Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-27 / 48. szám
7 Szatmár, 1912. november 27. .HETI SZEMLE“ Ha a tanfelügyelő jónak látja vagy az érdek úgy hozza magával, váratlanul jön az áthelyezés. — Mehet a tanitó újból, ismeretlen személyek és állapotok közé ! És hová ? Bizonyos, hogy nemzetiségi helyekre, s e helyek többnyire szegények — várostól messze fekszenek. — Kérdem — itt a megélhetés az ő sok változataiban olyan-e, mint egy vagyonos községben ? Mennyiért cserélné föl egyik-másik hit- vallásos tanitó az ő helyét? S tudjuk azt is, hogy az állami iskolai tanítókra sok községben görbe szemmel néznek; a tanulókkal — anyanyelvűk miatt — több vesződ- ség van. Tényleg — az államiakat jobban kell díjazni, s meggyőződésem alapján mondom azt is ki, hogy mihelyt a hitvallásos tanítók az államiakkal egyenlő fizetést élveznének, azonnal megkezdődnék az állami iskolák csődje. Csak nem gondolják, hogy valaki, tisztán ideálismusától vezéreltetve, vagy a nemzetiségiek szép szemeiért működnék barátságtalan helyen ? — Csak a pénz az, amelyért még a veszélynek is szemébe nézünk ! Megnyugvással fogadom tehát azt, amit gróf Apponyi és gróf Zichy urak javaslata utján hazámtól — mint jó anyámtól kapok — ha gazdagabb lenne, úgy nekünk is többet adna ! De — Tisza István gróf azon nyilatkozatát, hogy a tanítók képzettségükön felül vannak díjazva, mim tanitó a magam részéről visszautasítom, ő — vagy nem tudja, hogy ma a tanítónak mily tudással kell bírnia, s nem tudja, hogy mily sok oldalú képzettséget kíván ma meg a társadalom a ta nitótól, vagy egyszerűen le akarja kicsiny- leni a néptanítói állást. — Pedig — egész röviden, az igazi néptanító : a népnek mindene. Egeli Mihály. Mentsük mg iskoláinkat! A múlt évi kath. nagygyűlés lelkes megnyilatkozása a keresztény nevelés mellett csak szalmaláng lenne, ha a szót tett nem követné. Azért Iskolaegyesületünk elé Pál apostol látomása tárul, mely azt sugalja : Ne félj, hanem szólj és ne hallgass ! . . . Nem félve társadalmunk hideg közönyétől, minden testvérünkhöz azon kérőszóval fordulunk : mentsük meg a kát holikus iskolákat, mert különben idegenek maradunk a magyar földön. Az Országos Katholikus Magyar ískolaegyesület nem fogyó buzgóságga! segíti erejéhez képest iskoláinkat. Rövid fennállása óta mintegy 15.000 K t fordított iskolák segélyezésére; 10 000 Kt áldozott felszerelésekre az uj népoktatási tör vény végrehajtásával és 5000 K t kiváló tanítók jutalmazására, hogy a szép szón kivül anyagi figyelmességünkkel minél szorosabb kötelékkel fűzzük a keresztény nevelés szeretőiéhez azt, kire a jövő nemzedéket bízzuk. Ezekből megállapítható működésünk helyes iránya, azért kérünk mindenkit, hogy senki se vonja ki magát a keresztény kultúra támogatásától. Legalább egy téglával járuljunk jövőnk biztosításához. Gyermekeink áldása kiséri jótettünket. Az Orsz. Kath. Magv. Is kolaegyesületbe lépni Jeney István pénztárosnál lehet Budapest, VIII, Szentkirályi utcza 28. sz. alatt. Rendes évi tagdíj csak 1 K, vagy egyszersmindenkorra 25 K ; alapító-tagság 400 K ; pártfogó tagság 50 K. Választhat kiki tetszése szerint, csak lakozzék szivében krisztusi szeretet s akkor az öt árpakenyér is megsokasodik ötezer ember táplálására. Hazafias tisztelettel Dr. Giesswein Sándor ügyv. elnök. Ember Károly lovag ügy''-- igazgató. Urbányi C. József tikár. Jeney István pénztáros. A vasárnapi tanitás ellen. A budapesti iparostanoncziskolai tanítók a tanítási idő megváltoz'atása mellett foglaltak állást s erkölcsi, szociális és pedagógiai okokból a vasárnapi oktatásnak hétköznapra helyezését, az esti oktatásnak nappalra tevését kérik majd a főváros tanácsától. Örvendetes ez a jelenség, de még örvendetesebb lenne, ha — vallási szempontból — országszerte igy gondolkoznának az iparostan ncziskolai tes tületek, vagy legalább és egyelőre azt tennék meg, hogy vasárnap délelőtt egy órát a templomra, istenitiszteletre állítanának be az órarendbe. (Dr. S. K.) Talán kissé banális dolog volna, ha most, abból az alkalomból, hogy Heves Béla színtársulata hat hónapi szünet után ismét megnyitotta Thalia csarnokát, egy kis nemzeti kultúra terjedése fölött örvendeznénk. Sajnos, ma már naiv és túlhaladott állásnonl a színháznak kizárólagos kulturális Uást imputálni. Azok a szép idők, amikor még a nemzeti kultúra szolgálatába szegődött nemzeti napszámosok a művelődéstörténet számára dolgoztak úttörőkként, soha többé nem térnek vissza. Visszavonhatatlanul és minden időre útját állja ennek az, hogy ma már a szinmz egészen eltért eredeti rendeltetésétől. Röviden, ma a színház: üzlet. Természetes, hogy a jó üzletember mindig a legkelendőbb portékát tartja raktáron. Ha