Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-08 / 10. szám
Szatmár, 1611 márczius 8. 4 Ä bankvita. Az a közjogi absurdum, a bankprovisorium 5. szakasza még mindig visz szavonatiaqul törvényjavaslat alakjában szerepel az országgyűlésen. Nemcsak az ellenzék mutatta ki a jogfeladást, amely nem is burkoltan, de tiszta világossággal benne van e szakaszban, de maga a kormánypárt is érzi, sőt vallja e javaslatnak merő törvényellenességét, olyany- nyira, hogy egyik vezéralakja, Tisza István gr. egyenes támadásban részesítette. Mindhiába! A javaslatot érthetetlen makacssággal nem vonja vissza Lukács. íme, lehetetlen emberek, lejárt politikusok, lehetetlen szörnyszülöttei ebben az országban törvényekké válhatnak. Nem csoda az ellenzék fatalizmusa, kiábrándult közömbössége, nem csoda Polonyi elkeseredése, harczföl- adása, mikor beszéd, bizonyítás, érvek süket fülekre találnak. De ez aléltság csak pillanatnyi ideig tarthat. Az ellenzéknek minden eszközzel, még a vádként harsogtatott obstructióval is meg kell akadályozni a javaslat törvényerőre emelkedését. Ha meddő és eredménytelen az igazság, logika és jog küzdelme, akkor jönni kell az ősi fegyvernek, aminek forgatásába már századok óta beleszokhattunk: az ellenállásnak. Hajsza. A szabadkőművesség, mely az utolsó években a szellemi anarchia magvait mindenüvé: politikába, kultúrába, társadalomba elszórta, most az ország különböző helyein indít hajszát a katholikus tanárok ellen. Szinte lesbe állanak az uj kinevezett tanárok körül s ha az hivő, templomba jár, a kathed- ráról a keresztény világnézetet hirdeti: rögtön klerikális, bigott, ultramontán a neve és ha még a társadalmi életben is a katholikus elvek szerint él és cselekszik : az izgató megmételyezi az ifjúságot, vallási gyülölséget szit, földulja a felekezeti békét, mint Karenovics- nak, az egri tanárnak az eseténél hallottuk. Ez nem egy helyt történik. Mind sűrűbbek az összeütközések az állami tanártestületekben a keresztény gondolkozásu s a zsidó meg a szabadkőműves tanárok közt. Sőt több is történik. A keresztény erkölcstant akarják kiküszöbölni az iskolákból, a jövendő gene- ratio keresztény jellemét, — ma még ez a fundamentuma az európai államoknak is, — akarják megsemmisíteni, amikor a tudatlanság nagyhanguságával támadnak neki a ka- tholicismus paedagogiai elveinek, dezavuálni akarván ez örök elveket, melyek nem Kármán Mórokat, de herosi jellemeket faragtak szerte az egész világon. A refrain pedig örökké ez: Ki Barkóczy báróval a kultuszminisztériumból! Ezzel a hitvallóval, a ki leglelkiismeretesebb munkása a magyar tanügynek. A vérig ingerelt katholikus tanárságnak és a felébredt közvéleménynek kell már kikelni a szabad- kőmivesek terrorismusa ellen! .Hitelviszonyok. A Bakonybói1 kipusztultak a rablók, he lyettük modern rablók, egyes bankok fosztogatják az embereket, szokta mondani egyik öreg bartátunk. Ez mindenesetre túlzás, de "van benne némi igazság is. Vannak zugbankok, népszipolyozó, népnyuzó bankok is. Okkal-móddal, kibúvóval, 13, 15, 16 százalékot is bezsebelnek adósaiktól. Günther miniszter uzsoratörvénye félreérthetetlenül, precziz világossággal törvény elé állít, minden, bármily ezimen 8 százaléknál magasabb pénzhasználati díjjal, kamattal dolgozót. Nem enged magyarázatot, nem ismer kezelési dijat, nem ismer tartalékalapra levonást, nem ismer értesítési összeget, nem enged kibúvót, az uzsorásnak szigorúan bűnhődni kell. És még sem szűnik meg a vér- szipolyozás. Az uzsoratörvény életbeléptetése után ..HETI SZEMLE“ még is a következő hajmeresztő dolgokat olvassuk az egyik máramarosi lapban : A máramarosi oláh gazdának temetéshez pénzre van szüksége. Kölcsönt vesz váltóra, írni ugyan nem tud az atyafi, de az nem baj, két hatosért aláírja nevét a kézbesítő s azután megy a faluban lakó bank - bizalmi emberhez. Szatócs az istenadta, de csak a czégér, valójában egy-egy falu hitelforrása. A bankember aláírja a nevét hátul, ezért a miveletért jár neki 5, 10, vagy 20 forint. Az atyafinak ÍOO forint kell. A kellő aláírásokkal ellátott váltó a tüszőbe, az atyafi pedig Visóra, Técsőre, Ökörmezőre ballag. A bankban reggel 8 órakor csak a szolga van ott. Négy-öt évvel ezelőtt még kilógott a könyöke foszlott kaftánjából, ma háza, részvényei vannak és ezwickert visel. Az atyafi bizalommal mutatja váltóját az érdemes férfiúnak s várja az első bírálatot, no meg egy kis protekcziót, ezért jár a bankszolgának két forint. Kilenczkor jön a direktor, haragos, rosszkedvű, átveszi a váltót. . , „majd a jövő héten kedden lesz ülés“. — Az atyafi megvakarja az üstökét. Neki ma, azonnal kell a pénz, hisz halottja van otthon! Végre megegyeznek. A direktor ur is kap öt forintot, végre meg van a pénz. Mit tetszik gondolni, hány százalékot fizetett az atyafi? Különösen ha tekintetbe vesszük, hogy minden újításkor a bankembernek a zsíróért külön-külön kell lefizetni a véradót. Eddig a máramarosi lap. A váltóadósság mindenütt a legdrágább. Talán a jelzálogkölcsönöknél jobbak a viszonyok ? Pénzre van valakinek szüksége, jelzálogkölcsönt akar felvenni. Megbecsiilteti a házát, földjét. Mérsékelt bank az ő hivatalos becsiéinek diját 6—10 koronában állapítja meg. Ha vidéken helyi becslők, rendesen az ottani hivatalos közegek által akarja valaki a házát megbecsültetni, helyenként 50 koronát is elkérnek azon munkáért, melyet akárhányszor ingyen, szívességből is meglehetnének. Hiszen egy lépést sem kell tenniök, mert jól ismernek minden házat, földet, mindössze néhány sor írásról van szó. Ezzel azonban nem a bankokat vádoljuk. Egészen más elbírálás alá esik az a reklám, az a tisztességtelen konkurrenczia, mely- lyel egyes bankok a nép megtévesztésére fellépnek, és a könnyelmű adósságcsinálásra rászoktatják. A fizetett ügynökök, akik ferdítenek, eget, földet, ígérnek inig az áldozat a kezükbe kerül. És a nép hisz, hiszékenysége tudatlansággal párosul. A nép vezetőinek ilyen gyakorlati ügyekben is felvilágosítást, tanácsot, útbaigazítást kell adniok a népnek. Mely bankokhoz fordulhatnak, hol kaphatnak legolcsóbb, legelőnyösebb kölcsönt? Mi a kölcsönkérésnél, a kölcsőütigy lebonyolításánál és a befizetéseknél a helyes* eljárás? Akkor nem fog megtörténni az, — hogj csekélységet említsünk, a nép annyira fázzék az ügyek Írásbeli elintézésétől. Mert nemcsak hogy restell egy sort is irni, de még attól is fázik, fél, hogy írást kapjon. Olyan ügyben, mint a haladékkórés, a kamatfizetés, melyet 5 — 10 filléres levéllel, vagy 40 fillér portóval lehetne elintézni, maga személyesen megy a városba, minden más czél nélkül, a legszorgosabb munkaidőben egy napot elvesztegetve és ha messze vidékről jön 8—10 koronát kidobva. Talán sokat is kívánunk attól, aki még a nevét is restelli aláírni, hogy az még levelet is Írjon, postautalványt, vagy pláne pénzeslevelet állítson ki. (kp.) Folytatása következik. Városi takarékpénztárt. E ezim alatt sokkal fontosabb közügyét szolgálunk, mintsem olvasóink az első pillanatban gondolnák. Ki fog ez tűnni az alábbiakból. Az első községi