Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-19 / 25. szám
XXI. évfolyam Szatmár, 1912. junius 19 25. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egjr évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) kiilden.dők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap meg-j elenik miudeu szerdán Belekapcsolódni az áramkörbe! Szatmár, 1912. jun. 18. (+) A nagy a ecu mulató rok energia-telepei mellett is lehet mozdulatlanság. Ott düböröghet a. rejtett erők megmozduló ezer kereke, de közvetetlen közelségében a siva-. tag kopár terméketlensége kiáltoz. Csak az áramkörbe kapcsolt lámpák gyulnak ki; csak az accumulator- ral összekötött kerekek lendülnek meg. Nem a közelség határoz. Mert a kattogó turbináktól ezer mérföldre is szikrát hány a vezeték, ha megvan az érintkezés az erőteleppel. Mikor ezt elmondjuk, czélzunk arra a lüktető elevenségei katholi- kus életre, a mely Erdélyben, a Mecsek alján, a dómos Kassán és szerte az országban mindenütt — termést hozva, vagy Ígérve — hatalmas áradásokban megnyilvánul. Szeged, Arad, Nagyvárad, Győr, Kassa, Gyulafehérvár, Pécs, Eger, Székesfehérvár — és sorolhatnék tovább — congressusokra, cnrsu- sokra gyűjti össze siirü időközökben a peripheriák munkásait; erős szervezetek hálózzák be az egyházmegyéket s ömlesztik ki a vidékre a katholikus életfelfogás elveit; tevékeny munka sürög a keresztény kultúra és lelkiség várának fölépítésében ; uj- és uj egyesületek, intézmények alakulnak ; a sajtópártolás, a socialis és cbaritativ élet bámulatos eredményű szervek utján izmosodik; nyíltan hitvalló intet ligentia áll sűrű sorokban a katholikus intézmények tagjai közé . . . És mikor ez imponáló erejű életnyil- vánulásokat látjuk, szinte megdöbbenünk azon a nagy élettelenségen, a mely egyházmegyénk határain belül kivonja magát a katholikus renaissance - ból Mi fölöttünk nem szivárványos az ég. Intézményeink nekünk is vannak, de nem produktiv erejűek. Papságunk fáradhatatlan és lelkes munkája szinte nyom nélkül vész el a világiak közömbösségének nagy Szaharájában. Nem vagyunk benn az áramkörben. Lefolyhatnak kath. nagygyűlések, országos érdekli kath.. mozgalmak indulhatnak meg — nélkülünk. Csak papságunk vesz ezeken részt, így aztán nem fut végig az uj élet ébresztő árama intelligentiánkon, nem lesznek érzékenyek és érdeklődők a catholicum munkájával szemben, nem tudnak működni, sőt meg sem születnek a sajtó-íiókok, a Szt. Vineze-egyesületek, a patrona- ge-ok, a missio-társulatok, stb. Hogy másutt más élet lüktet, annak csak az a magyarázata, hogy más egyházmegyék világi katholi- kussága részt vesz az országos katholikus mozgalmakban. És a nagy hatásokkal dolgozó országos egyesülés hullámai magukkal ragadják, részesévé, dolgozótársává teszik a nagy czélu terveknek. Nem kell jobban magyaráznunk, milyen magával ragadó, lelkesítő, fölrázó hatással van egy-egy katholikus nagygyűlés a jelenlevőkre; micsoda tüzeket gyújt meg eloltha- tatlan lobogással a szivekben. Most egy világgyülés izzó fo- cusa várja a katholikusságot Bécs- ben. A szeptemberi eucharisztikus Óhaj. — MAGYAR BÁLINT. — Jjivatásom áldozata [egyek: ajkkor sújtson a kakát keze, Ddí&or átdásra eme te k kezet. [fagy amikor katdoktót oídozok, Jjelkem akkor . . . akkor szállón et jf [étekkel, akit feloldozott. Vagy amikor sovány kenyerem Szegényeiknek nyújtom szótalan §> gúnnyal visszakinálja nekem. Vagy amikor kideg ajkamat Sgy áruló csókja égeti, DKely a földön decs ülést arat . . . Jdatátom akkor, ók akkor legyen, ffmikor jót műveltem veted, ff ki rosszat műveltél vetem. Paul Verlaine asszonya. Irta: DR. BARNA JANOS. Egy beszélgetés járta be a múlt napokban a világsajtót, amit Fernand Vandérem, a Figaro munkatársa folytatott a nagy költő és hírhedt korhely, Paul Verlaine bánatos özvegyével, aki visszavonultan az élet csábos örömeitől és lármás zajától csöndes egyedüllétben morzsolja le özvegységének eseménynélküli, szürke éveit. Az özvegységnek meddő esztendei már akkor beköszöntettek a költő hitvesénél, a midőn az Rimbaud társaságában, ennek ösztönzésére ott hagyta otthonát és vándorbotot ragadva kezébe dalos ajakkal, mámoros szívvel bekóborolta könnyelmű barátja társaságában Belgiumnak csapszékeit. A vérig sértett asszonyban fölébredt a gyermeke jövőjéért remegő gondos anya s midőn megtudja, hogy férje Brüsszelben tartózkodik, útra kel, hogy fölkeresse és visszatérésre birja a megugrott csavargót. Hiába minden, mert a költő lelkén már ekkor erősebb szenvedély ült diadalt, mint az asszonya csókját szomjazó férj vagy a gyermekét imádó apa szerelme. Elkapta már Verlainet a vándormadár vágyakozása szebb, idegen tájak felé s nem birt visszatérni többet a családi tűzhely egyszerű és bensőséges melegéhez. Valami láthatatlan erő űzte messze el a megszokott légkörből. Futnia kellett, mint az üldözött nemes vadnak, előre megállás nélkül. Lábai gyökeret vertek a brüsszeli pályaudvar talajában s hagyta tova rohanni a könnyező hitvest, az aggódó anyát magával vivő vonatot. Mámoros szívvel láthatta a távolba eltűnő robogó vonatot, a mely asszonyával együtt a lelkére bilincsként nehezedő múltat is magával sodorta Nem kellett már neki akkor semmi az otthonból, a megszokottból. Lelkének uj izgalmakra, uj vívódásokra volt szüksége, hogy azután benső énjének vajúdásai- dallammá alakulva át szivében életre költsék a legbájo- sabb dalokat. Ez a vágyódás, ez kergethette el asz- szonya mellől a költőt s űzte maga előtt, mig végre a börtön sötétjébe buktatta az elvakult szenvedély és harag Verlainet. Majd azután a börtönből kiszabadulva végig kergette a nyomorúság, a szenny és küzdés tövises utján s idő előtt siri ágyába fektette a viasz szivü, de ingatag akaratú poétát. Puha, hajlítható szivü ember volt oe a zseniális csavargó. Ki megbánta nem egyszer azt, hogy milyen sokat vétkezett azon lénynyel szemben, a kinek' szörnyű esküvel fogadta a sírig tartó szerelmet és önfeláldozó hűséget. S mikor azután az elbágyadásnak kivételes pillanatai szivében fölébresztették hűtlenül elhagyott párjának busongó, megsáp- padt alakját, a lelkiismereretfurdalás keserű könnyeket sajtolt ki szemeiből és áradozó levelek Írására össztökélte. Telve voltak sorai ígéretekkel, megbánással és egy-egy ilyen világfájdalmas pillanatában az öngyilkolásnak mindent befejező gondolata is megvillant előtte, ha asszonya vissza nem térne hozzá huszonnégy óra leforgása alatt. Lapunk mai száma ÍO oldal. i-j TÁ RCZA
