Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-18 / 51. szám
6 lyekre nézve mond t. kartársam, azon meg a legnagyobb mértékben csodálkozom Én ugyanis jogos igazaink kivívása érdekében már nagyon régen, 7—8 éve, s azóta is több Ízben éppen arra'a nemzetalkotó munkára mutattam rá a legnagyobb önérzettel és büszkeséggel, amit a kath. iskola a nemzetiségi falvakban véghez vitt. Avagy a svábfalu, hol magyar szó hajdanán nem hangzott, nem nemzetiségi vidék-e ?! Ott nem kellett, sót még néhol, pl. Szinfalu, Homoród stb. nem keli-e még most is idegen anyanyelvvel küzdenie a magyar tanítónak ? Ügy tudom, Egeli kartársam is részese e nemzetalkotó munkának, hisz az ő faluja is sváb falu s neki is, ennek daczára magyarul kell tanítania ! Különben úgy látom, mikor czíkkiró kath. iskoláról ir, csupán a maga faluja és annak környéke lebeg szeme előtt s elfeledkezik, hogy kath. iskolák a tótok, a horvátok, a sokáczok, a délmagyarorsnági s a sopronvidéki németek között is léteznek. Tehát nemzeti missiót nem csak az állami iskolák végeznek, hanem a kath. iskolák is, még pedig sokhelyt ellenséges viszonyok között is Nem — kedves kartárs ur — ami küzdelmünket, a mi törekvéseinket nem szabad ám egy falu szűk látóköréből megítélni ! Aki egy országos mozgalom fölött — mert hisz a mi küzdelmünk országos ! — akar pálczát törni, annak országos szempontokat kell figyelembe vennie, s az egész országot átölelő látkör magasságára kell emelkednie. Az állami iskolák esetleges csődjéről is megemlékezik a czikk, mint fizetésbeni egyenlősítésünk következményéről. — Erre nézve csak azt kérdem czikkirótól, miért fáj neki, a kath. tanítónak az állami iskolák csődje, ha helyettük magyar hazafias hitvallásos iskolák létesülnének ?! Különben czikkének lényegéről és általános birálataképen megjegyzem, hogy annak megjelenését végtelenül sajnálom, mert ez a czikk — komolyan és határozottan ál litem — ártott a mi hadállásainknak, s követeléseinket úgy tünteti fel, hogy az csak nehány túlzónak a követelése s egyáltalán nem egyetemes kívánság. Sajnálatos a czikk megjelenése éppen most, a midőn a tanitók orsz. szövetsége, (Moussong) valamint az állami tanitók orsz. egyesülete és a várm. általános tanító egyesületek legtöbbje is arra a határozott álláspontra helyezkedett, hogy magyar tanítók között semmiféle anyagi megkülönböztetésnek helye nincs! És hogy most mi közülünk akad egy, aki érdekeink ellenére e megkülönböztetés mellett lándzsát tör, valóban időszerűtlen és káros 1 Ezt megengedheti magának egy olyan tanító, akinek nem főjövedelmi forrása a tanítóság, de mi, kiknek főfoglalkozásunk a tanítás, megélhetést nyújtó főjövedelmünk a tanítói fizetés, e czikk fölött csak legmélyebb sajnálatunknak tudunk kifejezést adni. Egeli czikkének elején az én lelkiálla potomról, lanyhuló munkakedvemről is tesz nehány kicsinylő megjegyzést. Nem akarván személyes térre vinni a feleletet, csak azt jegyzem meg erre, hogy még ez idén, a jobb jövő reményében „lanyhuló“ munkakedvemmel is jóval többet dolgozom, mint ameny- nyit a kötelesség előír, hogy hogyan lesz jövőre, ha sérelmeink orvosolva nem lesznek — a jövő titka. * Én tehát Egeli czikke után is föntar- tom eredeti álláspontomat: az egyenlő munkát egyenlő képzettséggel, egyazon buzgósággal és ugyanazon felelőség mellett végző tanitók között fizetésben különbség nem lehet s e. szép jövő kivívásában egyesülnie kell minden kath. tanítónak ! Tudom, hiszem, hogy a kath. tanítóság 99#/o-a ebben a kérdésben velem tart. Éppen ezért mi, küzdők, harezosok arra kérjük Egeli kartársat, ha igazságos ügyünknek használni nem akar, ne legyen annak ártalmára sem ! S ha e küzdelmünk tárgyára, a nagyobb fizetésre szüksége nincs, fordítsa azt valamely jótékonyczélra, s ne mondja rá, hogy nekünk, kikkel anyagilag mostohábban bánt el a sors, nincs szükségünk rá, s hogy azt nem érdemeljük meg I Gaál Lajos. „HETI SZEMLE“ Szatmármeg/e iskolaügye novemberben. A pénteki közigazg. bizottsági gyűlésen Bodnár György tanfelügyelő megtette jelentését a vármegye iskoláiról: 73 állami iskola van működésben a :olyó tanévben, 226 állami tanítóval, illetve 140 férfi, 95 női tanerővel. Jár az állami iskolákba 2965 mindennapi tanköte, les. Az állami iskoláid bíró községekben vV° felekezeti iskolákban ezzel szemben cse1 3828 tanköteles és 1862 tmköteles iskoláz*tian- Fiú jár 6787, leány £78. Rk. 17o9, gk. 5486, g.-keleti 117, ref. 464, ásr- ev. 44, unit. 6, izr. 1998 és 1 baptisa. 8585 magyar, 103 német, 4225 oláh, 49 ót, 1 rut., 2 egyéb. Az 1905—906 tanévben 129 áll. tanító volt 6479 tanulóval, az elmúlt anévben pedig 218 tanító mellett 12.445 mindonapi tanköteles tanult az állami iskolákban í igy 6 év alatt a tanitók száma 107-tel, a tanlóké 6216 al nőtt. Egy év alatt a tanitók száma 18-al, a tanulók száma 520-al emelkedett igy a vármegyében a tanitók számának egharmada állami és a tanköteleseknek szintén égyharmada áll. iskolában nyer oktatást. Az ünnepek lorlátozása és az iskolák. A vallás és Közoktatási minisztérium a napokban rendeletet fog kibocsátani a „motu proprio“ czimü pápai bullában említett ünnepnapoknak az iskoláklan való megtartása iránt. A közoktatásügyi ninisztérium e tekintetben ugyanarra az álláspcntra helyezkedik, mint az igazságügyminiszternik e tekintetben legutóbb kiadott rendelete, mely szerint a tényleges állapot egyelőre fennmarad és ilyképen az előadások az említett napojon az összes iskolákban továbbra is szüneteld fognak. Áthelyezés. \ vallás és közoktatásügyi miniszter Kopniczk^ Kamii a nagysomkuti önálló gazdasági iskda szaktanítóját a szatmár- hegyi önálló gazdasági iskolához hasonminö- ségben áthelyezte. Főigazgatói látogatás. Mázy Engelbert tankerületi főigazgató az elmúlt hetet Nagybányán töltötte, az egyes gimn. osztályokat mind meglátogatta s általában teljes megelégedésének adott kifejezést a tanárkar működésére és az ifjúság előhaladására nézve. jPfrnüiH5!! (dr. S. K.) Csak a legnagyobb elfogultság és rövidlátás mondhatná azt, hogy a szezon letelt egy hónapi előadásai vérmes reményeket engednének táplálni a jövőt illetőleg. Tudtunkkal e tisztességes múlttal is di csekvő színházat a város nem azért adta ki a mostani színigazgatónak, hogy abban kizárólag és következetesen csak az operetteket kultiválja. Nem mentheti magát az igazgató azzal sem, hogy a mai közönségnek — csak ez kell. Épen a múlt héten nyújtotta bizonyságát „A rablólovag“ háromszori előadása, hogy a nem épen legsikerül tebb drámák is képesek három telt házat összehozni. Az sem szolgálhat mentségül, hogy a társulat drámai személyzete nem teljes, mert mindössze 3—4 drámai színésze van. Tessék nagyobb számú és elfogadható drámai személyzetről gondoskodni, nem pedig baritonistával játszatni az intrikus szerepeket. De maradjunk csak az operetteknél! Az operettszemélyzet is oly kétségbeejtően gyenge és fogyatékos, hogy egyáltalán nem indokolt ezzel a személyzettel operettszin- paddá alacsonyitani a színházat. H. Bállá Mariska az egyedüli dicséretes kivétel, akinek játék- és hangbeli képessége egyaránt megfelel egy élvezhető operett-előadás kívánalmainak. De a többiek? Baricsnak volna ugyan hangja, de nagyon fukarul bánik vele, Sümegi nem fukarkodik ugyan, de nincs is mivel, Ross kedvesen játszik, de hogy hangja volna, azt ő reá sem foghatja a leg-; rosszabb akarója sem. És Ardó Ilona ? Ő egyesíti magában mindazokat a tulajdonságokat, amelyek absolute lehetetlenné teszik őt művészi ,érzékkel biró közönség előtt való fellépésre. Énekhangja még nem is annyira kellemetlen, mint beszédhangja, játszani el.jczember 18.