Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-28 / 35. szám

XXI. évfolyam. Szatmár, 1912. augusztus 28. 35. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 5Ví\'Öl 1­BLŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy érre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — „ Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelés szerkesztő : VARJAS ENDRE. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemé­nyek, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Laptulajdonos 4 SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ---------------- Nyilttór sora 40 fillér. ---------------­A lap megjelenik minden szerdán h általános választójog. Az utolsó hónapok eseményei arra a meggyőződésre hozták az összes ellenzéki pártokat, amelyet a Justh Gyula vezetése alatt álló párt kezdettől fogva vallott, hogy tudniillik a jelenlegi zavaros poli­tikai helyzetből csak egy kibonta­kozás lehetséges, nemzeti mozgal­maink minden irányú sikertelen­sége csak egy módon kerülhető el a jövőben : a mai választási rend­szer gyökeres reformjával. A mai korhadt választói jog és választási rendszer a helyzet méregfoga. En­nek eltávolítása nélkül alapjában elhibázott dolog minden kibontako­zási kísérlet. Állításunkat könnyű igazolni. Itt van mindjárt a két legutóbbi időközi választás. Mindenki tudja, hogy a két kerületben a választók többsége az ellenzék mellett volt. S mégis az történt, hogy egyik he­lyen nem is lépett fel ellenzéki je­lölt, a másik helyen pedig nagy kisebbségben maradt. Mert a hata­lom pressiója erősebb a választók meggyőződésénél. Mert az állam kasszájából bővebben ömlik a pénz, mint az ellenzéki jelölt zsebéből. És mert a főszolgabirói parancs, a csendőrszurony, na meg a pálinkás hordó eredményesebben kapaczitál, mint akármilyen demosthenesi szó­noklat. Vagy ott voltak a két év előtti választások. Egy tisztán negativ, a nemzet minden kívánságával szem­behelyezkedő programúinak parla­menti többséget tudott összehozni a Bécsből dezignált kormány. Pedig az egész nemzet az ellenzéki köve­teléseket helyeselte ; szive az ellen­zékkel érzett. Mégis másképen sza­vazott. Mert kényszeritették, vagy megvették. A mai választójogi rend­szer akkora hatalmat biztosit a min­denkori kormánynak, olyan tág te­ret enged a felülről jövő pressiónak és korrupcziónak, hogy azzal szem­ben csak spártai jellem és heroikus lelkesedés számíthat győzelemre. De hát ki kereshet spártai jellemeket és heroikus lelkesedést nálunk, eb­ben a négy évtizedes Tisza-uralom- tól fenékig korrumpált országban ? Nem elvfeladás, se nem szociál- demokratáskodás az, ha az ellen­zéki pártok most már valameny- nyien a gyökeres választójogi re­formot tekintik mindenféle kibon­takozás sine qua non-jának, a mely­nek megvalósítása előtt más mun­kához fogni nem akarnak. Miért is fognának ? Bármilyen parlamenti többség szavazná meg a hadsereg nemzetivé tételét, próbálná meg a gazdasági önállóságot, vagy vetné vissza . a katonát terheket, a mai viszonyok közt czélt nem érhetnek. Bécsnek még mindig módjában lesz uj kormányt idekiildeni s a kor­mányhatalom mindent átfogó ere­jével, állampénzen olyan többséget teremteni, amely semmit sem kö­vetel, de mindent megad. Amint azt a koalicziót követő munkapárti uralom példája mutatja. De biztosítsák csak a nemzeti Utamra kelve. — MAGYAR BÁLINT. — Ifgy szeretem, j§a Ropott a 6ércz és a vő így virágos, 3d a mé[y a tenger és fát az égig J2o6og a fárosz. (ügy szeretem, 3d a meCegtüzü lángolás6an érik Oly ár on a gyümöCcs a faágán S ősszel fagyok érik. Tfgy szeretem, 3da rokonnak a járni-kivatottak 6s meieg ágyon Ridegen feszengnek jf félig halottak. Kgy szeretem, 3d a éí, aki él és halott a halott. . . Utamra kelve igy tudom meg: örülni megyek, vagy temetésre 6a Hágok ? V isszaemlékezések. VI. A mi jó Danyi báosink. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. Mikor a mi jó Danyi bácsinkat bemu­tattam az ő „ministráló gyermekei“ közt: lehetetlenség nekem, hogy hallgassak arról a szerény kis füzetről, melynek czimlapján az én nevem van kinyomtatva; az én iro­dalmi munkásságomnak kezdetét jelenti — három évtizednek előtte, — de melynek for­rása, eredete egészen a Tóthfalussy befolyá­sához fűződik. E füzetkével szövődik közöttünk a ba­rátságnak legelső szála. Hogy is volt, hogyan is történt? A papnövendékek, illetőleg a hittudo- mány-hallgatói — az én klerikus ko­romban is — gyakorlati hitelemzóseket vé­geztek az akkor „normádnak, „minta elemi­nek nevezett kath. népiskolában. Nagy szerencsének tekintettem már ak­kor is, de érettebb, megszürődött, visszate­kintő ítélkezéssel valóságos Isten áldásának tartottam és tartom, hogy mi, az akkori theo- logusok Tóthfalussynak hitelemzéseit hallgat­tuk a hospitálások kapcsán. És különösen, hogy ő vezetett be minket a művészetek művészetébe — a hitelemzés gyakorlatába. Ma is élénken érzem ezt az annyira szükséges hatást. Azokat az órákat, miket körében töltöttünk. A lelkipásztorkodás tudo­mányának ugyanis egyik legkiválóbb és je­lentősebb, eleme — a szónoklattan és hitelem- zéstan. Ám, a szemléletért és cselekvésért sóvárgó ifjaknak, a mintát kereső léleknek maga az elmélet, még a legtudományosabb és módszeresebb elmélet sem adhat kellő táplálékot. Hát ha még az elméletből hiány­zik a lélek. A lobogó lelkesedés felkeltése, Ha azoknak az ifjaknak napról-napra tudo­mányosnak nevezett fel-vagy elolvasásokat kell hallgatniokT Mohó vágyakozással repültünk mi is az elemi iskolába. Hogy abból a szürke, nyomott elmélet vizióiból, a gyakorlatnak üde levegő­jét élvezzük. És napfényében lássunk, csele­kedjünk. Azok után, a miket ez életrajz folyamán Tóthfalussy Dániel hitelemző művészetéről már Írtam, fel vagyok mentve annak a ha-* tásnak rajzolásától, jellemzésétől a mit reánk ezek a bravúros gyakorlati mintatanitások gyakoroltak. Nem csak beszélt ő előttünk. Cseleke­dett és cselekedtetett. Nem csak megnyitotta előttünk a gyermekek csudás világát; de be is vitt minket ebbe a kis országba. Megszó­lalt előttünk az a bűbájos beszéd, a mivel az érett ember a gyermekek leikébe viszi saját lelkének darabjait. És megszólaltatta ezen a nyelven a mi ajkainkat is. Mesterünkké lett, hogy mi is mesterekké lehessünk. * Nem az én érdemem — Isten kiváltsá­gos ajándéka, mondja Feneion — hogy elő­adásom, nem volt társaim közt — az utolsó. Danyi bácsi azonnal, az első fellépés után észrevette. Aztán, szerető gondozását, a velem való bajlódásait érdemeltem ki. Nem csak keményebben, részletesebben bírált, de al­kalmat adott arra, hogy külön osztályokban is önállóan gyakorolhattam magam. Lapunk mai száma 8 oldal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom