Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-05-01 / 18. szám

o

HETI SZEMLE

Szatmár, 1912. május l.

elleni harcz a közvélemény előtt ina egy a szabadkőművességgel.“

A „Polgár“ ez. napilap Vázso- nyit idézi, a ki a Democratia páholyban szembeszállt a hazátlan és atheista elemekkel. „Esztelen demokrata az, a ki a két kiirthatatlan eszmét, a vallást és a hazát gúnyolja“ ... s Vázsonyi otthagyta a páholyt.

íme nem mi mondjuk hát, hogy igenis veszedelemben vannak szentségeink, hanem a nyilvánosságnak olyan orgánumai is, a melyeknek iránya homlokegyenest ellenkezik e Lap irányával.

Mi most csak a veszedelem ellen való védekezés módjára akarunk egy rövidke megjegyzést tenni.

Valljuk igenis a Burján K. igazát : „A keresztyén nemzeti eszménél alkalmasabb összeforrasztó kapcsot nem találhatunk.“ Félre tehát a felekezeti érzékenységgel. Távolítsuk el a mesterségesen közénk vert ékeket s testvéri egységben kezdjünk a közös védekező és épitő munkához.

Közösek a veszélyeztetett szentségeink. Közös az Isten, a Megváltó és az evangélium. Közös a faj, amelyhez tartozunk; a föld, a melyen élünk; a nyelv, a melyen imádkozunk. Legyen hát közös a harcz is, a melyet ezek védelmére indítunk s majdan egy a hálaadó hymnus, a melylyel győzelmünk hajnalán Istent fogjuk magasztalni!

Mert ha őszinte nyíltsággal, hátsó gondolatok nélkül szövetkezünk, — a győzelem nem maradhat el! A nemzetköziség lovagjaival éreztetni fogjuk a fölébredt magyarság megtorló erejét s a hitetlenségre

izgatóknak nem tesszük meg azt a szolgálatot, hogy megismételjük, a mit hajdan ők tettek meg a Golgotán s másodszor mi magunk végezzük el az — istengyilkolást!

„50.000 lelkes, mindenre kész

testvér!“ Ez a vágy feszíti a „Szabolcs“ páhuly nagymesterének lelkét. „Minél több jól megépített páholy, minél több jó anyagból gyúrt testvérrel.“ Ez a körirat bejárta a királyi művészet vidéki „szentélyeit" s mindenütt kalapács alá vették a Szabolcs p. főmesterének uj páholyházak alapításában konkretizálódott eszméjét. A „Demokratia“ páholy szatmári ágensei, a Tanódiak, ezért akarnak olyan nagy tűzzel fogdosni elámított embereket, hogy „Magyarország keletén“, Szatmáron is megépüljön a V. E. N. É. M.-nek „temploma“, a hol a „mindenre kész testvérek" majd föloszthassák maguk közt az intézői hatalmat Szatmár és vállalatai fölött. A Tanódiaknak már a Kölcsey-kör téli szabadelőadásain is elhangzott vezető eszméje szerint: hogy a közérdek nem más, mint leplezett önérdek, nyilvánvaló, hogy első és főczélja ennek a páholynak ilyen helyes kis üzlet volna. A melynek zavartalan viteléhez szükséges még a fölfordulás, a keresztény elemek egymásra uszítása, demora- lisálás, hitetlenség, a nemzeti és vallási eszmék kigúnyolása stb. Kell tehát, hogy e „nemes" czélok propagálásának kezdetén észbekapjunk, az „LTj Szatmár" tendentiósus támadásai fölébresszenek és végre már érezzük át mindannyian, hogy a sohasem szünetelő szabadkőműves propaganda reánk nézve is lankadatlan munkára ösztönző figyelmeztetés kell hogy legyen s ne elégedjünk meg csak a szép szóval, hanem végre mi is alapítsunk, építsünk, áldozzunk, szóval cselekedjünk keresztény világnézetünk, eszméink, a keresztény Magyarország érdekébén.

A sötétség lovagjai.

Nem tagadjuk, a Vázsonyi által inszceni- rozott szabadkőműves civakodás őszinte örömünkre szolgált. Nem csak azért, mert megha- sonlást és igy gyöngülést eredményezett a mi ellenségeink között. Hanem azért is, mert a civakodó felek, — mint azt már a veszekedésnek általánosan érvényes lélektana magával hozza — az indulat hevében kölcsönösen leleplezték egymást. Kétségtelen bizonyossággal megtudtunk ez esetből kifolyólag olyan szabad- kőmives intimitásokat, amelyeket eddig nem, vagy legalább nem egészen biztosan tudtunk. Azt ugyan eddig is tudhattuk, hogy a jóté konykodás a szabadkőmiveseknél nem cél, hanem csak a profán világ megtévesztésére szánt cégér. De az csak most nyert beigazolást, hogy a szabadkőmivesség kölcsönös viszontbiztosításon alapuló üzleti részvénytársaság, amely állást, befolyást, hirt-nevet szerez tagjainak, tekintet nélkül azok érdemeire. Tehát a szabadkőművesek programmszerüleg gyakorolják azt, aminek alaptalan vádjával megbuktatták Barkóczyt. Az „Alkotmány“ közlései, a Huszár Károly és Mik- lóssy István röpiratai eddig is hangsúlyozták, hogy a szabadkőművesek politizálnak, a vallás és hazaszeretet ellen küzdenek s a társadalmi anarchia hívei. Nem akartuk elhinni, „klerikális“ túlzásnak tartottuk. Most nincs szükség már tanukra. Maguk a szabadkőmivesek állítják, hogy ők „a vallást és hazát gúnyolják“, e két szent eszme kiirtásán dolgoznak, hogy ők ateisták és internacionalisták s hogy a darabontkorszak óta a poliükai mozgalmak irányításában lázas tevékenységet fejtenek ki. S teszik mindezt olyan vakmerőséggel, olyan agressivitással és olyan cinizmussal, hogy attól még a Vázso- nyi gyomra is kavarodni kezdett.

Ezen önvallomások után csodálkozással és indokolt felháborodással kérdi a keresztény magyar közvélemény, hogy miért tűri az államhatalom, amelynek elsőrendű kötelessége volna a vallásos és hazafias érzés szigorú védelme, egy olyan bűnös szövetségnek a fennállását, amely lábbal tiporja nemcsak a saját miniszterileg jóváhagyott alapszabályait és sok millió magyar állampolgárnak legszentebb eszményeit, hanem azonfelül még folytonosan a büntetőtörvénykönyv által körülzárt területeken belül operál ? Miért biztosit az államhatalom a

Leányvár és a város fölött messze kimagasló, mértföldekre ellátszó, bazalt sziklába épült, országos hirü kálvária, a tárnák, a közeli Koburg kastély, kissé távolabb a gyönyörű Szitnya hegy, mind nagy nevezetességei Sel- mecznek. A Vihnye-selmeczi útban, a Ross- grandi fönnsikon, a rengeteg erdőség között egyszerre csak elénk táruló Rossgrandi-tó is igen igen szép, szinte frappálja ez a páratlan gyönyörűség az utast. Több kisebb tó is van még Selmecz környékén. Gyönyörű fekvésű a Hodrusi-tó.

Szinte fölsorolhatatlanul sok a szépsége ennek a vidéknek. Ebben a nagyon is szűk térben nem lehet mindezekről beszélni.

De hisz nem is szükséges. A Selmecz- bánya város főjegyzőjétől Írott, igazán tartalmas fürdőismertető, '— amit a gondnok ur (a város rendőrkapitánya) készséggel megküld bőségesen tájékoztatja az érdeklődőket.

Ez a kis „ismertető“ igen hiányos és talán nem is elég objektiv itt-ott. Ha már mi ilyenek vagyunk! De szeretettel Írtam ezeket s ezért a Vihnye iránt érzett szeretetért nagy mesemondónk is sokat meg tudna bocsátani. 0 is szerette Vihnyét; az „Enyém tied övé“- ben, „A föld felett és viz alatt“-ban beszél is Vihnyéről. Ezzel a mesebeli szerepeltetéssel jutalmazva kedves fürdőjét. Florence.

A modern kor hajnalán.

(Egy szent szerzetes küzdelmes életének lefolyása. Irta : Breznay Béla dr. egyetemi tanár.

Budapest, 1912. Stephaneum.)

Szenteknek élettörténetét megírni mindig súlyos vállalkozás. Az ilyen könyvet gyártani nem lehet. Elmélyedés, a szent vezető gondolatainak, vágyainak átélése, lendület, esprit szükséges a munkához. És emellett olyan tárgyilagosság, mely még azokat is

lefegyverzi, akik a modernség első feltételéül a kételkedést tartják s a szentek alakját a valószerüség határain egészen túl keresik.

Mondanunk sem kell, hogy a mondott okokból Breznay professzor művét igen erős, de igen kedves tüneménynek kell tekinteni szentekről szóló leírásokban nagyon is szegény irodalmunkban. Mert ami enemü munkánk van, az többnyire fordítás, s amelyek németből vannak förditva, egyenesen a sekélyes dolgozatok közé valók.

Breznay profeszor munkája egészen elüt a sablontól. Nagyon fegyelmezett elmének, a kicsinységekig gondos forráskutatónak a műve, aki mély és éles látással, fárasztó bőbeszédűség és még fárasztóbb széljegyzetek nélkül adja elő mindazt hevületes szeretettel bámult szentjéről, amit hasznosnak tart olvasmányul nyújtani elsősorban gondosan olvasó világiaknak, különösen olvasmányok tekintetében nagyon elhanyagolt férfiaknak. Megvallom, jól esik olvasnom, hogy egy szerzetesnő buzdítja a jeles szerzőt műve meg Írására, viszont az volt már akkor, mikor a jeles Religio hasábjain részletenkint olvastam a művet, legnagyobb örömem, hogy komoly, tudományos kritikával megirt könyv kerülhet éppen a férfiak kezébe, akiket valamely sajátos divat szinte teljesen leszorított a nevelés, a gondozás, vallási kulturálás teréről. Évtizedek óta a nőnevelés és nőképzés terén annyit tettünk, hogy elég volna két századra, a férfiak szellemi, lelki gondozását azonban any- nyira elhanyagoltuk, hogy csodaszámba kell venni, ha találkozik itt-ott vallástudományi tekintben képzett, erkölcsi felfogásában hibátlan néhány katholikus férfiú. De a mű épen nem irányzatos, nemcsak férfiaknak és világiaknak van szánva, ellenkezőleg zárdalakók, a pasztoráció mindenféle munkájában elfoglalt papok rendkívül haszonnal olvashatják. Ezeknek, nekünk különösen is a lelkűnkig ér a porból az ormokig emelkedett sz. Kelemen atyának istenes egyénisége, mely mindenkit megnyert, keménysége, mellyel magát fegyelmezte és a legnagyobbak előtt is tiszteletet parancsolt. Hajlithatatlan erő, reménység a reménység ellenére az alkotásokban, szeplőtlen papi élet, kifogyhatatlan s a lélek nagy lendületei által táplált munkaerő, melyik papnak lelkét ne fognák meg az élet kedvetlenitő hatásai közben.

A Teremtő Léleknek nagy alkotáséi egy alázatos lélek által, amelyik azonban a Teremtő Lélek minden indítását felfogta, ez az életrajz. A pékinastól a papságig, innen börtönökön át a bécsi otthonig, ha ugyan otthon az, mikor valaki örökös ütközetben áll, szefiemi és erkölcsi felelőssége Bécsben, mely egészen a politika és diplomáczia matadorjaiig elér, gondviselésszerü alakot revelál. Különösen ha meggondoljuk, hogy eközben, hatalma zenitjén is mindig szerzetes marad, szent szerzetes, a szószék monarkája, a gyóntatószéknek a végkimerüléssel, ájulásokkal küz- ködő mártírja, az oltárnak repeső kerubja.

A vmű 3 részre oszlik. Az elsőben a szentnek küzdelmeit látjuk a papi méltóság elnyeréséért, a másodikban varsói apostolkodását, a harmadikban bécsi életét. Befejezésül azt a benső viszonyt tárgyalja a szerző, melyben sz. Kelemen atya Széchenyi Ferencz grófhoz, Széchenyi István gróf atyjához és családjához állott.

Mindenütt mesteri vonások, meleg szeretet a szent s azon eszmék iránt, melyekért szentünk diadalmas harezot vívott.

Nagyon ajánjuk olvasóink figyelmébe. Alkalomadtán részleteket közlünk a műből, Breznay Béla profeszor hosszú irodalmi munkásságának egyik legszebb gyöngyéből.