Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-22 / 8. szám
Szatmár, 1911. februáriul 22. .HETI SZEMLE“ A VÍZ-SZAG. — A magyar parasztsihe- derben is van egy garasára szélhámosság. Csak éppen egy garasára. Afféle jámbor virtuskodás, melylyel rettenetes törő-zúzó, tallérszóró, csü- lökreszálló kedvet sejtet, de a mi okos embert nem rémít meg, csak megmosolyogtat. Azt értem, mikor — bámész publikumának rettenetesen örülve, — vasárnap este, vagy éppen hétfőn reggel, dülöngélve, daliásán meg-megrogy- gyanó inakkal, borízű nótát danolászva járja be a falut, pedig csak úgy dől belőle — a víz-szag. Van egynéhány új-magyar poétánk, akinek verseit olvasván, mindig ez a sárgaföldig- józan parasztlegényke jut az eszembe, — természetesen frakkban, divatos külföldi poéták szemenszedett különlegességeit citálva s a hasis-mámor, vagy ópium-bódulat koreográfiájának szabályai szerint dülöngélve végig a szalonok bámész publikumán. A színházban komoly művészi értékeket, igazi maradandó becsű alkotásokat keresünk, niveaus előadásokat várunk. Legyen a szinház igazi kulturtényező. Nevelje a közönséget, nemesítse lelkét, érzését, fejlessze ízlését, tiszta élvezetet nyújtson. És ha olyan darabokat adnának és olyan niveaus előadásokban lenne részünk, mint az elmúlt héten a ,,Karenin Anna“ volt, meg is lehetnénk elégedve. „ Karenin Anna“ az újabb drámaíród .- lomnak egyik legkiválóbb alkotása. Tolstoj regénye után Guiraud irta és Góth Sándor fordította. „Karenin Anna“ meg a „Béke és háború“ Tolstojnak legkiválóbb alkotása, mely őt a költői Parnassus legmagasabb fokára emeli. Bár Tolstojt nem ok nélkül nevezik vallási és társadalmi anarchistának, ebben a müvében fölséges erkölcs nyilvánul meg, a mely őt Isten legszebb egébe emeli. Guiraudnak az átdolgozás pompásan si került. Tolstoj regényében és Guiraud drámájában egyaránt rendkívül finom, mélységes és igaz psycliologiai jellemzéseket találunk. Minden valóság és élet itt, minden dolog megfogható, sehol semmi valószínűtlenség. A házasságtörő asszony tragikuma jut kifejezésre. Karenin Anna eíhagyja férjét, a józan, kornoiy, számitó diplomatát, otthagyja rajongásig szeretett gyermekét is és Vronszky gróf kedvese lesz, aki szintén lemond katonai rangjáról. Elvonulnak a világtól, egyedül szerelmüknek élnek. De nem tudják elviselni ferde helyzetüket, a társadalom Ítéletét. An nát gyötri a vágy gyermeke után, Vronszky visszavágyik a katonai pályára. Vronszky más leányé lesz, Anna ugyanazon vonat alá dobja magát, amely Vronszkyt és a leányt viszi. Fényes költői igazságszolgáltatást nyertünk : az erkölcsi és természeti törvény áthágásáért bűnhődni kell. Karenin Annát Zöldy Vilma adta, művészi in teli igen tiával és érzéssel. Vronszky szerepe Vidor, a férj szerepe Baghy Gyula kezében volt, akié a rendezés érdeme is. A diszletet is meg kell dicsérnünk. Műsoron volt kedden a „Balkáni her- czegnő“ melyben Komáromy s Heltay igen Ízléstelen tánczot adtak elő, a karzat kedvéért ezt kétszer meg is ismételték. Sajnáljuk. így nem lehet a közönséget nevelni, aesthetikai érzését fejleszteni. Sőt ha ez máskor is igy lenne, egyenesen a színházat kellene felelőssé tenni az Ízlés azon elfajulásáért, hogy például pénteken a „Karenin Anna“ legszebb jeleneteinél a karzaton hangos közbeszólások és gyanús köhögések történtek. Szerdán „A tanitónő“-t adták. Egy beteges költői lélek eltévelyedése, igazságtalan, valótlan, vádaskodó, gyűlölködő iránydarab, melyet kár volt színre hozni. Csütörtökön „Szulamith“-ot, hétfőn a „Czigányszerelem“-et adták sikerült előadásban. Komáromy játéka kedves és élénk, Dénes Ella mindig jól játszott, sikere volt a héten Baghynak, Vidomak, Héltaynak, Káldornak, Herczeghnek és Szendenek. (kp.) Színházi heti műsor. Szerdán „Csitulj szivem“. Csütörtökön „Az elvált asszony“. Pénteken „Herczegkisasszony“. Szombaton „Gyerekasszony“. Vasárnap d. u. „Dolovai nábob leánya“, este „Herczegkisasszony“. HÍREK iH<j Kamarazene. Művészi esemény volt a csütörtöki Hermann-Bendiner kamarazene-hangversenye. Bach, Meyerbeer, Beethoven — a már klasszikusokká vált óriások, fönséges hangja szólt bele abba az elfajzott, silány zenei kultúrába, a mely városunkban a fölburjánzott, értéktelen operette-cultus nyomán elharapózott. És főként ezért köszöntjük a két művészt: Bendiner Nándort és Hermann Lászlót. Mert szükség van erre a renaissance-ra. A művészi zenének nem tényezője a szinház, (a hol operát soha nem hallunk), de egyenesen megrontására törekszik. Oly művészi Ízlés, mesteri tudás — mint a minő a kamarazene rendezőiben van — bizonyára uj életet önt a mi szomorúan lehanyatlott zenei Ízlésünkbe, és az igazi, nemes kultúrának egyik legjelentősebb terjesztőjét: a klasszikus zenét újra beleállitja az emel- kedettebb szellemek életébe. Nagyszámú közönség élvezte azt a feledhetetlen gyönyörűséget, amelyet Bendiner Nándor és Hermann László szerzett Beethoven lelkének interpretálásával a megrázó erővel, nemes szépséggel, varázsló hatással előadott Kreutzer-sonaiában. A két művészen kiviil szerepeltek még és a műkedvelők szokásos niveauján felül emelkedtek Halle'- Jenő és Pfaltz Emil, akik Hermann Lászlóval Bachot szólaltatták meg és Fábián Lajos dr., aki Meyerbeer „A trappista imájá“-t énekelte hajlékony színezéssel és tiszta érthetőséggel, nem mindennapi élvezetet nyújtva. A műsorban még szerepelt Mándy Ilonka Saint-Saens-, Brahms- és Csajkovszky-dalokkal. Egyházmegyei hírek. Egyházmegyénk főpásztora Benkö József apátkanonokot az ungvári plébánia vezetésétől felmentvén, azt ideiglenesen, a plébánia szabályszerű betöltéséig Szvoboda Ferencz ottani segédlelkészre bízta. — A püspök Benkö József apát-kanonokot a papnevelő intézet kormányzójának nevezte ki. A kath. kaszinó estje. Az elmúlt vasárnap a Czeczil egyesület nagytermét szinültig megtöltő közönséget hozott össze a kath. kaszinó utolsó farsangi felolvasó-estje. Eddigi estéinek szép, fényes és maradó hatású sikereit gyarapította a vasárnapi is, mert a válogatott ízléssel összeállított műsor minden száma oly tartalmas, gyönyörködtető volt, hogy a nagyszámú közönség látható odaadással élvezte azokat. Elsőül egy kis csodagyermek feltűnő zongoratudása szerzett váratlan meglepetést és gyönyörűséget: a kis Faragó Ibolykáé, aki előbb atyjával, Faragó Ignáczczal duettezett, majd a sűrű tapsokra maga adott elő egy bájos zongoradarabot. — Másodikul a felolvasás kötötte le a közönség érdeklődő figyelmét: Uhl Károly dr. olvasott fel a legnagyobb hatalomról, a sajtóról. Találó jellemzés, az ismert théma újszerűséggel ható beállítása, vonzó