Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-04 / 36. szám
Szatmár, 1912. szeptember 4. „HETI SZEMLE 3 Egy és más a sajtóról. A kálmándi sajtünnepen mondotta : Dr. MERKER MÁRTON. II. A liberális, keresztényei!enes sajtó szerint nincs isteni tekintély. Ostoba beszéd. A tekintély mindenkor szükséges volt a társadalmi rend fenntartására, a tekintély annál szükségesebb napjainkban, minél bonyoló- dottabbak a nemzetközi viszonyok. Azért tiltakozzunk, hogy megtámadják a legfőbb tekintélyt, Istennek, az ő tanának és párán- cső atainak tekintélyét, hogy kisebbítsék Krisztus egyházának, a római pápának tekintélyét, mert ha e két legfőbb tekintélyt sikerül az embereknél diskreditálni, akkor fölbomlik a tekintélyen alapuló törvényes hatalom. Szóval tekintély nélkül nincsen egyház, a pápának tekintélye nélkül nincsen egyházi tekintély; tekintély nélkül nem áll hat fenn az ország, mert tekintély nélkül nem uralkodhatik a király, nem kormányozhat a kormány, nem működhetnek a hatóságok, nem tarthatja fönn a családi rendet a családfő; tekintély nélkül nem halad a tudomány, nem erősbödhetik az erkölcs, nem virágozhatik a jólét. Ilyen ellenséggel szemben mi a teendőnk? Megmondom. Katholikusok egy táborba! A katholikusok öntudatra ébredése érdeke az államnak is, mert hazaszeretet és vallásosság a katholicizmus ideálja és ha e kettő a lelkekben egybeforott, akkor teljesülnek nagy föladataink. Mivel védekezzünk, hol a fegyver? Megfelelek. Törekvéseink egyik hu ápolója, ügyünk tántorithatlan védője, a katholikus akczió lelkes ébresztője, összetartásunk külső kifejezője és kapcsa a kath. sajtó. Ma már senkisem vonhatja kétségbe a nyomatott betű hatalmát. Bárminemű ügy vagy vállalat sikerre csak úgy számíthat, ha annak megfelelő képviseletéről gondoskodva van a napisajtóban, a tudományos és szépirodalomban. Ezen az utón terjed a métely, ezen az utón terjedjen a gyógyszer is társadalmi bajaink orvoslására. Ha azou összegeket, amelyeket kath. hitsorsosaink oly lapok, irodalmi vállalatok támogatására áldoznak, melyek érdekeinkkel ellentétes érdekeket szolgálnak, sőt a tőlünk nyert segítséget egyenesen ellenünk, a kath. egyház jogállásának megingatására, intézményeinek gyanúsítására, sőt a hitetlenség terjesztésére és a keresztény erkölcs megmételyezésére használnak föl, a kath. sajtó rendelkezésére bocsátanák, nemcsak tetemesen csökkenne az ellenünk intézett ostrom heve és ereje, hanem a kath. akczió számára olyan szellemi adó és anyagi tőke állana rendelkezésre, mely a harcz kimenetelét eleve biztosítaná. Erős katholikus és erős nemzeti érzésen alapuló erős katholikus és erős nemzeti sajtóra van szükségünk, de ezt nem úgy kép zeljük, hogy a sajtó fusson az úgynevezett közvélemény után és deferáljon azoknak a sokszor szeszélyeken és személyes érdekeken alapuló hangulathullámzásoknak, amelyeknek az a közvélemény alá van vetve, hanem úgy, hogy ez a közvélemény, de kivált ezen közvéleménynek politikai, társadalmi és vallási vezérelemei ismerjék el magukkal egyenrangúnak, a modern haladás, a modern har- czok egyik legnólkülözhetetlenebb faktorának a sajtót — a keresztény sajtót. Ne kritizálják vagy ne bámulják annyira, hanem támogassák inkább és ne azonosítsák azzal a sajtóval, amely erkölcstelenségével, üzérkedésével és nemzetietlenségóvel fölkeltette az antijurnalizmust. Ketteler szerint Pál apostol ha ma élne, újságíró lenne. A mainzi érsek ezzel a nagy mondással a sajtó óriási fontosságát akarta jellemezni. Mi merészen megfordithatjuk a tételt: ha Pál apostol idejében katholikus sajtó lett volna, ő sátrának legutolsó ponyvaszegét is odaadta volna ezen sajtó támogatására, mert ő bizonyára nem üzletnek, hanem óriási szellemi fegyvernek tekintette volna a sajtót már akkor is. Palotákban lakó püspökeink tesznek-e úgy, mint Pál apostol tett volna ? Igen, de még mindig nem eleget. A kath. sajtó támogatásában a vidék viszi a vezető szerepet és e téren egyházmegyénkben az első Kálmánd hitközsége, amelynek lelki pásztora, a gyémántos lelkű Soltész Imre plébános, tb. kanonok, aranymisés az ő híveivel olyan példát nyújtott a kath. sajtó támogatására, amely eddig páratlan. A vidék megmozdult és ez jó jel! Katholikusok egy táborba I Ü A demokraták és a választói jog. A szocziáldemokratáknak régi szokásuk, hogy mindig többet követelnek, mint a menynyit az adott viszonyok közt elérni lehet. Már ilyen az ő taktikájuk, hogy folytonosan legyen anyaguk az elégedetlenség szitására, a mai társadalmi rend ellen való szüntelen izgatásra. így tesznek most az általános választói jog követelésében is. Nincs az a liberális politikai nyilatkozat, a mely őket kielégítené. Hogy ez az eljárásuk a munkásérdekeknek mérhetetlen károkat okoz, azt fölösleges bővebben bizonyítani. A választói jog reformja amúgy is kínosan fejlődik, illetve -- pontosabb kifejezéssel — vergődve készülődik. És e késlel- kedésnek éppen a szocziáldemokraták mesterséges izgatása és fenyegetőzése az egyik nyomós oka. A ki figyelemmel kiséri a szocziálde- mokrata agitácziót, nem kerülhette el figyel mét ennek két sajátságos tünete. A szocziáldemokrata lapok és népgyü- lések kivált a 24 éves korhatár, és a választói jognak az irás és olvasás tudásához kötése pllen háborognak. Nem akarunk itt most jogi és szociális fejtegetésekbe bocsátkozni, csak leszögezzük a szocziáldemokrata agitácziónak e jellemző vonását. Ok nélkül nem történik semmi. És affelől is nyugodtan alhatnánk, hogy maguk a szocziáldemokraták — józan, tárgyilagos pillanataikban — megértik, hogy csak érett és nyugodt gondolkozásu emberekre lehet rábízni a szavazati jogot. Elvégre ki nem forrott, könnyen befolyásolható, tapasztalatlan és pelyhes állu legények még nem érettek az alkotmányos jogok gyakorlására. S habár a szocziáldemokraták ezt nagyon jól tudják, mégis követelik a 20., sőt 18. életévet betöltött férfiaknak (egyelőre csak nekik, később majd a leányoknak is) az aktiv és passzív választói jogot. Nagy okának kell lennie, hogy igy elvetik a sulykot. Egy cseppet sem nehéz ennek a jelenségnek nyitjára jönni. — A szocziáldemokráczia ma még mindig gyerekemberekből áll. Tisztelet a kivételnek, de kétharmad, sőt háromnegyed része 16, 17, 18, 20, 22 éves fiatalember. Ha a 24 éves korhatárt hoznák be, úgy választáskor rutul állana az ügyük. Ez az oka a szocziáldemokraták nagy elégedetlenságének és nyugtalankodásának. De a mikor ezt a félelmet és a korhatárnak ezt a frivol lefeléliczitálását látjuk, — átvillanik elménkén: Még mindig nem késő! Még most is útját lehetne állani a vörös árnak ! A munkásosztály nagy többsége még mindig nagy idegenkedéssel nézi a szocziáldemokraták munkáját. Tanonczotthonokkal elvágni a rekrutá- lás útját; egyöntetű, szervezett és czéltudatos szocziális munkával viszont a tovaterjedést meggátolni — még most sem