Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-27 / 13. szám
XXI. évfolyam Szatmáp, 1912. márczius 27, 13. szám. 0 / HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — „ Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. • Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes nyék, pénzek, hirdetések stb. a czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5----------------- Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden Értsük meg Yalahára egymást! A régi rómaiaknak „divide et impera“ elvét az egész világtörténetben sehol sem látjuk olyan raffinóriával és olyan eredményesen kiaknázva, mint az újkori zsidóság megdöbbentő térfoglalásában. Az az elhatározó befolyás, amellyel a zsidóság ma a közélet minden terrénumán uralkodik és diktál, nem sarjadott csupán a. zsidóság közismert, faji tulajdonságaiból. Egy maroknyi nép, Ingyen az bár még olyan mozgékony, eszközökben bármennyire nem válogató s a szemtelenségig élelmes is, — pusztán a maga erejéből sohasem szerezhette volna meg nagy kultur- nemzetek fölött egészen észrevétlenül az uralmat. Kétségtelen ugyan, hogy a zsidóságnak olyan faji tulajdonságai vannak, amelyek számára óriási fölényt biztosítanak a népek versenyében. De ezen faji tulajdonságok mellett, sőt ezeken felül a zsidóknak harczi taktikájában kell keresnünk a feleletet arra a kérdésre, hogy hogyan juthatott az európai népek elenyészően csekély hányadát tevő zsidó faj az állami és társadalmi élet összes irányitó szerveinek : a sajtónak, irodalomnak, és politikának, főleg pedig a pénzpiacznak félelmetesen kizárólagos uralmához. S jóllehet minduntalan felhangzik a panasz a zsidó hatalmaskodás ellen, jóllehet az összes keresztény népek tisztában vannak a zsidóságnak nemzetsorvasztó hatásával, még sem tesznek ellene. A zsidóság teljes biztonságban, senki és semmi által nem zavartatva halad előre hóditó útjában. S hogy egyes országokban már minő győzelmekkel dicsekedhetik, mekkora területeket mondhat a magáénak, arról mi magyarok tehetünk szomorúan igaz tanúságot. Hogyan történhetett mindez ? Hát csak úgy, hogy a zsidóság a keresztény elemeket állította be az ő törekvéseinek szolgálatába, a rövidlátó és könnyen hivő keresztény tömegek vállain emelkedett a diktátori hatalom azon magaslatára, amelyen jelenleg van. Csak úgy, hogy a zsidóság a birtokában levő eszközökkel, elsősorban sajtójával mindig homályban tudta tartani a saját mozdulatait és céljait, állandóan el tudta terelni azokról a keresztény társadalom figyelmét. A zsidóság értette a módját annak, hogyan kell a közfigyelmet hajuknál fogva előrántott problémákkal lekötni, hogyan lehet a társadalmi osztályok s a keresztény felekezetek között háborúságot szítani, azokat egymás ellen uszítani s ezenközben a tertius gaudens jövedelmező szerepében dús halászatot rendezni a fenékig felkavart közállapotok zűrzavarában. Mig a keresztény magyarság mesterségesen kiélezett közjogi sérelmeken nyargalt és állig beburA történelmi materializmus némely zátonyai. ni. A kath. vallás tanúja volt az ókori rabszolgasággal kapcsolatos, a mai kapitalisztikus- hoz némileg hasonló termelési rendszernek, átélte a középkort a maga természetbeli gaz dálkodásával, feudális, társadalmi és gazdasági berendezkedésével, ott volt a gazdasági libe- rálizmus bölcsőjénél, látta a pénzgazdálkodás tetőpontját, megérte, hogy, adja fel a kapita- lisztikus rendszer elveit egymásután a szo- cziális gondolat diadalma s előrenyomulása előtt: s mindezen gazdasági termelési forradalmak, átalakulások közepette sértetlenül őrizte meg a maga Credo-ját és tízparancsolatát, az igazság változhatatlanságával, az állandóság erejével hirdetve, hogy nincs másban üdvösség, mint Jézus Krisztusban. Stat crux, dum volvitur orbis. Áll a kereszt, mig a világ forog. A katbolikus egyház hittérítői, a XX. század elején ugyanazon Credoért ontják vérüket távol keleten, amelyért egykor az első keresztényeket vetették.orászlánok elé Flavius amphitheatrumában. És itt vissza kell térnem Macaulay hoz, aki az egyház rendületlenségét a következőleg vázolja. „Nem meglepő, hogy 1799-ben éles szemű vizsgálók is azt hitték, hogy ütött végre a római egyház utolsó órája. A pápa fogságban halt meg, Francziaország leghíresebb főpapjai idegen földön, protestáns alamizsnából éltek, a legszebb épületek, melyeket az előbbi századok adakozása Isten imádására emelt, diadaltemplomokká, politikai társulatok lakomatermeivé változtak át; ily jelenségek után méltán lehetett várni a hosszú uralom közelgő végét. De e vég nem jött el. Ismét halálra kárhoztatva, a hófehér szarvas rendeltetése nem volt még a halál. Mielőtt a temetési szertartás végbement volna VI. Pius hamvai fölött, egy nagy reactio indult meg, mely több, mint 40 év lefolyta után is növekedőben látszik lenni. Az anarchia napja lejárt. A dolgok uj rendje merült fel a zavarból, uj dinasztiák, uj törvények, uj czimek ; és köztük kiemelkedett a régi vallás. Az araboknak egy regéjük van, mely szerint a nagy pira mist vízözön előtti királyok építették s minden emberi mii közül egyedül ez állotta ki a vízözön súlyát. Ilyen volt a pápaság sorsa. El lön temetve a nagy áradat alá, de mély alapzata rendületlen maradt s midőn a vizek szállottak, egyedül állott egy elmúlt világ romjai közt. A hollandi köztársaság, a német császárság, a velenczei nagy tanács, a régi helvét szövetség, a Bourbon ház, a régi franczia parlament és arisztokraczia megszűntek. Európa uj teremtményekkel volt tele: franczia-császárság, olasz királyság, Rajna- szövetség. S az újabb események nem csak kolózott a zsidóság által reáteritett liberáliz- mus hazug köntösébe; amig a protestáns testvérek pápai intézkedéseknek a zsidó sajtó által felfújt sérelmei s a klerikális mumus ellen fecsérelték el minden igyekezetüket, azalatt szépen, észrevétlenül a nyakunkra ült a zsidóság. A pénz az övék, a föld már majdnem az övék. Sajtóban, irodalomban ők dominálnak, a politikát ők irányítják. A zsidók ijesztően szaporodnak, tollasodnak. Mi pusztulunk vérben, vagyonban, erkölcsben. Nyakunkon a felforgató irányzatok egész raja; ezekben a zsidóság viszi a vezető szerepet, mi még csak védekezni sem tudunk. Sőt, ugylátszik, nem is akarunk. Mi még mindig egymást marjuk, egymásban látjuk az ellenséget. Mi még most is a zsidó taktika rövidlátó szolgái vagyunk. Mi még most is a szekularizácziót s a kongregáeziók elleni küzdelmet tekintjük a protestáns egyházak életfeladatának. Azzal nem gondolunk, hogy a zsidó szabadkőművesség ránk gyújtja a házat s hamarosan föld alá teszi a keresztény erkölcsöt s a magyar hazafiságot. Az elmúlt napokban olvashattuk az „ Alkotmányiban, hogy egyik budapesti orfeumban féktelen és tervszerű izgatás folyik a kereszténység ellen s a zsidó naczionaliz- mus mellett. íme, itt mutatkozik a zsidó taktika a maga meztelenségében. Azok az elemek, a területi határokat és politika intézményeket támadták meg. A tulajdon fölosztása, a társadalom szervezete és szelleme a katholikus Európa nagy részében tökéletes változáson mentek keresztül. De a változatlan egyház még mindig állott.“ A történelmi materiálizmusnak, ezt készséggel elismerjük, megvan a maga nem csekély jelentősége a történetírásra és történetbölcseletre nézve. Marx és Engels elmélete sokkal nagyobb nyomatékkai és eredménnyel hívta fel a történetírók figyelmét a gazdasági mozzanatok fontosságára a történeti fejlődésben, az anyagi és szellemi kultúra kapcsolataira mint az eddig történhetett; de az egész történeti és kulturfejlődés magyarázatára ez az elmélet épen nem alkalmas. Igaza van Heinrich Peschnek,* hogy materiálizmus és történeti felfogás mint tűz és viz kizárják egymást; materiálisztikus alapon történetböl- cseletet fölépíteni lehetetlen. Anyag csak anyagot, az is csak jelenlévőt érinthet; csak az anyagtalan szellem képes arra, hogy visszaszárnyaljon letűnt évezredek homályába, rég letűnt események genetikus kapcsolatait keresse. Összekössön múltat és jelent. Ha az embernek testén, anyagi részén kívül szellemi lelke van, akkor minden olyan történeti felfogás, amely csak az egyik, az alsóbbrendű tényezővel, csak az anyagi renddel számol el az anyagi viszonyokat vagy mint egyedül uralkodó tényezőt, vagy legalább is mint fő* Liberalismus, Socialismus und christliche Gessellsahaftsordnung. Freiburg in Br. Herdersche Verlags-Handlung. 1900. 256 I. Lapunk mai száma IO oldal.
