Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-21 / 25. szám

Szatmár, 1911. junius 21.-HETI SZEMLE“ ezt a gúnyos tendentiát. Gáli ebben a formá­ban adja a meséit, a Kaulbach féle illuszrá- ciókkal. Rókáról szól a mese, kire nagyon pa­naszkodnak álnokságáért az állatok. Ki akaják végezni, de ravaszságával megmenekszik, sőt a legnagyobb méltóságra jut, a ki előtt mindenki meghajol. Egyházunkat, vallásunkat és annak hirdetőit gúnyolja egész meséjében, mit főkép a képek illusztrálnak kifejezetten. Az egyik képen látjuk, mint a hiszékeny, együgyű nép képviselőit — a nyulakat, amint a papi ruhába öltözött róka tanitja őket, csak azért, hogy alkalma legyen ölni, rabolni. A nyulak felett tábla függ „Credo“ felírással és ezalatt értelmetlen szavak állanak. Egy másik képen franciskánus öltözetben látjuk a rókát, fején tonsura, kezében rózsafüzér, hóna alatt biblia és végtelen alázatos pofá­val, összetett kézzel áll a tyuksereg előtt, kikhez a szeretet és béke törvényét hozta el csak azért, hogy ennek álarca alatt felfalhassa őket. Majd gyónni megy, de gyónás után rabol. Hogy életét megtarthassa, kincseket igér, melyek nem is léteznek. Megfogadja, hogy Rómába zarándokol a szentek sírjaihoz, hogy bűneiért eleget tegyen, de útközben megöli és felfalja társát. A róka házának falában van elhelyezve szt. Flórián szobra és a szobor alatt rövid ima. A szobában ül a rókámé, nyakán rózsafüzér és kereszt. Fölötte áll a szent Szűz szobra, karján az Üdvö- zilővel. A szobor körül egy szamárnak, ló­nak és ökörnek a képe függ s mint ereklye egy kacsa láb. Nem hiányzik a szobor mel­lől a rablánc, kés és mankó sem, mint rab­ság, bűn és nyomor jelképei. Nem nyílt támadás az ilyen könyv. De mily veszélyes támadás! Ez már nem csak a jelent, hanem a jövőt is támadja. Gáli Mózes nagyon ismeri a gyermeki lelket. Jól fel tudja használni, nem nemes célja eléréséhez a képzettársítás törvényeit és célját soknál el is éri, mert mézben adja be a mérget. Bizony fájdalmas jelenség, hogy a más vallásunknak, ime még irodalmi munkáit sem használhatjuk, de ez az ő bajuk, legalább fellendül a mi irodalmunk, a mi sajtónk. Egyet azonban tanuljunk meg Gál Mózestől : meséljünk mi is. Nagy előny, hogy mi a mesében nem vagyunk kénytelenek, tények hiánya miatt rágalmazni; meséljük csak a tiszta igazságot, elég az, talán még sok is, de meséljünk. Mese a kicsinynek, történet a nagynak. A Hock János féle szemüveg nekünk katholikus tanítóknak nem kell. Meghagyjuk azt neki és az ő bőkezű zsidó patrónusainak. Mi meglátjuk a támadást még a mesében is. Tanitógyülés. A Szatmármegyei általá­nos tanítóegyesület „Szinérváraljai köre“ f. hó 10-ón, Szinérváralján tartotta évi rendes gyűlését, melyen mintegy 50 tanító és több tanügybarát vett részt. A kir. tanfelügyelőség képviseletében Sprenger Ferenc kir. F. tan- felügyelő jelent meg. A gyűlést Irinyi Sán­dor áll. isk. igazgató, elnök nyitotta meg, ki megnyitójában a fokozottabb gyermek­védelemmel a tanitói fizetésekre és — nyug­díjazásra vonatkozó törvények tarthatatlan­ságával foglalkozott. A passis ressistentiát el­itéli, további becsületes munkára buzdítja a tanítóságot úgy az iskolában mint a társa­dalomban. Gyakorlati tanítást Schwamm er Anna szinérváraljai áll. isk. tanítónő tartott, amely igen sikerült s a melyért jegyzőkönyvi elismerésben részesült. A népiskola V. és VI. oszt. benépesitésével Kincs József, az ifj. egyesületek életképessé tételének módo­zataival Domokos István, — a tanfelügyelet kérdésével Fábián István, a tanító a tár­sadalomban c. tétellel Monoky Sándor tanító foglalkozott. A központi tankönyvbiráló bi­zottságba Irinyi Sándor és Kincs József választatott be. A mindvégig magas színvo­nalon állott gyűlést közebéd követte. Este pedig a „Szatmármegyei Tanítók Háza“ ja­vára rendezett táncmulatság következett, mely a jelzett célra 100 koronán felül jöve­delmezett. Népnevelés és italmérés. Közismert dolog, hogy népünk — különösen egyes vi­dékeken — a műveltség terén még nagyon hátra van maradva. Ennek sajnos magya­rázatául szolgálhat, ha egybevetjük az iskolák számát a korcsmák számával. Hazánkban 220 lélekre esik egy italmérés, mig egy-egy iskola csak 1008 lakosra jut. Az 1908. évi statisztikai adatok szerint az elemi iskolák száma 26 547 volt, ezzel szemben ugyanazon évben 65.220 helyen mérték a sokszor er­kölcsi és anyagi romlást okozó pálinkát. Pedig ezen számba még igen sok zug­korcsma nincs felvéve, amelyekben engedély nélkül mérik az italt. Mindenesetre elszomo­rító ez a statisztika. Tízéves találkozó. A szatmári kir. kath. főgimnáziumban 1901 junius hónapban érettségit tett ifjúk szombaton e hónap 19-én tiz éves találkozóra jöttek össze, me­lyen resztvettek: Szűcs János s. lelkész Szatmár, Pajlék János dr. gr. Széchenyi László magántitkára, Lakatos Mihály városi tiszti orvos Nagybánya, Unger Gusztáv va­súti mérnök Zsolna, Liikő Béla dr. orvos Szatmár, Kubiss Géza dr. jegyző Bólapat- falva, Tankóczi Béla rendőrfogalmazó Szat­már, Hanschka Róbert dr. ügyvéd Borosjenő Lipeczky Ágoston dr. a munkáspénztár igazgatója Szatmár, Láng Gyula s. lelkész Munkács, dr. Czobor Alfréd megyei főlevél­táros Kassa, dr. Braun Mózes ögyvéd Halmi, dr. Rock Aladár ügyvéd Miskolc, Bodnár Béla kát. mérnök Szatmár, Knoll Gusztáv magánmérnök Budapest. — A találkozók d. e. 10 órakor a gmn. kápolnájában misét hall­gattak, melyet Szűcs János s. lelkész mon­dott. Azután tisztelegtek Rakovszky Pál fő­igazgatónál és tanáraiknál. Este lakoma volt a Victoria éttermében, melyen a tanárok kö­zül resztvettek: Fásztusz Elek, Lehóczky József, Schőber Emil dr. Krompaszky Béla és Ócsvár Rezső. Volt tanárukat Löfler Józsefet táviratilag üdvözölték. 3?ost nubila JrHioebus. A katholikus sajtó nagy elterjedettség- nek örvend újabban — a zsidó körökben. Az országgyűlésen nagy szeretettel Kelemen Samu ismerteti, Szatmáron pedig a „Szamos“ szentel hasábokat méltatására. — No, no, nem kell mindjárt a leg­rosszabbra gondolni. Baj akkor volna, ha zászlót hajtanának előttünk, mint Hock előtt. Hát szörnyű módon örvendünk, hogy eddig elkerültük a nagy szégyent: dicsé­retüket. Mivelhogy Samuka tüszkölve, a „Szamos“ pedig — saját bevallása szerint — „az undorodás stádiumában“ olvas bennünket. Ez már kedvünkre van. Még jobban tetszik a „Szamos“ gent- lemanszerü ábrándozása. A kazár trombita t. i. azon méltatlankodik az erőlködéstől egé­szen nekipirosodva, hogy minekünk nem tet­szik az, ami neki tetszik. De ezen aztán akkora méregbe jön, hogy egyenesen azt kí­vánja : bár Írnának a püspök cselédjei a mi lapunkba, akkor be könnyen el is bánhat­nék velők. Nem győzünk eleget csodálkozni. A kis naiv hát azt hitte, hogy mi az ő szája ize szerint akarunk Írni ? Lelkűnkből fáj, hogy e délibábos ro­mantikát rideg prózaisággal szét kell fosz­latnunk, de egészen kegyetlenek még sem leszünk. Nem visz rá a szivünk. Hát valamit vigasztalásul, Gileád balzsama gyanánt a „Szamos“ keserű csalódástól vérző keblének ! A „Szamos“ gentleman-modorú (saját jelző I) soraiból nemcsak az „elnyomott“ zsi­dóság keserűsége csap ki, hanem az ügyvédé is. Aki tantalusi kínokkal megy el a tör­vényszék mellett, mivelhogy be nem hívja semmi. Szánjuk, annyira szánjuk, hogy sirán­kozására, amelyet arról zokog el, hogy hiába indítana ellenünk sajtópört, mi elbújnánk : — egyenesen kérjük, indítson végre egy port ellenünk. Nem bujunk el. Legalább egy ügyvéd és egy iroda, amely eddig Szatmáron ügy-etlen volt, most lészen majd egy-ügyü. Syrén-liangok. Most már a napnál világosabb, hogy Szatmár a legjobb utón van a világvárosi nagyság felé. Leczáfolhatatlan tünetek bizo­nyítják. Budapestet is mi tette nagyvárossá ? Ugy-e, nem a „szék-város“ czim, ez a nagyhangú titulus, hanem — az élénlc ke­reskedelem. A mely kinyúlt a régi Kerepesi utón az arra haladók közé s be-bevonszolt egy áldozatot az üzletbe, a hol a legutolsó divat remekeit szerezhette meg potom áron. Hát nekünk is megvan már a Kerepesi utunk. A vasút felé vezető utczán. Elénk ott a kereskedelem á la Kerepesi-ut. Egymás hátán a sok bolt, az élelmes tulajdonos az ajtóban, s a kiszemelt áldozat ugyan nem menekszik. — Tisztelt ur! — harsog a fülébe s a jámbor napszámos csak úgy szédül be -va- sárnaponkint e fejedelmi czimzésre a boltba és viszi a ritka jó anyagú ruhát. A hol aztán bereked a sok kinálgatásba a csábitó syrén-hang, van ott más csalogató. A gramophon. Ott tátong a pálinkásboltok ajtajában, énekel, szaval, zenekarozik s a remek ital olvasatlanul csorog le a torko­kon ennyi művészi élvezet mellett. Hogy lehetne elmozduli onnan zárásig, a hol ki­meríthetetlen gyönyörűségek vannak abban a zenélő-ládában ? Persze, hogy e remek üzleti fogásokkal keresztény boltosok élnek ! — Csak azt nem tudjuk, miért kell ezeket nekünk észrevennünk és nem a —- rendőrségnek ? Kincstári. — A kinyomatáskoz előzetes egy­házi jóváhagyás szükséges. Tessék beküldeni folya­modvánnyal a kéziratot az egyházmegyei hatósághoz. A jóváhagyás díjtalan. Dixi. — Nagyon köszönjük. Emlék, Takács Pista tragikuma. — A psy- chologia hiányzik belőlük. Sok a biztató jel a fejlődésre. Ny. Z. — A versek hirtelen szakadnak meg; a hangulat képe nem teljes. Több elmélyedés és meg­figyelés ! Kéziratok megőrzésére és visszaküldé­sére nem vállalkozunk. Terményárak. \ Termény neme K f K f Tiszta búza .... 23 20 22 40 Kétszeres.................... 19 60 ÖO 00 Rozs ........................ 16 0 0 00 00 Uj árpa .................... 16 40 00 00 Zab............................. 16 0 0 16 00 I-ső rendű tengeri 13 40 13 00 Kása......................... 00 0 0 00 00 Paszuly fehér . . . 18 00 00 00 Paszuly tarka . . . 15 00 00 00 Szilva......................... 00 00 00 00 Krumpli.................... 3 40 2 80 Szalonna.................... 2 08 o 00 Marhahús I. r. . . . 1 48 í 24 Sertéshús .... 1 76 0 00 Belső munkatársak: HARÄSZTHY BÉLA dr., KERTÉSZ PÁL, és MERKER MÁRTON dr. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom