervezetéről Bellaágh Aladár tanulmányt tesz közzé arról, hogy idegen uralkodóházbeli fejedelmeink miként viselkedtek a magyar nyelvvel szemben, Farkas Pál „Versailles“ czimen történeti képet fest, Horváth János méltatja és bírálja a legújabb „irodalmi forradalmat“; Szederkényi Anna a nőknek az államok törvényeiben való jogi helyzetéről ir. A „Magyar Figyelő“ előfizetési ára negyedévre 6 korona. Kiadóhivatal: Budapest, VI, Andrássy-ut 16. As Élet szépirodalmi heti folyóirat IV. évfolyamának 31. száma, gazdagon illusztrálva, a következő tartalommal jelenik meg: Lejtő. M. E. — Samassa bíboros. — Aranka. Dá- nielné, Lengyel Laura. —Pietá. (Költemény.) Fordította Lányi Sarolttá. — Balkezem. (Költemény.) Lányi Sarolta. — Roppant nagy szerelem. (Regény.) Kanizsay Ferencz. — Menekülés a vízbe. Box. — Ofélia utolsó dala. (Költemény.) Szalay Mátyás. Békés percek. Hunga/us. — Panu. (Regény.) Aho •—dr. Kara. Álmok hercegasszonya. Angolból fordította. Kendeífy Katinka. — Quartier latin. Tass ’E. Isván. — A Fóti templom. — Tristia. (Költemény.) Téglás Dezső. — Mozgóképek. — Szerkesztői üzenetek. A „Vasárnapi Újság“ augusztus 4-iki számának szépirodalmi olvasmányai: Szende Dárday Olga és Claude Farrére regénye, Majthényi György novellája, Bodor Aladár, Lányi Sarolta és Kossák Jenő versei. Egyéb közlemények : gróf Vay Péter cikke a japán császárról, báró Gromon Dezső arczképe s a rendes heti rovatok. A V. U. előfizetési ára negyedévre 5 korona, kiadóhivatal (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. szám.) Szent-Bertalan-éj. Azon történelmi kérdések sorában, amelyeket különös előszeretettel szoktak áz egyház elleni támadásokra felhasználni, egyike a legsűrűbben emlegetetteknek a Szent-Bertalan-éj vagy másnéven a párisi vérnász. Augusztus hónap, amelynek 23-áról 24-re virradó éjszakáján történt az eset, alkalmul szolgál a kérdésnek tárgyilagos, minden tendenciától ment megvilágítására. A véres esemény helyes megértéséhez szükséges a történelmi előzmények rövid összefoglalása. Francziaországban tudvalevőleg sohasem tudott a protestántizmus nagyobb elterjedtségnek örvendeni. Legnagyobb virágzása idején sem mondhatta a magáénak még a lakosság 15 százalékát sem. Mint Európa többi államaiban, úgy Francziaországban is csakhamar felváltotta a szellemi harezot a kard, a hitvitákat a polgárháború. Első tekintetre azt lehetne hinni, hogy a csekély számú franczia protestánsok, akiket hugenottáknak hívtak, vakmerőség nélkül alig gondolhattak a nagy többségben lévő katholiku- sok fegyveres megtámadására. Ne feledjük azonban, hogy a hugenották között voltak dúsgazdag emberek, kitűnő hadvezérek (Condé herczeg, Coligny admirális), jeles diplomaták, akiknek tehetségei pótolták hitsorsosaiknak számbeli kisebbségét. Főleg pedig figyelembe kell vennünk azt, hogy a hugenották állandó összeköttetésben voltak a külföldi protestáns udvarokkal (elsősorban Angliával) s azoknak bőséges pénzbeli és fegyveres támogatását élvozték. Nagyban növelte végül a hugenották bátorságát és hatalmát IX. Károly király anyjának, Medici Katalinnak féktelen nagy- ravágyása, aki a saját önző czéljai érdekében folytonosan egymás ellen uszította a két pártot s ha helyzete úgy kívánta, bár maga katolikus volt, habozás nélkül juttatta vagyonhoz, hatalomhoz s a legelőkelőbb állásokhoz a hugenottákat. A vallási háborúk [a katholikusok és hugenották között 1560-ban törtek ki s változó szerencsével folytak. E harezok folyamán Guise Ferencz herczeg, a katolikusok vezére orgyilkosságnak esett áldozatul; a gyilkosság Coligny tudtával és beleegyezésével történt; Béza, a hugenották szellemi vezére, a gyilkost felvette martyrologiumába. 