Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-08 / 10. szám
alpacca- és brilannia-ezüstből. Evőeszközök. Francia bronz-, bőr- és faárukból, gyermekjáték-újdonságok, szoba-torna, hinta-, sport-, vadászati- és vivó-felszerelésekből, gyermek- kocsik és székek, mindenféle kosáráruk, papír-, munka- és utikosarak, bőröndök, berendezett necesserek, manicürök és mindenféle utazási-czikkek. — Yillanylámpa. -gyújtók, önborotváló-készülékek 33 Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-ház). Telefon 296. sz. 2 _____________________________________________ „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. márczius 8. r T ÜASZNOS ÁJANDEKTARGYM kérnek a keresztény megújhodás munkájából, mint egy vezérkar megindítaná, a kat- holikus hadtesteket: vezetné, tanítaná, dolgoztatná. Vannak már ugyan katholikus és keresztény mozgalmaink szép számmal. Kath. népszövetség, keresztény szoczializmus, legényegyesület, kath. gyermekvédelem, pát- ronázs stb. De ezen szervezetek csak olyan ötletszerüleg dolgoznak. Rendszert, egyöntetűséget vinne ebbe a központi vezérkar. A vezérkar egy része egyik, a másik része a másik szervezet munkájából kérne részt. Nagyobbá, elevenebbé, frissebbé tenné valamennyit is életképesebbé is. Itt volna az ideje, hogy ezt megtanuljuk ellenségeinktől. Ha azok látnák, hogy ami nagy szellemi tőkéjű férfiaink is a katholikus munkába szegődnek, akkor nem gúnyolnák mostani tengődésünket. A szellemi erők sugarával a tömegeket kell megmozgatni, ezek erkölcsi erejét kiváltani, akkor tudom félúton fog megállani az a destruktiv szellem, amely eddig is megmérhetetlen károkat okozott hazánknak, egyházunknak. Induljon uj hóditó útjára az a szellemi erő, amelynek ruháját, keretét a kultúrpalota képezné. Ezt várja és kívánja a kér. restauráczió. Kocsán Károly. Államosítás. Vissza-visszatér az az irányzat, mely az iskolák államosítását és a vallásoktatás eltörlését követeli az összes iskolákban. Ha a magyar parlamentben szokássá vált idegen, főkép angol példákra hivatkozni, mi is elmehetünk az idegenbe. Olaszországban már rég keresztülvitték az államosítást és eltörölték a vallásoktatást. 25000 tanító nem részesül a képzőben semmiféle vallás- oktatásban, 55000 népiskolában nem tanítják a hittant. A kötelező vallásoktatást eltörölték és a fakultativot állították helyébe. Ha a szülők kívánják gyermekeik vallásoktatását, a községi képviselőtestület határoz arról, hogy megengedhető-e, hol, mely napokban és mely órában legyen ez a tanítás s hogy ki végezze azt. A képviselőtestület tetszésétől függ tehát minden. A klérust, a püspököt és plébánost meg sem Kérdezik, elmellőzik, a hittantanitást másra bízzák. Ha a képviselőtestület többsége a felforgató elemekből kerül ki, radikális, szo- czialista vagy szabadkőműves, akkor nem engedik meg a hittantanitást. Ezt tette 1898-ban Milanóban a szoczialista többség, mígnem 1903-ban ismét a konzervativek jutottak a kormány rudjához, akik keresztülvitték a vallásoktatást, de ekkor is csak az utolsó órában és külön díjazás mellett. A vallásoktatás kivéve a püspök és plébános kezéből, szoczialista, szabadkőműves kezekben, ugyanilyen tanítóra bízva. Hátha még a vallásos gyakorlatokra, az első szent gyónásra, áldozásra és bérmálásra való előkészítésre gondolunk? De vájjon a tanítás, az előmenetel jobb-e az államosítás óta? Az egyházak milliókat fordítanak az iskolákra, ezek nélkül a milliók nélkül az állam nem bírja az óriási terheket. Olaszországban 4 millió iskolaköteles közül csak 3 millió volt beírva, ezek közül csak másfélmillió tudott tűrhető eredményt felmutatni. Az iskolai hatóságok 60.000 tanitó ősz tályozásában csak 6590 et minősítettek igen jónak, 23,000 jó volt, 17,000 kielégítő, 9700 gyenge és 2700 ki nem elégítő. Az iskola- épületek többnyire primitívek és nem elegendő számnak, legalább egyharmadával több iskolát kellene emelni. A férfiak közt helyen- kint 48 százalék, a nők közt 54 százalék az analfabéta. Ha nálunk is földosztásra és államosításra kerülne a sor és a likvidátorok és li- czitálók kezébe kerülne a vagyon, ugyan ki pótolná az iskolákra és más jótékonysági és közczélokra forditott milliókat ? Az iskolák államosítását és a felekezetien oktatást az állam jól felfogott érdeke is tiltja, mert óriási terheket jelent az állam háztartásában, és tápot ad az államot alapjaiban felforgató, radikális, szoczialista, demokrata és szabadkőműves irányzatnak. A sajtó hatalma. Irta s a Kath. Kaszinó február 19-iki estjén felolvasta : Uhl Károly dr. (Folytatás és vége.) Oroszlánrészét tapasztalatainknak közvetve, másoktól, főleg olvasásból nyerjük. Hogy ilyenformán teljesen a közvetítő megbízhatóságának vagyunk kiszolgáltatva és hogy az ellenőrzés lehetősége, az egyoldalúság