Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-12-20 / 51. szám

Mil. d'mzember 20 ..HETI SZEMLE“ 3 mr NAGY KARÁCSONYI VÁSÁR!! ~m A jó gyermekek és felnőttek Jézuskája Ragályinál Szatmár, Deák-tér 8. német nevet: Böcklin, Lenbach, Stuck és Uhde egy-egy vásznán. A magyar nagymesterek közül egyetlenegy sincs képviselve. De mi itt ki­fejezett magyar-megvetés a mauzóleumban ki­fejezetthez képest! A melyben minden német és hozzá még minden jelentéktelen is. Milliós áldozatkészség emelte a magyar építőművészek, szobrászok és festők teljes kizárása mellett, idegen pallérok, kőfaragók és mázolók kontár segítségével. Nem túlzás, a mit mondok, hanem valóság. Bizonyítom. Nem tartoznék ide, de bosszant, hogy erről a mauzóleumról annak idején dicsőítő könyvet és cikkeket írtak, ho­zsánnát zengedezve a müpártoló főúrnak, meg­hódolva nemes ízlése és áldozatkészsége előtt, a melylyel „örökre beleírta nevét Magyarország történetébe“. Hát ez már mégsem járja. Ha egyetlen igaz sor sem jelent meg eddig erről a „magyar“ műemlékről, hát jelenjék meg most. Lássák legalább azok nyilt szemmel, — ha odavetődnek — a kiket még eddig nem vezettek félre a tömjénezők meg az ösztöndíj-alapítványok. Mikor mi — most a nyáron — ott jártunk Varjas Endrével, körül volt gerendázva-desz- kázva a mauzóleum kupolája. Becsurgott rajta az esővíz, javítani kellett; építtetése után ne­hány esztendővel! Építették: Richard Berndl és Eduard Schmucker. Hogy ki légyen ez a két pallér: nem tudja senki. A szobrász neve: Max Frick. Ismeretlen. Csak müvei ékesenszó- lók, valamint ékesenszóló a Bemdl-Schmucker- féle kupola, a mely századokra szól, de máris támogatni kell. Max Frick szobrászművészeté­vel már a bejáratnál tisztában vagyunk. Két carrarai márványangyal fogad — befestett szárnynyal. Ez a befestett márvány fogja nekem megbocsáttatni, hogy kacagva léptem be abba a pazar, cifra sírboltba, a hol Ízléstelenség Ízlés­telenségre tolul. A márványok minden elképzel­hető faja, tarka összevisszaságban; pompa, pompa-hajszolás mindenütt; fehér márvány sarkophagok festett címerekkel, stb. stb. A kifestett márványcímer, azonkívül hogy ízléstelenség, még ostobaság is. A heraldikának megvan a maga külön nyelve, s a hozzáértő már a rovátkolásból, a vésett vonalak irányából is megtudja, milyen szint kell alatta értenie, a laikus pedig mit törődik vele! De nehogy valaki is ingadozzék: vájjon kék-e a grófi címer mezeje vagy arany, — elkövették a leg­nagyobb szobrászművészeti szentségtörést, be­festették a márványt. A hófehéret, a plasztikai anyagok legnemesbikét. De befestettek ott egyebet is. Gyanítom — s ezt érdemes volna tüzetesen megvizsgálni — hogy a végtelenül ritka és drága szibériai égszínkék márvány, mely valóságosan is előfordul a csarnokban, fönn, a kupola kezdeténél már csak olajfesték. Nem gyanakvás azonban, hanem kézzelfogható bizonyosság, hogy magát a grófnét, aki a mauzóleumban nyugszik, Carl Troll, az oltár hatalmas, több színnel erezett vörösmárvány lapjára megfestette Madonnának. Hogy ki légyen ez a Carl Troll, nem tudja senki. Egyetlen festő ismerősöm sem hallotta a nevét soha, egyetlen német múzeum katalógusában sem tudtam föl­fedezni. A kép maga tucatmunka. Hogy Adolf Mayerhofer ötvös körülteremtettézte a glóriáját és a köntösét brilliánsokkal és egyéb drága­kövekkel, — az csak a pózát növelte meg ennek az oltárképnek, nem az értékét. Az el- húnyt grófné minden ékszerének minden ék­kövét odaillesztette a kegyelet: — a művészet, az ízlés és a szépség rovására. Láttára akarat­lanul is eszembe jutott Carlo Crivelli lehellet- finomságú Madonnája a mi Szépművészeti Múzeumunkban. Ott is klárisok vannak bele­illesztve a koronába, de mennyi szeretettel; és valóságos, igazi arany a palást, de micsoda áhitatos-szépen, micsoda művészettel van az odavarázsolva! Milyen gyönyörűen, milyen mennyei királynőt megilletően hímes az a pa­lást, a melyet méz-sűrűn folyó aranynyal olyan aggódó gonddal rakosgatott föl az a quattro- cento-lelket lehelő, ihletett, igazi művész! Igaza van annak, a ki ötszáz lapos vastag könyvet írt erről a mauzóleumról ; örök időkre a magyar történelemé lesz ez a „műemlék“. Véghetetlenül fontos okmány, a mely világosan mond el mindent az utókornak. Volt egy magyar főúr a huszadik század első