Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-24 / 17. szám
9 HETI SZEMLE“ Szatmár, 1912. április 24. forradalmi lázban égő anarchia öldököl, kegyetlen eldurvulás panamái pattannak ki, megromlott erkölcstelenség pusztítja a nemzetek fáját és alacsony érzékiség tobzódó mámora gyújtja meg az immoralitás vészes tiizeit. És most hozzánk akarja átplántálni vak és vad kereszténygyülöle- tében, demagóg frázisokkal az „Uj Szatmár“ Verus-a az anarchikus rombolás csiráit. Ennek a városnak közömbös kereszténysége tette vakmerővé a destruktiv törekvések lunatikusát. Ez bátorította föl a radikálismus hóbortjait hirdető uj lapot, hogy tudatos szemérmetlenséggel — nyíltan, vagy elrejtetten — minden számában belegázoljon a keresztény magyarság eszményeibe, kigunyolja templomtornyait, kipellengérezze egyházát, kinevesse a lelki tekintély birtokosait. Proximus iám ardet Ucalegon! Oda kell ütnünk a vakmerő szentségtörők csóvát szóró kezeire ! A „Világosság“ Szatmáron. E czimen a nagykárolyi „Északkeleti Újság“ vasárnapi száma a következő czikket hozza: „Két dologban van derék vármegyénk igen elmaradva, az utak és a politikai felfogások tekintetében. Az utakról jobb nem beszélni, a politikai felfogás pedig természetesen sötét, sötét, sötét. Amig azonban az utak javulására nincs semmi kilátás, a politika egén dereng á láthatár, sőt már ragyog, legalább Szatmáron, Iskola-köz 1. szám alatt, hol mindennap fel- kél, mint egy második nap az „Uj Szatmár“ czimü világosságot terjesztő radikális politikai napilap. olcsó áraival különösen kedvelt szállóhelye a Dob-utczának. A felső vendőglőbeli koszt a kényesebb igényüeket is kielégíti heti 25 K-ért, de az alsó még jóval olcsóbban a kevésbbé finnyásakat. Sokan laknak a nagyszámú magán villákban is. Ezek közül az Elvira villában napi 8 K-ért teljes penzió kapható. Ez az Elvira villa Selmecz város mérnökének, Dobrovits Mihály urnák tulajdona; az ő feleségének, a mi vendéglátásban igazán páratlan háziasszonyunknak, kedves kis Elviránknak nevét viseli a tavaly épült gyönyörű fekvésű villa. Az Elvira-beli ellátás a legdrágább, de minden tekintetben elsőrendű Vihnyén. Magamhoz hasonló magános hölgyeknek pedig igazán megfizethetetlen jókat nyújt az „Elvira“. Micsoda nagy aggodalmak között indultam erre az első magános fürdőzésemre ! Ki tudja, hova kerülök, milyen nehéz lesz a megszokás nehány első napja ? És már a legelső napon is milyen pompásan éreztem magam, az Elvira-beli kedves környezetben ! Valami csodálatosan nagy, kimondhatatlanul jóleső hatása van a vihnyei levegőnek az előbb városi levegőhöz szokott szervezetre. Megérkezésem estéjén éreztem ezt a gyönyörűséget legjobban és nem tudtam volna betelni a késő éjjeli órákig sem ezzel a kedves meglepetéssel. És a másnapra meg a következő napokra mennyi gyönyörűséget ígért ez a most álomba merült, kedves völgy ! De milyen más lett volna ez az első este, ha egy barátságtalan magános otthon négy fala meredt volna akkor a maga ide- genségével reám ?! De igy, hogy kedves, jó emberek körében, mintegy családi körben éreztem magam, az ablakoktól két lépésnyire sötétlő erdő hol halk zizegő, hol meg-meg- zugó muzsikája is barátságosan biztatónak, altatónak tetszett nekem : nem ijesztett, hanem jóleső, mély álomba ringatott a rengeteg öreg nótája. Ez estém, amelytől úgy féltem, egyik legkedvesebb vihnyei emlékemmé lett! Florence. Hogy miért: a mi radikális — világos és ami konzervatív — sötét ? Kérdezd meg Karpelest, miért van neki Első Kutyabagosi Szikvizgyára, mikor a branchban ő az utolsó Kutyabagoson ? Mert igy jegyeztette be czé- gét. A radikálizmus is úgy van bejegyezve, mint egy világosságot terjesztő vállalat, ennél- fogvá a világosság nem az, ami világit, hanem a mi radikális. No de most nem a felett akarok vitatkozni, hogy világit-e vagy nem az Uj Szatmár, sőt nem is akarok vitatkozni, hanem ellenkezőleg gratulálni. Természetesen nem az uj lap szelleméhez és irányához, hanem ahoz, hogy egyáltalán megjelent a radikáliz- musnak egy független képviselője a vármegyében, mely nincs sem kormánypárti, sem 48-as párttekintetek által kötve, hanem szabadon fújja a régi jól ismert melódiákat azzal a refrainnal, hogy: Le a csuhásokkal! Le a bőrkabátosokkal! Húsz év óta a magyar politikusoknak egy kis csapata egyebet sem csinál, minthogy a csuhások és bőrkabátosok fülébe kiabálja, hogy nézzenek körül, lássák az őket fenyegető veszedelem nagyságát és védekezzenek. Hasztalan volt minden fáradságunk. Remélem, a radikálizmus szerencsésebb lesz. Az ő szavait meg fogják hallani és a konzervatív elemek csakugyan életre ébrednek Magyarországon. Ezért örvendetes, ha a radikálisok nem nyughatnak, hanem a világosságot nagy gar- ral kívánják terjeszteni. Világosság támad a legobskurusabb konzervatív koponyában is és belátja végre, hogy a vallás, hazaszeretet, tekintély, traditió és más alapjai a társada lomnak nem arra valók, hogy felettük frivol viczczeket gyártsunk, hanem, hogy védjük, erősítsük őket. Ezt a világosságot mindenütt a radikálisok terjesztették el és reméljük Szatmáron is úgy lesz. „Mit dem Huf in der Hand geht man durclTs ganze Land“ mondták a mai radikálisok ősei fiaiknak, mikor hóditó útjukra bocsátották őket. Ez a tanács a múlt században tényleg 6 millió hold földjébe került a kon- zervativeknek. Á mai radikálisok nem csak felteszik a kalapot a fejükre, hanem már, sub tituló ők, a világosság apostolai, azt kívánják, hogy mi vegyük le előttük a kalapot. Majd meglátjuk, mi lesz ezzel a politikával a jelen században a radikális szerzemény.“ ^Politikai jegyzetek. Az utolsó hónapok politikai bonyodalmai néhéz helyzetbe juttatták parlamentünk hazafias pártjait. Más országokban a nemzeti érdek s az uralkodói akarat harmonikusan halad egy közös czél felé. Nálunk, Ausztriával való szerencsétlen államközösségünk miatt, a két tényező igen sokszor szemben áll egymással. Politikusainknak a nemzeti érdek s az uralkodói akarat Scyllája és Charibdise között kell vezetniük a közélet hajóját. Az uralkodói akarattal való szembeszállás nemzeti létünket, alkotmányunkat dönti veszedelembe. A nemzeti érdeknek feláldozása pedig egyrészt a hazafias lelkiismeret elleni bűn, másfelől a népszerűség elvesztését vonhatja maga után. Ilyen nehéz viszonyok között aggódó figyelemmel kisérte a keresztény politika minden hive egyetlen keresztény pártunknak, a néppártnak állásfoglalását. Örömmel és némi megnyugvással tapasztaltuk, hogy a néppárt helyes tapintattal, nagy éleslátással mindig megtalálta az arany középutat, amelyet a hazafias és keresztény lelkiismeret jelez s amely a jelen körülmények között egyedül vezethet üdvös eredményre. Nem ragadta magát olyan szélsőségekre, amelyek ugyan a nemzeti lélek leghőbb vágyainak adtak kifejezést, de előreláthatólag kilátástalanok voltak és csak súlyos veszedelmeket hozhattak volna a nemzetre. Másrészt azonban szívvel lélekkel ragaszkodott a nemzet törvényes jogaihoz és vette ki részét ezen jogok védelmében. Mindig talpon volt, mikor e jogok veszélyben forogtak és tudott hallgatni, csendesen félreállani is, amikor ez a nemzeti érdek szempontjából kívánatosabb volt. Min den mozdulatán, sőt néha a mozdulatlanságán is meglátszott, hogy pártérdek, egyéni érdek, hiú népszerűség félretolásával, egyedül a nemzet javát szolgálja. Ez a politika, amelyet a néppárt fennállása óta mindig követett, kétségtelenül a leghazafiasabb politika. Csak az a hibája, hogy a nagy tömegek rokonszenvét és elismerését ritkán szerzi meg. A lelkiismeretet megnyugtatja, de a zsebet üresen hagyja. A múltban is a néppárt, mint a mostoha gyermek, mindig kimaradt az osztozkodásnál. Reméljük azonban, hogy most másképen lesz. Bízunk benne, hogy a keresztény magyar nép végre felnyitja szemét és felismeri hazájának, vallásának legönzetlenebb, legbecsületesebb védelmezőjét. Erre a helyes felismerésre talán nemsokára igenigen nagy szükségünk lesz. * A horvátországi zavarok parlamenti tárgyalása folyamán megállapította egyik ellenzéki képviselő, hogy kormánybiztost azért kellett küldeni Zágrábba, mert a báni politika számára még a legerőszakosabb választások utján sem bírtak többséget összehozni. Erre azt jegyezte meg egy közbeszólás, hogy „annak a népnek (t. i. a horvát népnek) van jövője“ Amilyen nagy igazság rejlik ezen szavakban, éppen olyan lesújtó ítéletet tartalmaz az reánk, magyarokra nézve. Az annyiszor lebecsült, csekély számú, állami önállósággal nem rendelkező horvát nép megtörhetetlen elszántsággal tudott megállani immár három éven keresztül minden erőszakossággal, terrorizmussal és korrupczióval szemben. Pedig nem is az igazság és a jog, hanem csak a faji érzés erejére támaszkodik. Úgy van, ennek a népnek van jövője. Mi birtokában volnánk az állami önállóságnak, mellettünk a jog, törvény és igazság és mégis az első kísérletnél a Khuen bankos-pálinkás választási küzdelmében olyan szégyenletes fegyverletételt cselekedtünk meg, hogy arra még Bécs is el- kaczagta magát. Hát nekünk varé jövőnk? * Amit Tisza és gárdája az utóbbi időben művel, az már nemcsak a magyar önérzetbe, de egyenesen a jóizlésbe ütközik. Eddigi politikájuk abban merült ki, hogy a nemzeti érdek kilenczvenkilencz és fél perczentjéről „gondolkodás“ nélkül lemondtak. A megmaradó félperczenthez azután „állásukat“ kötötték. Bécs természetesen — az ő pénzén szerzett pártról lévén szó — ezt a fél per- czentet is kereken megtagadta. És Tiszáék, mi telhetett tőlük, — ebbe is mindannyiszor bele nyugodtak, de a hatalom mellől nem tágítottak. Ilyen félperczent volt először a készfizetés felvétele. Nem kapták meg, hát lemondtak róla. További félperczent volt a kilenczes bizottsági programm, majd a pót- tartalékosokra vonatkozó rezoluczió. Ezekből sem lett semmi, de azért Tiszáék nem mentek ellenzékbe, most a Khuen — remélhetőleg végleges — bukása után, ime hozza Lukács a demokratikus választói jogot, amelytől közhiedelem szerint Tisza úgy fél, mint az ördög a szentelt víztől. S mi történik? Tiszáék „támogatják“ a Lukács kormányt. No- hát szeretnők tudni, hogy létezik-e olyan politikai patkány méreg, amellyel el lehetne zavarni a Tisza-csoportot a mindenkori kormány mellől ? Ezeket az urakat már nem lehet leltári mamelukoknak nevezni. Ezek politikai kormány-kullancsok. 1. Miért gyógyulunk Mária- völgyön ? 2. Mert Máriavölgyön a pa- rádi, bikszádi, gleichenbergi, karlsbadi, seltersi, emsi, bárt- fai gyógyvizeknek valóságos hasonmása van. 3. Máriavölgyi vizek a legkellemesebb, legüditőbb italt szolgáltatják. 4. Máriavölgyi ásványvizet Vio literig 6 fillérért tölt bérmentve érkező, tiszta üvegekbe a Fürdőigazgatóság. so
