Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-29 / 22. szám
XXI. évfolyam. Szatmár, 1912. május 29. 22. szám HETI SZEMLE iil "Vg \ * POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , | Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajté czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendőid'^ Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5----------------- Nyilttér sora 40 fillér. --------jMA lap megjelenik minden szerdán Képek a Kath. Sajtó tájairól. Szatmár, 1912. május 28. Két malomkövet forgatnak a mi ellenségeink a kath. sajtó megőrlésére, szabadabb mozgása és gyorsabb fejlődésének meglomhi- tására. Es e faragcsáláshoz akaratlanul is csatlakoznak a mi táborunkban is azok a plátói jóakaróink, a kik oly/cor-olykor kegyesen el is olvassák katb. lapjainkat. De minden egyes kínálkozó alkalommal hivatásos kritikával szolgálnak — fejlesztésére. Az egyik malomkő folyton ezt darálja: — Könnyű a kath. lapnak. Van miből élnie. Ott van a gazdag klérus. Püspök, káptalan. Telik, ömlik onnan a sajtóra. És tudni és hallani sem akarják, hinni se’ tudják, hogy bizony-bizony az a gazdag forrás, melynek ők oly elapadhatlan bőséget tulajdonítanak: ezer más irányba eljuttatja a maga tartalmát. És talán éppen a legkisebb ér csörgedezik a katb. sajtó támogatására. Vagy hogy világosabban szóljunk: koránt sem annyi, hogy azt a lapot, újságot annak a vélt gazdag források lapjának lehessen joggal nevezni vagy tartani. De hát erre az adresszre szüksége van a mi ellenségeinknek. Hova is appeliálna, ha olykor-olykor az a kath. újság az elevenébe vág, szúr a bőrében nem férő, szabadjára eresztett radikális lapoknak. Mit is csinálna, ha mikor már a legpiszkosabb és „legszemtelenebb“ szótárait is kimerítette, argumentumainak elfogytával rendesen odaszól a pásztornak : — Hé pásztor, parancsolj — a bojtárjaidnak ! * A másik malomkő meg éppen az ellenkező forgásra van szánva. Ha ugyanis ellenségeink veszik észre, hogy mi „Sajtó-alap“ megteremtésén fáradozunk, sőt küzdünk (mire kellene ez a fáradozás, ha nekünk az a bizonyos gazdag forrás rendelkezésünkre állana) akkor fordítanak egyet a darálón és igy őrölnek : — Szégyen, hogy oly dúsgazdag főpapi források mellett sajtó-alapot csinálnak, a szegény alsó-papságra és a nép filléreire szorulnak. Íme, két zsidó-fiú a szomszédságban modern nyomdát nyit, napi lapot alapit és indít meg, tart fenn és halad előre. A kath. hetilap pedig gyűjt, könyörög, zörget, kraj- czárokat, filléreket szed, hogy élhessen és a hét egyik napján megjelenhessen. Hát nem szégyen ez. Csuda, hogy a szerkesztője tintatartóhoz nem nyúl ... és fájdalmában, indulatában országházi jelenetet nem produkál — — és a többi. * Hát tessék csak őszintén, igazán megmegmondani — nem két malomkő közé kerül-e ilyen srófos, dugóhuzós eljárás mellett a kath. sajtóügy? Vagy ha úgy tetszik és a malomkőhasonlatot nem akarja vagy nem tudja megérteni valaki, hát világítsunk be a régi magyar közmondással a mi kath. sajtónknak rettenetes czinizmussal mérlegelt helyzetébe : Hogy igazán két szék közt ... a pad alá esik. Ott fenn, a források ereinél ezer más gondra, bajra, sebre, szükségletekre,. vagy czélokra mutatnak és arra, hogy a sajtó erős fája csak gyökereiben, csak megizmosodott, megragadt gyökerekből, sarjadozhatik ki igazán, a miben bizony van lélektani és biológiai igazság. Itt lent, és oldalt, széliében meg nem csak hiszik, hogy a kath. sajtó fentar- tására felülről csak úgy zudul az életet adó és fentartó erő, hát nincs szükség a közönség ■támogatására. Sőt szégyen, hogy a szegény alpapságot zaklatjuk. És a nép filléreire szorulunk. * A valóság, a kiáltó valóság pedig az, hogy igenis — a mi ellenségeink táborában, a modern radikális, a szabadkőműves, a szocialista táborban nyugodtan élvezik, használják fel mind a két forrásnak, mind a két tényezőnek segedelmét és erejét. Őrlő és akadályozó malomkövek helyett emelő kezekre és segitő forrásokra találnak lépten- nyomon. Elsőben ott, maguk között találják Harczi szomorúság. — MAGYAR BÁLINT. — Este, ha csönd van, és nem verődik Fáradt agyamhoz ökle a gondnak; Ha félig alvó, nyitott szememben A harczi lángok már nem lobognak; Hogyha nem űznek bánatok, gondok; Akkor a lelkem sohase' boldog. » ' Akkor a lelkem úgy érzi, sejti, Hogy hibám miatt remeg a csillag; És szivembe belenyilamlik: Tán a fellegek miattam simák? Engem kaczagnak a kis koboldok, Hogy sisak helyett —• kalapot hordok ? ... A szemem akkor, csak akkor látja, Hogy mindeneknél uagyobb az élet; A szemem akkor, csak akkor látja, Hogy mindeneknél drágább a lélek, Akkor, ha nyugtot sohase' mondok S mellemen pánczélt sohase' bontok. Ha pihenőre hajlik a vágyam, Bús, gyáva lelket kapok e vágytól. Zsibbad a vér és erő karomban, S én megijedvén a csend zajától, Fejemre húzok egy meleg rongyot... A gyáva ember hogy' lenne boldog ? Ha pihenőre dobom a kardom, Gyermeki játékszó cseng a pengén S e csengő hangra gyermeksereg gyűl Körém falumnak egy régi telkén S én a többinek vezényszót mondok ... Hogy lehetnék én — falovon boldog ? Akkor a lelkem már nincsen ébren. Csendes az éjjel, pihen a fáradt S a gyermekhaddal én, a vezérük Megostromolok egy üres házat . . . Azt, ahol lelkem bimbója bomlott, Melyről a lelkem régen lemondott . . . Ilyen álomért hagyjam a liarczot ? .. . Este, ha csönd van s már nem lobognak A harczi lángok csukott szememben S agyamon ágyuk nem zakatolnak; Hogyha nem űznek csatázó gondok: A lelkem fáj, mert — a szivem boldog. Lapunk mai száma 8 oldal. A költő és a csillag. — Mendés Catull. — Jßobogö csillagfény ragyogod az égen. tbgy ködő s egy utas ballagtak az éjben. — Dfíondd csak — szólt az utas — közied, [kit a végzet ^jflmokkal borit el s édes dalra késztet, Jjjit örömben, búban ujjongva köszöntünk, DJiondd, mi a különbség közted és közöttünk ? —- Dhegmondom azonnal. 3Lé zz csak fel az égre! Jsátod azt a fénylő csillagot az éjbe? —- fátom. / / , ' — Dío, most kunyd be a szemed, barátom. Ddlosí is látod azt a csillagot? — Diem látom. jj költő mosolygott, s szólt büszkén, boldogan: — Jßdsd, én igy is látom, ka szemem zárva van. T n Cl
