Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-19 / 25. szám

XXI. évfolyam Szatmár, 1912. junius 19 25. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egjr évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemé­nyek, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) kiilden.dők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------­A lap meg-j elenik miudeu szerdán Belekapcsolódni az áramkörbe! Szatmár, 1912. jun. 18. (+) A nagy a ecu mulató rok energia-telepei mellett is lehet moz­dulatlanság. Ott düböröghet a. rej­tett erők megmozduló ezer kereke, de közvetetlen közelségében a siva-. tag kopár terméketlensége kiáltoz. Csak az áramkörbe kapcsolt lámpák gyulnak ki; csak az accumulator- ral összekötött kerekek lendülnek meg. Nem a közelség határoz. Mert a kattogó turbináktól ezer mérföldre is szikrát hány a vezeték, ha meg­van az érintkezés az erőteleppel. Mikor ezt elmondjuk, czélzunk arra a lüktető elevenségei katholi- kus életre, a mely Erdélyben, a Mecsek alján, a dómos Kassán és szerte az országban mindenütt — termést hozva, vagy Ígérve — ha­talmas áradásokban megnyilvánul. Szeged, Arad, Nagyvárad, Győr, Kassa, Gyulafehérvár, Pécs, Eger, Székesfehérvár — és sorolhatnék tovább — congressusokra, cnrsu- sokra gyűjti össze siirü időközök­ben a peripheriák munkásait; erős szervezetek hálózzák be az egyház­megyéket s ömlesztik ki a vidékre a katholikus életfelfogás elveit; te­vékeny munka sürög a keresztény kultúra és lelkiség várának fölépí­tésében ; uj- és uj egyesületek, in­tézmények alakulnak ; a sajtópár­tolás, a socialis és cbaritativ élet bámulatos eredményű szervek ut­ján izmosodik; nyíltan hitvalló in­tet ligentia áll sűrű sorokban a ka­tholikus intézmények tagjai közé . . . És mikor ez imponáló erejű életnyil- vánulásokat látjuk, szinte megdöbbe­nünk azon a nagy élettelenségen, a mely egyházmegyénk határain be­lül kivonja magát a katholikus renaissance - ból Mi fölöttünk nem szivárványos az ég. Intézményeink nekünk is vannak, de nem produktiv erejűek. Papságunk fáradhatatlan és lelkes munkája szinte nyom nélkül vész el a világiak közömbösségének nagy Szaharájában. Nem vagyunk benn az áram­körben. Lefolyhatnak kath. nagygyűlé­sek, országos érdekli kath.. mozgal­mak indulhatnak meg — nélkülünk. Csak papságunk vesz ezeken részt, így aztán nem fut végig az uj élet ébresztő árama intelligentiánkon, nem lesznek érzékenyek és érdek­lődők a catholicum munkájával szemben, nem tudnak működni, sőt meg sem születnek a sajtó-íiókok, a Szt. Vineze-egyesületek, a patrona- ge-ok, a missio-társulatok, stb. Hogy másutt más élet lüktet, annak csak az a magyarázata, hogy más egyházmegyék világi katholi- kussága részt vesz az országos ka­tholikus mozgalmakban. És a nagy hatásokkal dolgozó országos egye­sülés hullámai magukkal ragadják, részesévé, dolgozótársává teszik a nagy czélu terveknek. Nem kell jobban magyaráznunk, milyen magával ragadó, lelkesítő, fölrázó hatással van egy-egy ka­tholikus nagygyűlés a jelenlevőkre; micsoda tüzeket gyújt meg eloltha- tatlan lobogással a szivekben. Most egy világgyülés izzó fo- cusa várja a katholikusságot Bécs- ben. A szeptemberi eucharisztikus Óhaj. — MAGYAR BÁLINT. — Jjivatásom áldozata [egyek: ajkkor sújtson a kakát keze, Ddí&or átdásra eme te k kezet. [fagy amikor katdoktót