Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-05 / 23. szám
HETI SZEMLE zongorán kísérte : Peyerl Margitka, hegedűn : Szarukán Zoltán. Most következett az est legfőbb prog- rammpontja. Elnök bemutatta a központ kiküldöttjét: Persián Adám hírlapírót, az ,.A1 kotmány“ jeles tollú munkatársát, akinek éles szemű, valóságos detektív felderítései, színes riportjai előkelő helyet biztosítottak a hírlapirodalomban. Persián egy óráig tartott, nagy beszédet mondott, melyet kivonatosan a következőkben adunk: Bár a nemzeteknél és az egyes pártoknál a különböző világnézetek összeütköznek, ez az összeütközés alig vehető észre, az elmékre köd ereszkedik, az emberek álmosan járnak, mintha nem volna bennük energia és mozgás. Ez a felületes megfigyelés azonban megtéveszt, mert igenis lázas munka folyik lappangva, rejtőzve, amely előbb utóbb ki fog törni, sejtjük, hogy nagy dolog fog történni, nagy vihar, földrengés lesz, uj alakulásoknak kell jönni. Történelmi időket élünk. Elő kell készülnünk a harczra. hogy az a fergeteg, amely sok mindent el fog seperni, nekünk ne. árthasson, mert lázas munkával megvédjük intézményeinket, erősítjük a falakat a vihar ellen. Egy félszázad mulasztásait kell helyrehoznunk, tizszerezett munkát kell kifejtenünk. Mig a keresztény magyar társadalom tespedésbe, munkátlan- ságba, álomba merült, addig voltak nyíltabb szemű, előrelátóbb emberek, akik minden tért elfoglaltak előttünk és legyőztek harcz nélkül. Mi békében voltunk. Es ezalatt elfoglaltak előlünk minden bástyát: a pénzvilágban, a kereskedelemben, a tudományban, irodalomban, képviselőházban és mindenütt. Válságos időket élünk. Akik eddig aknamunkát végeztek, most már nyíltan lépnek fel ellenünk. Látjuk, érezzük, tudjuk, hogy már elég gyöngéknek tartanak minket, hogy fellépjenek ellenünk. Beteg, gyönge a keresztény társadalom. Ütött a tizenkettedik óra a munkára. Több vakmerőséggel ellenünk már nem lehet fellépni. Öt évvel ezelőtt Magyarországon nem merték bevallani, hogy szabadkőművesek ; ma már bírák és'közhivatalnokok is be merik azt vallani, tulajdonképen azt ismerik be, hogy az alkotmányra és a törvényre törnek, amelyre pedig felesküdtek. Kérdezi hallgatóitól, hogy voltak-e olyan könyvkereskedésben, van-e olyan nyomdatermék, ahol elleségeink keze nyomára ne találnánk, van-e olyan község, ahol rájuk ne találnánk ?■ Felvehetjük-e a harczot ezek ellen, mit tehetnek a gyöngék az erősekkel szemben? Felvehetjük. Fegyverünk az összetartás. Abban bizakodtak eddig, hogy mi külön-külöu voltunk, nem érintkeztünk egymással, nem fogtunk össze a harczra. De most együtt vagyunk, össze fogunk. Sokan vagyunk. Ha tenni akarunk, most kell tennünk, meg kell ragadni a kellő időpontot. Táborba kell állanunk nemcsak, hanem személyes bátorságra és önálló cselekvésre is van szükség. Hősökre van szükségünk, akik mindenkivel szemben, mindenki jelenlétében, kávéházban, vendéglőben, társaskörben, szalonban, műhelyben katholikusoknak merik magukat vallani. Persián beszédét többször félbeszakította a helyeslés, de különösen tüzes és hatásos volt annak befejezése, midőn a központ nevében arra kérte Szatmárt és az egész északkeletet, hogy fokozott tevékenységet fejtsen ki a népszövetség éppen itt! Mert kik jönnek itt felülről a vasúti kupékban? A sok, hozzánk nem hasonlító emberek akarnak valamit, czéljuk van, nem a mi javunkra dolgoznak. Ne téveszszen meg minket, ha ypsilonra változtatják meg nevüket, mert ezalatt kétes urak lappanganak. Összetartással, közös munkával, személyes bátorsággal és erős meggyőződéssel induljunk egy uj szabadságharczra ! A szónok beszédét általános tetszés és helyeslés közt Fásztusz Elek elnök köszönte meg, majd az erős, őszinte meggyőződés hevével mutatott rá arra, hogy vissza kell térnünk Krisztushoz és az egyházhoz. A növendékpapok énekkara ezen a gyűlésen is szebbnél szebb énekszámokkal érdemelte ki a közönség meleg és hálás elismerését. # Szatmár, 1912. junius 5. Df. Wolkenberg Alajos egyetemi tanár, Amiről magánértesülések már napokkal előbb tudtak, azt a hivatalos lap pénteki száma most köztudomásra hozza : a kiráiy az egyetemi tanácsnak első helyen való jelölése alapján kinevezte dr. Wolkenberg Alajost a budapesti tudományegyetemen az egyházi szónoklástan nyilvános rendkívüli tanárává és egyetemi hitszónokká. Ez a kinevezés nagy örömet keltett országszerte. Mennyivel több okunk van az örvendezésre nekünk, akik a magunkénak, szükebb családunkhoz tartozónak vallhatjuk Wolkenberget és akik közetlen közelből láttuk, bámultuk és becsültük közöttünk, érettünk kifejtett csaknem két évtizedes munkásságát. Nem a kinevezések megszokott kommentálási módja, hanem a legindokoltabb meggyőződés mondatja velünk, hogy a kitüntetés ez esetben arra különösen érdemes férfiút ért. Wolkenberg számára eddigi pályafutásában nagyon sokféle, nem egyszer különös rátermettséget kívánó munkakört jelölt ki felettes hatósága, meg a viszonyok alakulása. S ő mindig megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. Tökéletes, egész munkát végzett mindig, papi teendőiben éppen úgy, mint legnehezebb rendkívüli megbízatásaiban. Ez a lelkiismeretesség és befejezettség másoknál különösképpen méltányolandó érdem, Wolkenbergnél azonban olyan természetes, olyan magától értetődő, mintha az másképpen nem is lehetne. Mert akiben a fényes- tehetségekkel, s nagy, tudományos készültséggel akkora munkabírás, lelkiismeretes kötelességtudás és olyan akadályt nem ismerő erős akarat egyesül, annak keze alól más, mint befe- zett, az utolsó simításig tökéletes munka, nem kerülhet ki. Hogy uj munkakörében is eredményekben gazdag, a legvérmesebb reményeket valóra váltó tevékenységet fog kifejteni, az iránt legkisebb kétségünk sem lehet nekünk, akik Wolkenbergnek eddigi tanári és szónoki működését ismerjük. Nagyszámú tanítványai bizonyságot tehetnek arról, hogy Wolkenberg a szó igaz értelmében ideális tanár, aki nem csupán tanít, nemcsak tudásának bámulatosan gazdag tárházát nyitja meg tanítványai előtt, hanem egyúttal állandó érdeklődést, feszülő munkakedvet ébreszt az előadottak iránt. Szónoki kiválóságát pedig felesleges dicsérnünk a szatmári közönség előtt. Tizenkét esztendő óta hitszónok a székesegyházban, csaknem minden katholikus összejövetelen szerepelt, az egyházmegye számos templomában tartott szentbeszédet s fellépte mindenkor ünnepszámba ment, szavai lebilincselők, meggyőzők s gyújtók voltak és széles köröket, messze vidékeket felölelő hallgatósága előtt pár év alatt a legszívesebben hallgatott, a legünnepeltebb szónokká tették. Az ő neve egymagában nagyobb vonzó erővel birt, mint a legváltozatosabb programm, vagy a legcsábitóbb szórakozás. Ha a mondottakhoz még hozzátesszük, hogy magánérintkezéseiben finom modorával, nagy intelligenciájával, kedves előzékenységével és nemes gondolkozásával egy csapásra tiszteletet és ragaszkodást tudott kelteni mindenkiben, úgy megadtuk nagyjából a magyarázatát annak a nagyrabecsülésnek és közkedveltségnek, amely- lyel a szatmári közönség Wolkenberget körülveszi. Nagy és őszinte az örömünk, hogy ez a kedvelt és szeretett emberünk olyan megtisztelő kitüntetésben részesült, mint kívüle csupán még egy tagja egyházmegyénknek. Örömünk nagyságát nem kisebbíti az a tény sem, hogy távozásával pótolhatatlan veszteség éri egyházmegyénk egyházi és társadalmi életét. Könnyen viseljük ezt a helyi érdekű veszteséget, mert jól tudjuk, hogy az az egész magyar katholicizmus, a papnevelés és a tudomány nagy nyereségét jelenti. Az egyetemi tanárrá kinevezett dr. Wolkenberg Alajos aránylag még fiatal ember. 1871-ben született Szatmáron. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, a teológiát Bécs- ben, mint a Pázmáneum növendéke végezte. Egyetemi tanulmányai elvégzése után nyomban (1893.) tanulmányi felügyelője iett a szatmári szemináriumnak, egy évvel később ugyanott a a nevelés- és módszertan tanára. 1896-ban avátták a hittudományok doktorává a bécsi egyetemen s ugyan ezen évben tanitóképzőin- tézeti tanárrá neveztetett ki. 1901. óta az erkölcstan és lelkipásztor- kodástan tanára a hittani főiskolán s azonfelül 1904. óta a papnevelde aligazgatója. Tagja a hittanárokat képesítő bizottságnak, a prosyno- dalis vizsgálatok s a vigilantia bizottságnak. 1900. óta székesegyházi hitszónok, 1901. óta az irgalmas nénék gyóntatója. S ilyen sokoldalú elfoglaltság mellett még irodalmi működésre is jutott ideje. Még kezdő tanár korában megnyerte a budapesti egyetem Horváth-diját a spiritizmusról Írott müvével. Hosszabb Ideig szerkesztette a „Heti Szemlé“-t. Átdolgozta Colombiere életrajzát. Közreadta a szatmári székesegyházban tartott nagybőjti szentbeszéd sorozatát, az Aquinói szt. Tamás-Társaságban felolvasott „Bölcseleti szabatosság a szónoklásban“ c. értekezését és még számos ünnepi meg alkalmi beszédjét. Ezen irodalmi működés elismeréséül a bpesti egyetem hittud. kara bekebelezett doktorai közé, a Szent Tamás-Társaság rendes, a bpesti növendékpapság Magyar Egyh. Irodalmi iskolája pedig disztagjai sorába választotta. Talán szükségtelen is kifejezést adni azon meggyőződésünknek s egyúttal őszinte kívánságunknak, hogy a Wolkenberg Alajos nagy érdemeinek és fényes sikereinek sorozatában az egyetemi tanárság nem befejező mozzanat, hanem csak közbeeső állomás, amely után még nagyobb sikerek, még fényesebb kitüntetések következnek. Egyházmegyei Sajtóalap, Vezető cikkünk sötét hangulatára bizonyosan ez az állandó rovatunk fog csattanó tiltakozással választ adni. Most, a sajtómoz- galrnak energikus korában, lehetetlen, hogy az a fenyegető vég szakadjon ránk, a melyet vezércikkünk tárgyal. Annak a húsz esztendő előtti tűznek, a mely létrehozta a Pázmány-Sajtót és a Heti Szemlét, nagy lángokban kell föllobbannia, nagy áldozatkészségben kell megnyilvánulnia. Hiszen szent érdekeink, egész jövőnk nagyobb veszedelemben van ina, mint volt líusz év előtt. Az Irodalmi Kör is nagyobb energiával fog a sajtó-alap összegyűjtésének munkájába állni. Most készül e czélra gyüjtőiveket kibocsátani, a melyeket az iskolából hazasiető lelkes fiatalság, a kispapok, a tanító- és ta- nitónőképző növendékei, meg a lelkes papság fog eredményesen beszolgáltatni. A gyüjtőivek eltalálnak majd olyan szivekhez is, a kik eddig nem mozdultak meg. Hiszen, ha oly sokan vannak, a kik minden felszólítás nélkül is küldik adományaikat a sajtóalapra, mennyivel több lesz az adakozók derék serege a nyári aratás után. / * Multgyiijtésünk óta érkezett adományok: Barth Mihály (meg ajánlott 100 K-jának második részlete) ............. 20 K — f Po lányi Endre............. 10 K — f Ju hász János.................. 10 K — f Pi llich Ottó ... . , . . . 10 K — f Surányi Károly.............. 10 K —• f Eddig begyült *........ 8.806 K 60 f Ed dig megajánlva .... . 2.358 K 44 f Teljes összeg : 11.225 K 04 f MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NY0MTAT- VÁNYOK ÉS TANSZEREK KAP- HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ ^ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR- ?£ ■ NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. Honvéd-utcza 2. sz. a. van Bőthe Ilonka modern női varrodája.
