Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-24 / 17. szám
HETI SZEMLE 4 róna reményében. A szerkesztőség ollójával aztán felfejtik. Kibontják — és szélnek eresztik. Nagy, öklös hetükkel, fő, al és mellékcú- mekkel kiirtölik, szórják szét a világba. Belenyúlnak a családok szentélyébe. Az első hir hallatára a bizonyosság, a valóság tudatával, vagy sokszor a képzelem játékának hihetetlen szeszélyeivel; nem egyszer tudatos nagyítással és fillentésekkel — városoknak, községeknek, tisztességes közéleti embereknek meghurczolásával — eresztik világgá a hir párnáinak tollát, pihejét . . . És aztán ? Sokan öntudatuk, lelkiismeretükben keresnek megnyugvást. Mások a bírósághoz fordulnak. Mily eredménnyel ? És ott nagyon sokszor mi történik ? Előáll a hírmondó nagy képviselője és a legnagyohb czinizmussal igy beszél: — Mert meggyőződtem, hogy tévedésen alapul közleményem, visszavonom. Bocsánatot kérek . .. Miért nem győződnek meg ezek a hire- lők elébb ? Mielőtt még a hir párnáját ki nem bontják ? És a torony tetejére nem viszik? Ugy-e? Ilyen naiv kívánságot — csak maradi ember tehet papírra. És ha bocsánatot kérnek is, ha elégtételt adnak is, ha a hirt, a becsületsértést jóvá is akarják tenni? Annak az előbbi, a másik párnának sorsára jut az ártatlan ember sorsa. Soha az ő világgá bocsátott becsületének megszakgatott, széttépett és szétszórt roncsait, piheit összeszedni nem lehet. Főleg ha azt komolyan . . . igazán nem is akarják , . . * * * ... A napokban, csak tegnap meghur- czoltak a fővárosi pletyka-újságok egy fiatal egri tanárt. Papot, a ki csak jót tett és tesz embertársaival. A ki szoczialis munkájában, önfeláldozó tevékenységében a modern altruizmusnak is igazán eszménye lehet. Nagy öklös betűkkel hirdették. A képzeletnek fecskendőjével szórták a pletykazuhatagokat . . . és viharként szedték — vitték a kibontott hirpárnának tolláit. ... Ma ugyanazokban a lapokban, pletyka újságokban — a napi hírekben — pár kényszeredett sorban olvasom, hogy a tanár teljesen ártatlan, hogy a rendőrség nem csak el nem nyomta az esetet, de olyan világot vetett az ügybe, melytől az a meghurczolt tanár a jótékonyságnak, az emberszeretetnek mártírjaként emelkedik ki. . . Hányán veszik észre azokat a petitté sorokat ott a hírek tömkelegében ? Hányán olvassák el ? De hányán olvassák a szenzá- cziót hirdető öklös betűket ? Hány embernek ■marad lelkében, emlékezetben évek múlva a hir, a maga czélzatosságában és általánosításában ? Azt csak a jó Isten tudja! A zionizmusról. Irta : ID. EGAN LAJOS. II. A zsidó iró Dr. Pasmanik könyvéből horgászom még az alábbiakat : Ha a mostan élő zsidóság lelkiállapotába betekintünk, akkor a rombolásnak szörnyű képe tárul elénk. A zsidó psychologia tele van ellenmondásokkal, mely a gondolat, érzés, — az én és a nem én, — a külső és a belső élet között mozog. A?t beszélik, hogy már nincs zsidóság; hanem vannak különféle népek között élő Mózes vallásu polgárok, akik egymástól szétválasztva, egymással semmi közösségük nincs. Pedig a más fajba beolvadóttabb zsidó érzi a sokféle láthatatlan erős köteléket, mely őt a nyelv, a politikai nézet és más kultur- forrna gyakorlata mellett is külsőleg elhagyott fajához bilincseli. Lelkigyötrelem ez, melyben a hamisit- tatlan zsidóérzés, a zsidó ellenes ténykedéssel, a züllött lélek dupla életével küzd. Olyan zsidók ezek, akik a zsidóság egységét tagadják, akik a zsidóság nemzetéletének hitét elveszítették és mégis bele kapaszkodnak az általuk is már kétségbevont judaizmusba, abba a vallásba, melyet történelmi eredetiségétől megfosztva, csupán semmit mondó külsőségeibe burkolják. Mások, az ortodoxok, a vallásosak, ezeket elátkozzák, még ha a zsidóérdekekért lármázva, követelőzve, törtetve harczolnak is, mert ezek feltalálni hiszik a zsinagógában az elveszett nemzeti értéket és ebben az érzésben lemondanak minden nemzeti érzésről. Azért megjön még az idő Dr. Pasmanik szerint, amidőn az egyenjogositást, a zsidóság téves politikái vívmányát, mindenki mint egyedül álló, őrületes ellenmondást fogja megcsudálni ! A zsidóság megromlott lelki irányában minden csak skepticismus, a szeszély és a véletlenség játéka. Nem a teremtő, hanem a megtollasodott és föltolakodott ember bomlasztó szkepticizmusa, aki nem áll biztos talajon, mert a régit elhagyta, az újba pedig bele nem illik. A -parvenü lélektana ez az élet, aki dogmáját elvesztve csak egy szentséget ismer, a jelen elvesztésének félelmét. Ez csak a vagyonszerzés után bekövetkezett méltóság utáni hajhászat és ezt követte a keresztvíz. A szervezkedésnek ez az utolsó állomása. Nem a belső meggyőződésnek volt éz értékes része, hanem a vendéglátó tetszésének keresése: egy hazugság, mely a beól- vadást nem mozdította elő, mert ellentétes természeténél fogva a legkomolyabb szándék, a legjobb akarattal sem volt képes más népbe beleolvadni. Ha a történelemben az erős kéz uralkodását keressük, ott van I. Napoleon alakja, aki a zsidókérdésben is saját akaratának a maga módja szerint adott kifejezést. Az ő idejében is szóba került a zsidó egyenjogusi tás. Mólé császári biztos 1806-ban az egybe- gyült zsidó előkelőségek előtt, a hatalmas császár üzenetét közölvén röviden azt követelte : Legyetek francziákká és találjátok meg a keresett Jeruzsálemeteket Francziaor- szágban ! Azt írták erről a jelenetről, hogy a zsidó előkelőségek őrületig hajtott lelkesedésbe törtek ki a nagy császár személye iránt, és 'ami még semmi hatalomnak sem sikerült: a zsidók között a szétválást a hatalmas császár létrehozta. A tömeges kike- resztelés ekkor következett be, szinte divattá vált. A kikeresztelt Heine e miatt keserűen ostorozta hitsorsosait. Uj épület készült számukra régi anyagból. Elég lakályosnak látszott az, sőt találkozott benne kényelmes hely is, melyben & Mi értelme feledékenységbe ment és az Én foglalta el a vezető helyet. Az észszerüség- nek ez az elvont tana lett úrrá ebben az nj épületben, de lelki harmóniát ott nem lehetett találni soha. A hit a vallás, fel lett rúgva, az én kultusza megteremtette az anyagi jólétet, azután a tekintély, a méltóság vált jó kereseti czikké, hiszen az egyenlőség divatos hazugságából már kitellett a cserekereskedésből a rang és méltóság is. Szóval, támadt valami, amit nem lehet reformációnak nevezni, hanem bomlásnak, Szatmár, 1912. április 24. mely a bomlasztó anyagának mérgét nemcsak a saját felekezetében, de egész környezetében szétszórva kárára válik annak is, kinek vendégszereteténél fogva nyugalmas helyet nyert a jóhiszemű emberek társaságában. Dr. Pasmanik szerint a zsidóság jelen legnagyobb Írója Achad-Haam kemény Ítéletet mond ki róluk, midőn azt Írja: hogy hosszú vándorlásuk óta maguktól semmi nevezeteset nem teremtettek, lök csak közvetítik mások érdemes munkáját. Palesztinán kívül már semmiféle önnálló igazi értéket nem tudtak felmutatni. Olvasóink szives figyelmébe ajánlom, hogy ezt a kellemetlen ismertetést a hires zsidóiró Dr. Pasmanik azért irta, hogy fajrokonainak egy még szerinte megmenthető részét kivezényelje Jeruzsálembe; ha tehát valaki ezeket a kijelentéseket sokalja, számoljon el nevezett fajrokonával. *1 A laikus erköcstan gyümölcsei. A radikálismus már nálunk is erősen dolgozik a vallástanitás kiküszöböléséért. Az iskola -—„szerintük — rombol, a mikor külön felekezetekre tagolja szét a hittan tanításával az ország jövendő lakosságát. Ezért egyöntetű erkölcstan helyettesítse a mostani val- lástanitást. Francziaországban már igy is van. Hogy milyen eredményei vannak e laitcus vallástanitásnak, bemutatunk nehány példát a francia vallástan oktatás módszeréből. E példákat a franczia püspökök hitelesen bizonyított esetek alapján jelentették a római szentszéknek, a francia keresztény lapok is közölték s igy megtörtént voltukhoz kétség sem fér. Talán e szemléltető esetek fölnyitják a kételkedők szemeit és némi gondolkodásra bírják. Givet kanton (Ardennes) egyik iskolájában a tanító arról tart magyarázatot, mit csinál egy „szabad ember“ pénteki napon. Egyik fiút elküldi a henteshez, hozzon négy sous-ért disznósajtot s miután elmagyarázta a disznósajt készítési módját, az osztály szeme előtt elfogyasztja a sajtot. Itt csak az a kérdés, hogyan kerül ez a „szemléltető magyarázat“ a tananyagba. Egy gyermek az óra végén keresztet vet magára. A tanító durván rákiált: itt nem szokás ilyen hókusz-pókuszokat csinálni! Egy másik iskolában a tanító megparancsolja, hogy a gyermekek forgassák ki a zsebüket. Kettőnél olvasót talált. Az osztály előtt rögtön tüzbe dobta. Egyik iskolában a tanítónő hangosan imádkoztát egy kis leánykát. A kis leány keresztet vet s elkezdi mondani a „Miatyánkot“ : — Miatyánk, ki vagy a mennyekben ... Tanítónő : Megállj te kis ostoba, hogy mondhatod, hogy a te atyád a mennyekben van, mikor éppen előbb találkoztam vele a piacon ? — Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma ... Tanítónő: Jaj de szamár vagy, miért kérsz kenyeret az Istentől, mikor a te apád pék ? A kis leány zokogva ment a helyére már megrontott társnőinek hangos hahotája között. Különösen sok gúnynak vannak kitéve az iskolában az első szent áldozásra készülő gyermekek. Mgr. Henry, grenoble i püspök Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR Első Magyar Anteil Sirkögyárában SZINÉRTÁRALJÁN csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A. legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4.
