Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-11 / 41. szám
4 HETI SZEMLE Szattnár, 1911. október 11. Sudárrá fejlett, oszloppá dagadt, Árboccá nyúlt, s torony lesz majd belőle, Mely nekiront e roppant boltozatnak, Kifúrni vágyva, hogy meglássa egyszer Szép mostoháját, a dicső Napot. Oh nem halál ez és nem éjszaka, Melyet most fáklyánk földerítni látszik. Itt is van élet és a napsugár, bár Fekete keztyűs kézzel, itt is épít. Az ő leikével átitatva jő Sok milliónyi kis vizcsepp-követ, S az ő nevében kő-erdőt teremt. Fehér nyírfákat sötét sziklalombbal, Nagy szálfenyőket zöld kristály-mohával, Ezüst cserjéket, odvas törzseket, Csipkés lombsátrat, ág-bog kupolát — Oly méltóságos lassan, hogy mi róla, Mohó lázunkban, kérész-agyvelőnkkel A napvilágon nem is álmodunk. Ez erdő itt előttünk meg se rezzen ; De érezz át egy ezredévet Egyetlen pillanatban, — s láss belőle Tízezret: — hát e rengeteg buján Sarjad föl, bomlik és fonódik össze, Reszket, remeg, csókot vált, nő, terem, Lélekzik, s él szemed láttára, folyvást. Levéllé pattan minden kő-rügye És kivirágzik, uj hajtást fakaszt, Gyümölcse hull, avarja mállik, Uj sarja nő, s a tompán hulló cseppek Délövi záporban szakadva hullanak Az elvetett kicsiny kristály-csirákra. Oh nem halál ez és nem éjszaka, Csak lassú élet, s mély, titkos, nagy árnyék, Mely árnya tán csak egy szelíd mosolynak. Sötét nagy árnyunk fönn a sziklabolton, Nézd, ott hogy ing-leng, olyan feketén, Mint gyászhajón a bakacsín-vitorla, Pedig mosolygó arcunk árnya csak. Egy gyöngyvirágszál megdermesztené A legbátrabb szivet, ha hosszú árnya A gyertyánk lángjától felé suhanna, S minden pelyhével egy-egy brontosaurus Rémképét vetné e békés falakra. Szeretnék egyszer így remegni, félni És tudnék is, — talán ha ember-árnyat Sejthetnék ott a kő-fák lombja közt . . . Nézd ezt a sziklát, mily csodálatos! A Koh-i-noorok millióival Úgy csillog-villog, tündöklik, ragyog, Mint egy megdermedt gyémánt-zuhatag. Ha ez valóban gyémánt volna mind, A rémülettől most megfagyna vérem. Minden szurdokban embert sejtenék, Husángos öklöt, baltát, puskacsőt, Tőrt, hurkot, sóvár, vérszomjas szemet, Mely égő gyűlölettel rám tapad, Mert én is elvihetnék kívüle Egy mákszemnyit e gyémánt-áradatból. Mi volna itt, ha ez a zuhatag Gyémántosan tajtékzanék elébünk? Bokáig állnánk vérben, tetemekben, S e roppant csontház hörgő jajszavakkal Feszítené mértföldes sziklaboltját. Hol volna akkor itt e mély, magasztos, Fölséges csönd ? ... Ki tudná elcsitítni A félúton levert sovárok átkát, A kapzsik jajját és a kijátszottak Dühödten síró üvöltéseit, Kik országot, hirt, királynő-erényt Szerettek volna vásárolni mind Egy csillogó, öklömnyi véres kőért? Hol volna akkor itt e mély, magasztos, Fölséges csönd? Most itt jár körülünk. Fölöttünk leng, s lágy fátyolába burkol. Mélységes csönd, de csönd, nem némaság! A hulló csöppek tompa csobbanása Minden kő-húron halkan átremeg És mélyszavú gordonkaóriások Búgó sohajja hallik, hangtalan. Hogy nő, dagad e fölséges zene És mégis csönd, mélységes csönd marad ! Nézd, ott a boltos szikla-mennyezetről Mily méltósággal csüng alá fejünkre Az óriási kő-sípok sora, Mint épülő fölséges orgona. Egykor betölti majd e csarnokot És zengeni fog, — ha átsohajlik rajta A hűlő Föld végső leheliete, A dermesztő, párátlan, jéghideg, Mely minden sípot végig megrepeszt. Micsoda fúgát zeng el akkor itt A kupolák dübörgő rianása, A sziklabordák szerteroppanása, A kő-inak hasadva pattanása, A recsegő bolt harsogó zaja, A megrepedt kősípok jajszava! Micsoda fúga zeng föl akkor itt, Ha odafönn, a fényes napvilágon Mindennek vége, s minden néma már! Micsoda fúga zeng föl akkor itt, Ha megszakad e mély, magasztos, Fölséges csönd! Most itt leng körülünk. Száz roppant öblű nyelveden harang Torkából árad tompán, feketén És végigömlik vak, semmit sem értő, Siket, tudatlan leikeinken. Valami nálunk több van idelenn . . . Egy súlyos szó, mely nem betűkből áll, Egy súlyos kéz, mely test nélkül való, Egy néma könny, a melynek sava nincs, Egy néma himnusz, mely mit sem dicsér, Egy nagy titok, mely maga az igazság, S egy nagy igazság, mely örök titok. Úgy érzem, hogy velünk van most az Isten. Oltsd el a fáklyát . . . Húnyd le a szemed, Hogy jobban láss. Én már lehúnytam. Imádkozzunk! . . . Ha tudnék ! Nem tudok !! Minden szó durva és tisztátalan, Csak ez a mély, borús csönd az imádság. Imádkozzuk el ezt a csöndet . . . Ámen. Budapest, 1911. október 2—4. Harsányi Kálmán. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTAT- VÁNYOK ÉS TANSZEREK KAP- ?£ HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ X KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁRNÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. Saj tóvasárnap. Egyházmegyénkben az országszerte szokásos október 2. vasárnapjától eltérően október harmadik vasárnapján lesz a sajtó- vasárnap. A katholikus sajtó napja ez. Reánk nézve különösebben fontos, mert az egyház- megyei kath. sajtó napja is. A templomokban e czélra fognak gyűjteni adományokat. Ezen a napon szeretnők a hívek leikébe vésni azt az ezerszer hangoztatott igazságot, hogy szükség, égetően szükség van a jó, erős, hatalmas, modern kath. sajtóra. Hogy ez létföltételünk, életkérdésünk ! A mi sajtónk még nem ilyen, de egyedid csak tőlünk függ, hogy amisajtónk is elérje kiválóság tekintetében a legfölsöbb fokot. Rajtunk áll, hogy sajtónkat erőssé, nagygyá, hatalmassá tegyük. Ezekre a tettekre, áldozatokra szeretnők buzdítani, készteti i katholikusainkat. Elérkezett már a tettek végső ideje. Saját magunkról van szó, a mi érdekeinkről; ezekért tenni, áldozatot hozni erkölcsi kötelességünk. Most itt az alkalom, hogy a fásult lethargiát fölváltsa a tettek katholicismusa. Az ország többi része már évek óta áldoz e ezclra; mi csak egyszer tettük ezt eddig. Az idén pedig a mi egyházmegyei sajtóalapunkról is van szó. De nem akarunk most nem bízni. Inkább remélni szeretnők, hogy a mostani sajtóvasárnappal szebb napok virradnak az országos és az egyházmegyei kath. sajtóra. Hogy ez a sajtó nem lesz többé társadalmunk mostohagyermeke. Hogy seregestül vetik ki házukból az ellenség lapjait és seregestül jelentkeznek a katholikus újságok előfizetőinek. Reméljük, hogy végre valahára öntudatára ébred a magyar katholicismus és lelkes tettekkel fogja teljesíteni kötelességét. Reméljük, hogy ezen a sajtóvasárnapon mindenki tőle telhetőén adakozni fog a sajtó javára; mindenki teljes erejéből, szívvel- lélekkel munkálkodni fog azon, hogy a kath. sajtót erőben, nagyságban mihamarabb méltóvá tegyük azokhoz a szent, nagy, fönséges eszmékhez, a melyeknek szolgálatába állt, a melyekért rendíthetetlen kitartással küzd. Esperesi kinevezések. A püspök dr. szentgyörgyi Jordán Károly szaniszlói apát plébánost a nagykárolyi, Tahy Abrahám szentszéki tanácsos, ungvári plébánost a felső- ungi kerület esperesévé nevezte ki. Lelkészi kinevezések. Kuliffay Mihály a szakaszi plébánia ideiglenes lelkésze ezen állásától felmentetvén, a püspök kegyúri bemutatás alapján Körösi Károly császlóezi ideigl. lelkészt nevezte ki Szakaszra lelkésznek, Császlóczra pedig Szentmihályi Lajos paposi lelkészt, mig a paposi plébánia ideigl. vezetésével CsechticzJcy József apát, nyug. plébánost bízta meg. Áthelyezett segédlelkészek. Patay István Felsőbányáról Fehérgyarmatra, Dicsig Béla Fehérgyarmatról Felsőbányára helyeztetett át segédlelkésznek. A főpásztor köszöneté. A huszti kerületben tartott bérmálás alkalmával úgy Máramaros vármegye alispánja, mint a többi közigazgatási tisztviselők kiváló figyelemben és támogatásban részesítették az apostoli útját végző püspököt, kit a rendkívüli előzékenység valósággal meglepett és igen kellemesen érintett. A főpásztor most Szabó Sándor alispánhoz intézett meleghangú levélben mondott köszönetét a tapasztalt sok jóságért és szívességért. • r előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakaríthatnak mindazon vevők, kik pörkölt kvót vesznek mert annyi bepörkölödik a h zi pörkölésnél. Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1 16 HÍREK
