Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-12 / 15. szám

6

gondolnunk, hogy fölérjük észszel azt a rengeteg hatást, melyet zsenge lelkűnk első szellemi tápláléka keltett. Nincs ember, a ki higgadt elmével meg ne tudná ítélni, melyek voltak gyermekkorának üdvös és melyek kárhozatos olvasmányai. Azok az ösztönszerűen is csak nagy-titkon, talán a szérüskertben vagy a szénapadláson olvasgatni mert rémregények, melyeknek valami felnőtt megrontónk volt következetes szállítója, olvasva ugyan már nem, de visszagondolva rá még most is végigborzongatnak s egyszerre kietlen érzés fog el a sötét szobában. És az édes, a legjobb, de azóta már az idő ezüstporával teleszórt fejű anyának még most sem merünk jóságos, szelid kék szemébe tekinteni, valahányszor eszünkbe jut, milyen rútul szedtük rá azzal a tiltott olvasmánynyal, mikor a hónunk alá csapva, odakiáltottuk neki: „tanulni megyek a kertbe!“

Nagy dolog és végtelenül nehéz dolog az ifjúságnak való olvasmányok megválogatása. Káros a túlzott romantikusság, káros a túlságos józanság és káros még a túlságba vitt erkölcsi tendencia is. Minden olyan könyvnek, a melytől maradandóbb hatást várunk a fogékony gyermeki lélekben, első sorban és mindenekfö- lött az ő értelméhez mérten kell érdekesnek lennie. Mert falra hányt borsó a világ legremekebb gondolataival megirt szinarany erkölcsű könyv is, mely nem érdekes és nem lebilincselő. Csak a szánalmasan koravén kis könyvmolyok olvassák el, s még nekik is csak hézagosán marad meg valami az emlékezetükben. Az elevenebbje egyszeriben tisztában van vele, hogy a mézes kanálból csukamájolajjal kinálgatják. Az értelem szunnyad még, mikor a képzelet már erős munkára képes a zsenge agyvelőben. Világos, hogy ennek a már munkabíró képességnek kell több anyagot nyújtanunk az emésztésre. Sokat nem, de minden esetre eleget arra, hogy sohase lapozzon az a kis olvasó a következő, talán érdekesebbnek ígérkező fejezetig. Az érdekes történet mellé bilincselt gyermekkel aztán könnyen elbánik a jó moralista. A kis olvasó úgy megaggódik, úgy megbúsul a történet fehérlelkü hősének szomorú küzdelmein, hogy az akadályokat gördítő feketéket s velük együtt magát a gonoszt is meg kell gyűlölnie. A rossznak gyűlölete a jónak szeretete; a jónak szeretete pedig maga a jóság.

Mi még a kezdet kezdetén vagyunk, de

— áldassék a nevük, — van egynéhány babér- koszorúban baccalaureus ifjúsági írónk. És mennél erősebb, mennél boldogabb lesz ez a nemzet, mennél kevésbbé fogják elkeseríteni áldatlan küzdelmei: annál jobban megszaporodik e legnemesebb mesemondó munkások fajtája. Mert csak az a jó ember tud a gyermek nyelvén írni, a kinek nincsen mérges fulánk a szivében s oly tisztán és édesen ömölhetik szivéből a mese, mint lépkeretéből a csorgatott méz.

A világnak legboldogabb népe az angol. Azért termett De Éoe az ő földjén. Meg Dickens és még számtalan. S Olaszország is a nagy fölszabadulás gyönyörében termette Edmondo de Amicis „Sziv“-ét, ezt a világraszóló remek gyermekkönyvet.

SZÁRNYSZEGETT GONDOLATOK. — Az északvidéki madárszigetek roppant sziklafalaiban millió meg millió tengeri madár fészkel. A fiókák megtollasodásakor van a nagy röpülés- próba, az aggódó anyák és apák félve biztat- gatására. A sziklafal alant kiszögellő tömbjein ezer meg apró fehér csontváz hirdeti, hogy ez a röpüléspróba nem minden egyes esetben sikerült. Onnan a magasból egyszerre kell szárny- rakelni. Ha a fióka az első szárnypróbára nem tud repülni, több próbára nem nyílik alkalma sohasem.

Ha az első röpűléspróbán szárnyszegetten aláhullott gondolatoknak is volna csontvázuk:

— mennyi porló fehérséget láthatna mindeni- künk a lelke fenekén!

KLIKK-TAKTIKA. — Mikor valamely magyar irodalmi klikk egy vele hadilábon álló tábor emberéről kénytelen véleményt mondani, az mindenkor a klikk nevében történik, a mely a legélesebb eszű toliforgatóját bízza meg vele, mert tudja, hogy polémia lesz belőle, s ahhoz teljes fegyverzetű agyvelő kell.

Mikor azonban ugyanaz az irodalmi tábor egy magányos ellenfélről mond ítéletet, a kinek mindenáron ártani akar, akkor a saját salakjá„HETI SZEMLE“

Szatmár, 1911. április 12.

ban válogatva a legostobább segédmunkását bízza meg a mocskolással, a mit nevesebb tagjai, saját jóhirüknek és irodalmi tisztességüknek megkoczkáztatása nélkül nem tehetnének meg. A klikk igy fedve van. Nem történt semmi alávalóság, csak egy sógor-koma-pajtás- volonteur követett el holmi kis baklövést. Abból pedig nem szokott háborúság fejlődni. A vezető elméket igy nem éri semmi veszedelem, a kritikára jól megválasztott fickót pedig csak a közönség alja veszi komolyan.

Ez a kis teória még eddig mindig bevált. A napokban is arra volt jó, hogy megtudjam általa, kit tart a legneuerundschauabbul européer uj-magyar irodalmi klikk a saját „nagy megérző és nagy meglátó“ emberei közül a legostobábbnak.

A BÁLVÁNYOK. — Szeretem azokat az embereket, a kik fátyollal borítják le a bálványuk arcát, mikor rúttá torzult a szemükben és nem azt művelik vele, a mit a falak tövével szokás — Ázsiában.

ORSZÁGOK SZIVE. — A franciák szive Párisban ver, a magyarságé azonban nem Budapesten, hanem valahol a Duna-Tisza közén dobog apró falvakban, mezővároskákban, tanyákon, Isten tudja, merre... Ez a mi legnagyobb bajunk!

*

A tipikus francia és a tipikus párisi egy és ugyanaz az ember. A tipikus magyar és a tipikus budapesti még csak nem is rokonok.

Unalom, tátongó üresség a nézőtéren, siettetett, sokszor lélektelen játék a színpadon — furcsa vége a szezonnak. A rendezés kapkod, a műsor szinte napról-napra változik. A sok tarkaságba aztán a már igazán Mucsára való „jutalomjátékok,“ babér, ötpecsétes levél, ízetlen, durva tréfák: kolbász-lelógatások. — vegyülnek És ezt nevezik kultur-intézetnek.

Azt hiszszük, az ilyen vásári csepürágók- hoz illő trückök még sem valók egy színház testületéhez, ha ott művészemberek vannak. A közönség jutalma nem — pénz, de lelkesedés, műélvezet, meghódolás a valódi érték előtt és ennek elég kifejezője: ha teli a színház és hangzik a taps. A többi már erőltetett, kierőszakolt és ízléstelen.

Ezt ugyan nem Mdtray Kálmánról írjuk, akit Verő György ötletes operettejében : „A bajuszában ünnepelt a kisszámú közönség csütörtökön. Jóizü humora, kidolgozott, markáns alakítása mindig megmaradt a művészet kimért határai között, hatásvadászatot, túlzást, durvaságra hajlást sohasem tapasztaltunk nála. A lelkes ünneplés, amit a derűre fakasztott közönségből eleven, színes játékával kihozott, ennek volt kifejezője.

Sem Herczeg Vilmos ellen nem szól Írásunk, akinek „jutalomjátéka“ szombaton volt. Az ő intelligentiáját, komoly tehetségét mindig elismertük. Csak az nem való az illusiókkal dolgozó színpadra, hogy ott pénzcsörgést, tajtékpipákat, órát és egyéb ilyen ajándékféléket lássunk. Juttassák el az -illetők magánúton ajándékaikat az „ünnepekhez,“ a színpadra csak virág, vagy koszorú repüljön. Inkább a szini- director felejtse el ilyen lejárt „jutalomjáték“- féle, de egészen mást jelentő alkalmakkor az ő szokásos és ismert — szűkmarkúságát. Pénzzel a director jutalmazzon, a közönség ezt a pénztárnál végzi el, a színházba nem bugyellárist visz, de szomjas szivet és figyelő értelmet. A szombati estén Mocsáry Béla vigjátéka, a „Koa- liczió“ került először színre. Semmi különös nincs a darabban, még művészet sincs. A papucshős és az Orbán süvegét hordó, zsarnok asszony elcsépelt thémája a darab, amiben ártatlan kis tréfák elég sűrűn szerepelnek ahhoz, hogy a nem nagy igényű közönséget megnevettessék. Hát ebben nem volt hiány. Ünneplésben sem. Herczeg különben rászolgált most is.

Csak még annyit, hogy a színház — úgy látszik — nem vesz tudomást sem Gaál József születésének, sem Szigligeti halálának évfordulójáról. Ha már nincs részünk Shakspereben és

Moliereben, legalább a magyar szinműirás jelentős és tisztelt mesterei szellemének hódoljon néha ez az annyi sok ideált megtipró Hevesféle színtársulat. Bizony a jelen szezon statisztikája szomorú bizonyítványt állít majd ki erről.

Heti műsor:

Szerdán „Babuska“ operette.

Csütörtökön „Babuska“ operette.

Pénteken szünet.

Sombaton szünet.

HÍREK

Nagyheti istentiszteletek. A székes- egyházban a nagyheti isteni tiszteletek a következő sorendben tartatnak: Nagyszerdán délután 4 órakor Passió éneklése és utána pedig Lamentatio; Nagycsütörtökön reggel ünnepélyes nagy mise, utána olaj és krizma szentelés, az oltárok ékességeitől való megfosztása, a harangok elnémulnak, délelőtt, tizenegy órakor lábmosás. Délután négy órakor Passió éneklés és Lamentatio. Nagypénteken délelőtt 9 órakor csonka mise, Krisztus temetése és szentbeszéd. Délután 3 órakor Passió éneklés és Lamentatio, utána körmenetben, ha az idő kedvező lesz, a szentsirok látogatása. Szombaton délelőtt tüzszentelés, kilenc órakor káptalanit nagymise, Glóriakor a harangok megszólalnak. Délután öt órakor vecsernye, hat órakor a feltámadás ünnepe. E szertartásokat a szokásos segédlettel egyházmegyénk főpásztora végzi. A feltámadás ünnepét nagyszombaton délután három órakor a Kálvária, öt órakor a Mizeriek és négy órakor az apáca zárda templomban tartják. Pászkaszentelés husvét vasárnapján reggel 6 órakor van. Husvét vasárnapján az ünnepi szentmisét püspökünk pontificálja, utána szentbeszédet mond ; husvét hétfőjén a nagymisét Pemp Antal prael. kanonok mondja, és prédikál Hehelein Károly prael. kanonok.

A katholikus palotáról szóló vezető czikkünk az ünnep miatt jövő számunkban folytatódik.

Pályázat. A Cziereizer Alajos halálával megüresedett mezőteremi plébániai javadalomra május hó 15-ig van kitűzve a pályázat. A kérvények gróf Károlyi László kegyurnak czimezve az egyházmegyei hatósághoz nyújtandók be.

Lelkészhelyettesités. A Kosztra lgnácz tb. kanonok, esperes-plébános halálával megüresedett csomaközi plébánia adminisztrálásával a javadalom szabályszerű betöltéséig Körösi Károly nagybányai segédlelkész bizatott meg.

Ä nagyhéti és húsvéti szertartások énekei a székesegyházban. Nagyszerda. Délután 4 órakor: Matutinum Tenebrarum. Cho- raliter. Christus factus est . . . Fr. X. dr. Witt. Miserere . . .—- Naggcsütörtök. Délelőtt 8 órakor: Ecce Sacerdos magnus ... Fr. X. dr. Witt. Christus factus est . . . J. M. Asola. Dextera Domini . . . Orlandus Lassus. Gloria, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei. M. Haller. III. Choral credo; Et incarnatus est; Et vitám venturi . . . betét részekkel Kersch Ferencz szerzeménye. 0 salutaris hostia ... Fr. Liszt. (E.) Pange lingua . . . Mandatum novum do vobis ... ifj. Buchner Antal. — Délután 4 órakor: Matutinum stb. mint előző délután. — Nagypéntek. Délelőtt 9 órakor: Passió alatt: Stephanus dr. Braun turbái. Popule meus ... J. P. Praene- stino. Vexilla regis prodeunt . . . Ludovicus Pataki. (E.) Jesu dulcis amor meus ... és Tene- brae factae sunt ... M. Haller. — Délután 3 órakor : Matutinum stb. mint előző délutánokon. Lamentatio: J. G. E. Stehle. — Nagyszombat. Délelőtt 9 órakor: Mise előtti szertartások: Cho- raliter. A mise mint Nagycsütörtökön. Gradua- léra és Vesperára: Ign. Mitterer. — Délután fél 6 órakor: Quare obdormis Domine ... és Domine probasti me . . . Jos. Nitsch. Regina coeli... FT. X. Kersch. (D.) — Husvét vasárnap. Délelőtt 9 órakor: Ecce Sacerdos magnus . . . Jós. Modimayr. Grad.: Haec dies . . .; Sequentia : Victimae paschali laudes . . .; Off.: Terra tre- muit . . . M. Haller. Missa in honorem B. M. V. de Loreto. Vine. Goller. — Délután 3 órakor : Vesperae de Dominica Ressurrectionis D. N. J. Chr.: J. W. Alt. Haec dies ... — Husvét hétfő. Délelőtt 9 órakor: Grad., Sequentia, Off.: Mi-