oídozok, Jjelkem akkor . . . akkor szállón et jf [étekkel, akit feloldozott. Vagy amikor sovány kenyerem Szegényeiknek nyújtom szótalan §> gúnnyal visszakinálja nekem. Vagy amikor kideg ajkamat Sgy áruló csókja égeti, DKely a földön decs ülést arat . . . Jdatátom akkor, ók akkor legyen, ffmikor jót műveltem veted, ff ki rosszat műveltél vetem. Paul Verlaine asszonya. Irta: DR. BARNA JANOS. Egy beszélgetés járta be a múlt napok­ban a világsajtót, amit Fernand Vandérem, a Figaro munkatársa folytatott a nagy költő és hírhedt korhely, Paul Verlaine bánatos özvegyével, aki visszavonultan az élet csábos örömeitől és lármás zajától csöndes egye­düllétben morzsolja le özvegységének ese­ménynélküli, szürke éveit. Az özvegységnek meddő esztendei már akkor beköszöntettek a költő hitvesénél, a midőn az Rimbaud társaságában, ennek ösztönzésére ott hagyta otthonát és vándor­botot ragadva kezébe dalos ajakkal, mámoros szívvel bekóborolta könnyelmű barátja társa­ságában Belgiumnak csapszékeit. A vérig sértett asszonyban fölébredt a gyermeke jövőjéért remegő gondos anya s midőn megtudja, hogy férje Brüsszelben tar­tózkodik, útra kel, hogy fölkeresse és vissza­térésre birja a megugrott csavargót. Hiába minden, mert a költő lelkén már ekkor erő­sebb szenvedély ült diadalt, mint az asszonya csókját szomjazó férj vagy a gyermekét imádó apa szerelme. Elkapta már Verlainet a vándormadár vágyakozása szebb, idegen tájak felé s nem birt visszatérni többet a családi tűzhely egyszerű és bensőséges mele­géhez. Valami láthatatlan erő űzte messze el a megszokott légkörből. Futnia kellett, mint az üldözött nemes vadnak, előre megállás nélkül. Lábai gyökeret vertek a brüsszeli pályaudvar talajában s hagyta tova rohanni a könnyező hitvest, az aggódó anyát magá­val vivő vonatot. Mámoros szívvel láthatta a távolba eltűnő robogó vonatot, a mely asszo­nyával együtt a lelkére bilincsként nehezedő múltat is magával sodorta Nem kellett már neki akkor semmi az otthonból, a megszokottból. Lelkének uj iz­galmakra, uj vívódásokra volt szüksége, hogy azután benső énjének vajúdásai- dallammá alakulva át szivében életre költsék a legbájo- sabb dalokat. Ez a vágyódás, ez kergethette el asz- szonya mellől a költőt s űzte maga előtt, mig végre a börtön sötétjébe buktatta az el­vakult szenvedély és harag Verlainet. Majd azután a börtönből kiszabadulva végig ker­gette a nyomorúság, a szenny és küzdés tö­vises utján s idő előtt siri ágyába fektette a viasz szivü, de ingatag akaratú poétát. Puha, hajlítható szivü ember volt oe a zseniális csavargó. Ki megbánta nem egyszer azt, hogy milyen sokat vétkezett azon lény­nyel szemben, a kinek' szörnyű esküvel fo­gadta a sírig tartó szerelmet és önfeláldozó hűséget. S mikor azután az elbágyadásnak kivé­teles pillanatai szivében fölébresztették hűt­lenül elhagyott párjának busongó, megsáp- padt alakját, a lelkiismereretfurdalás keserű könnyeket sajtolt ki szemeiből és áradozó levelek Írására össztökélte. Telve voltak sorai ígéretekkel, megbánással és egy-egy ilyen világfájdalmas pillanatában az öngyilkolás­nak mindent befejező gondolata is megvillant előtte, ha asszonya vissza nem térne hozzá huszonnégy óra leforgása alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal. i-j TÁ RCZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom