Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-24 / 30. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1912. julius 24. Tetemrehivás . . . A helyi lapok majd mindegyikében, negyedszázadon keresztül kitartóan, szakadatlanul sürgettem és sürgetem annak a nagyon is elemi szükségletnek megtestesítését, a Szamoson való ingyen nép vagy ifjúsági fürdő- házat. Állandó nyári fekete rovatnak nevezik már a helyi lapok is a halálos fürdésekről szóló híradások rovatát; és e sorok Írója csak pár héttel ennek előtte hívta tetemre mindazokat, kiknek lelke kell hogy megrezdüljön azon áldozatok tetemeinek csak elképzelésén is, melyeket úgy a gyermek — ifjúság világából, mint a felnőttek sorából — a fürdés évenkint áldozatul elszed. Az idei nyáron pedig ott tartunk, hogy ilyen népes, tekintélyes lakosú városnak csak egyetlen egy íürdőház van rendelkezésére. A katonai, a mely bár mily erőkifejtéseket is tesz, nem bírhatja a város fürdőzési Szükségletét kielégíteni. Megkísértettem az argumentumok egész súlyával az illetékesek belátását, Ítéletét megnyerni a kiáltó egészségi, prevencziós missiót teljesítő, aránylag kevés anyagi áldozatot kívánó nép vagy ifjúsági fürdőház lé- sitését illetőleg. Hatni igyekeztem humánus érzéseikre. Igénybe vettem a szatírának fegyvereit és felbontottam a nagy városi hiúság öltönyeit, hogy valahogyan dűlőre vigyem ezt az ügyet. Egészen odáig mentem, hogy fenyegetőzni kezdettem, melyszerint Szamosunkat elszabályozzák Nagykárolyba vagy Debreczenbe, a hol nem csak megbecsülik, de városfeletti áldozatokat hoznak érte: mit sem ért. A minap újra hallom, olvasom, hogy halálos fürdés volt. Még pedig nem a Szamosban, hanem az Avasi Fürészgyár telkén levő kubikus gödörbe fűlt bele két gyermek. Az egyiket valahogyan kimentették. A másikat már nagy részvét mellett eltemették. Azt is olvasom, hogy a két gyermek nagy kedvelője volt a fürdésnek. De mert nem tudtak úszni, uszodába meg nem igen mehettek . . . szüleik eltiltották ... a szabad fürdéstől. Mint a hogy minden szülő rettegve gondol a szabad fürdésre. Még ott is, a hol rendőrileg kijelölt szabadfürdés van. A gyermekek meglesték az alkalmat. Nem mentek ugyan a Szamos fürdőjébe, de felkeresték a kubikus gödröt. Csakhogy fürödhessenek. így történt meg a szerencsétlenség, melyhez semmi féle predikáczió nem szükséges. Maga a katasztrófa megmond mindent. Felfejti a szóban lévő kérdés egész jelentőségét . . . És és most újra tetemre hívok . . . Most már nem a városi hatóságot hivom a tetemhez. Hanem hivom a szülőket. A gyermekeikért aggódó családokat. És kérdezem : vájjon nincs-e bizonyságuk, módjuk, okuk arra, hogy a tisztelt város-atyákat vegyék ostrom alá és kényszerítsék, hogy a közgyűlésen szólaljanak fel és kényszerítsék a városi hatóságot arra, mely szerint záros határidőre nép vagy ifjúsági fürdőház épüljön a Szamoson. Czinikus mosolyok és játszi megjegyzések röpülnek el e sorok fölött is. Hogy hát vájjon az a nép vagy ifjúsági fürdőház biztosíték lesz-e vizbefulások ellen ? És igy tovább . . . Persze . . . persze. Mintha csak azt kérdeznék : vájjon a mennydörgés istennyila ellen biztosíték e a villámhárító ? Hogy hát ezentúl senkit lesújtani nem fog a menny kő. Vagy ha orvost kap valamelyik község, mely századokon keresztül alig látott eleven orvost: biztosíték lesz-e, hogy abban a faluban nem lesz többé halálozás ? És igy tovább ... tovább. A kérdés megoldásának — a benfente- sek előtt — ott van, mondják a csomópontja, hogy hát a város nem bírja már a nagy kiadásokat. Az egyészségügyi-kiadásokat ? A pre- vencziókra áldozott kiadásokat ? A higiéniai szükségletekre kidobott ezreket ? Hátferre is mondunk kadencziát. Szíveskedjenek indítványozni, hogy az ásványvizek, tehát a gyógyító-vizek után szedett adónak egy tiszteletreméltó kvótáját fordítsák évenkint az ingyen nép vagy ifjúsági fürdőházra. És rendben lesz minden. (bgp.) Bicziklisták. A biczikli lehet a sport eszköze. Vagy kitűnő szolgálatot tehet a közlekedés, érintkezés gyorsítása érdekében. De semmi-esetre sem szabad engedni, hogy féktelen szabadalmakkal, sőt őrületes lelketlenkedésekkel, gázoló, tapodó és ölő gépezetté fejlődjék. Pedig úgy az országos, mint a vidéki lapok napról-napra tele vannak hírekkel, melyek elgázolásokról, leütésekről és egyáltalán a biciklisták vakmerősége nyomán kelt szerencsétlenségekről szólanak. A mi városunkban is már-már tarthat- lan az állapot, a mivel a gyalogjárókon a bicziklisták egész szabadra, merészen hajko- rásszák, űzik, sőt rémítik a közönséget. Szinte ott tartunk, hogy utczáról-utczára a gyalogjáróról a kocsi útra terelik a dolga után járó vagy sétálni szerető közönséget. Sőt eseteket jegyeztünk meg, mikor a gyalogjárón őrületesen rohanó bicziklista gőgös fölénnyel és kihívóan csenget, hogy — Le a járóról ! — Kotródj előlem, különben végig gázolok rajtad. Megtörténik, hogy a közönség egyike vagy másika gyanútlanul lép ki udvaráról s ha nem sikerülne neki a pillanat pillanatában félre ugrania, a maga háza előtt gázolná le a biczikli. Iskolás gyerekeket a legválságosebb pillanatokban ragadtak el erős férfi kezek a biczikli elgázolása elöl. És ha szólani merészkedik a közönség közül valaki! No akkor igazán! Kaczagást, gúnyos megjegyzéseket kap a javából. Egyik úri ember a napokban félre ugorva csak annyit szólott: — Hát már mégis csak tessék vigyázni. A bicziklista sebességével röpült a czinikus megjegyzés is. — Miért nem tér ki ? . — Tessék feljelenteni. A békességet szerető és kellemetlenségeket kerülő közönség mindezeket némán tűri. Tűri sokszor ökölbe szorított kezekkel, mert tehetetlen az elrobogó bicziklistával szemben. Mert nem akar czinikus gunyka- czajt kiváltani. Másrészt annak a hibás felfogásnak a bilincsei közt van, hogy,itt csak a rendőrségnek lehet kötelessége. És nem minden egyes embernek, polgárnak, gyermeknek, a ki életével vagy épségének elvesztésével nem akar fizetni a bicziklista őrületeire. Pedig itt nem kellene semmi tekintetben szerénykedni vagy húzódozni a magunk és a közönség kézzelfogható érdekében. Irgalmatlanul kell eljárni a lelketlen, a czinikus, a szabadalmakat kergető bicziklisták ellen. Mert nem lehet ám ezekért a jelenségekért, kihágásokért egészen a rendőrséget felelősségre vonni. A rendőrség ilyen és más esetekben is csak a közönség eleven közreműködésével segíthet a bajokon. De mikor ilyen kihágásokat müveit úri emberek is megcselekszenek és pedig napról- napra, mikor csak a tisztességes megszólítások esetén is a legdurvább és önhittebb válaszokat kap a csendőrség is: akkor mintegy jogosulttá, szokássá, természetessé válik a csere, hogy a gyalogjárón rohanjanak a bicziklisták és a kocsi utón kerülgessünk és vigyázva járjon a közönség. A rendőrség tudomásunk szerint minden konkrét esetben megindítja az eljárást. De ha ennek daczára, különösen a mellék- utezákon a bicziklisták napról-napra hajszákat és könyelmü versenyeket rendeznek: akkor természetesen a rendőrségnek mulhat- lanul számítani kell a közönség támogatására és jogos közbelépésére. Csakis igy lehet megfékezni azokat a féktelen elemeket, a kik embertársaik életével, épségeivel gyermekeinknek esetleges veszedelmeivel szemben egy általán még emberiesen sem gondolkoznak. F—k, Julius elejével a kath. sajtó barátait kérjük uj előfizetők szerzésével lapunk terjesztésére. Ma a hitünk s szent ideáljaink mellett való apostoloskodás- nak a kath. sajtó terjesztése az egyetlen czélra vivő eszköze. Csak egy uj előfizető megnyerését kérjük minden olvasónktól. Egyben az előfizetések megújítására és a hátralékok sürgős beküldésére figyelmeztetjük olvasóinkat. A HETI SZEMLE kiadóhivatala. Lapunk szerkesztősége szabadságon lévén, távollétében a szerkesztést Bod)iár Gáspár az E. M. Irodalmi-kör alel- nöke viszi és természetesen ez idő alatt a felelősséget is válalja. Egyházmegyénkből. Egyházmegyénk főpásztora. Lubomérszky Jenőt Nagybereznáról Beregszászra helyezte át segédlelkésznek és ugyanekkor egy harmadik segédlelkészi állomást szerzett s arra Vári Lajost nevezte ki. Az uj segédlelkésznek a plébánián kívül főleg az áll. főgimnáziumban a hitoktatóság a főmunkaköre. Szent Vincze napja a szatmári irgalmas nővérek kolostorában. Minden családnak van egy-egy kegyeletes, sőt kedves ünnepe az esztendő folyásában. Ilyen ünnepe az irgalmas-nővérek anyakolostorá- naá szent Vincze napja, melyet Isten házában, Isten oltáránál szent áldozással, fogadalmakkal és beöltöztetéssel ülnek meg szent Vince leányai. Az idén is 26 uj növendék vette fel szent Vincze szerzetének ruháját és 20 an tették le fogadalmakat, hogy szép és magasztos hivatásuknak élnek a kolostor falai között vagy künn az életben a kórhazak és iskolák munkái közt. A megható szertartásokat megyés püspökünk végezte fényes segédlettel. Pártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A lcgkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. 17 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4. HÍREK
