Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-27 / 48. szám
Q rata atyaisten, akinek módjában áll Budapestet szőröstül bőröstül elajándékozni. Lám a francziáknak odaadta a Margitszigetet, Ebrlich Gusztávnak az egész VII. kerületet, Petőnek a Sasokat. Légrády Ottó, a „Pesti Hírlap“ kiadója a demokraták támogatásával lesz városatya és a Pesti Hírlap most már szintén Vázsonyi párti lesz örök időkre.“ Így szívja aztán mag" Vázsonyi szellemét Budapest egész közélete. Ez a szellem pedig nem keresztény. Lueger előbb meghódította a bécsi községtanácsot s ezzel a hatalmával kereszténnyé, majd ke- resztényszocziálistává tette Bécset, és személye irányiadé tekintély lett nemcsak a városi, hanem az országos politikában is. Ha nem akarunk lépésről lépésre tért veszteni, mindenünnen kinulláztatni, folyton csak alamizsna morzsákon élni, inig mások a közjavak terített asztaláról dúsan lak- mároznak: akkor talpra kell államink. Szervezkednünk, agitálnunk kell. A méltányosságra és a hatalmon levők jóindulatára nem bízhatjuk magunkat. Szatmár püspökváros; a katolikus iskolák és intézmények légiója van Szatmáron; temérdek sokat köszönhet ez a város a kath. egyháznak s a püspöknek. S mégis az történt, hogy a mult törvényhatósági választásnál elejtettek egy állásánál és egyéni kiválóságánál fogva egyaránt mellőzhetetlen egyházi férfiút; a mostani pótválasztásnál pedig senki sem tartja az elemi méltányosság követelményének, hogy az elhalt kath. papi bizottsági tag helyébe ismét papi ember kerüljön. Nekünk magunknak kell tehát hozzálátnunk jogaink érvényesítéséhez. Erős kézzel, kitartó munkával és késedelem nélkül. Vigilauti iura. hangos az udvar, a dalos körjáték 20-at, 30 at foglalkoztat egyszerre. Bgy órakor más tanítónő jön felügyelni a gyermekek játékára, fé 2-kor pedig mindegyik elemi iskolai vezető nővér ott van a gyermekek között. — Aüg tudtam ma ebédelni, — szól a délben felügyelő testvér társaihoz. — Elnéztem a kis leányokat étkezés alatt. Istenem ! hánynak volt csupán darab kenyér az ebédje, — vagy néhány dió, alma. — Oh! úgy odaadtam volna nekik a saját ebédemet ! — No, kedves nővérem, a maga ebédje ugyan egy gyermeknek is alig lenne elegendő, nagyon kevéssel beéri, szól a másik apácza, hanem bizony én is lelkemből szánom a kicsikéket. — Nézze csak — mondja a harmadik, — a kis Szolga Ferike milyen boldogan ka- czag, pedig az ő ebédje se lehetett rántott csirke ! — Istenem ! mit tehetnénk értük, — fohászkodik e'goudolkozva a negyedik. — Mit tehetnénk értük?—szól a visszhang. — De egyiköknek arczát hirtelen az öröm pírja önti el és bizó hangon mondja : — Hiszen van nekünk egy áldott, jóságos anyánk, akinek szive irgalom, könyörü- let, menjünk hozzá 1 — Mindegyiknek szemében valami öntudatlan remény sugárzik e beszédre. Igen, menjünk el hozzá és mondjuk el neki, hogy a mi szegény kis tanítványaink közül igen soknak csak egy darab kenyér az ebédje, — a többit aztán bízzuk a szivére. „HETI SZEMLE“ Home rule. Irta: ID. EGAN LAJOS. Angolországra, az angol politikára, az angol parlament viselkedésére, szokásaira való sürü hivatkozás divatba jött nálunk. Ezen sürü hivatkozások értékelhetése végett foglalkozzunk kissé bővebben ezzel az érdekes dologgal, különösen Írország történetével vonatkozva, mely országnak dualisztikus viszonyában Angliával, némi hasonlatosságot találunk saját állapotunkkal. Újabb időben egy igen