Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-22 / 47. szám
Szalmái-, 3911. november 22. HETI SZEMLE 7 Tanítók gyűlése. Az alsóungi r. kath. tanítók f. hó 14-én Szerednyén tartották f. évi közgyűlésüket, melyen Buzinkay Gyula szentszéki tanácsos, plébános elnökölt, s lelkes szavakkal buzdította a tanítóságot, hogy becsületes embereket neveljenek a hazának. A gyűlés Szabó József gyakorlati tanításával kezdődött, melyet a jelenlevők nagy tetszéssel hallgattak, mert idegen ajkú gyermekekkel igen szépen mutatta be a fonomimikát az Írva olvasással kapcsolatban. Másik kiemelkedő pontja volt a gyűlésnek Lányi Samu jenkei tanító következő ez. értekezése : „Az élet a szív az ész folytonos küzdelme.“ „Hogyan kell a gyermekünket nevelnünk, hogy a küzdelemből mindig az erény és az erkölcs kerüljön győzelemre.“ A másik fölolvasó volt Göndy Ede ungvári tanító : „Ismerd meg önmagadat“ czimü dolgozatával. Mindkét felolvasó alapos munkát mutatott be, megvilágítva azt vallásos és hazafias szempontból. Göndy dolgozata egész tanulmány, telve gyakorlati igazságokkal, melyek, úgy látszik, zajtalan 25 éves kiváló tanítói munkásságának eredményei. A jövő gyűlés helyéül őr- darma tűzetett ki. Iskolai ünnepély. A kir. kath. főgimnázium boldogult Erzsébet királyné emlékére vasárnap délelőtt fél 9 órakor iskolai ünnepélyt rendezett, amelyen az emlékbeszédet Bakkay Béla főgimn tanár mondotta. Ezt megelőzően a kápolnában szent mise és szent beszéd volt. Helyettesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szatmár-németii Rákóczi- utczai áll. iskolához Bura József oki. tanítót állandó helyettesül rendeUe ki Tanítónő választás. A sárközujlaki róm. kath. hitközség Juhász Erzsiké oki. tanítónőt, tanítónőnek választotta meg. (ve.) Városunkban különös fontosságúnak és jelentőségűnek kell tartani a színházat. Zagyva kuszáltságában most forr, erjed, salakját hányja ez a sokféle, szélsőséges rétegeket magába fogadó város. Régebben patriarchalis volt, derék polgárság, jellegzetes földmivelő nép lakta. Ma — nincs charactere ennek a régen typikus magyar városnak. És nem is akar kialakulni. Hogy mit jelent ez itt a végeken — a komoly és tartalmas elméknek nem kell magyarázni. Tudják, hogy a kiforrást siettetni kell. És ennek erjesztője nem lehet más mint a nemzeti kultúra. Szinte semmi társadalmi eszköz erre ma nincs más a színháznál. Nyilvános könyvtár, muzeum, szabadlycealis előadások mind hiányzanak. A helyi újságok ? Legtöbbjét már irányzata kizárja a nemzeti kultúra har- czosai közül, nemcsak értéktelenül silány tartalmatlansága. Egyedül a színházat állította bele a város vezetősége a maga jelentékeny subven- tiójával ebbe a nemes munkakörbe. Helyes-e, hogy egy város csak ennyit érez kötelességének, erről nem szólunk, de ha csak egyetlen ilyen eszKöze van, annak tökéletesnek kell lennie. Színházunk eddig csak rothasztó anyagokkal dolgozott. „Az ártatlan Zsuzsi“ fertőjével, léha operette-ek mételyével; idegen, bomlott és romlott szellem elhintésévei. Nemcsak nemzeti művészettel nem, de semmiféle művészettel. Mert a héten bemutatott Bataille- darab, az „Utánam“, vagy a histeria jegyében ámító „Trilby“ hogy nem áll irodalmi szinten és a legkisebb köze sincs a művészethez, régen tudott dolog. Egy tánczot is láttunk még „Az ezred apjá“-ban, a mely az iszonyodás undorát váltotta ki a közönség jórészéből. Ez a táncz — Aradi Aranka hihetetlen eltévelyedéséből — már nemcsak az „erkölcs határán túl“, de az érzékiség határán is túl van. Lihegő vadságával, a perversitás paroxismusával valahova a bestialitás sötét lapjaira tartozik. Á színházi directort jó üzletembernek is tudjuk, de ha boltjában csak olcsó, hitvány portékát árul, nagyon alantas vevőkörre számíthat. A sziniigyi bizottság tagjait pedig sokkal többre becsüljük, semmint föltételeznők, hogy ők is vallanák, a mit a helyi lapok kiforratlan, tapsoló kritikái aesthetikátlan immorali- tásukban az előadásokról Írnak — tehát nem értjük: miért nem avatkoznak be a nemzeti kultúra érdekében a színházi műsor értékesebb megállapításába. Most azután azt sem tudjuk : vájjon a színigazgatónak, vagy a sziniigyi bizottságnak juttassuk-e eszébe az ifjúsági előadásokat és azt, hogy a legjobb magyar bohózat-irónak, a ki véletlenül szatmármegyei is, a napokban lesz 100. születésnapja. Gaál József 1811. decz. 12-én született. A színtársulat tagjait nem az eddigi előadásokból akarjuk megítélni. A heti műsor a következő: Szerdán és csütörtökön „Eszemadta“, operette. Pénteken, szombaton és vasárnap „A kis gróf“ operette. Vasárnap délután „Tatárjárás“. IRODALOM A Magyar Figyelő most megjelent 22. számában, gróf Tisza István „Nemzet és társadalom“ czimen értekezik, Villecz János Görgey Artúrról ir, Hornyánszky Gyula a „Radikalizmus“ czimen társadalom-filozófiai czikksorozatot kezd meg, Szabó Endre pedig adatokat közöl a pánszlávizmus történetéhez. A szépirodalmi részben Móricz Zsigmond novelláját „Ki a tanyára“ találjuk. Élőfizetési ára negyedévre 6 korona. Kiadóhivatal Budapest VI. Andrássy ut 10. A „Pázmány Képes Naptár * hetedszer jelent meg pompás, színes illusztrácziókkal és változatos, élvezetesen oktató tartalommal. A nagyon szép kiállítású, gazdag tartalmú naptár kedves szépirodalmi és ötletes humoros részein kívül aktuális kérdésekkel is foglalkozik : a kath. sajtó fontossága, a múlt év mozaik- szerű története, a népszámlálás, az ünnepek korlátozása, a szatmári béke, stb. mind helyet talál a mély keresztényi szellemmel szerkesztett naptárban, a melyet a Pázmány-sajtó adott ki. A mi egyházmegyénk számára készült ez a naptár, a melynek terjesztésével a papság és a tanítóság a katholikus sajtó és keresztény világnézet ügyének szolgál. A 8 ives naptár ára 60 fillér, 25 péld. rendelésénél 44 f., 50 példánynál 40 f., 100 példánynál 36 fillér az ára. Megrendelhető a Pázmány-Sajtóban. A.Z anthropologus. — Hangos bizonyságai a táplálkozásnak — még Sherlock Holmes sem kell ennek kitalálásához — az a művelet, a mit a fogakhoz tapasztott nyelv és a levegőt kis nyíláson beszivó tüdő végez. Igen kellemetes hang kiséri ezt a nemes foglalkozást. — Hát ez biztosan zeneművész. Szólt pediglen ekképen lapunknak egy uj barátja, a ki anthropologus. De folytatta is. Forgatva jegyzőkönyvének lapjait, a következő érdekes fotográfiákat mmatta be: — A húsevő példány ilyen könnyen nem szabadul meg a fogak hézagait betöltő maradványoktól. Éz már kinyitja száját egészen és belenyúl ujjával. Ha sikertelenül, akkor a zsebébe nyúl gyufáért, meg bicskáért. E nyúlás eredménye a fogpiszkáló. A fogpiszkáló eredménye pedig egy kis odaszorult husdarabocska. Még éhes, tehát lenyeli. Már nem éhes, tehát — megint andalító hangki- séret mellett — eltávolítja erős lökéssel 1 méternyire a szájtól. — A mindig éhes ezukrot ropogtat, vagy gesztenyehéjat. — Van egy bájos alak. Joviális. Mikor kaczag, nemcsak hang és esőnemii folyadék zuhog szájából, de mozog a lába, dobog a padlón, csattog a keze nemcsak a maga térdén, de a szomszédjáén is. — Ennek ellentéte a morózus. Két szót nem tud meghallgatni, hogy tiltakozó megvetéssel le ne csepülje rögtön, a mit hall. — Klasszikus az orrbarát is. Mikor zsebkendőtlenül foglalkozik orrával, akkor szipog; ha zsebkendővel, akkor pedig harsonatulajdonos. Ez fölváltva szintén kedvre- deritő foglalkozás — szomszédjainak. A hangtalan-fajta orrvájóként kezeli az ujját. — A zenebolondok közé tartozik, a ki hátraveti magát székében, hogy hallhassa annak lélekvidámitó nyikorgását. — Van, a ki önhangjában gyönyörködik. Kikeresi a tőle legmesszebb levő embertársát s ahhoz intézi stentori kiáltásait. Csak hallgattuk az anthropologust, de már beléuntunk. — Tisztelt ur — mondjuk — ön, úgy látszik, nem modern ember. — Mi-i it ? — hebeg megiitődve. — Igen, igen, ön nagyon elmaradt; lovai vannak és nem ismeri az automobilt. — De hát miért ? — kérdi, de már nem megütődve. — Mert ilyen fotográfiákat csak egy istálló- és kocsis-tulajdonos szerezhet. — Kérem — hebeg megint az anthropologus — én, én istállóban sohse jártam. — Hát akkor a „lebuj“ nevezetű restaurantokban tesz uraságod tanulmányutat — replikáztunk. — Nagy méltatlankodással támad erre nekünk az anthropologus. — Ez a fotografiagyüjtemény a Múzsák templomában készült. — Úgy? Tehát ön színházi bérlő a — karzaton ? De erre már toporzékolt a tisztelt ur. — Kikérem magamnak — harsogta — a fotográfiák eleven példányai a parterren és a páholyokban találhatók föl fél órával az előadás kezdete után és egy perczczel a függöny legördülóse előtt. — Hát még egy uj — illemhely ? — sóhajtottunk föl, de csak gondolatban. Quadratura circuli. Egy megrémült (folytatva): Hát én nem voltam eddig szabadgondolkozó ? Egy fölényt*: Maga ? Örezsem, maga egy Pali. A megrémült: De hiszen gondolkoztam, láttam, olvastam. A fölényes : Hallgasson, apikám, ha még most se látja be, hogy bepókhálósodott fejű. A megrémült: De mondja hát meg, mi az a szabadgondolkozó. A fölényes: A szabadgondolkozó az, a kinek minden szabad. Szabad a papokat, szabad a vallást, szabad a katholikusokat, szabad Barkóczyt, szabad Apponyit szidni. Szabad rágalmazni, szabad . . . A megrémült: (vidáman közbevág): Szóval szabad minden. Szabad péntek, szabad szombat . . . A fölényei: Szabad szombat? No nem egészen. Mert a szabadgondolkozónak épen szombaton nem minden szabad, a mi másnak. A megrémült: (éazbekap): Igen!? Akkor én már nem lehetek szabadgondolkozó. — Megkereszteltek. Belső munkatársak: HARASZTHY BÉLA dr., MERKER MÁRTON dr. és UHL KÁROLY dr Nyomatott a Píimánj-sajtóban Siatmáron, Iskola-köz3. u. Ahova feljárni is bajos ... A sikárlói legmagasabb hegyen termett kitűnő sikárlói bor egy félliteres butelia az üzletben idei 20, tavalyi 30 krajezár. Saját töltésű 4 éves sikárlói pecsenye-bor „Hungária gyöngye“ czimen egy butelia 50 krajezár. Házhoz vive sikárlói bor egy félliteres buteliában idei 16, tavalyi 20 krajezár. Pecsenye-bor egy félliteres butelliában 25 kr.
