Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-23 / 43. szám

Szatmár, 1912. október 23. „HETI SZEMLE“ vétség, a hitelszövetkezel, a socialis és kulturális élet lerrenumain: —a mi egyházmegyénkben . . . ?! ... A római senatusban a tár­gyalás végén mindig fölállott Cato. jüs elmondta figyelmeztető szavait. Mindig ugyanazokat: — Ceterum censeo Caríhaginem delendam esse. És mi sem tudunk mást mon­dani, mint azt, hogy teremtsük meg — sajtónkat. Nehogy csak pár álmodozó képviselje a magyar ca- tholicum egész életét. Szabadkőműves páholy Ungvári Á nemzet- és erkölesrontó munka megkez­dődött már egyházmegyénkben is. A lelep­lezett szabadkőművesség meggyöngült erőit a vidéki szervezéssel iparkodik visszaszerezni s ez országos mozgalomban kiterjeszkedik egyházmegyénkre is. a hol még naiv, elámit- hatható embereket hisz a szabadkőművesség. És nem is ok nélkül, mert a máramarosszi- geti és a munkácsi páholy után — ha még Szatmáron nem is — de Ungvárt már sike­rűit uj páholyt fölállítani. Ujságorganumot — akárcsak Szatmáron — már előbb beállított a szabadkőműves eszmék propagálására. Hogy sikerrel, arról a páholy fölállításán kí­vül az ungvári szabadkőműves lap következő czikke beszél: „Csendben, úgy amint azt a szabadkő­műves szellem diktálja, megalakult Ungvá- ron a munkácsi páholyból kivált ungvári erők egyesülése, egy önálló páholy formá­jában. Csendben de annál intenzivebben megindult immár a „munka,“ melynek ál­dásos eredményét rövidesen az egész ungi társadalom fogja érezhetői. Kultúra, hala­dás fogja a szabadkőműves testvérek mun­kálkodása alapján szárnyait nálunk bonto­gatni és uj, egészséges közéletet fog terem­teni ezen az elmaradt területen, mely a régi ungvári szabadkőműves páholy fenn­állása idején termékeny és nemes gyümöl­csöket hajtott. A felebaráti szeretet ápolása, Orkán süvít, korbácsolja a tengert. Oh jaj ma annak, ki hajóra száll! Minden hordája sóhajtozva recscsen. Kormánya roncs. Ott vár ma a halál. Zugó viharban egy csendes szigetke, A Fölsegesnek békés szent helye. Itt megtörik a vad hullám hatalma S virág borid kemény kövére le. Imádság zúgja át a vad vihart: Az Isten áldja a tisztes ipart! A harczi zaj süvít a nagy világban, Ellenségek lettek testvérek is. A gúny és rágalom nyilával ölnek. Hidlák takarják földünk téréit De áll a vár kemény aczélfalával. Ott béke van s testvér az ellen is. Egy néma jel: kereszt feltüzve rája S hymnust dalolnak, ha szenvednek is! Ott eltemetni nem lehet e dalt : Az Isten áldja a tisztes ipart! Pokollá lett a föld . . . Emésztő lángja Hamvaszt virágos, pálmás kerteket. És vad szitok, gyűlölet kél nyomában, 8 rahlánczra verve él — a szeretet.. . 8 egy templom áll csak. Lángpalossal védi népnevelés eszméje, a szegényügy rende­zése, az erkölcsök előmozdítása és nemesi tése, a nemzetiségi és vallási viszonyok megszüntetése; mind oly kérdések, melyek helyes irányban való megfejtése a szabadkő­művesek munkája révén általános társadalmi előnyt képez. Szívből üdvözöljük tehát a testvériség eszméjének ezen uj harczosait, a szabadkőműveseket és munkájuknak si­kert, nekik maguknak erőt, kitartást kí­vánunk !“ Hisszük, hogy Ungvár katholikussága szintén sorompóba áll és lehetetlenné teszi a szabadkőműves propagandát, a mely szem­forgató farizeussággal kultur- és humánus czélokról mer beszélni közvetlenül leleplezése után. CJzsora és sakterolás. Budapest, 1912. október 21. (Ar. E. dr.) A hitelezők az adósokkal ősidőktől fogva ellenséges viszonyban állanak. A kánonjog a kamatszedést általában tiltja, mig a világi jogok hol a hitelezők, hol az adósok álláspontjára helyezkednek és ehhez képest vagy a feltétlen kamatszabadságct mondták ki, vagy megállapították azt a maximumot, amelj-en felül szedett kamatokat már büntető tilalom alá helyezték. Hazánkban az 1868. XXXI. t. ez. a kamatszabadság elvi álláspontján állott, mig a ma is érvényben levő 1877. VIII. t. ez. 4. § a kimondja, hogy nyolez százaléknál ma­gasabb kamat a biró által nem állapítható meg és az ezt kiegészítő 1883. XXV. t. ez. büntetést ró arra, aki másnak a szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelez vagy ád fizetési halasztást, melyek a túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak ; vagy olyan mér­vűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közt szem­beötlő aránytalanság mutatkozik. Nagy fogyatkozása azonban ennek a törvénynek az, hogy az uzsora vétségét csak inditványozás esetén üldözi, mert az adósok Egy kérub annak fényes ajtaját. Kinek szivében ég a hit világa, Küszöbén csakis az léphet át. Oh az egész föld nem üres, kihalt!. . . Az Isten áldja a tisztes ipart! . . . És hol találjuk meg a számüzöttet, A szárnyaló, a tüzes ideált? S hol áll virágos szirten a szigetke, Amelyen nem kell félnünk a halált? S hol áll a vár, a békességnek vára, S a templom, melyben él a szeretet? — Itt álltok ma és ünnepeltek benne!. . . Nem lelkesedni itt ma nem lehet! Öröm tölt el minden igaz magyart: Az Isten áldja a tisztes ipart!.. . Derűs lélekkel, ünneplő szivekkel Köszöntünk Téged, oh nagy Istenünk ! Mert ünnepet készítettél minekünk, Kik fárasztó munkába’ szenvedünk. Oh mintha ma a mennyországba’ lennénk!... Mert megjelent a béke angyala, Es boldogság fakaszt imát szivünkben; Megharsan, zeng az angyalok kara. Hallgasd, Uram, e zengő égi kart : Az Isten áldja a tisztes ipart! nem mernek élni az inditványozás jogával hitelezőik ellen, akik kölcsöneiket felmond­hatják és az adósokat teljesen tönkre tehetik — lesakterolhatják. Szatmár városában a kir. ügyészség felhívást intézett a város polgárságához, amely felhívásban a kir. ügyészség konstatálja, hogy az uzsora már nemcsak Tartolczon és Avas- felsőfalun, hanem Szatmár városában is any- nyira elharapódzott, hogy a bankok 18—20 százalékot, sőt olykor még ezt is felülhaladó kamatot szednek. Kéri a lakosságot, hogy a leszámítolási jegyzékeket juttassák el hozzá és tegyenek a bankok ellen feljelentést. A kir. ügyészségnek ez a felhívása igen szokatlan ugyan, de dicsérendő, mert mutatja, hogy a kir. ügyészség hivatása magaslatán áll és a polgárság érdekeit kívánja szolgálni. Más kérdés azonban, hogy ez a felhívás az uzsorát megszüntetni alkalmas-e? Nézetünk szerint a kir. ügyészség mun­kája mindenesetre üdvös, de nem alkalmas arra, hogy az uzsorát kiirtsa, vagy szükebb térre szorítsa; épenugy, mint egyes mocsár­virág kivágásával nem lehet a mocsarat ki­szárítani. Az uzsora főbb okai a következők: 1. Vidéki városainkban a bankokat nem a közszükséglet, hanem egyesek szereplési viszketegsége vagy sértett ambicziója hozta létre. Ha valamely bank igazgatója vagy ügyésze a választáson kibukott, a kibukott igazgató vagy ügyész mindjárt uj bank ala­pításához fogott arra való tekintet nélkül, hogy uj bankra szükség volt e vagy nem. A közszükséglet kielégítése csak az alapitó tervezetekben szerepelt, a valóságban azonban a bankra semmi szükség sem volt. 2. Ha egyes vidéken uj ügyvéd telepe­dett le, akkor a rokonság mindjárt bankala­pításon törte a fejét és nem nyugodott addig, mig a bank részvényei nem jegyeztettek s az uj bankot meg nem alapították. Az ügy­védek szaporodása a bankok szaporodásával egyenes arányban áll. Az emberek abban a téves hitben élnek, hogy csak annak az ügy­védnek lehet keresete, akinek legalább is szövetkezeti ügyészsége van. Bankjaink ma már annyira elszaporod­tak, hogy tisztességes utón még csak admi­nistrativ kiadásaikat sem tudják megtermelni. Haszonnal tehát csak úgy dolgozhatnak, ha uzsoráskodnak. 3. A keresztyén társadalom a körülötte élő nemzetközi fajú egyénektől eltanulta, hogy kifelé éljen ; többet mutasson, mint amennyi a belső értéke és ehhez az anyagi eszközöket nem munkával, hanem váltónyar- gaJással szerezze be. Az ilyképen felépült csillogó, fénylő, de nem arany társadalmat a gazdasági válság első szele az uzsorás kar­maiba kergeti. Az ilyen demoralizált társa­dalom elfogad minden kölcsönt, amelyet csak feléje nyújtanak. 4. A hirtelen meggazdagodás vágya az embereket erejüket felülhaladó vállalkozásokba hajtotta. Nagyon sokan vannak, akik a pénzbőséget hitelre épült vállalatokkal akar­ták kiaknázni. A gazdasági válság fuvalma az ily vállalatokat egymásután söpri el. Ezek a vállalatok bukásuk előtt természetesen in­kább uzsorás kamatokat fizetnek, csakhogy hitelüket, egyedüli létalapjukat, amig lehet, fenntartsák. A külháboruk, belső viszályok, a -mun­kabérek drágulása, a nyersanyagok áremel­kedése, a külföldi iparczikkek beözönlése és hitványsága, népünk tanulatlansága és hiszé­kenysége mind-mind okai az uzsoráskodás­nak, amelyeknek megszüntetéséhez egy vi­déki törvényszék mellé rendelt ügyészségnek még oly dicsérendő, még oly buzgó, még oly üdvös rendelete és akarata is csak por­szem a szélben. Aki Igazán finom, kényel­mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, * az forduljon bizalommal YujaJánosüH Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt ozlpö-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is vi­lághírű hazai gyárakban készült ozlpö— két és csizmákat nagyon Is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olesóbbrendü készít­ményt, a szokásos bőr- és talputánzato­kat teljosen kiküszöbölte, s akinek árui eslnosság dolgában Is párját ritkítják. Kívánatra mérték ntán bármilyen ki­vitelű ezlpők és csizmák la készülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom