Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-19 / 25. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1912. junius 19. A családi pótlékról. Szándékosan hallgattam eleddig. Hallgattam és vártam, hátha lesz más valaki, aki föltárja azt az igazságtalanságot, mit a családi pótlékokról szóló törvény következtében szenvedtünk el. Vártam, de hiába! Hangsúlyozom, nem én izgatok, nem én lázitok, hanem lázitanak, izgatnak a tények, lázit, izgat a czikkem megjelenésééig talán már törvénnyé, igaz, törvénytelen törvénnyé lett javaslat ; ne vádoljanak tehát engem feltűnési vágygyal, hatás kereséssel, hanem tekintsék e cikkemet az illetékes körök is évenkinti 600 koronával igazságtalanul megrövidített, öt gyermekének jövőjéért, azok jövendő taníttatásának mikéntjéért aggódó családapa Írásának. * Azzal kezdem e cikket, amivel a nagy Rákóczi dicső szabadságharczát megnyitotta : Recrudescunt vulnera! Fölrepedeznek azok a sebek, melyeket az 1907. évi XXVI. és XXVII. t. czikkek különböző fizetést megteremtő intézkedései a teljesen egyenlő képzettséggel, ugyanazon munkakört, ugyanazon felelősség mellett betöltő tanítók között a mi hátrányunkra, a hitvallásos tanítói kar hátrányára létre hoztak. Kiújulnak a kath. tanítóság azon sérelmei, melyeket a tanítói és kántori fizetések összevo nása és az állami és nem állami tanítók korpótlék különbözőségei miatt szenvedtünk el. Ezek a törvények eredményezték azt a szégyenletes igazságtalanságot, hogy az állami tanító, aki csak tisztán tanító — mert ha kántori teendőket is végez, úgy azért külön fizetése jár — a 40 éves tanítói szolgálat alatt összesen 11.500 koronával kap töb- bety-műnt a hitvallásos tanító, aki pedig ezért a kevesebb fizetésért egyszersmind többnyire kántor is. Az állami kolléga a 40 évi szolgálat alatt rendesen eléri, illetve megnyeri az igazgatóságot is, amelyért ^ismét évenkinti kettő-négy-hatszáz koronával van előnyben fölöttünk, aszerint, hogy hány tanerős iskolát igazgat. Ezek azok a régi fájó sebek a kath. tanítóság szivén, amely vérző sérelmek lelo- hasztották a kath. tanítóság munkakedvét, lankasztották energiáját, tönkre silányitották ambícióját és főleg, legfőképen sértették, elvették férfiúi önérzetét, önbecsülését. Mégis valahogy — már úgy, ahogy — ideiglenesen beletörődtünk a változhatatlanba, hisz Apponyi gróf többször is nyomatékosan hangsúlyozó, hogy mihelyest az állam pénzügyi egyensúlyának fölbontása nélkül lehetővé válik, a kormányzatnak első teendője leend a nem állami tanítók korpótlékát az államiak nívójára emelni. Jött azonban az uj éra, s a népoktatás terén az uj kormányzat uj miniszterének nem a hitvallásos tanítói kar jogos panaszainak orvoslása volt a legelsőrendü teendője, hanem az állami tanítók lakbérsérelmének orvoslása, melyből mi ismét kimaradtunk, mert hisz világos és nyilvánvaló, hogy ily lakásbérsérelme csak az állami tanítói karnak állott fönn, míg a hitvallásos tanítói kar ama része, kik nem élveznek természetbeni lakást, ilyen lakbér sérelemben nem le- ledzettek. (! ?) így azután Zichy Jánosnak sikerült az állami és nem állami tanítók fizetése közötti különbséget, s ezzel a kath. tanítóság szivé- beni elégedetlenséget és keserűséget még nagyobbá növeszteni, sikerült felrepesztenie, kiujitania a szivünkben, lelkűnkben érzett fájó sebeket. Mindez azonban, amit eleddig elmondottam, semmi ahhoz a legújabb és legnagyobb, úgyszólván égbekiáltó igazságtalansághoz képest, ami a kath. tanítói kart a csak most, május 20 án beterjesztett, § azóta a képviselőházban már meg is szavazott családi pótlékokról szóló törvényjaslattal érte. Teleszky pénzügyminiszter e törvényjavaslatban családi pótlékot juttat az ország tisztviselői karának, kiuek-kinek gyermekei számának arányában és pedig egy gyermek után évi 200 koronát, kettő után 400 koronát, három, vagy több gyermek után évenkinti 600 koronát. Gyönyörű intézkedés ez a törvényjavaslat, mert ez által nagy és jelentős lépést tesz előre az állam az igazi, hamisítatlan szociális világfelfogás által kijelölt utón, s ezért a társadalom, de főleg azok részéről, kik a családi pótlék áldásaiban részesülni fognak, hála és elismerés illeti meg e törvényjavaslat kezdeményezőjét és megalkotóját. Nekünk azonban, nekünk hitvallásos tanítóknak, nincs egy csepp okunk sem az örömre. Sőt ! . . . A törvényjavaslat szerint ugyanis megkapják a családi pótlékot az összes állami, vasúti és vármegyei tisztviselők, kezdve a táblabirótól lefelé szol- gabiró, finánc, csendőrön keresztül egész az utkaparókig minden tisztviselői osztály megkapja a családi pótlékot. Megkapják az állami tanítók, az állami tanítónők és óvónők, megkapják a kincstári tanítók és tanítónők, megkapják a vasúti iskoláknál működő tanítók —- egyedül, egyesegyedül a hitvallásos tanítók nem kapnak semmit, de semmit! Nem lesz már folyton növekvő terhek és gondok forrása a több gyermek más tisztviselői családoknál, csupán mi nézhetünk gondterhes arczezal gyermekeink taníttatásának ideje elé, noha a 1907. évi XXVII. t.-cz. kimondja a mi köztisztviselői voltunkat is, noha a mi gyermekeinket is ép úgy elviszik katonának, tehát mi velünk is éppen úgy lerovatják a véradót, mint a többi tisztviselőkkel, és mi is éppen oly buzgón és szorgosan dolgozunk édes hazánk nagyságának megalapozásán, mint más tisztviselői rétegek. Hát ezzel a törvényjavaslattal szenvedéseink pohara teljesen betelt — összes sérelmeink betetőztettek! Mikor a családi pótlék eszméje először fölmerült, mivel mi rólunk már akkor sem volt szó, éppen az én kezdeményezésemre, a „Népnevelődben megjelent nyílt fölhívásomra a kath. tanítóság leghatalmasabb szervezete, a tízezer tagot számláló szociális szakosztály választmányi gyűlést tartott ezen ügyben. E gyűlésen valamennyien a legnagyobb elkeseredés hangján tárgyaltuk azt az akkor pedig még lehetetlenségnek látszó eshetőséget, hogy a családi pótlékból (illetve akkor még drágasági pótlékról volt szó) a hitvallásos tanítói kar kimaradjon. Küldöttséggé alakulva föl is kerestük az országházat, majd a kultuszminisztériumot, mivel azonban Zichy János nem volt fönn Pesten, csupán Nárai Szabó és Balogh Jenő államtitkárok előtt jelenhettünk meg. Az államtitkárok ekkor határozottan megígérték, hogy ez nem fog megtörténni, mert ahogy ők Zichy János gróf intencióit, s ebben az ügyben elfoglalt álláspontját ismerik, tárcáját köti ahhoz, hogy mi is, vagyis a nem állami tanítók is részesüljenek fizetési pótlékban. És ime, mi lett az eredmény ?! így bizzunk a szép szavakban és Ígéretekben ! De hát ebbe, ha egy csepp önérzetünk van, nem nyugodhatunk bele, itt tennünk kell valamit! Keresve a módozatokat miképen és mi módon tehetnénk valamit elárvult és elárult ügyeink védelmére, többféle ut áll előttünk. A régi reczipe szerint gyönyörű, megható nyelvezettel, remek érveléssel, meggyőző okfejtései, alázatosságtól csepegő hangon, siránkozó instanciát meneszthetünk a parlamenthez, a minisztériumhoz — lesz-e eredmény ? ! . . Hiába fordulnátok a kormányhoz, éppen úgy, mint a különben is beteg és tehetetlen parlamenthez. A hódolatteljes alázattal megirt kérvénynek semmi eredménye sem volna. Különben is könyörögtünk, sirtunk, keseregtünk már eleget és csak újabbra újabb mellőzés, megszégyenítés és semmibe vevés vala rá a felelet. Szerénv véleményem szerint csupán egy törvényes és czélra vezető eljárás van még hátra. Ez az eljárás a következő: A kath. tanítóság, karöltve a felekezeti tanítókkal Giesswein Sándor dr.-nak, a Kath. Tanügyi Tanács elnökének vezetése mejlett küldjön ki egy küldöttséget egészen Őfelségéhez, a királyhoz. E küldöttség tárja fel, sorolja fel a kath. vagy általában a felekezeti tanítóság sérelmeit és szenvedéseit. Őfelsége, aki nem csak a legelső magyar ember, hanem — és ezt hangsplyozom — egyszersmind mélyen vallásos ember is, bizonyára nem ismeri azokat a vórlázitó sérelmeket, azokat az égbekiáltó igazságtalanságokat, melyeket mi velünk napról-napra elkövetnek, egyedül csak azért, mivel mi iskoláinkban vallásunk tanításának nagyobb teret engedünk, szent hitünk tanait és elveit mélyebben és intenzivebben véssük be tanítványaink szivébe, leikébe — mert hisz más ok egyáltalán nincs az örökös mellőzésre. Őfelsége, a király, aki ismétlem mélyen vallásos ember, bizonyára nem fogja a vallás nagyobb mérvű tanítását büntetendő cselekménynek venni, mint a kormány teszi, hanem intézkedni fog az igazságtalanságok orvoslásáról. Kis falum elmélyedésre és termékenyítő gondolatok és eszmék kialakulására nagyon is alkalmas csöndjében, a jövőért aggódva, ezt a szerintem egyedül czélra vezető módot gondoltam el kedves kartársak, s hiszem is, ha ezt a gondolatot a kath. tanítóság ösz- szessége magáévá teszi és keresztül viszi, az édes, a megnyugtató siker nem marad el! Szerettem volna, ha ezen indítványomnak — melyet különben előre beküldők a szociális szakosztály vezetőségének, valamint a VII. egyetemes tanitógyülés előkészítőinek, — nagyobb súlyt és jelentőséget adhattam volna az által, hogy az eredetileg május végére tervezett Szatmáregyházmegyei kath. tanitógyülés állást foglalt volna mellette, de mivel e gyűlés elmaradt, most már csak a saját erőmre vagyok hagyatva. Remélem azonban, hogy igy is sikerülni fog ! Végül még azt kérem, hogy a kik velem együtt éreznek, vagy indítványomat jónak találják, a julius 1-én, a Szent István Társulat nagytermében tartandó keresztény szociális szakosztályi tanitógyülésre jöjjenek föl Budapestre, s nagyon hálás volnék, ha e szándékukról előzetesen egy levelező lapon értesítenének engemet. Zajta, (Szatmármegye.) Gaál Lajos a szoc. szakoszt. választmányi tagja. Záróünnepség. A zárda polgári leányiskolájában jun. 21-én délután lesz a vizsgálatok befejeztével a záróünnepség a következő sorrenddel: 1. Hoós: Ave Mária. Karének. 2. Strom: Schneewittchen, Előadják : Varga É., Ádám M., Darvas M., Horváth L, Szabó M., Szász A., Tarnóczky I. és Újhelyi I. 3. Horváth : Fantazia. Zongorázza Püspöki T. 4. Steiber: A vidám legyek. Éneklik : Bori E., Boromisza I., Bőhm H., Czudel I., Eg- genberger A., Fabó I., Farkas A., Fáber Tóth M., Glósz P., Kodra I., Kóródi T., Károlyi I., Küszner M., Leitner F., Leitner M., Licz M., Léber K., Mihály G., Mórán E , Nyesti I., Oláh A., Szegedy M., Zágoni E. 5. Gouget: Pain d’ épice et coco. Tréfás jelenet. Előadják ; Dunay 1., Unger I., Hunyor A., Hegedűs Á., Kölcsey L., Toldi R. 6. Gaál : Merengés. Zongorázza Navora V. 7. Bokor M. : Alom. Vígjáték 3 felvonásban. Előadják: MorváiB. Kölcsey B. Morvái G. Soliom M. Léber G. Bakkay B. Országú E. Fejes M. Aczberger M. 8. A ligetben. Kardal. Az érettségi vizsgálatok eredménye. A máramarosszigeti kir. kath. főgimná- siümban 13 ifjú jelenkezett az érettségire, kik mindnyájan érettnek nyilváníttattak. Jelesen érett 3; jól 4; 6 ifjú pedig egyszerűen érett. — Az ungvári kir. kath. főgimnáziumban 33 jelölt állott érettségire, akik közül 9 jelesen, 14 jól, 8 egyszerűen érett, 2 pedig 1 tárgyból szeptember elején javíthat. — A munkácsi áll. főgimnáziumban jelesen érett 4 ; jól érett 5 ; elégségesen érett: 17; egy tárgyból bukott : 9. — A beregszászi állami főgimnáziumban jeles érett lett: 5 ; jól érett 10, egyszerűen érett 9, egy tárgyból bukott 1. — A nagykárolyi piarista főgimnáziumban szóbelire jelentkezett 14 tanuló. Ebből jelesen érett 4, jól érett 3, érett 7. ISKOLA
