Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-24 / 52. szám
52. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. bxatmár, 1911. deczember 24. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. I Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — , Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Szatmár, 1911. decz. 23. Nesztelen éjszaka borult a földre, kimondhatatlan békesség fogta át a világot, mikor a mi Urunk Betlehemben született. Hatalomból, tűzesőből, verőfényből, az Ur müveinek csodás kíséretéből itt semmi sincs. Ellenkezőleg. A karácsonyi szent titoknak háttere a szánalomig szürke. Fiatal anya, tehetetlen gyermek, az idegenben, kiáltó szegénység karjain, ki látott ennél siralmasabbat? De a Kisded szent születése pillanatában megmozdul minden. Az ég s a föld, a mennyei karok, az emberek, pásztorok és királyok, a lelkek, a szellemek. Hogy a szent éjszaka csodálatos bájjal, hóditó va- rázszsal tűzze bele a lelkekbe a szent karácsony titkát, örömét. Kétezer esztendő óta mindig igy van karácsonykor. Megmozdul, felmagasztosul minden. A szivek Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. örömben égnek, a szellemek az élet realitásaiból a magasabb valóságok szemléletéig lendülnek: értjük és érezzük az isten szeretetének rajtunk tett csodáit. Azért simábbak leszünk, feledünk, irgalmaskodunk, örvendünk. A törtetés helyére enyhüld és nyugalom száll, a zaj glóriába harsan: az embernek legiga- zabb természete revelálódik. Egy szempillantásban. Mint mikor rianása van az éjszaki setétsé- ges égboltjának, úgy ragyog végig a világon egy szempillantásban a katholikus gondolat és érzés, mely tanitószéknek tartja a jászolt, imádja Kisdedét, leborulva feedezi a földre lépő Istennek azon kegyelmeit, melyekkel a világot felemelte, vergődő elméknek és szétrongyolt sziveknek a lüktető, gazdag élet áldását adta. A hit által, melynek ereje az égig ér, a hit cselekedetei által, melyeket parancsolt, a keresztény, kriszA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-wijtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona.----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------A l ap megjelenik minden szerdán. tusi kultúra által, m-ej^iek^z ő születése a kezdete, az (Tisteni személye a mindörökre való biztosítéka. Felszínes a kor, gyűlöli a tartalmat az életben, a tudományban, a művészetben; innen van, hogy bár az ünnep ihletésén mindenki érzi önmagán a csodát, az egész emberiséget átfogó isteni hatalmat, az ünnep múltán az ember visszatér a békókhoz, melyeket magára vett, amelyekben hitét, lelke igazi világát, idealizmusát, az isteni Kisded örökségét tépik, összetörik. Hullákra járó keselyűi a modern irodalomnak, a politikai dekadens, az erkölcsi élet parázna Heródesei, a hazátlan hitetlen szellem bujkáló bakói. Nyitná meg a szent karácsony fénye a katholikus emberek, asszonyok elméjét mindannak látására, amit ellenünk, hitünk cselekedetei ellen müveinek újságokban, a parlamentben, a közéletben. És fognának össze valamennyien a katholikus gondolkodás és szellem védelmére, melyre a betlehemi Kisded tanítja a világot! * KARÁCSONY. Kis dalok. i. Most visszaváltom, visszakérem Mindenkitől, akinek adtam A szivem és a szívverésem. Királyi módon tékozoltam. Osztogattam úton-útfélen — Magam meg a koldusa voltam . . . Most kell az egész gazdagságom — A szivem minden csöppnyi vére . . . Most visszakérem, visszaváltom. II. Kis szárnyatbontó, röpke dallamok Kószálnak bennem gyáva remegéssel. . . . Engem altatnak, vagy én altatok ? . . . Szelid, holdfényes, télesti mesét Lágy zümmögéssel duruzsol a kályha És rámkacsintja tűzpiros szemét. A lelkem lopva indul szállani . . . Fehér függönynyel kis parányi ágya Valamikor majd itt fog állani . . . S mint most reám a téli alkonyat : Valamikor majd úgy hajlom fölébe, Zümmögve édes, apró dalokat. . . Nil. Harsányi Kálmán könyve. („Napi témák, örök problémák“.) Már évekkel ezelőtt meghódított Har sányi. Hangjából érczes harsonák szilajságát hallottam. Kemény magyarok aczélos, har czos hajthatatlanságát. Tűz folyik a szavából. Meggyulasztó. Vitézi tornák helyett csatákra hívogató. Először ez az égő tüzekkel lobogó, ázsiai magyarság igézett és igázott meg. Hazaszeretete, ez a szentséges érzés. A magyar szabadság láza, a mely viharzó tombo- lással lengeti a kurucz zászlók kibontott, íoszlányos selymét. A legigazabb, a legmélyebb érzésű magyar poétának éreztem. S a legnagyobbnak a ma élők között. Nagy érzéseinek eleven igézete alatt verseskönyvével keltem, pihentem. Ezzel kerestem föl a lelkemhez közel jutott szép lelkeket, olvastam nekik e nagy poéta szivének kohójából izzón kikerült sorokat s a mint kigyult az én hallgatóimnak szemében, arczán az a szép láng, a mit csak igazi művészet tud megszikráztatni: mélységes gyönyörűségeket ,éltem át. Égő lelkesedésem aztán ha nem is vetett már föl kicsapó lángokat, de mélyült, tüze parázszsá változott, a mely nhhatatlan izzással melegített. És e csöndesülő tüzek fényében az erős magyar mellett észrevettem a színekkel dolgozó látóját a természetnek és a nagy művészek szent ihletésével alkotó géniét. A viharban dörgő, a napsugárban mosolygó, a holdfényben merengő természetet szinte általa láttam meg jól. Mikor pedig szavak kótájára szedte Beethowen „Pathé- tique“-jét és elmondta az elmondhatatlant : már az örökéletü klasszikust kezdtem kiérezni belőle. Hosszú évek múltán végre Írásai után alkotójukat is megismertem. Egy csodálatos, a nyári éjbe vesző szép délutánt töltöttem otthonában. Kibontakozott előttem a „láthatatlan ember“. És sok mindennek nyitjára jöttem. Megértettem színeinek dús skáláját, rajzoló művészetének vonalbőségét — hiszen festő is. Nehéz problémájú rajzai vannak, a melyek tömör gondolatokat tudnak lakonikus egyszerűséggel elmondani. A „Pathétique“ fölfoghatatlan csodája is megvilágosodott: hiszen a „musiea sacra“, a legfölségesebb zene értője. De a legtöbb világosággal könyvtára magyarázott meg mindent. Csodálatos, páratlanul egyedülálló könyvtár ez. Az emberiség szellemi történetének szinte teljes bibliothekája. A nagy határjelzők, a mindig élők, a halhatatlanok pho- tographia-gyűjteménye legjellegzetesebb írásaikban: intimus levelezéseikben. Majdnem minden nagy szelleme az emberiségnek : poéta, tudós, philosophus, physikűs, művész, mathematikus, hadvezér, orvos 'itt van — magánlevelezéseikben. Szinte azt mondhatnám, hogy — az örök emberi psyche. Ez a lélek-vizsgálás, ez a psyche-bon- czolás magyaráz meg mindent Harsányiban. Neki már nem labyrinthus a titokzatos Lapunk mai száma 16 oldal.
