Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-25 / 52. szám
Szatmár, 1912. deczember 25. HETI SZEMLE 5 bánom, ha románul is, — hogy ez már nemcsak durvaság részükről, — (ékes határozatuk tenorját tekintem); megfontoiták-e, hogy ez már nemcsak vakmerőség; — több annál: súlyos kánonjogi vétség, legnagyobb engedetlenség, tiszteletlenség egyházi (elsőbbségünk, az apostoli adminisztrátorral szemben. Ennek pedig, — tekintve a feltétlen engedelmességen felépült egyházi törvényeket, — szigorú megfenyitést kell maga után vonnia, mert eljárásuk önkényesen választott útja és módja példátlan eset az egyházi kormányzatban. A türelmetlen és elfogult román sajtó mélyen sértő rágalmai közül csupán egyre akarok kitérni és erre is csak azért, nehogy e lap olvasó közönsége előtt püspökömet és régi egyházmegyémet igazságtalanul ért támadás visszhang nélkül maradjon. „Románul“ aradi ujág, mely egyben a román nemzetiségi párt hivatalos lapja, igy elmélkedik: „Hogy Papp Antal megkíséreljen, merészeljen bennünket is a demoralizáczió és teljes dekadenczia olyan örvényébe sodorni, mint a minőben vannak a ruthének“ ... a többit nem veszem át a Romanulból. E förmedvényre, melyet hangja és támadása után kellőleg értékelek, csupán a tényeket szegezve le, kérdés alakjában válaszolok, Ítéljen maga az.olvasó közönség. Kérdezem: ott van-e demoralizáczió és teljes dekadenczia, hol az „állameszme és a nemzet érdeke“ féltett kincs, hol „a haza mindenek előtt“, hol az egymás iránti szeretet, tisztelet uralkodik, hol a magyar nyelv drágább a mindennapi kenyérnél, hol a hazának hü polgárai, egyházunknak békés, elöljáróinknak engedelmes fiai vannak?? Ezek után érthető, hogy miért akarják az eszközök válogatása nélkül összezúzni, „a hajdú- dorogi szörnyeteg fejét.“ Sapien'ti sat! Kemény szavak ezek, de érthetők. És hogy a karácsony békés csendjében láttak napvilágot, sajnálni tudom, de minden esetben indokolni. Oöncey Pál. Egyházmegyei Sajtóalap. Karácsony ünnepe meghozta az egyházra. sajtóalapnak is a kis Jézus ajándékát. Meleg szivek, előrelátó elmék ,a kath. sajtót tudják legelső rokonuknak. És neki adják ajándékaik elsejét. Az első, a ki hozza a kath. öntudat még bölcsőben fekvő, elhagyatott, tehetetlen csecsemőjének — az egyházm. sajtóalapnak — fehér szive hódolatos áldozatát: Soltész Imre, a mi szerény, de lassan növekvő sajtóalapunk atyja. Az ősz bölcseség intelméül veszszük sokszor megújuló adományát, hogy nem nyughatunk addig, mig meg nem teremtjük a fegyverek fegyverét: sajtónkat. Ez kötelességeink legelseje. A mig sajtónk nem önti szét a lelkekre a katholicismus villamos fluidumát, addig örökké hallani kell a ma élő nemzedéknek : nem tett semmit, mert a mit tett, eredménytelenül tett. Egy kis falu, az egyházmegye legifjabb hitközsége is „a szegények perselyének“ tizedét küldi a katholicismus szegényének. Legyen öröme a koldusnak a békesség szent ünnepén! Finom érzékeny női lélek is ránk gondől karácsony ihlető hangulatában, a mikor kis tanitónői fizetésének jelentős részét juttatja el a katholikus sajtónak életosztó uj- ságlapjai után szomjazó fehór lelke a mi kis alapunkhoz. És egy névtelen is küld az építendő sajtóalapnak — egy téglát. Karakterisztikusan határozott, férfias tollvonások kisérik az adományt, lakonikus határozottsággal jelentve, hogy jönnek még onnan — uj téglák is. Mert állania kell és élnie kell annak az igazság sajtójának, ha a lelkeket és elméket, az ideálok és múltúnk szentségeit még becsüljük valamire. — Súlyos szavak, a melyeknek ki kell esirázniok minden katholi- kusnak bensejében. * Múlt gyűjtésünk óta érkezett adományok: Soltész Imre t. kanonok, aranymi- sós-plebános megajánldtt 500 K-ás alapítványának második részlete ...................... 100.— Sz ent Antal persely (Várpalánka) 10.— Egy tanítónő (100 K-ás adományának hatodik részlete) .... 10.— N. N. (Vásárosnamény) .... 20.— Lapzártakor érkezett a legnagyobb adomány: Szabó István praelátus-kanonoktól.. 1000.— Ed dig beérkezett ........................ 10.173 80 Ed dig megajánlva . . . . . . 2.223 42 Teljes összeg: 13.537'22 Olinos gróf. — Asturiában járatos spanyol néprománcz. — Fordította: HARSÁNYI KÁLMÁN. Olinos gróf lóra pattant János napján virradóra. A tengerpart közelében Lovát vitte itatóba. És a míg a lova ivott, Eldudolta dudorászta: — „Igyál, igyál, jó paripám, Isten óvjon meg a bájtul, Zimankós idők széléiül, Tengervíznek fövenyétül!“ Hallja ezt a mór királyné Fönn a vára tetejében. — „Hallga, haliga, leánykáim, Serkenjen föl, a ki szunnyad, Hallga csak lenn a szirénát, Hogy dalol a tengerárban !“ Megszólalt a legkisebbik (Bár csak meg ne szólalt volna!) — „Nem sziréna jár odalenn, A dala sem szirén-ének, Olinos gróf, senki más az, Vadra készül hegyeinkbe.“ — „Mórok, mórok, mór cselédim, Mind, aki csak házam népe, Mind nyomába! Olinos gróf Vadra készül hegyeinkbe! A ki élve ide hozza, Királyságot adok annak; A ki halva ide hozza, Övé legyen az infanta; A ki fejét ide hozza, Szinaranyat mérhet véle!“ Los Acebos hegységében Százezer mór széled széjjel És keresi gróf Olinost, Füt-fát tűvé téve érte. Megtalálják végre alva, Hüs olajfák árnyékában. — „Mit keressz itt gróf Olinos? Mi szél hozott-e vidékre? Ha netán már halni vágynál, Nem juthattál jobb kezekbe; Ha netán még élni vágynál, Itt ugyan hiába vágyói!“ — „En jó kardom, én jó pengém, Arannyal vert jó aczélom, Sokszor vágtál már ki bajbul, Még ez egyszer szabadíts meg! Ha kivágsz most innen engem, Uj arannyal kiveretlek.“ Az Atyaur irgalmábul Megszólalt a kard imigyen: „Még ha vakon vagdosnál is, S cséphadaró lenne karod: Úgy elnyű pengém a mórtul, Mint a késé a czipótul!“ — „Én lovacskám, jó lovacskám, Szépséges szép pejparipám, Sokszor vágtál már ki bajbul, Még ez egyszer szabadíts meg!“ Az Atyaur irgalmábul Megszólalt a ló imigyen: „Még ha kóró lesz is étkem, S tenger vize az italom: E négy falka mór kutyát én Párosával gázolom le!“ Délidőre fordulóban Nem volt már kit kaszabolni, Ha csak azt a mór kutyát nem, Kit írmagul élve hagytak. Akkor galamb szállott arra, Hófehér és sebes szárnyú. — „Mit keressz itt, galambocskám ? Mi szél hozott e vidékre ?“ — „Olinos gróf, az Infanta Vagyok én és érted jöttem; Ezt akartam minden áron, S másként nem jöhettem volna!“ Együtt vágtak át a réten, Párosával, egymás mellett. Meglátta a mór királyné, S megölette mind a kettőt. Az egyikből olajfa nőtt, Az egyikből olajfa nőtt, A másikból olajfácska És az első fuvalatra Melengetve, összebújtak. Ezt is látta a királyné, S kivágatta mind a kettőt. Az egyikből forrás buggyant, A másikbul csergő patak; A kit csak a szive gyötrött, Mind ide jött mosakodni. A királynét is gyötörte, S ő is eljött mosakodni. „Buggyanj forrás, buzogj forrás, Hadd fürödjem én is benned!" — „Mikor gróf Olinos voltam; Akkor ugye megölettél; Mikor olajfává lettem, Akkor ugye kivágattál; Most pedig, hogy forrás vagyok, Én állok bosszút terajtad: Bő vizet lel itt mindenki, Csak tenéked apadok ki!“ Siessen addig, mig nem késő egészségét visszaszerezni! Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga utén. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé válhátik. A meghűlésből eredő Köhögés, rekedtség, meghűlés, nehézlélegzés és a légzőszervek hnrutos megbetegedéseinél Klt&nöen bevált az orvosi előkelőségek «■ |DE(||M Mindenütt kapható. Egy üveg éra 2 korona 50 flllér által javasolt I UDCKIPI egy nagy üveg ara 5 korona. Postán leghevesebb 3 üveg rendelhető meg utánvéteUel az egyedüli főraktárból: Diana-gyóáyszertár, Budapest, Károly-körút 5. szám