1569- ben elesett Condé herczeg Jarnac város ostrománál. Miután igy mindkét fél elvesztette vezérét, lassankint megérlelődött a hajlandóság a békekötésre, amely létre is jött 1570- ben St. Germain-ben. Ennek értelmében a hugenották szabad vallásgyakorlatot nyertek egész Francziaország területén — Páris városának kivételével; — elérhető lett számukra minden állás, minden méltóság; azonfelül fentartás nélkül az 6 tulajdonukba ment át 4 kiváló fontosságú erőd : La Rochelle, Cognac, La Charité es Montauban. A protestánsok e békekötéssel olyan előnyös helyzetet biztosítottak maguknak („állam az államban“, akadálytalan összeköttetés a tengeren Angliával), hogy a közügyek irányításába döntőleg folyhattak be s állandóan kihívták maguk ellen a túlnyomó többségben lévő katolikusok irigységéi és boszuságát. S ez, ha nem is volt közvetlen oka, de mindenesetre hatalmas támaszul és veszedelmes élesztőül szolgált a két év múlva bekövetkezett véres tragédiához. Hogy az st. germaini béke szilárdságát minél hathatósabban biztosítsák, a vezető körök azt a Navarrai Henrik és Margit franczia herczegnő közötti házassággal akarták megpecsételni. A házasság meg is történt 1572. augusztus 18-án Párisban. Az esküvőre a király egyenes meghívása folytán igen sok előkelő hugenotta is megjelent Parisban, köztük természetesen Coligny admirális is. Colignyről ekkor már mindenki tudta, legjobban mint közelről érdekelt fél Katalin anyakirályné, hogy igen merész tervekkel foglalkozik. Czélja volt elsősorban összetörni Spanyolországot, mint a katolicizmusnak akkoriban főerősségót egész Európában. Evég- ből reávette a gyönge jellemű királyt, aki minden tehetetlensége mellett is folyton nagyszabású hódításokról ábrándozott s a kire Coligny 1570. óta elhatározó befolyást gyakorolt, hogy szövetséget kössön Erzsébet angol királynővel és hogy hathatósan támogassa a németalföldi lázadást. A szűk látókörű király csak hatalmának nagyobbodását látta a Coligny tanácsaiból; azt már nem vette észre, hogy e tanácsok elsősorban a katolikus vallás fő erősségének, Spanyolországnak romlását czélozzák és B rancziaor- szágnak egy sokkal félelmetesebb ellenfelét, Angolországot juttatják később már legyőzhetetlen erőhöz. Coligny éleslátása hamar észrevette, hogy terveinek legnagyobb akadálya Katalin, az anyakirályné. Tudta jól, hogy amig ez az asszony a király mellett van, addig az ő befolyása nagyon ingatag alapokon nyugszik. Azért igyekezett Katalint mindenáron eltávolítani az udvarból. Csakhogy Katalin is megérezte a veszélyt, amely eddigi befolyását fenyegette. S mivel más módot nem talált, orgyilkosokat bérelt fel Coligny megsemmisítésére. A merénylet azonban (aug. 22 én) nem sikerült; Coligny csak könnyebb sebet kapott. A megkísérelt merénylet, melynek értelmi szerzőjét mindenki ismerte, nagyon veszedelmessé tette az anyakirályné helyzetét. A hugenották annyira fel voltak bőszülve, hogy egy szemtanú állítása szerint „kicsiben múlt, hogy a Louvre-t meg nem rohanták“. Katalinnak menekülnie kellett a vérig sértett hugonetták boszuja elől, vagy pedig cselekedni. ő az utóbbit választotta. Elhatározta nem a hugenottáknak, hanem vetélytársainak kiirtását. A vallással vajmi keveset törődött Katalin. Salviati, akkori párisi nunczius azt írja róla, hogy „nem hitt Istenben“, ateista volt. Egy olyan nőnek, akiben a teljes hitetlenség mérhetetlen nagyravágyással párosul, nincsenek lelkiismeretfurdalásai. (Folytatjuk.) Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.