előadás magyarázzák meg a jelentőséges felolvasásnak azt a mély hatását, amelyet a feszülten figyelő hallgatóságra tett. Az értékes felolvasást lapunk jövő számában közöljük. — Majd egy frissen leperdülő, természetes bájjal és közvetetlenség- gel eljátszott tréfás jelenettel gyönyörködtetett Papp Margit és Fábián Lajos dr. Jóizü derű, kaczagó jókedv volt az, amit a két, igazán ügyesen játszó műkedvelő váltott ki a hálás közönségből. — Záradékul Petőfi gyönyörű ro- mánczát, a „Falu végén kurta kocsmá“-t adták elő Arany (Auspitz) Jenő megzenésítésében az ez alkalomra alakult énekkar tagjai: Dobos Lajos, Dörner István, Márton László, id. és ifj. Papp János, Papp Péter, Juhász József, Szvitlik Ferencz, Pfeiffer Jenő, Noék Béla, Schwegler Ferencz és Székely Gyula Jaklovíls György ügyes dirigálásával. —■ A hatásos részletekben gazdag énekszám gyönyörűen érvényesült az előadók összevágó énekében. — A szép sikerű estét tánczmulatság fejezte be a kath. kaszinóban. A zsidó 48-as ügye. A „Szamos“ kötelőzködő ízetlenségeit már unjuk. Még inkább a mi állásfoglalásunk elferdítését és kiforgatását. Újból világosan megállapítjuk, hogy mi a gyűjtést főként azért tettük szóvá, mert 14, 48-as honvéd él városunkban nagy nyomorúság között, a „Szamos“ irgalmas szive miért nem törődik a tizennégygyel, hanem csak egygyel, a tizenötödikkel, akit Weisz Hermannak hívnak — nem az angyalok odafenn, hanem az angyali lelkű zsidók ide lenn. — Másodszor a város monogra- phiája szerint 1849-ben nem a helybueli zsidók állítottak ki magukról igazolást, hogy hősi vérük nyugodtan folydogált ereikben a szabadságharcz alatt, hanem a városi tanácsosai állíttatták ki lángoló hazafiságuk ez örökre' szóló bizonyitványát. — Harmadszor — és ezt megint idézzük, nem a monographiából, de olvasónk leveléből — a későn jelentkezett öreg „48-as .volta kétséges annál is inkább, mivel csak akkor lett felvéve a 48-asok közé, mikor újabb összeírás történt, mikor két tanú igazolása elég volt a 48-as honvédség megállapítására.“ — Van még egy negyedszer is : tegye a „Szamos“ magáévá a többi, kétségtelen 14, 48-as ügyét és hívja fel a helyi egyesületeket, hogy márczius 15-iki ünnepségeiket az ő javukra rendezzék. — Az ötödször pedig ez: a további insinuálásokra és bakafántoskodásra nem felelünk. A Szatmári Hírlapírók Szindikátusa f. hó 20 án 23 taggal megalakult. A közérdeket van hivatva szolgálni ez a nagyjelentőségű egyesülés, amely elejét vágja a személyes torzsalkodásnak és egyöntetű eljárást, propagandát indít meg a közérdek szempontjából fontos és szükséges tervek keresztülvitelére. A föllendült helyi sajtó munkásai az összetartást megteremtő e szindikátussal kiszámíthatatlan hasznára válnak különösen városunknak. A szindikátus szervezete egyébként egy lapnak irányát vagy pártállását sem befolyásolja. A megalakult szindikátus diszelnökei Bodnár Gáspár és Fejes István, Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, az forduljon bizalommal ínja Jánost« Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt ozipö-raktárában csakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült ezipö- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árul csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű ezlpök és csizmák is készülnek.
