Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-14 / 33. szám
„HETI SZEMLE Szatmár 1912. augusztus 14. béke, kész vasmarokkal elfojtani a netalán megújuló obstrukeziót. Még jobban elárulja egy ellenmondása. Egy és ugyanazon nyilatkozatban azt mondja Lukács, hogy nem tűri az ellenzék diktatúráját és hogy az ellenzéktől várja a békeajánlatot. Tehát nem tűri azt, amit vár és várja azt, amit nem tűr. Az ilyen emberrel nem lehet tárgyalni. Ez az ember a politikában még mindenkit elárult és becsapott, akivel érintkezett. így tett Khuennal és Justhtal, igy tesz most a szövetkezett ellenzékkel; s ha a helyzet úgy kívánja, igy fog tenni Tiszával, a munkapárttal, a választójoggal, amely utóbbit illetőleg eddig is annyiszor változtatta álláspontját, ahányszor hatalmi érdeke kívánta. — Csak a köteles óvatossággal él az ellenzék, ha ezzel a politikai Fregolival szóba nem áll. * Már csakugyan nyakig vagyunk az abszolutizmusban. Évezredes magyar alkotmányunknak két kardinális pontja van. Hogy sem pénz, sem véradót nem lehet szedni Magyarországon a nemzet hozzájárulása nélkül. Őseink ezért rengeteget vitatkoztak, hadakoztak, obstruáltak. Meg is őrizték ezt a jogukat. Más országoknak a parlamentáriz- mus szerezte meg az önrendelkezés eme jogát. Magyarországtól éppen a parlament vette el. Már tudniillik a munkapárti parlament. A Tisza parlamentje. Az ellenzéktől megtisztított, szuronyokkal koszoruzott parlament. Az uj véderőtörvény illuzoriussá teszi a nemzet ujonczmegszavazási jogát. Az újabban divatba jött „hitelbe rendelések“ pedig a budget meg- szavazási jogát küldik lomtárba. Ezután már nem arra és nem annyit fog költeni a hadügyi vezetőség, amire és amennyit megszavazott a parlament. Hanem azt fogja megszavazni a parlament, amit a katonai körök már előre elköltötték. Utólag fogja megszavazi, de biztosan. Hát ilyen körülmények között érdemes azt a drága parlamentet fentartani ? Nem okosabb lenne a választási költségeket, miniszteri és képviselői fizetéseket iskolákra fordítani? Vagy esetleg a sok bukófélben levő bankot megmenteni vele? — Ohó ! Csak a jó Isten ne mondjon le. Ekkor aztán kikerültek a mi jó Danyi bácsink feneketlen zsebeiből az orvosságok. Ez, az. Fü, szárított levelek; som, magvak, hársak és más házi gyógyszerek. És ő maga — ott ült sokáig-estenden és borogatta, ápolta kis betegét és megmutatta a sokszor tehetetlen szülőknek, hogy és mit tegyenek ... Mert én azt hiszem, hogy a mi Danyi bácsinknak közelebb volt a szive a fejéhez, mint más közönséges .embereknek. Javíthatatlanul jó szivü. És bizony ez volt az ő egész életének végzete. Tragikuma is; mint látni fogjuk. ... És ő, az örök ifjú Danyi bácsi beteggé lett. Lehajlott a feje, bágyadtan esik vissza, mint a búcsúzó munkásnak, a ki eddig nem törődött, hol nyugszik meg. Már a a megérkezett anyagi, fizetési kárpótlás sem tudja visszahozni kedélyét. Sőt fájdalmas reminiscenciákat fakaszt. Lassú hervadás emészti. Elhagyja kis minisztereinek gondozását, egykori legnagyobb ünnepe... az első szent áldozás fájdalmas húrokat rezegtet meg lelkében . . . nem az ő kötelessége az többé. Könnyes szemeiben sejtelmesen csillámlanak tel a közeli végnek bus érzései. És úgy kellett történni. Ő elment. A kolozsvári klinikán, Övéitől, mindenkitől, a ki szerette és aki szivéhez közelebb volt, elhagyatottan lehelte ki nemes lejkét. Meghalt. Sivár távirat jelentette . . . Ő nincs többé. Mi lekötve, a vizsgálatok bilincseibe verve — mozdulni sem bírtunk. A koporsóját se kisérhettük. A föld porát se hinthettük rá, hogy legyen könnyű