lehetetlen. A mikor a német katholikusok' nagygyűlése után lapjaink bámulattal és hódolattal hajolnak meg a német katholikusság szocziális szervezetei előtt, — nem ártana, ha végre bennünket is megszállana az ihlet, a tevés vágya. Annál is inkább, mert még nagy a mező, a mely a munkásokra vár és még nem olyan erős az ellenfél, hogy hadállásaiból ki ne szorithatnók. Gazdasági válság. Nemcsak a politikai hanem a közgazdasági világ is súlyos aggodalmakkal néz az ősz elé. Mi lesz a politikai kibontakozással, hova fog fejlődni a gazdasági kataklizma, amely pusztulással fenyegeti egész közgazdasági »életünket, ügy mondják a pénzemberek, hogy 1873. óta nem volt olyan silány a magyar állam hitele, mint most. Recseg-ropog gazdasági életünk egész épülete. S a kormány ezt tétlenül nézi. Neki főgondja most az, hogy a parlament „munkaképességét“ bármi áron biztosítsa s nem veszi észre, hogy a kataklizmákból csak egyetlen ut vezet ki: egy becsületes békének megtereremtése. Ismételten csak azt kell hangoztatnunk, hogy félretéve a további erőszak leghalványabb gondolatát is, keresnie kell minél előbb, minél sürgősebben még az ősz beállta előtt a kibontakozás módját, mert a kormány nem tudja elviselni azt a nagy felelősséget, ami az ország romlásából reá háramlik. Egyházmegyei Sajtóalap, Egy tiszteletreméltó főpap csöndes visz- szavonultságában nagy elméjének éles világosságával úgy látja, hogy a katholikus élet folytonosságát a tettek folytonossága teremti meg. Senki nem tett még eleget, ha egyszer, vagy ha tízszer is meghozta már áldozatát a catholicum oltárán. Énnek az áldozalho- zatalnak — folytonosnak kell lepnie. Újra és újra, sokszor és — mindig! Örök ismétlése a tetteknek — ez a kötelességünk. Evangéliumi gondolat ez. És ihletően igaz is, mint az evangélium. Szent Pál lelke ettől az evangéliumi tiiztől meggyujtva — emberek és tengerek háborgásán át is — oratiókban, epistolákban, prédikácziókban ömlik ki. A bilincsekre, hajótörésekre, megostorozásra még több cselekedet a válasza. Mind a halálos bárdig el nem mozdul a tettek áldozatának oltárától. Az apostolkodásnak ez az egyetlen útja. így tett Mayer Béla püspök akkor is, mikor még a fórumon dolgozott, finom szövésű beszédeivel szántogatva elmékben és szivekben, áldozva munkát, pénzt az iskolaügynek és ugyanezt teszi most a fórumtól távol, a mikor rövid pár hétre első nagy adománya után uj összeggel növeli a mi egyházmegyei sajtóalapunkat. Miniha Mayer Béla püspök ezzel mondaná nekünk a szükséges jelszót: — Tenni, áldozni! És nemcsak egyszer ! De sokszor, állandóan, mindig! És ha majd meg is gyökerezik bennünk ez az igazán keresztényi gondolat és teszünk úgy, mint Mayer Béla püspök — már ez év megteremti a mi sajtó-alapunkat és ezzel sajtónkat: a mának legapostolibb eszközét. * Múlt gyűjtésünk óta érkezett adományok : Mayer Béla püspök második adománya .................................. 200 K — f Va rjas Endre.....................................10 K — f Ed dig begyült............................9612 K 80 f Ed dig megajánlva .... . 2358 K 42 f Teljes összeg: 12181 K 24 f Wallon Henrik Fia utódai Duha Tivadar és Géza fűszer, csemege, bor és lisztáru üzletét ajánljuk a főtisztelendő papság figyelmébe. Templomi gyertyák olajok legolcsóbb beszerzési forrása. Szatmár-Né- meti, Kazinczy-utcza 2. GÁL JENŐ mérnöki irodáját Ber- csónyi-utcza 33. szám alá helyezte át Telefon szám 189.
