Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-24 / 17. szám

9 HETI SZEMLE“ Szatmár, 1912. április 24. forradalmi lázban égő anarchia öl­dököl, kegyetlen eldurvulás pana­mái pattannak ki, megromlott er­kölcstelenség pusztítja a nemzetek fáját és alacsony érzékiség tobzódó mámora gyújtja meg az immorali­tás vészes tiizeit. És most hozzánk akarja átplán­tálni vak és vad kereszténygyülöle- tében, demagóg frázisokkal az „Uj Szatmár“ Verus-a az anarchikus rombolás csiráit. Ennek a városnak közömbös kereszténysége tette vakmerővé a destruktiv törekvések lunatikusát. Ez bátorította föl a radikálismus hóbortjait hirdető uj lapot, hogy tu­datos szemérmetlenséggel — nyíltan, vagy elrejtetten — minden számában belegázoljon a keresztény magyar­ság eszményeibe, kigunyolja temp­lomtornyait, kipellengérezze egyhá­zát, kinevesse a lelki tekintély bir­tokosait. Proximus iám ardet Ucalegon! Oda kell ütnünk a vakmerő szentségtörők csóvát szóró kezeire ! A „Világosság“ Szatmáron. E czimen a nagykárolyi „Északkeleti Újság“ vasárnapi száma a következő czikket hozza: „Két dologban van derék vármegyénk igen elmaradva, az utak és a politikai fel­fogások tekintetében. Az utakról jobb nem beszélni, a politikai felfogás pedig természe­tesen sötét, sötét, sötét. Amig azonban az utak javulására nincs semmi kilátás, a politika egén dereng á lát­határ, sőt már ragyog, legalább Szatmáron, Iskola-köz 1. szám alatt, hol mindennap fel- kél, mint egy második nap az „Uj Szatmár“ czimü világosságot terjesztő radikális politikai napilap. olcsó áraival különösen kedvelt szállóhelye a Dob-utczának. A felső vendőglőbeli koszt a kényesebb igényüeket is kielégíti heti 25 K-ért, de az alsó még jóval olcsóbban a kevésbbé finnyásakat. Sokan laknak a nagyszámú magán vil­lákban is. Ezek közül az Elvira villában napi 8 K-ért teljes penzió kapható. Ez az Elvira villa Selmecz város mér­nökének, Dobrovits Mihály urnák tulajdona; az ő feleségének, a mi vendéglátásban igazán páratlan háziasszonyunknak, kedves kis El­viránknak nevét viseli a tavaly épült gyö­nyörű fekvésű villa. Az Elvira-beli ellátás a legdrágább, de minden tekintetben elsőrendű Vihnyén. Magamhoz hasonló magános höl­gyeknek pedig igazán megfizethetetlen jókat nyújt az „Elvira“. Micsoda nagy aggodalmak között indultam erre az első magános fürdő­zésemre ! Ki tudja, hova kerülök, milyen ne­héz lesz a megszokás nehány első napja ? És már a legelső napon is milyen pompásan éreztem magam, az Elvira-beli kedves kör­nyezetben ! Valami csodálatosan nagy, ki­mondhatatlanul jóleső hatása van a vihnyei levegőnek az előbb városi levegőhöz szokott szervezetre. Megérkezésem estéjén éreztem ezt a gyönyörűséget legjobban és nem tud­tam volna betelni a késő éjjeli órákig sem ezzel a kedves meglepetéssel. És a másnapra meg a következő napokra mennyi gyönyörű­séget ígért ez a most álomba merült, kedves völgy ! De milyen más lett volna ez az első este, ha egy barátságtalan magános otthon négy fala meredt volna akkor a maga ide- genségével reám ?! De igy, hogy kedves, jó emberek körében, mintegy családi körben éreztem magam, az ablakoktól két lépésnyire sötétlő erdő hol halk zizegő, hol meg-meg- zugó muzsikája is barátságosan biztatónak, altatónak tetszett nekem : nem ijesztett, ha­nem jóleső, mély álomba ringatott a rengeteg öreg nótája. Ez estém, amelytől úgy féltem, egyik legkedvesebb vihnyei emlékemmé lett! Florence. Hogy miért: a mi radikális — világos és ami konzervatív — sötét ? Kérdezd meg Karpelest, miért van neki Első Kutyabagosi Szikvizgyára, mikor a branchban ő az utolsó Kutyabagoson ? Mert igy jegyeztette be czé- gét. A radikálizmus is úgy van bejegyezve, mint egy világosságot terjesztő vállalat, ennél- fogvá a világosság nem az, ami világit, hanem a mi radikális. No de most nem a felett akarok vitat­kozni, hogy világit-e vagy nem az Uj Szat­már, sőt nem is akarok vitatkozni, hanem ellenkezőleg gratulálni. Természetesen nem az uj lap szelleméhez és irányához, hanem ahoz, hogy egyáltalán megjelent a radikáliz- musnak egy független képviselője a várme­gyében, mely nincs sem kormánypárti, sem 48-as párttekintetek által kötve, hanem sza­badon fújja a régi jól ismert melódiákat azzal a refrainnal, hogy: Le a csuhásokkal! Le a bőrkabátosokkal! Húsz év óta a magyar politikusoknak egy kis csapata egyebet sem csinál, minthogy a csuhások és bőrkabátosok fülébe kiabálja, hogy nézzenek körül, lássák az őket fenye­gető veszedelem nagyságát és védekezzenek. Hasztalan volt minden fáradságunk. Remélem, a radikálizmus szerencsésebb lesz. Az ő sza­vait meg fogják hallani és a konzervatív ele­mek csakugyan életre ébrednek Magyaror­szágon. Ezért örvendetes, ha a radikálisok nem nyughatnak, hanem a világosságot nagy gar- ral kívánják terjeszteni. Világosság támad a legobskurusabb konzervatív koponyában is és belátja végre, hogy a vallás, hazaszeretet, tekintély, traditió és más alapjai a társada lomnak nem arra valók, hogy felettük frivol viczczeket gyártsunk, hanem, hogy védjük, erősítsük őket. Ezt a világosságot mindenütt a radikálisok terjesztették el és reméljük Szatmáron is úgy lesz. „Mit dem Huf in der Hand geht man durclTs ganze Land“ mondták a mai radiká­lisok ősei fiaiknak, mikor hóditó útjukra bo­csátották őket. Ez a tanács a múlt században tényleg 6 millió hold földjébe került a kon- zervativeknek. Á mai radikálisok nem csak felteszik a kalapot a fejükre, hanem már, sub tituló ők, a világosság apostolai, azt kí­vánják, hogy mi vegyük le előttük a kalapot. Majd meglátjuk, mi lesz ezzel a politikával a jelen században a radikális szerzemény.“ ^Politikai jegyzetek. Az utolsó hónapok politikai bonyodalmai néhéz helyzetbe juttatták parlamentünk haza­fias pártjait. Más országokban a nemzeti ér­dek s az uralkodói akarat harmonikusan ha­lad egy közös czél felé. Nálunk, Ausztriával való szerencsétlen államközösségünk miatt, a két tényező igen sokszor szemben áll egy­mással. Politikusainknak a nemzeti érdek s az uralkodói akarat Scyllája és Charibdise között kell vezetniük a közélet hajóját. Az uralkodói akarattal való szembeszállás nemzeti létünket, alkotmányunkat dönti veszedelembe. A nemzeti érdeknek feláldozása pedig egy­részt a hazafias lelkiismeret elleni bűn, más­felől a népszerűség elvesztését vonhatja maga után. Ilyen nehéz viszonyok között aggódó figyelemmel kisérte a keresztény politika minden hive egyetlen keresztény pártunknak, a néppártnak állásfoglalását. Örömmel és némi megnyugvással tapasztaltuk, hogy a néppárt helyes tapintattal, nagy éleslátással mindig megtalálta az arany középutat, amelyet a hazafias és keresztény lelkiismeret jelez s amely a jelen körülmények között egyedül vezethet üdvös eredményre. Nem ragadta magát olyan szélsőségekre, amelyek ugyan a nemzeti lélek leghőbb vágyainak adtak ki­fejezést, de előreláthatólag kilátástalanok voltak és csak súlyos veszedelmeket hozhat­tak volna a nemzetre. Másrészt azonban szív­vel lélekkel ragaszkodott a nemzet törvényes jogaihoz és vette ki részét ezen jogok védel­mében. Mindig talpon volt, mikor e jogok veszélyben forogtak és tudott hallgatni, csen­desen félreállani is, amikor ez a nemzeti ér­dek szempontjából kívánatosabb volt. Min den mozdulatán, sőt néha a mozdulatlansá­gán is meglátszott, hogy pártérdek, egyéni érdek, hiú népszerűség félretolásával, egyedül a nemzet javát szolgálja. Ez a politika, ame­lyet a néppárt fennállása óta mindig köve­tett, kétségtelenül a leghazafiasabb politika. Csak az a hibája, hogy a nagy tömegek rokonszenvét és elismerését ritkán szerzi meg. A lelkiismeretet megnyugtatja, de a zsebet üresen hagyja. A múltban is a néppárt, mint a mostoha gyermek, mindig kimaradt az osztozkodásnál. Reméljük azonban, hogy most másképen lesz. Bízunk benne, hogy a keresztény magyar nép végre felnyitja szemét és felismeri hazájának, vallásának legönzet­lenebb, legbecsületesebb védelmezőjét. Erre a helyes felismerésre talán nemsokára igen­igen nagy szükségünk lesz. * A horvátországi zavarok parlamenti tár­gyalása folyamán megállapította egyik ellen­zéki képviselő, hogy kormánybiztost azért kellett küldeni Zágrábba, mert a báni politika számára még a legerőszakosabb választások utján sem bírtak többséget összehozni. Erre azt jegyezte meg egy közbeszólás, hogy „annak a népnek (t. i. a horvát népnek) van jövője“ Amilyen nagy igazság rejlik ezen szavakban, éppen olyan lesújtó ítéletet tartalmaz az reánk, magyarokra nézve. Az annyiszor lebecsült, csekély számú, állami önállósággal nem ren­delkező horvát nép megtörhetetlen elszánt­sággal tudott megállani immár három éven keresztül minden erőszakossággal, terroriz­mussal és korrupczióval szemben. Pedig nem is az igazság és a jog, hanem csak a faji érzés erejére támaszkodik. Úgy van, ennek a népnek van jövője. Mi birtokában volnánk az állami önállóságnak, mellettünk a jog, tör­vény és igazság és mégis az első kísérletnél a Khuen bankos-pálinkás választási küzdel­mében olyan szégyenletes fegyverletételt cse­lekedtünk meg, hogy arra még Bécs is el- kaczagta magát. Hát nekünk varé jövőnk? * Amit Tisza és gárdája az utóbbi időben művel, az már nemcsak a magyar önérzetbe, de egyenesen a jóizlésbe ütközik. Eddigi po­litikájuk abban merült ki, hogy a nemzeti érdek kilenczvenkilencz és fél perczentjéről „gondolkodás“ nélkül lemondtak. A meg­maradó félperczenthez azután „állásukat“ kö­tötték. Bécs természetesen — az ő pénzén szerzett pártról lévén szó — ezt a fél per- czentet is kereken megtagadta. És Tiszáék, mi telhetett tőlük, — ebbe is mindannyiszor bele nyugodtak, de a hatalom mellől nem tágítottak. Ilyen félperczent volt először a készfizetés felvétele. Nem kapták meg, hát lemondtak róla. További félperczent volt a kilenczes bizottsági programm, majd a pót- tartalékosokra vonatkozó rezoluczió. Ezekből sem lett semmi, de azért Tiszáék nem men­tek ellenzékbe, most a Khuen — remélhető­leg végleges — bukása után, ime hozza Lu­kács a demokratikus választói jogot, amelytől közhiedelem szerint Tisza úgy fél, mint az ördög a szentelt víztől. S mi történik? Ti­száék „támogatják“ a Lukács kormányt. No- hát szeretnők tudni, hogy létezik-e olyan politikai patkány méreg, amellyel el lehetne zavarni a Tisza-csoportot a mindenkori kor­mány mellől ? Ezeket az urakat már nem lehet leltári mamelukoknak nevezni. Ezek politikai kormány-kullancsok. 1. Miért gyógyulunk Mária- völgyön ? 2. Mert Máriavölgyön a pa- rádi, bikszádi, gleichenbergi, karlsbadi, seltersi, emsi, bárt- fai gyógyvizeknek valóságos hasonmása van. 3. Máriavölgyi vizek a leg­kellemesebb, legüditőbb italt szolgáltatják. 4. Máriavölgyi ásványvizet Vio literig 6 fillérért tölt bér­mentve érkező, tiszta üvegekbe a Fürdőigazgatóság. so

Next

/
Oldalképek
Tartalom