nyugvása. De én azt hiszem koporsóját láthatatlan szellemek . . . angyalszellemek kísérték. Mert azok a kis miniszterek, kiket ő tőle angyaloknak hivott el az ég . . . most elröpültek oda. Mikor némán, az övéinek kísérete nélkül vitték az egyszerű koporsót. Azok a kis miniszterek .. . angyalok kísérték. Láthatlan szellemek vitték. Azt a fekete, azt az egyszerű koporsót. Városi közgyűlés. A hétfői városi közgyűlést valóságos lavinája előzte meg az újságcikkeknek. A körül folyt a heves sajtóháboru, hogy vájjon „bűnt követ-e el a város“ a polgárság érdeke, sőt a zeneügy ellen, ha a zenedét átveszi a Dalegylettől, vagy pedig kulturális kötelességet teljesít vele. A kérdésről lapunk 31. számában megmondottuk véleményünket. A zenedének városi kezelésbe vételét jelenleg mi is helytelennek, gazdasági szempontból a városra nézve károsnak, kulturális szempontból pedig nem olyan égetően szükségesnek tartjuk, hogy annak perfektuálását más életbevágó szükségletek elé kellene helyezni. És éppen ezért csak örvendeni tudunk annak, hogy a közgyűlés a zenede városivá- tételét egy időre levette a napirendről. A havi rendes közgyűlést egy rendkívüli közgyűlés előzte meg, amelyen nem kis meglepetésre a Rákóczi-utczai káptalani telek megvételét levették a napirendről. A teleknek 73500 koronáért való megvétele annyira reális, sőt előnyös üzlet volt a város számára, hogy a vétel elutasítására tárgyi indok nem lehetett. Nem titkolhatjuk el azt a gyanúnkat, hogy itt a jelenlegi tulajdonos katholikus papi jellege juttatta eszébe néhány bizottsági tagnak a. „közérdeket.“ Növeli gyanúnkat az a körülmény, hogy a vételt ellenzők között Kelemen Samu vitte a hangadó szerepet. Ezer szerencse, hogy a „pénzviszonyok rosz- szabbodásának“ nincs a múltba kissé mesz- szebbre visszaható ereje. Mert akkor bizony jó néhány városi üzletet „le kellene venni a napirendről.“ A rendes közgyűlés megnyitása után Vajay Károly polgármester havi jelentése következett, amely többek között meleg szavakban emlékezett meg az elhunyt Jékei Károlyról és királyi kitüntetése alkalmából üdvözölte Korányi Jánost. Keresztszeghy Lajos szóvá tette az Ecsedi- láp-lecsapoló társaságnak a város érdekeit komolyan veszélyeztető ama tervét, hogy a város határában a vizfölösleg elraktározására nagy medenczéket akar létesíteni, s ez ellen sürgős intézkedést kért, amit a polgármester kilátásba is helyezett. A rendőrök és szolgák felemelt illetményeinek kiutalását elhatározta a közgyűlés. A kereskedelmi tanoncziskolai bizottságba 3 évre a következők választattak be : Páskuj Imre, Mertz József, Ekker János, Fógel Károly, Losonczy József, Lengyel Károly, Roóz Gyula, Roóz Samu, Rózenfeld Miksa, Róth Lajos, Thurner Albert és Wallon Lajos. — Az adófelszólamlási bizottságba póttagul Jankovics János választatott meg. A városi költségvetés készítése alkalmából Figus Albert főszámvevő felvetette a hivatalos óráknak a téli hónapokban is megszakítás nélkül való tartását. A közgyűlés úgy határozott, hogy télen maradjon meg a régi órabeosztás. — A vízvezeték ügyében hosszabb vita után a Delphin-szivattyu rendszert fogadta el a közgyűlés víztorony helyett. Ezután következett a zeneiskola átvételének ügye. Hosszabb, erősen személyes élű vita kerekedett, amelyből a polgármester ur nem a legtapintatosabban vette ki részét. Végre aztán Tanódi Márton indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy a városi kezelésbe vételről hozott korábbi határozat fentartása mellett, az átvétel időpontját elhalasztja egy évre, hogy ezalatt behatóan meg lehessen ismerkedni a zenede nívójával s az átvétel pénzügyi eshetőségeivel. A polgári iskola építését, a helybeli vállalkozók mellőzésével, Tarján és Somogyi budapesti czég kapta meg. A következő ügyeket gyors tempóban intézte el a közgyűlés. Elrendelték a városi színháznál szükséges átalakítási és tataro- zási munkálatok végrehajtását. Elhatározták a városi faraktárból árusított tűzifa egységárának köbméterenként 40 fillérrel leendő felemelését. A Rákóczi-utczai kettős óvoda helyett két különálló óvoda létesítését határozták el s az uj óvodák részére kijelölték a város Majláth-utca 11. sz. s a Hunyadi-u. 18. sz. telkeit. A király 80. születésnapjára tett alapítvány kamatait 1911. évre Marcsi- csek Ferencz és Klánicza Lajos iparosok közt megosztották, — az 1912. évi kamatot pedig kiadták Tatz Kálmán szobrásznövendék részére. A helyőrség megerősítse tárgyában feliratot intézett a közgyűlés a hadügy és a honvédelmi miniszterhez. Ezenkívül dr. Fekete Dezső biz. tag javaslatára kiküldötték Csaba Adorján főispánt, dr. Vajay Károly polgármestert és dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselőt, hogy ezen ügynek Budapesten és Bécsbén járjanak utána. A felső kereskedelmi iskolában szükségessé vált uj földrajzi és történelmi tanszékre megválasztotta a közgyűlés Barna János főgimn. tanárt. Nagy boldogasszony. „Fölvétetett Mária a mennybe, örvendeznek az angyalok.“ Legillatosabb a rét, mikor kaszálják; a „titkos értelmű rózsa“ pedig akkor volt leg- illatosabb, mikor letörte az Ur; eltelt illatával és bájával a föld és mi mindnyájan ittasak lettünk tőle. Ma szakadt el a legszebb lélek a földről az égbe, kiesett a világ gyöngye az Isten ölébe. Halála nem volt gyötrelem, sem rettegés. Mi görcsösen kapaszkodunk az élethez és félünk a jövendőtől. Ellenben a szent Szűz halála az ő szive vágya; nincs mitől félnie. Halála nem sötét kapu, hanem diadaliv; sirja nem örvény, hanem virágos rét; ő megy haza igazán és Isten csókolja el lelkét, „in osculo Domini.“ Iparkodjunk Istenhez hasonulni, kegyelmét növelni, egyre feléje tartani s akkor a halál nem rémit majd minket sem. * Holnap, Nagy boldogasszony ünnepén d. e. 9 órakor Benkő József apátkanonok fogja az ünnepélyes nagymisét mondani. Utána Sepsy Márton s. lelkész prédikál. (A reggeli 7 órás szentmise után pedig Bagossy Bertalan főgimn. tanár mond szentbeszédet. Személyi hír. Megyéspüspökünk a mai napon hosszabb időre elutazik székvárosából. Előbb Budapestre megyen a Császárfürdőbe, onnan Reiebenhallba szándékozik menni nehány hétre. Reichenhallból visszajövet részt vesz a bécsi eucharisztikus kongresszuson. Tehát előreláthatólag csak szeptember második telében fog Szatmárra visszajönni. Plebánosi megerősítés. Matlasz - kovszky Miklós vállaji lelkésznek a püspök megadta a plebánosi investiturát. A plebánosi beiktatás azonban alighanem némi késedelmet fog szenvedni, miután a vállaji templom hatósági intézkedésre bezáratott s az uj templom felépítése, bár az egyházmegyei hatóság minden erejével sürgeti, még jó ideig váratni fogfmagára. Egyetemreküldós, Deák János végzett teológus, alszerpapot a püspök a kolozsvári egyetemre küldötte, hogy bölcsészeti tanulmányokat folytasson s a gimnáziumi tanári oklevelet megszerezze. Haroz a 8 órai üzletbezárásért. A szatmári kereskedelmi alkalmazottak mozgalma, úgy látszik, még mindig nem vezetett teljes sikerre. Még mindig akad kereskedő, aki a legnagyobb mértékben indokolt és méltányos követelésnek ellene szegül. így az elmúlt héten megint Berkovits Arnoldné Báthory-utczai üzlete előtt volt zavargás, abHÍREK