---- - _____Szatmár, IP1" ' == ====Ür tud, mint tánczolni. Jenben még keltjei megválasztásában sem Szerencsére a,őltünően finomult érzéket, mutat vajg a szerencsésen összeválasztott .Mének illő kiegészitéseképen kelti a ®?i&s feltűnéseket napról-napra a karszemélyzetnek gúnyolt hat hat emberből álló csoport idegsértő gixereivel. Szomorú és sajnálatos jelenségek ezek, melyek radikális és minélelőbbi sanálást várnak -a színigazgató, vagy ha kell, a szin- ügyi bizottság részéről. Az elmúlt hét műsorát egyébként az Éva czimü, legújabb Lehár-operett dominálta. Az „Éva“ meglehetősen hosszú pályafutása “alatt nagyon sokat beszéltetett magáról. Énnek a daczára a csalódás, melyet a bemutató alkalmával keltett, mégsem volt olyan nagy, mint amilyenre a régóta tartó beharangozása után el lehetett volna készülni. A zenéje hamisítatlan, bár igen sok helyen viszontlátott kedves ismerősként üdvözölt Lehár-muzsika, mely kivált a Luxemburg grófjával fennálló rokonsági kötelékét le nem tagadhatja. A librettó eredetileg a Willner és Bodánszky ismert gyárában készült, ebben az alakjában azonban oly rossz volt, hogy a Bakonyi Kálmán javító műhelyén is keresztül kellett mennie. Mindamellett el kell ismerni, hogy ez alkalommal a szövegkönyv nem a teljesen agyoncsépelt reczept mintájára készült, hanem némi érdekes eredetiséget is felfedez benne a figyelmes szemlélő. Az előadás ellen, — ha Sümegi és Ross több hanganyaggal rendelkezett volna, ha Ardó Ilonka fellépte elfogadható lett volna, továbbá ha a karkevésbbé választékosait öltözött volna ki, — nem lehetne óvást emelni. Ezek hiányában azonban csupán a H. Bállá Mariska tetszésnyilvánításokkal honorált közvetlen természetességével, valamint Borbély és Ross ügyes játékával kellett megelégedni. A rendező javára szintén bizonyos jóakarata gondosságot lehet elkönyvelni Felelevenítésre került még a héten Herczeg Ferencz „Három testőr“-je is, melyben az operettszemélyzetnek a három tagból álló drámai személyzettel javított és bővített kiadása nem ugyan az előadás gördülékeny- sége, hanem magának a darabnak kitűnősége révén osztatlan hatást keltett. A vezető szerep Szőke Sándor helyett sokkal alkalmasabb személyesitőre akadt volna Bársony Aladárban, aki mint a társulat legkomolyabb és tartalmasabb tehetsége, minden fellépésével figyelmet kelt maga iránt. Hahnel Aranka és Pálma Tusi kissé élettelen játékáért S?a- lóki humoros alakítása nyújtott kárpótlást. Jövő heti műsor: Szerdán „Éva boszorkány“. Csütörtökön és pénteken „A kis dobos“. Szombaton Sz. Garay Ilus első felléptével „Primerose kisasszony“. Vasárnap délután „A kis gróf“ ; este : „Éva“. A miről nem szabad Írni. Ki beszél itt háborúról ? A miről nem szabad írni, arról — katonásan mondva: nem is lesz Írva, mert itt csak beszélve lesz. És pedig úgy lesz beszélve, a hogyan beszélve szokott az ember, a ki a lábával, a barátjával és a szájával a Deáktéren korzóz. Tehát adva van: 1.) a Deák-tér; 2.) adva van az ember, mint kerepelő, illetve szerepelő személy ; 3.) adva van jó hideg; 4.) adva van mozi-thema, mint esemény és nincs adva senkinek sem pardon, de itt alább 5.) vissza van a beszélgetés, a mely ma mindenkinél ugyanaz: — Jó estét 1 — A’-szolgája 1 — Hogy van ? — Hogy van, az még nem egészen biztos, de valószinü. — Igen ; sok a valószinü . . . • — ... És igen sok a csukaszinü.
