Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-29 / 26. szám

Szatmár, 1911. junius 29. HÍREK Plébános! kinevezés. Püspökünk Pajor Endre császlóczi plébánost az üresedésben levő csomaközi plébániára kinevezte, ideiglenes veze­tésével pedig Körösi Károlyt bízta meg. Az ungvári plébános beiktatása. Tahy Ábrahám ungvári plébános az investiturát megkapván, julius 16-án lesz a beiktatása az ungvári javadalomba. A beiktatást püspökünk megbízásából Pemp Antal prael.-kanonok fogja végezni. Adományok. A Székeskáptalan Hoffmann József gyak. isk. tanítónak külföldi tanulmányi útra segélyképen 300 koronát, a szatmári iparos ifjak most épülő helyiségének berendezési költ­ségeihez 100 koronát, az ungvári hitközségnek harangbeszerzési segélyképen 50 koronát ado­mányozott. Egyházmegyei hir. Krosnyiczky József Dobóruszkára küldetett ideiglenes lelkésznek. A lelkek lélekzete. Az elmúlt hét utolsó napjaiban a legboldogabb emberek Szatmáron a jézustársasági atyák voltak, a legboldogabb atya pedig bizonyosan P. Jám­bor, aki vasárnap 9 órakor a Kálvária kedves, falombos kertjében mintegy 4000 ember előtt mondott megkapó buzdító beszédet. Ez a négyezer ember Jézus szive búcsújára gyűlt össze. A közeli-távoli csendes falucs­kák csak úgy ontották a keresztlobogós buzgó csoportokat. A beszéd pedig, amely vasárnap elhangzott, utolsó fellobanásaként tűnt fel a három napos lelkesedésnek; fel- lobanó, felcsapó láng, amely együtt, egy képben mutatja sokak lelkesedését, buzgalmát, jószándékait és láttatni engedi azt a parázs alatt fönmaradt hamut is, amely a buzgóság füzében megégett sok-sok emberi gyarlóság után megmaradt. . . . Jézus irgalomban dús­gazdag szive kegyelmeiről szólott a beszéd; elmondotta, mit nyer Jézus Szivétől, áldozatos szeretetétől az anya, a gyermek, az ifjú, a nő, a férfi. Kegyelemről szólott a beszéd, ar­ról a kegyelemről, melyet a buzgó jézustár­sasági atyák szavakkal el nem mondható, nehéz munkával osztogattak; az egész dél­előtt gyóntatás, mise, áldoztatás, d. u. litania, 5 órakor keresztuti ájtatosság, 6-kor szent­beszéd. Gyönyörű munka, a beteg szivek megenyhitése, meggyógyitása. A csendes Kál­vária a bűnösök üdülőhelye volt. A beteg, a' gazdag urak is üdülni mennek, de hogy meggyógyulnak-e, még nem bizonyos. Aki azonban ide a kegyelmek forrásához zarán­dokolt fájó sebével, fáradságával, bizonyosan meggyógyult, biztosan megenyhült. — A Kálvária Szatmár szive, a környék katholikus hiveinek lelkesítője. Az évenként megismét­lődő Jézus-szive ünnep meleg dobbanása ennek a szívnek, egy-egy ünnepi dobbanás, amely vért önt a csüggedt tagokba. Szivet ünnepel, Jézus szentséges szivét, sziveket gyógyít, a szegény betegek szivét, a kö­zönyösek, a gyengék szivét. Megdobban a szív, föltámadt a szív és mikor ezrek és ez­rek buzgó áldása után végignéztem a néma ájtatos imába merülök nagy serege felett: éreztem, hogy a szív dobog és a lélek lé­lekzik, a lélek béke után sóhajt, áhítozik. . . . Isten járt e helyen, boldog lelkek lélegzettel^ ezen a helyen ... És a jézustársasági atyák boldogan végzik tovább a szivek mélyítését, enyhítését, meggyógyitását. . . . Három primicia. Egyházmegyénknek jövő vasárnap felszentelendő miséspapjai a következő sorrendben mutatják be a Minden­hatónak első szent miseáldozatukat : Magyar Bálint jul. 3-án reggel 8 órakor Szatmáron a zárda-templomban. Manuductora Benkő József apát-kanonok, szemináriumi rector, ünnepi szónoka Scheffler János római hit­tudomány-szigorló. Diczig Béla jul. 6 án lép először miseruhában az áldozati oltár elé, még pedig szülővárosában, Nagykárolyban. Manuductora Dr. Kováts Gyula igazgató, papnevelőintézeti spirituális, szónoka pedig Sepsy Márton szaniszlói segédlelkész. A harmadik neopresbyier, Hágen János szintén „HETI SZEMLE“ szülővárosában, Nagykárolyban tartja meg primiciáját jul. 9 én. Manuduetur Récsei Ede kegyesrendi házfőnök, szónok Láng Pál aknaszlatinai administrator. As Egyházmegyei Oltáregyesület junius havi szentségimádása vasárnap lesz a zárda templomban. Emléktábla leleplezés. A szatmári béke emlékének megörökítésére Szatmár-Németi sz. kir. város közönsége díszes emléktáblát ké­szíttetett s azt a békekötés színhelyén, a báró Vécsey-ház falába beillesztette. Ezen emléktábla leleplező ünnepélyt a Kölcsey-kör rendezi julius 2-án, d. e. 11 órakor. Megnyitó beszédet mond: Dr. Fechtel János, ünnepi beszédet Bagossy Bertalan. Ezután az emléktábla átadása történik báró Vécsey Lászlónak. Záró beszédet Fechtel János dr. mond. Doktorrá avatás. Fógel Sándor és Fógel József a budapesti egyetemen a philosophiai dok­tori szigorlatot kitüntetéssel letették. Doktorrá avatásuk szombaton történt. Záróünnep. Az Irgalmas Nővérek veze­tése alatt álló polgári leányiskola záróünnepsége junius 21-én délután folyt le a dísztermet tel­jesen megtöltő közönség előtt. Nem tudjuk meg­mondani, hogy az élvezetes műsor pontjai kö­zül melyik volt sikerültebb, kedvesebb. Meg­hatóan szavalta Runyai B. „Páli sz. Vince“ cimü költeményt, majd Fejes M. adta elő német nyelvű monológját oly eleven természetességgel, hogy a derűs kedvre hangolt lelkes közönség tapsokkal jutalmazta. Elbájoló látványt nyújtott a piros kalapos és piros napernyős francia hölgyecskék tánca; Vekerdy B., Zeisler J., Léber G. és Dunai J. nagyon kecsesen mo­zogtak a stylszerü rózsaszínű világításban. —- Ezután „Villásyné villájában“ cimü bohózat következett, amit a gyermekleánykák közetlen ügyességgel, — korukat meghaladó átérzéssel adtak elő. Megérdemlik a legőszintébb dicséretet és méltó elismerést. Krompaszky J., Engländer B., Varga I, . Unger I., Kölcsey B., Sághy E. és Léber R. játszták szerepüket meglepő elevenséggel. A műsort négyszólamú ének­számok tették kellemesen változatossá, amelyek­nek üde hangjai csengve áradtak szét a hatalmas teremben. Általában a műsor minden pontja a növendékek tehetségét és ügyességét, de egy­szersmind a velők fáradozó tanítónők áldozatos munkáját is hirdeti. A jó kedves nővéreket ki­sérje a szülők benső hálája, örök jutalmuk pedig Isten legyen, akiért annyi szeretettel dolgoznak. Samu nem akart katona lenni. A csendőrség a napokban letartóztatta Salamon Samu sándorhomoki földbirtokost, a kiről be­igazolódott, hogy katonaszökevény. Samu ugyanis sorozása idején meghamisittotta az állítási lajstro­mot s abban mint elhunyt szerepelt. Mikor két évvel ezelőtt megnősült, hamis okmányokat használt. Néhány héttel ezelőtt Ignácz testvérének kellett volna sor alá állani, de bátyja, a derék Samu, bejelentette, hogy öcscse ismeretlen he­lyen tartózkodik. A járásőrmester, a kinek a bejelentés fölkeltette gyanúját, kutatni kezdett a dolog után és a falubeliektől megtudta, hogy Sámuel sem volt katona. Salamont a szerdai pótsorozáson besorozták az 5. bakaazredbe. — Samu ur tehát földet szerzett e hazában. De katona nem akat lenni. De az bizonyos, hogy választói joga volt. Kézimunka-kiállítás. Az Irgalmas Nő­vérek polgári iskolájának kézimunka- és rajz- kiállitása jun. 19-től 22-ig tartott. Az a sok szép kézimunka és természet után készült rajz, ami látható volt, együtt és egyenkint a növen­dékek ügyességéről és szorgalmáról, — a tanító­nők választékos ízléséről és szakértelméről ta­núskodott. Elégedett örömmel tekinthette meg e kiállítást a szülők mindegyike. Lelkigyakorlatok az egyházmegyei papság számára. A szatmári jézustársasági atyák házában f. évi augusztus 21 -25-én a papok számára lelkigyakorlatok lesznek, a melyek aug. 21-én este 8 órakor kezdődnek és 25-én reggel végződnek. A résztvevők a józustársaságiak házában és a szeminárium­ban kapnak szállást és a jézustársaságiaknál ellátást. Jelentkezni aug. 15-ig kell P. AlaJcer István házíőnöknél. Akik a jelzett napokon nem jöhetnek el, bármely hét hétfőjén kez­________________________________ dődőleg három napos lelkigyakorlatot vehet­nek, ha előzőleg ezen szándékukat P. Alaker István J. t. házfőnöknél bejelentik. Vallássértés a Jézus Szive búcsún. A messze Kassa vidékéről, Beregből, Ung- ból, Ugocsából, Mármarosból, Szabolcs- és Szilágy megyékből s vármegyénkből mintegy 5—6000 főnyi tömeg miatt a prédikációk a Kálvárián a szabadban voltak megtartva. Szombaton felháborító módon zavarták meg a Kálváriával szomszédos telken, a kir. kath. főgyamnasium épületén dolgozó, elvetemült szocialisták a prédikációt hallgató nagy so­kaság mély áhítatát. Épen a prédikáció folyt, a mikor szombaton 6 órakor, vége lévén az épületen dolgozók munkájának, egyszerre fülsiketítő zaj hangzott föl, az állványok deszkáin dörömbölés, majd piszkos nóták — és ez az otromba, vallás-gyalázó tüntetés a prédikáció végéig, V27-ig tartott. A búcsúra összegyűlt tömeg fölháborodását a szónokló pater csillapította le azzal a krisztusi gon­dolattal : a Miatyánk könyörgése szerint bo­csássanak meg az elvetemült istenteleneknek és imádkozzanak értök, hogy szentségtörésüket ne vegye biinül az Ur. — A botrányosan fölháboritó vallássértésről a heti fizetést ki­osztó mukavezetőnek tudomása nem volt. Annál inkább hiszszük ezt róla, mert a Kál­várián folyó ájtatosságok alatt máskor is mindig távolabb eső épületrészekre terelte munkásait. Sőt elismerés illeti a munkave­zetőt, mert még, mielőtt a botrányos vallás­sértésért a szándékolt följelentés a rendőr­ségen megtörtént volna, önként megjelent a rendház elöljáróságánál és Ígérte, hogy a kegyeletsértő munkásokat kinyomozza és azonnal elbocsátja, a miről a következő le­vélben be is számol: Főtisztelendő Házfőnök Ur! A legnagyobb megbotránkozással ar­ról értesültem, hogy a szombati Isten- tisztelet alatt a munkásaim közül egy- néhányan a lecsengetés után, illetve a munkaidőn túl itt nem megismételhető dalokat énekeltek, a miáltal az Istenitisz­teletet megzavarták. Minthogy én ezidő alatt a szokásos heti kifizetéseket végeztem az irodában, igy halvány fogalmam sem volt arról, hogy az udvarban mi történik, ennélfogva nem volt módomban azt meggátolni. Az énreám igazán kellemetlen dologról ér­tesültem, azonnal kinyomoztam a tetteseket, a melyek név szerint a következők: Szűcs Károly, Baross József, Németh János, Piskorán László, Baross Endre, Tóth Já­nos, Halinda András és Brokár Károly. Ezen munkásokat ma elbocsátottam. A még itt maradt munkásokat pedig azonnali elbocsájtás s esetleges büntetés terhe alatt szigorúan a legkifogástalanabb magaviseletre utasítottam s ezt az újonnan felvett mun­kások előtt mindenkor megismételni fogom. Amidőn a Főtiszt. Házfőnök Urat arra kérem, hogy ezen első esetet meg- bocsájtani szíveskedjék, remélem, hogy a Főtiszt. Házfőnök Ur be fogja látni, hogy engem mulasztás nem terhel s egyúttal ígérem, hogy a jövőben mindenkor a leg­nyomatékosabb intézkedések tétele mellett azon leszek, hogy ilyen eset meg ne ismét­lődjön s munkásaimat a legkifogástalanabb magaviseletre fogom serkenteni. Magamat a Főtiszt. Házfőnök Ur szives jóindulatába ajánlva vagyok Szatmár, 1911. junius hó 26-án alázatos szolgája, Pajeraka János építésvezető. A kinyomozott és megnezezett munkások ellen várjuk a rendőrség és ügyészség bün­tető eljárását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom