Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-03 / 27. szám
Szatmár 1912. julius 3. HETI SZEMLE 3 ügyminiszteriumban dr. Pekáry Ferencz miniszteri tanácsos végzi, aki országos körútra indult és mindenütt a helyszínen tanulmányozza a vidéki rendőrségek állapotát és a vidéki közbiztonság bajait. Dr. Pekáry már meg is kezdte ezt a tanulmányutat. A napokban a győri rendőrséget vizsgálta meg több napon át, még ebben a hónapban Debrecenben tesz és a jövő hónap folyamán jön Szatmárra. A páholyok mélyéből. Nem hiába zárja el hétszeres lakat a szabadkőművesek ajkát, nehéz is a profán világnak bepillantást nyernie a páholyokban folyó munkára. Innen-onnan már egy esztendő telt el a tavalyi szabadkőműves nemzetközi római kongresszus óta és csak most jönnek napvilágra a kongresszus egyes, a külvilágot nagyon is közelről érdeklő eseményei. A szabadkőművesek már maguk körében is bizonyos hallgatással kerülgették a római nagygyűlésük lefolyását. Az okát most tudjuk csak meg a szabadkőművesség hivatalos lapjaiból. A kongresszus ugyanis nem felelt meg a testvérek várakozásának. A tervbe vett és szabadkőműves részről nagyon óhajtott kibékités a római nagyoriens és az angol-német-amerikai kozmopolita szabadkőművesség közt nem jött létre. .A Giustinani palota nagymestere ezentúlra is szakadár maradt. Az ellentétek vallási és politikai téren fakadtak. Az olasz szabadkőművesség leplezetlenül atheista, az egész nagygyűlésen az istentelenség, sőt egyenesen az Isten ellen indítandó harc képezte a tárgyalás legjobban megvitatott anyagát. Ezért maradtak távol a nagygyűléstől Poroszország, Anglia és Amerika páholyai. A külföldi páholyok közül a luxemburgiak, a románok, a magyarok és a portugálok voítak képviselve. Francziaország képviseletét Náthánra bízta. Nos, elgondolhatjuk előre is hogy milyen hang uralkodott a kongresszus ülésein. Amint a jelenlevő hatalmasságok konstatálhatták, hogy maguk közt vannak, vagyis csupa hasonszőrű testvérekből áll a gyülekezet, azonnal szabad folyást engedtek érzelmeiknek és igy történt, hogy az üléseken pattogott a forradalmi tűz és lobogott az anti- I klerikálizmus lángja. Trinehesi, a szimbolikus nagypáholy elnöke — aki egyszersmind római egyetemi tanár — a szabadkőműves antiklerikalizmus- ról tartott előadást. Többek közt azt a kitételt használta: A pápaságot el kell törölni, mert az a teremtés kígyója. Italia népe fogja eltiporni a fejét. A tárgyalások során kidolgoztak egy munkatervet, mely az egyház kiszorítását célozza. A programm bevezető soraiban olvassuk: Az állam jogai kiterjesz- tendők. Az államnak szuverenitással kell bírnia és e teljhatalmával neki kell mindent rendeznie, ami a társadalmat illeti, amelyből minden egyházi intézményt ki kell zárni. Az oktatás állami monopólium a vallásoktatás teljes megszüntetésével. A családi életet a „szabadszerelemre“ kell alapítani, az egyházat az államtól elválasztani és annak alárendelői. A jótékonyság gyakorlását, illetve annak kivitelét vegye kezébe az állam és e célból vonja be az összes jótékony alapítványokat, úgy a magánjellegüeket, mint az egyháziakat. — Ez már világos beszéd. Ugyebár, milyen őszinték ezek az urak, mikor egymás közt vannak és milyen másoknak hazudjék magukat künn az élet színpadán ! ? — Különösen Limát, a portugál szabadkőmüsesek és forradalmárok fejét ünnepelték a testvérek nagy lelkesedéssel. Az olasz hivalos szabadkőműves folyóirat, az „Acacio“ közlése szerint Lima azt a kijentést tette, hogy a portugál szabadkőművesek 10 hónap óta többre vitték és több szolgálatot tettek kormányuknak, mint mások évek hosszú során. Ök elűzték a jezsuitákat (ez az első dolguk), eltörölték a vallásos társulatokat és rendeket, keresztülvitték a házasságelválást és az egyháznak az államtól való elválasztását. Ezt a nagy eredményt csak a „laikus“ — felekezetnólküli — iskola utján tudták elérni. (Ezért fáj annyira a fejük nálunk is a tanítókért és az iskolákért.) "Végül azt hangoztatta Lima, hogy világszerte elhatott Náthánnak, a római polgármesternek hire és hogy neve valósággal szimbólummá lett. (Úgy I Tehát a vallás ellen izzó gyűlölettel telt Náthán !) A testvérek. csak úgy híztak Lima beszédén és lelkesedésükben a szónokok egész sora dörögte füleikbe, hogy Olaszországban, kivált Rómában kell arra törekedni, hogy a portugál események benne ismétlődjenek. Nehány nappal a kongresszus után az olasz páholyok országos gyűlésüket tartották (1911. szept.) Ezen is részt vett Lima és itt is felszólalt. Beszédében büszkén hirdette, hogy Portugália újjászületése — szabadkőműves értelemben — már annyira előrehaladt, hogy a portugálokat csak elnyomással lehetne a fejlődésben megakasztani. Az egyháznak az államtól való elválasztása pedig^ oly radikálisan ment végbe, hogy Portugáliát a demokratikus államok közt az első hely illeti. Ö Itáliának azt kívánja, hogy épp ily tökéletesen szabaduljon meg a Vatikántól, amely szerzetesrendjei és kongregációi által széjjelrombolja a családot és gyengíti a nemzetet. Dörgő taps volt a válasz Lima beszédére, melyre az egyik olasz testvér azt mondotta: Ha Lissabon a szabadgondolkodó városok típusa, úgy nincs messze az idő, midőn Róma lesz e versenyben a párja és eljön a kor, mikor majd elveszti értelmét a mai közmondás: Nem látta Rómát, aki a pápát nem látta! Helyette majd : Senki sem fog távozni Rómából, mielőtt Náthánt nem látta! így beszélnek a szabadkőművesek, mikor maguk közt vannak és ilyen irányban dolgoznak. Sokkal többet használt volna a kormány, ha az ellenzék ellen fordított erőszakát inkább a páholyok — e közveszélyes fészkek — ellenőrzésésóre és megrendszabá- lyozására fordította volna. _ f _ Tóthfalussy Dániel 1848—1912. Nagyon ritkulnak soraink. Itt jár közöttünk a Mors imperator és elragadja tőlünk legjobbjainkat. Az egyik gyász után még föl sem száradtak könnyeink, már uj- sir mellé állunk. Tóthfalussy Dániel gyermeklelke sem mosolyog ránk többpt. Nem látjuk többé a „pater parvulorum“ szemének meleg tüzü ragyogását, a mint körülvéve gyermekektől jár Szatmár utczáin. Ez az evangélium szépség kiesik ennek a városnak életéből, a melyben pedig oly kevés a szépség. Tágranyilt szemű gyermekek üde csoportja nem veszi körül a bizalom megható odaadásával azt a derűs tekintetű öreget; kifogyhatatlan kérdéseik üde csacsogása válasz nélkül marad; a jóságos Dani bácsi ártatlan szivekbe lopódzó hangja nem játszik már többé a kis fehér lelkek muzsikás húrjain. És évtizedeken át művészetté kristályosodott paedagógiája, a mely az isteni titkok varázslatos mélységeit még a gyermek-elmékbe is odaplántálta elfelejthetetlenül, nem fog már minket tanítani: mint kell életté tenni a szót; hogyan kell abból a katekiz- musi energiából táplálékot adni úgy, hogy az „a gyermeknek tej legyen s az öregnek bor.“ És a szegény diákok közül is sokan majd dideregnek vékony ruhában, mert ez az irgalmas szivü pap már nem öltözteti, nem látogatja, nem bátorítja őket. Szétosztotta minden talentumát; szive, elméje és zsebe is mindig másoké volt: a leggyöngébbaké. Es ha hullottak igaz köny- nyek, ha szállt el a felhőkön átható imádság egy koporsó mellett: Tóthfalussy Dániel halála gyémántpergésü könnyeket, Istent mozdító fohászokat váltott ki a legártatlanabb lelkekből. Az ő klaszikusan szép életét nem e pár sorral méltatjuk, legközelebb Bodnár Gáspár avatott tolla mondja el Tóthfalussy Dániel fölött a keserűségek epitaphiosát. * * * Tóthfalussy Dániel 1848 nov. 3-án született Piskolton, Bihar megyében. Miséspappá 1873-ban szenteltetett; mint segédlelkész Ti- szaujlakon, Dobóruszkán, Nagybányán, Szat- máron és Máramarosszigeten működött, majd 1880 óta mint hitoktató és képzőintézeti tanár fejtett ki páratlan eredményű buzgalmat a keresztény nevelő-oktatás terén. 1898- ban szentszéki tanácsos lett. Haláláról a tanítóképző tanárkara a következő gyászjelentést adta ki: A szatmárnémeti kir. kath. tanítóképző tanári testületé fájdalomtól megtört szívvel tudatja, bogy forrón szeretett kartársa Tóthfalussy Dániel szentszéki tanácsos, tanitó- képző-intézeti hittanár áldásos élete 64., áldo- zópapságáríak 39. évében, példás türelemmel viselt hosszas szenvedés után Kolozsváron, ahol gyógyulást keresett, az egyház kegyszereivel többször megerősítve az Urban csendesen elhunyt. A megboldogult földi maradványai június 28-án d. u. 4 órakor adattak át Kolozsváron az anyaföldnek a boldog feltámadásig. Az engesztelő szent mise áldozat lelki üdvéért junius 28 án mutattatott be az egek Urának. Kartársainak szeretete és tanítványainak soha el nem évülő kegyelete és hálája virraszt áldott emléke felett. Szatmár-Németi, 1912. julius 1-én. A kir. kath. tanítóképző tanári testületé. Nyílt interpelláciö. Miklóssy István állami főgimn. tanár Budapesten, a fönt jelzett cim alatt egy terjedelmes röpiratban interpellálja a belügyminisztert a magyarországi szabadkőművesség állam és társadalom felforgató törekvései ügyében. Történeti adatokkal igazolja a jeles tanár a szabadkőművesség társadalom felforgató törekvéseit a régebbi múltban és a kormányok rendelkezését itthon és a külföldön, mely által azt igazolja, hogy lázitás és lázadás jelzi a szabadkőművesség történelmi szerepét mindenütt. A szabadkőművesség állam és társadalom felforgató törekvéseit és munkásságát jelen napjainkban Magyarországon számtalan, a szabadkőművesség hivatalos adataival, valamint az általa fönntartott sajtó nyilvánosságra hozott cikkeinek kivonatával bizonyítja, Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, manzoleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