tizedében — egyetlen egy! — a ki kerek egymilliót szánt valami nagyszerű műemlékre. Körülnézett a magyar művészek között és nem talált közöttük méltót a nagy munkához. Öt nyomorult kis szürke német mesterembert kellett idehívnia, hogy tá- kolják össze ők, a mire a mi művészeink — egyetlen mecénásunk szerint — képtelenek. Az öt vándorlegények azután megcsinálták, a hogy lehetett A művészetről azt sem tudták: mi fán terem, ízlésük, ösztönük nem volt, hát lett a mauzóleum olyan, a milyen. De bárminő lett is: — mi kaptuk ajándékul. A nemes gróf a magyar nemzetnek ajándékozta. És jöttek a hozsánnák, a lábcsókok, a hála rebegések . . . Te eljövendő kultúrhistorikusa a magyar nemzetnek: el ne feledd jól áttanulmányozni ez a márványos, aranyos, gyémántos kő-ok­mányt, mely — lehet, hogy akaratlanul — a legkajánabb arculcsapása volt ennek a nem­zetnek, s jegyezd meg mindenekfölött, hogy a nemzet hálálkodással fogadta ezt az arculcsapást. 1. Miért gyógyulunk Mária­völgyön ? 2. Mert Máriavölgyön a pa- rádi, bikszádi, gleichenbergi, karlsbadi, seltersi, emsi, bárt- fai gyógyvizeknek valóságos hasonmása van. 3. Máriavölgyi vizek a leg­kellemesebb, legüditőbb italt szolgáltatják. é. Máriavölgyi ásványvizet Vio literig 6 fillérért tölt bér­mentve érkező tiszta üvegekbe a Fürdőigazgaióság so Lapunk következő száma szombaton, deczember 23-án jelenik meg. Lapunk egyes számai kap­hatók a fötőzsdében és a Barth- féle kis tőzsdében a Deák-téren. Az Egyházm. Oltáregyesület ki­állítása. A szegény templomok fölsegitésére alakult Egyhm. Oltáregyesület lelkesen, nagy áldozatokkal fáradozott, hogy az Ur Jézusnak egyházmegyénkben oly sok szegény templo­mát ellássa a szükséges egyházi ruhákkal. A zárdában keddenkint buzgó urhölgyek gyűltek össze, hogy fáradhatatlanul varrjanak, hímezzenek, csipkéket készítsenek a szent­ségi Jézus templomainak. Csöndben, seré­nyen folyt ez a nemesen szent munka. Most aztán elkészíti az Oltáregyesület buzgó mun­kájának eredményéül az ő karácsonyfáját is abban a kiállításban, a mely az elkészített és a szegény templomok közt kiosztandó egyházi ruhákat, az ő páratlan lelkesedésük szép gyümölcsét mutatja be. A kiállítást a zárdában Boromissza Tibor dr. megyés püspök a szerelvények megáldása után decz. 28-án d. u. 3 órakor nyitja meg. A három napon át tartandó kiállítással kapcsolatban szent- ségimádások is lesznek. Ezeknek sorrendjét jövő számunkban közöljük. Adomány. Szabó István praelatus-ka- nonok a papi nyugdíjalapnak 2000, az Egy­házm. Kath. Sajtóalapnak 1000 és a nagy­károlyi Legényegyesületnek 1000 koronát adományozott. Halálozás. Kocsis János, Máv. raktár- főnök helyettes felesége sz. Vosinszky Ma­riska életének 34-ik, házasságának 12-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Karácsonyfa. A nőegyleti árvaházban (Jókai-utca 5.) f. hó 23-án d. u. 4 órakor lesz az árvák számára a karácsonyfa ünne­pély a melyre a nőegylet tagjait s az ér­deklő közönséget tisztelettel meghívja az Elnökség. A karácsonyfára szánt adományok Jékei Károlyné alelnöknőhöz küldendők. (Hunyady-utcza 18.) Szegény iskolások felruházása. Bo­romissza Tibor dr. megyés püspök 321 K-t adományozott a püspöki fiúiskola szegény tanulóinak fölruházására. Az adományból 39 elemi iskolás növendék részesült a főpásztor jótéteményében, kik között 23 lábbeli és 16 télikabát osztatott ki. Adomány. Ratkovszki Pál t. kanonok kir. főigazgató, egyezer koronát adományozott a máramarosszigeti zárda kibővítési céljaira. Bartl főhadnagy szabadlábra he­lyezése. Emlékezetes még Lázár Ödön hadnagy és Bartl Róbert főhadnagy ügye. Bartl Róbert tudvalévőén agyonlőtte Buda­pesten Lázárt, mert a feleségét Szatmárról megszöktetette. Ceika hadbiró-őrnagy az el­múlt hét elején befejezte a vizsgálatot s az iratokat elküldötte a kassai hadtestparancs­noksághoz. A kassai hadtestparancsnokság elrendelte a főhadnagy szabadonbocsájtását. A per főtárgyalását néhány hét múlva tartják meg. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar em­ber szent kötelessége *'««zai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben ké­szíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket. mezei kereszteket, kápolná­kat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Szatmár, Attila-u. 4. HÍREK

Next

/
Oldalképek
Tartalom