a színigazgató jó üzletember, neki is eminens érdeke az, hogy raktárát a nagyközönség Ízlése szerint rendezze be Ügyelnie kell azonban arra, hogy a közönségnek : száz feje van. Habár e száz közül a többség kizárólag is csupán az egyik por‘ékát kedveli, azért nem szabad a másik rész megrövidítésével az általa kedvedet teljesen negligálnia. Bármennyire kelendőbb is pl. Szatmá- ron az operett a drámánál, azért a színigazgatónak, ha hivatása magaslatán áll, nem szabad műsorát úgy berendeznie, hogy abban csak operett, operett és operett szerepeljen és csak néha szerény hamupipőke módra találjon abban helyet egy komolyabb műfaj, hanem legalább is aránylagosan váltakozzék a műsorban komoly és léha elem. Sajnos, ma már, az operettek térfoglalása után ott tartunk, hogy azoknak a müveknek, amelyek egykor souverene uralták a színházat, legalább annyi érvényesülést kell kérnünk, mint amennyiben a- jövevény-operettek érvényesülnek. Ezt a kívánalmat azonban támogatja az a körülmény is, hogy a .színigazgatóknak bizonyos kevés kulturális feladat még mindig kötelességükké van téve. Bár a megkezdett szezon első két hetének a műsora ez irányban nem enged túlságosan vérmes reményeket táplálni, minthogy 12 előadás közül a műsoron 10 operett előadás szerepel, mindamellett feltesszük, hogy a jövőben a színigazgató több figyelemmel lesz kulturális kötelességeire. Ebben a reményben üdvözöljük Heves Bélát és társulatát a szezon megnyitása alkalmából, * Megnyitó előadásul A kis barátnő czimü, a jó budai közönség állal is kereken visszautasított operett került színre. A gyönge operettecske a szatmári közönség részéről is hasoidó határozott és udvarias visszautasításban részesült. A zenéjét Strausz csupán gyenge és könnyelmű pillanataiban követhette el, a librettó pedig a Stein és Willner uraktól már megszokottnál is üresebb és ostobább. — Az előadás nagyjában megköze- litet e azt a színvonalat, melyet a darab megérdemelt. A szereplők közül egyedül a H. Balta Mariska közvetlen elevensége emelkedett ki a vontatott előadásból Ardó Ilona mérsékelt hanganyaggal rendelkezik, játéka szintén még sok gyakorlatot kíván. Sümegi Ödön hangja sem üti meg azt a mértéket, melyet szerepe megkívánt volna, játéka pedig nélkülözi azt a fiatalságot és élénkséget, mely a bonvivant-szerepkftrnek elengedhetlen feltétele. Szalóki jóizü humorral rertdelkező komikus. A többi szereplőknek kis szerepükben nem nyílott alkalmuk képességük bemutatására. — Úgy a szerdai, mint a csütörtöki és pénteki előadáson is csak a bérelt helyeken volt közönség. A második bomutató ismét operett volt: A limonádé ezredes. Enyhítő körülményül hozható fel, hogy ez már legalább képes arra, hogy egy estén keresztül elég kellemesen szórakoztassa a közönséget. Vincze Zsigmond magyaros és némely helyen valósággal megkapó zenéjéhez egészen elfogadható librettót ültetett át németből Harsányi Zsolt. A németből meghagyott vérszegény és limonádé- izü részletekkel szemben határozott szellemesség is csillan fel ott, ahol a szövegíró a saját, hazai humorából is kölcsönzött a németnek. Az előadás középpontjában Borbély Sándor állott. Hálás szerepét észrevehető gondossággal és körültekintéssel dolgozta ki s méltán rászolgált a zajos tetszésnyilvánításokra, melyekben részesült. H. Balta Mariska kitűnő megfigyeléseket érvényesített élvezetes játékában. Dénes Ella szerepét inkább győzte hanggal, mint játékkal, Ardó Ilona ellenben kifejező játókmodorával nyújtott némi kárpótlást énekszámai fogyatékosságaiért. Sümegi Ödön elég rokonszenvessé tudta tenni szerepét, alapjában azonban különösen az érzelmek kifejezését megkívánó részletekben sok kívánni valót hagyott hátra Kisebb szerepben figyelmet keltett Csákó Miczi, Bársony Aladár, Szendrö és Kondor. Az előadás mindhárom estén: szombaton vasárnap és hétfőn, telt házat vonzott. Műsor: Szerdán : Czárnő, szinmü. Csütörtökön: Asszonyfaló, operett. Pénteken: Asszonyfaló. „ \ Szombaton : Asszonyfaló, „ Nyomatott a Pázmány-sajtoban Szatmáron, Mola-ltöz 3. sí. Benyó Andor kocsigyártó Szatrriár, Rányai-ut 8. Ajánlja magát mindennemű uj és újabb divatu ■ kocsik készítésére, « Készít ruganyos kocsikat, homokfutót, szánkót és gazdasági eszközöket a legjobb kivitelben. Raktár uj és javított kocsikból. Javítások gyorsan és pontosan eszközöltetnek. Szolid munka! Pontos kiszolgálás! IOOOOO lábat tesz tönkre a szűk czipö. Aki ennek ellensége, önmagának meg jó barátja, az rendelni fog Ízlése szerint cipőt Walek János czipész mesternél. Szatmár, Széchenyi-u. 7. (Bölönyi-félc ház.) • • 2lziet áthelyezés. Győry Károly üveg és porczellán üzletét Deák-tér 9. sz. alá, saját házába helyezte át. Telefon - szám 232.