takarékpénztárt Nagykőrös városa állította fel 1860-ban. A takarékpénztár az 1910. évben 303.507 korona alap és tartalék- tőke mellett 84.398 kor. 14 fillér tiszta nyereséget ért el. Ebből az összegből levonva az alapszabályszerü jutalékot, 70,222 korona áll a város közönségének rendelkezésére. Ez az összeg a város közkiadásainak fedezésére szolgál. Azonkívül a városi szálloda és városi mészárszék után is szép jövedelme van Nagykőrösnek. Nagykőrös gazdálkodása követendő például szolgálhat Szatmár városának is. Mi nem is szűnünk meg ismételten hangoztatni, hogy a városnak fejlődése érdekében szüksége van egy községi takarék- péntárra. Kérjük a képviselőtestületi tagokat, hogy a városházán ilyen irányú mozgalmat indítsanak meg. = NAPI TÉMÁK, = ÖRÖK PROBLÉMÁK írja: HARSÁNYI KÁLMÁN. NAGY ALKOTÁSOK ÚTJA. — Érdekes volna figyelemmel kísérni, hogy világot hódol- tató kőrútjában, országról-országra járva, minő sorrendben jut el az alkotó lángész kipattanási helyétől a kulturális egyenlítőig és onnan a műveltség sarkvidékéig. Addig az övig, a melyen túl már nem kél ki többé semmiféle elvetett mag. Az intellektuális földgömbnek is megvannak a maga csapásai, útjai, országútjai és sínpárjai, a melyeken nagyon kanyargó, de rendszeresen kanyargó vargabetűkkel lehet csupán addig a hideg övig eljutni, a melynek határ- mesgyéjére már csak a Shakespearek tűzik ki lobogóikat Minden nemzetnek, minden országnak megvan a maga láthatatlan kínai fala. Egyik sem nyit tüstént kaput az idegen lángésznek s egyik sem zárkózik el végképpen előle, de minden nemzet más és más fokozatot mutat a kapunyitás készségében, így hát más és más az időbeli egymásután is, a melylyel bebocsáttatik a kopogtató. Bizonyos, látnivalóan bizonyos, hogy a készségnek ebben a fokozatában rendszer van. A mi készségünk fokozata igen utolsó rendű. Ez a húmuszáról híres oszág szikes föld az intellektuális glóbuson. A legtöbb belévetett mag csirátlanul aszik el a barázdáin, vagy rothad el benne. A tizenkilencedik század valóban nagy szellemei csak akkor kerültek el mihozzánk — gyéren képviselt müveikkel, csori- kán, felibe-harmadába, — mikor Európa már szinte az utolsó betűig betéve tudta mindazt,- ami nagy és uj volt alkotásaikban, vagy éppen túl is haladta már, s jó időre betelve vele, újabb nagyság után kapott. Kitűnő példa rá Schopenhauer, Ibsen, Nietzsche, kiket évtizedekig tartó habozás után még most is csak szűkszavú szemelvényekben lehet átcsempészni a Kárpátokon. De élképzelhető-e szemheszökőbb példa Rousseaunál, kinek valóban korszakalkotó és az egész világirodalomra kiható Vd.’.’0-. másai csak az imént, alig pár éve jutottak el hozzánk, másfél évszázad elmdltával ? Hány apró országocskán, hány parányi nefhzeten vezetett végig az a kanyargó vargabetűs út, míg másfélszáz esztendő múltán gázlót talált á mi négy folyónkon át, hogy folytassa útját az intellektuális jégsarkok felé! Csak az álnagyságoknak, csak a zengő nagydoboknak, szuggerált káprázatoknak rövid az útjok mihozzánk. Victor Hugót csaknem egyszerre kezdtük imádni Európával, s jóval tovább imádtuk, mint Európa. Oscar Wilde pajzsraemePártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR A legk i fogást alanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú piramisokat, obeliszekel, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Elsí Magyar Anteil Sirkőgyárában SZINÉRVÁRALJÁN M0D“ “«zés» gépterem a csiszolás részére. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FÜMzlSt! Szatmár, Attila-U. 4..