és megtévesztés elleni védekezés vajmi kevéssé áll módunkban, az a tényen nem változtat. Tény marad, hogy személyekről, testületekről, országokról, intézményekről való nézeteink és ítéleteink azon apró adatokból, mint kőkoczkákból épülnek fel, amelyeket a sajtó közöl velünk és úgy épülnek fel, ahogy a sajtó akarja. Mindnyájunknak van fogalmunk pl. a portugál, spanyol és franczia állapotokról; de hogy ez a véleményünk, rokonszenvünk a jezsuiták vagy a szabadkőművesek javára dőlt-e el. az a leibzsurnálunktól függött. Pedig a mondottakkal még korántsem teljes a sajtó varázserejének az ismertetése. Egyik volt tanárom annak idején úgy szokta meghatározni a ezivilizácziót, hogy az nem egyéb, mint kényelemre törekvés. No, ha ez igy van, akkor mi ugyancsak czivilizáltak vagyunk. A kényelemszeretet, a keményebb mint Marius Karthago romjain. A kik fájó érzéssel tülkölik a kuruczok dalait és azt hiszik, hogy ott szakadt magva a szittya dicsőségnek. Ő hittel csüggött azon, a mi volt, de azon is, a minek lennie kell. Kurucz akart és tudott lenni ma is. Testében lelkében robusztus. Szívós. Nem félt a munkától, sőt a küzdelemtől sem. Sziklák keresztültörésére vállalkozik. Elszántan, daczos fővel viszi tüzbe nemcsak ősi származását, de öntudatos erejét is. És beleállitja legszebb, legvirulóbb korát a reája nézve gigászi küzdelem közepébe újra. Bizony, hogy nem könnyű feladatra vállalkozott. Sokan féltették is, hogy megtörik. Megadja magát. Vissza jő. Mert nem volt lángész. De tuczat ember számba se ment. Gondolkodó, élesen megfigyelő elme volt. Visszajött győzelemmel. Visszajöhetett a magyar szellem erejének, képességének emberséges bemutatásával. * * * * Most aztán — a püspöki aulában találjuk. A tüzből — a tűzhöz jött. Egy nehéz, fáradalmakkal teljes iskolából, egy másik,, kényesebb és nem kényelmesebb iskolába. Első gondolata talán az volt, a mi régebben mindig és most is öröklött gondolata, vágyódása volt és lesz a születési arisztokrácziából származott ifjaknak. Az aula levegőjében izmosodni bele — az aula méltóságaiba. Lett légyen bármikép, annyi bizonyos, hogy az ő egyénisége nem volt eléggé berendezve az aula számára. Talán az irodai foglalkozás került ellentétbe egyéniségével, tanulni, olvasni, búvárkodni szerető leikével. Vagy inkább a konvencziók béklyói nyűgözték. S bár gazdálkodni szerető természete is tért nyert, talajt kapott a szabadabb lélegzése : a minta papnevelőben egy — számára alkalmas — tanári kathedra megnyílt, azonnal szóba hozta. És püspöke abba bele is ültette. * jjc * Ezen a talajon aztán már nem csak a környezetéé, nem csak meghitt barátaié, hanem Szatmár város, sőt a vármegye társadalmáé lett. Különösen a gentri-kör övezte látható érdeklődésével és melegségével. És ő meg is érdemelte a közszeretetei és figyelmet. Tudományosan képzett, müveit ember. Azért folytonosan tanul, búvárkodik. Nemcsak szakmájában tökéletesíti magát, de általános, mindenoldalú műveltségre, tisztalátásra törekszik. Azok az eredeti, mondhatni tipikus jellemvonások, mik az ifjút jellemezték, most előttünk bontakoznak ki gyüriizetesen a fér fiúvá nőtt, izmosodott emberben. Ott van csaknem minden társadalmi mozgalomban. Sőt a kath. egyesületi élet élén is találjuk. Felolvasásokat tart. Mint szakférfiú részt kíván a vármegye gazdasági-egyesület tevékenységéből, romologus. Saját birtokán hires gyümölcsöst nevel. Az ősi humor, a kiapadhatlan derű most sem hagyja el. S bár magyar természete szerint többször — sokszor minden megérthető ok hián, úgyszólván átmenet nélkül komor, visszavonuló, — mint mi nevezni szoktuk — „morgós“ hangulat is borong lelki világán: alaphangulata mégis a derültebb életfilozófia. Sőt a fesztelen, kitörő, mindent és mindenkit átölelő, boldogítani akaró magyarnak lelkiilete. Akinek szemeiben összevegyül a derült lélek örömkönnye a sírva vigadó lélek fájó, de mégis jóleső, tisztitó könnyeivel. Az egykor deli ifjú fizikumban is súlyt nyer. Inkább zömök, de erős magyar törzsökön már higgadtabb, megfontolóbb, tartózkodóbb fő nyugszik. Homloka alatt értelmes szempár, amely lelkének derűjét, viharát egyaránt visszatiikrözteti. Kötelességtudó. Inkább remél, mint követel. Jövője felől nem esik kétségbe. Sőt barátait is biztosítja. A kicsinyes panaszkodást lealázónak tartja. Szittya természete szerint azonban tud önérzetesen kitörni, sőt villámokat is szórni. Hirtelen fel- hevül. De ugyanolyan hamar csendessé, sőt megbánóvá válik. Szeret incselkedni, szatirielőnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; minden perczben friss pörkölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- v hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi 1 bepörkölődik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1