fontos életbevágó kérdés került ismét felszínre az angol parlamentben, melynek megoldásától függ a jelenleg hatalmat gyakorló párt léte és ez az Írországi (Home rule) önkormányzat kérdésének eldöntése. Angolország újabb történetének fontos változatainál ez a kérdés mindig felszínre ke rült akkor, a mikor Britannia valahol köl - háborúba keveredett, vagy egy ilyen háborúra való kilátás idegessé tette; akkor mindig vagy a kormány, vagy az alsóház szóba hozza az Írországi önkormányzás kérdését, hogy háborújának befejezéséig Írország reménysége nyugodt legyen és önkormányza tának visszaszerzésére erősebb eszközöket ne vegyen igénybe. Ha szerencsésen túlesett Anglia a bajon, talál mindig módot arra, hogy ez a kérdés komoly megoldás nélkül lekerüljön a napirendről. Most a németek versengése hozta ezt a kérdést napirendre, de mihelyest ez a kér dés elsimul, gondoskodnak majd róla, ha másként már nem lehet, valami eilende monstráció készítésével, hogy ennek a kér désnek megoldása elhalasztassék. 1799-ben létrehozta Anglia az Uniót egy forradalom letörése, a rögtöniiélő bíróságok véres munkája után, midőn az irpar- lament ellenzéke mindenki csodálkozására váratlanul leszerelt, mert amint később kiderült, az angol kormány, igen sok pénzzel megvásárolta a hiányzó szavazatokat. A történet feljegyezte, hogy Channon , lord 45.000; Ely Marquis 45.000; Claumoris lord 23.000; SQ^pn 15.000 font jutalmat kaptak szavazatukért. Az elnyomott katholiku- soknak és presbiter vallásuaknak emancipációt ígértek és igy az agyonkinozott és megcsalt ország elkövette magán az öngyil kosságot, amidőn kimondotta saját parlamentjének feloszlását és az angol parlamentbe való beolvadását. Ez a különös utón létrejött unió, ez a természetellenes házasság, nem vetette meg A zárdatoronyban ismét delet harangoznak. Felhős az ég. A sok eső száműzte az udvarról a bosszú asztalt. A hangos szájú leánykák nem játszanak már a fák alatt. De az udvari nyitott folyosón hosszú gyermeksor halad. Fehér fátyol lebeg élükön és az utolsó pár mellett is. Hová mennek ? — Kövessük őket. Az apáczák uj épületében tűnnek el s egy oldallépcsőn a souterrain egyik tágas padlózott, jólfütött szobájába lépnek. Ott aztán felmosolyognak az arczok. A nagyobbak gyorsan, ügyesen terítenek ; kiosztják a tányérokat, evőeszközöket és ivócsuprokat, majd rövid imádság után mindnyájan helyet foglalnak a hosszú asztalok mellett. Hatvanan vannak. Vágyó, csillogó szemmel néznek az asztalfőre, ahol a jóságos arczu nővérek meleg levest osztanak nekik, majd főzeléket kapnak kenyérrel Kis idő múlva felhangzik a kérdés: ki kér még főzeléket? — Oh mennyi a yállalkozó s hogy kipirulnak azok a sápadt arczocskák ! A szegény édes anya megtakaríthat egy darab kenyeret, kis leánya nem marad éhesen délben. Sőt ma épen, mivel egyik jótevőjük örömnapot akart nekik szerezni : egy tál párolgó virsli is kerül az asztalra. S ahogy ezt meglátják a jóétvágyu leánykák, arczukon az igazi öröm édes mosolya ragyog fel. — A kedves testvérek csendes megelégedéssel járkálnak közöttük. — Emlékezik kedves nővérem, — szól az egyik, — bizony elmúlt már egy éve, — milyen nagy reménnyel mentünk jóságos fő- nöknőnkböz a szegény kicsinyek ügyében ? — Hogyne, — felel sírva. Oh, de jó Szatmár, 1912. november 27. alapját a nyugalmas életnek, az elválás gondolata minduntalan felszínre keiül. A vágy hangos követeléssé válik