Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-13 / 46. szám
Szatmár, 1912- november 18. .HETI SZEMLE“ Mehmed, Ali Kemail Myca Kazim, Hüszein Csazin Zekeria vezérkari főhadnagj' és Faruk és Riffort hadnagyok. A tisztek egy része még hétfőn ellátta magát civilruhával, a legénység pedig a magazinból kapott melegebb ruhát, miután az itteni hideg nagyon megviseli őket. A legénységnek is mindeddig pihenője volt, ezentúl azonban saját tisztjeik vezérlete alatt ők is fognak gyakorlatozni. A tisztek közt van két nős is, kiknek családtagjait szintén felhozzák Boszniából. Az ungvári társadalom a szimpátia és vendégszeretet minden jeleivel halmozza el a törököket és ők igen jól érzik itt magukat. Csak amikor egy egy újabb vereségről értesülnek az újságok utján, jelenik meg csöndes könny a szemükben. Berendelés. Dr. Nagy Béla miniszteri segédtitkár ungvári főispáni titkár a belügyminisztériumba szolgálattételre berendeltetett. Az uj magyar püspökség adminisztrátora. Már hirt adtunk róla, hogy a kormány az uj gör. kát. magyar püspöki széket egyelőre be nem tölti, hanem apostoli ad- minisztrátop által kormányoztatja. A hir való nak bizonyult. Scapinelli bécsi nuncius magához kérte Papp Antal püspököt és felkérte, hogy vállalja el az uj püspökség adminisztra- turáját. Papp Antal 3 napi gondolkozási időt kért, amelynek leteltével a megbízást elvállalta, így tehát Papp Antal ungvári püspök az uj gör. kát. egyházmegye adminisztrátora. Papp Antal lesz tehát a gondviselésszerü férfiú, akinek apostoli fáradhatatlan buzgósága, forró ha- zafisága, bölcs és tapasztalatokban megedzett tapintata nemcsak reményt, de erős meggyőződést kelt bennünk az uj egyházmegye vallási és nemzeti kettős missiójának megalapozására. Népszövetségi gyűlés. A kath. Népszövetség ungvári szervezete november 24-én. gyűlést tart a következő sorrenddel: 1. Pápai hymnus. Énekli a papnövendék énekkara. 2. Elnöki megnyitó. 3. Karczub Endre : A bécsi internacionalis eucharisztikus kongresszusról. 4. Stella Maris. Szavalja: Belovics Anizia. 5. Nyitány. Előadja a papnövendékek zenekara. 6. Az eucharisztia kultusa a görög szertartásban, előadja Gébé Péter kanonok. 7. A kereszt a vadonban. Szavalja: Lázár Margit. 8. A gyűlés berekesztése. 9. A kápolna. Énekli a papnövendékek énekkara. — A Kath.JNépszövetség felsőbányái csoportja nov. 3-án fényes sikerű ünnepséget rendezett. Az ünnepi gyűlést lelkes beszéddel Magyar Bálint h. igazgató nyitotta meg, előadást Bujdos Balázs nbányai s. lelkész tartott a munka értékéről és a munkások megbecsüléséről. A nagyszabású és mély hatású beszéd hatása alatt Pály Ede esperes felszólalására elhatározta a helyi szervezet, hogy minden adventi és nagybőjti vasárnapon fog ehhez hasonló ünnepélyt rendezni. R0ZSNYÄY és JÁSZAY műszerészek varrógép és kerékpár RAKTÁRA, mechanikai gépjavító MŰHELYE SZATMÁR' NÉMETI, Hám János-utcza 12. (Bejárat Rákóczi-utcza felől.) Varrógép, Írógép, gramofon és fegyver javítást szakszerűen, gyorsan és pontosan eszközlünk. — Raktáron tartjuk a legjobb minőségű varrógépeket úgy házi, mint ipari czélra. Minden rendszerű varrógépekhez tűk kaphatók. ISKOLA „Jövőnk.