az irnépben, ha baja támad rossz szomszédjának. Írországban ismerik a mi dualisztikus viszonyunkat Ausztriával és példa gyanánt ismertetik a mi erős kitartásunkat, hogy mi még bele nem olvadtunk az osztrák közös parlamentbe. Néhány év előtt egy könyv jelent meg Írországban a magyar politikai viszonyokról, mely rövid idő alatt 20 ezer példányban került forgalomba, mely könyv követendő példakép festi le az Íreknek a magyarok kitartását. Ha az irnépet oly melegen érdekelte a mi történetünk és azt követésre méltó példaképpen oly mohón olvasgatták, talán nekünk sem ártana elrettentő példa gyanánt tekinteni az ő vérrel és könnyel betellett történetükbe, melyről a hires angol törté netiró Maculay azt Írja: hogy az Írek története Angliának egyik „sötét pontja !“ A meggazdagodott, gőgös és fenhéjázó angol kereskedő nép politikájával is csak az aranyat mérlegeli és az emberi értéket is fontokban becsüli. Nem a vallási türelmetlenség okozta az írsziget leigázását. A katholikusok és reformátusok példátlan üldözése csak ürügy volt a kalmárlólek kapzsiságának, hogy úgy a magán, mint az alapítványi vagyonokat elkobozhassa; úgy mint rövid idő előtt a vele rokon vallásu délafrikai köztársaságok müveit és vallásos lakosságát válogatlan eszközökkel pusztította, az aranybányák és gyémántmezők birtokáért. Milyen igazat mondott más helyen a föntemlitett angol történetiró: „A vagyon, melyre oly büszkék vagyunk, nem tiszta aranyból való !“ Az efféle bódítás nem biztosítja a hóditó nyugalmát. Az ő hódításának bűnei forrásának féltékeny megőrzése sok gondot okoz neki és azt vissza Ígéri, valahányszor szőrűi a kapcza. Majd ha az angolnak egy Kőniggratz lesz a háta mögött,' akkor kapja meg Írország önkormányzatát, melyet erőszak és ármány csalt el tőlük. „Vannak szerencsétlenségek, melyekhez diadalok kapcsolódnak ; ellenben vannak bűnök és botrányok, melyek jobban lealacsonyítanak, mint a szerencsétlenségek 1“ Ezt is az angol történetíró mondja el saját nemzetének. II. Henrik angol király 12 évig bujto- gatott az írszigeten, hogy alkalma nyíljék a sziget elfoglalására, aki sok alattomos előkégondolat volt is ez magától! (De nézze, mennyien vannak már, — milyen nagy szükségünk lenne még jótevőkre.) Lepjen meg bennünket még egy ilyen jó ötlettel hogy kinek szivébe ajánlhatnánk még a mi kis szegényeinket? A gyermekek ezalatt nevetve, vidáman társalognak, mialatt a testvérek gondos szemmel vizsgálják öltözetüket. — Mariska! hideg van már, miért nem vetted fel a meleg ruhádat ? — Nekem csak ez a ruhám van, — szól a leányka szomorúan, — de jövőre, s a lelke úgy hisz ebben a jövőben — szép, fehér ruhát kapok, édes anyám mondta. — Gyere csak ide, mondja szeretettel az apácza, van a szekrényemben valami a számodra, de aztán mindig jó gyermek maradj! Oda veheti a kis ruhaszekrényhez s egy meleg kendőt ad neki, odaszokik az ajándékozáshoz Margitka is, pedig neki van kendője. Fázol te is Margit ? — Nem tisztelendő Néni, de — de már elszakadt a kötényem. — No keressünk egyet! És találnak. így jönnek sorra a legszegényebbek és gyermeki őszinteséggel elmondják, hogy mijök hiányzik és a gondoskodó, önzetlen szeretetnek mindegyik kérdésre van felelete. — Ebéd után vidáman mennek ismét iskolába. S a szelidlelkü apáczák csendes, egyhangú életét csak e kis dolgok elevenítik meg: letörülni a könnyeket, örülni látni a szegényt, — boldognak az éhezőt!