“ Teljes egészében átérezve, minden szavát külön-külön mérlegelve és magamévá téve olvastam el kedves kartársam és barátom Szolomájer József ugyanilyen czimii cikkét. Czikkiró komoly eszmefejtéssel, mélységes gondolatokkal, megdönthetetlen okfejtéssel mutat reá a mi összes bajaink kutforrására, a mi egész küzdelmünk hiábavalóságának okaira. Ez az ok, ami eredménytelenné teszi har- czainkat, ami elcsüggeszti lelkünket, ami erőtlenné teszi karjainkat — ez az ok a meg- nemértés, a félreismerés. Nem értenek meg bennünket azok, akiknek mi — hejh 1 — leghübb, legönzetlenebb, legodaadóbb, legrettenthetetlenebb közkatonái volnánk ! Mert a katholikus ügyek, a katho- likus gondolatok, a katholikus eszmék mi bennünk is élnek, a mi gondolkozásunkat is átszövik, a mi érzelem világunk nak is leghűségesebben ápolt virágai; a mi szívünk is a katholikus magyarságért dobog, a mi karunk is a krisztianizmus eszmekörének térhóditá- sáért harczol . . . s hogy a magunk ügyeinek védelmében egyszersmind agresszívek is vagyunk . . . ezért, csakis ezért értenek félre bennünket. Mi nálunk bűn az agresszivitás, ami másoknál érdem; mi ha dolgozni, küzdeni, áldozni akarunk a magunk, az iskolánk jövőjéért, mi ha munkálkodni akarunk a katholikus közvélemény kiépítésén — mindjárt idegenkedve, idegenkedéssel nézik munkánkat. Pedig mint nagyon helyesen Írja Szolomájer, hogy midőn „ideális czólok szolgálatában önállóságra törekszünk, akkor nem fenálló tekintély érintetlen integritása ellen törünk.“ Dehogy is törünk mi a fenálló tekintélyek integritása ellen, sőt, mint már már fönnebb Írtam, mi volnánk a leghübb, legodaadóbb közkatonák ! De hiába! nem értenek meg minket s ha dolgozni akarunk, ha nem merülünk gyászos tétlenségbe, ha jogos panaszainkat emlegetjük, s a jobb jövő kiküzdésén ábrándozunk, mindjárt radikálisoknak, fölforgatóknak hisznek bennünket. Pedig a miért mi elsősorban harezo- lunk, — az állami tanítókkal, való egyenlősítésünk, — nem csak a mi magán érdekünk, hanem érdeke a magyar kath. társadalomnak, jobban mondva a magyar társadalom katholicizmusának is. Aki előtt ez még kétséges volna, ime egy kis bizonyítás . . . Ezelőtt 6 évvel, midőn az akkor 25 éves jubileumát ünneplő Szatmár-Ugocsamegyei rk. tanító-egyesület lélekemelő gyűlése után (sajnos, ez volt az utolsó) püspökünk Öméltóságánál tisztelegtünk, az akkor még uj püspök egy szépségekben gazdag, mélységes tartalmú beszédet intézett hozzánk, tanítókhoz. E beszédben hangsúlyozta és szivünkre kötötte a gyermeki lélek mélységeiben való elmer ül est, hogy jobban megérthessük nevelői hivatásunk szépségeit, hogy igy jobban megfelelhessünk igazi feladatunknak: „Krisztusnak segíteni a megváltás gyümölcseinek érlelésében. “ E gyönyörű szavak annyi évek múltán még most is fülembe csengenek, s valóban ez a tanító igazi hivatása, ez a nevelői feladat legszebb és legtalálóbb meghatározása. Mélyedjünk el a gyermeki lélek szépségeibe, hogy ott igazi tudatára jussunk hivatásunk magasztosságának, hogy valóban fölismerjük nevelői eljárásaink leghelyesebbjeit! De . . . kérdem én, vájjon az a tanító, kit anyagi gondok nyomnak, kinek hitvese gonddulta arczát, gyermekei öltözetének silányságát kell napról-napra szemlélnie, vájjon nyugodtan elmerülhet-e a gyermeki lélek mélységeibe, vájjon lehet e az jó, igazi nevelő- tanitó ?: Vagy az a tanító, aki jogos igazaiban, emberi önérzetében bántva, sértve, megalázva van, nevelhet-e az harmonikus lelki életet élő, minden szépért és jóért lelkesülő egyént az egyháznak, s polgárt az államnak '?: S állithatná-e valaki a kath. tanítóságról, hogy nincs emberi önérzetében megalázva, s nincs jogos igazaiból kiforgatva, midőn ugyanolyan munkáját évente 920 koronával becsülik kevesebbre, mint az állami kartársaiét ? !*) Nem, az ilyen gondoktól terhelt, társadalmi igazságtalanságoktól sújtott, férfiúi önérzetében s önbecsülésében megalázott tanító valóban nem töltheti be azt a nemes hivatást, mit püspökünk Öméltósága oly gyönyörű szavakkal jellemzett. „Nemzedékek szívják magukba azt a szellemet, mit a tanító lelke kisugároz,“ mondotta dr. Steinberger Ferencz, s kérdem én, az a szellem a mai osztályharczdulta társadalomban lehet e kívánatos, a mit az állami és iársadalmi igazságosságban megrendült hitü tanító lelke kisugároz?! Hisz ma már úgyis veszendőben minden nagy és szép eszme, napról napra sárbatiporják ideáljainkat, megkisebbitik fenálló tekintélyeinket — s vájjon az egyháznak, a hazának, a társadalomnak lehet-e érdeke, hogy elégedetlen, s elkeseredett tanítói ilyenekké neveljék már a falvak gyermekeit is, kik pedig mentve voltak ezen eszmeáramlatok vészes hatásától ?! Megelégedett, nyugodt kedélyű s harmonikus lelkületű tanítók kellenek tehát — s hogy ezt elérhessük, meg kell szüntetni azokat a sérelmeket, be kell heggeszteni azokat a sebeket, melyek ott rágódnak a kath. tanitóság szivén, melyek elhervasztják ambiczióját, tönkre silányitják munkakedvét s elernyesztik energiáját. Ennek elérését irtuk mi zászlónkra, ezért dolgozunk,' harczolunk, ha kell áldozunk minden tehetségünkkel. Nem vagyunk mi vörös szocialisták, nem vagyunk mi úgynevezett radikálisok, de mindebből nem következik, hogy a magunk jogainak kivívásában agresszívek ne legyünk, hogy harczainkban radikális eszközöket ne használjunk ! Igen, agresszívek, lelkesek, bátrak, merészek leszünk a harezban, s ha elérjük a szebb és jobb jövőt, letesszük a fegyvert, s csöndesen, intenziven, egész tehetségünkkel dolgozunk a kath. hitélet s a magyar haza erősbödésén. Más társadalmi osztályok agresszivitásuk által mindent elnyertek a mit óhajtottak és kívántak, bocsássanak tehát, nyújtsanak teret és alkalmat, vezessenek bennünket, hogy mi is harczolhassunk jövőnkért, iskolánkért! Itt a tizenkettedik óra! Most a fizetésrendezés előestéjén tömörüljünk, egyesüljünk a „Szatmáregyházmegyei Kath. Tanitóegye- sület“-ben s együttesen, vállvetve harczol- junk, mig sérelmeink orvosolva nem lesznek s az intéző körök mi bennünk ne lássanak ezért leiforgatókat, hanem álljanak élünkre, s vezessenek a győzelemre ! Gaál Lajos. *1 A legutóbbi czikkemben tévesen vontam le a 920 koronából a 150 korona drágasági segélyt, mert hisz e 150 kor. csupán egyszersmindenkorra adatott. „Katholikus tanítók panasza a püspök ellen.“ Ilyen czimen közöl egy nagy esetté fölfujt hirt a szenzácziókban és papfa- lásban utazó „Uj Szatmár.“ Az ügy valójában a következő : B A. és J. J. a helybeli rkath. fiúiskola tanítói családi pótlék utalványozásáért folyamodtak az egyházmegyei hatósághoz azon az alapon, hogy dijlevelűk 3. pontja szerint a Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, 9 Szatmár, Deák-tér az forduljon bizalommal ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt ozipö-raktaraban esakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült czipő- ket és csizmákat nagyon is versenyképes árakban bozza forgalomba és üzletéből minden olosőbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzato- kat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui esinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kl- vitelü ozipök és csizmák is készülnek.