Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-13 / 50. szám
.ober 13. j&i hittani főiskolán decern- oefejeződnek az I. félévi előadások. Oalatok sorrendje : jan. 9. vizsgálat az er- .mcstanból. 10-én az egyháztörténelemből. 17-én az ágazatos hittanból. 18 án az ó szövetségi szentirásból. 25-én a bölcseleti előtanból. A II. félév kezdete 1912. jan. 29. A tanitógyülósek után. Tehát az állami tanítók eljutottak a kultursztrájkig. Czabán Samu indítványára 4 szavazat ellen az összes szavazatokkal kimondották, az állam súlyos anyagi helyzete nem lehet ok a fizetésrendezés elodázására, mert a katonai költségekre mindig vannak újabb és újabb milliók. Elhatározták, hogy az állami tanítók minden társadalmi és kulturális tevékenységből kivonják magukat, nem tanítanak analfabétákat, nem vezetnek továbbképző tanfolyamokat, ifjúsági egyesületeket, szabad líceumokban nem tanítanak, nem oktatnak rabokat, közművelődési, kulturális és társadalmi egyesületekből kilépnek, tisztségükről lemondanak, jótékonyczélra nem gyűjtenek mindaddig, mig anyagi helyzetükön nem javítanak, ellenben a legnagyobb mértékben elősegítik az általános, egyenlő és titkos, községenkinti választójog megvalósítását, mert ettől várják sorsuk jobbrafordulását. Minden félreértés és kétség kizárásául előre bocsátom és hangsúlyozom, hogy én e határozatokat nem helyeslem, mert az ilyen könyörtelen harczi fegyverekkel való fellépés elsősorban nem azokat éri, akiknek személy- szerint ellene szögeződik, hanem a magyar nép kultúra fejlődő, terebélyesedő fájára mér megsemmisítő csapást, már pedig szerintem minden önérdeknél elsőbb a magyarság érdeke, vagyis a „haza“ érdekét mindig elébe helyezem az „én“ szükségleteinek. Mégis-mégis, ha elgondolkozunk e határozatok felett, ha azt mérlegeljük, hogy az az állami tanítóság, a mely most is sokkal jobban van dotálva mint mi, hitvallásos ta nitók, ily elkeseredett határozatokat hoz, ily útra ragadtatja magát, honnan a magát megbecsülő, önérzetes embernek nehéz, majdnem lehetetlen a visszatérés — és ezzel szemben látva a mi berkeinkben honoló nyugodt tétlenséget, fatalizmusnak is beillő tétlen várakozást, bizonyos keserűség, valamelyes elégedetlenség fog el, hogy mi úgyszólván ujjúnkat sem mozdítjuk sorsunk, helyzetünk javításának érdekében. Holott még csak nekünk volna okunk igazán a panaszra, a elégedetlenségre. Nekünk, kik emberi önérzetünkben vagyunk megtámadva akkor, midőn az ugyanolyan munkáért, az ugyanazon feladatok ugyanegy képzettséggel és buzgcsággal való teljesítése mellett is nem részesülünk ugyanoly fizetésben, mint a fenti határozatokat hozó állami tanítók. Mikor e sorokat irom, még nem olvastam a biharmegyei ált. tanitó-egyesület által összehívott szombati tanító gyűlés határozatait. Ez a gyűlés nem csak az állami tanítók specialis érdekével foglalkozik, hanem mivel hivatalos reá az ország minden állami és nem állami tanítói egyesülete, tehát a felekezeti tanitó egyesületek is, hiszem hogy a mi sérelmekkel is fog foglalkozni. Tisztelettel kérdem tehát a szatmár— ugocsamegyei kath. tanitó egyesület igen tisztelt elnökségét, kapott e meghívót ezen gyűlésre, ha kapott, küldött e ki képviseletében valakit ? avagy valakiket ? Tisztelettel kérdem továbbá, hogy miért nem tudósította az elnökség a tagokai, hogy im, most a ti életbe vágó érdekeitekről van szó, hát eredjetek és képviseljétek a szatmár—ugocsamegyei kath. tanítóságot is. Avagy már tényleg nem létezik a „Szatmár—Ugocsamegyei Kath. Tanítóegyesület“ ?! Gaál Lajos. Szatmárvármegye iskolaügye novemberben. A pénteki vm. bizottsági gyűlésen Bodnár György kir. tanfelügyelő beterjesztette jelentését, a mely szerint a múlt hó folyamán számba vette az állami népiskolák benépesítésére vonatkozó adatokat, hogy azon nagy anyagi áldozatokat, melyeket a kincstár az állami iskolák fenntartása érdekében vármegyénkben is meghoz, “HETI SZEMLE“ arányba állítsa az állami népiskolákban tényleg oktatott tanulók népességével. Van vármegyénkben e tanévben 54 községben 68 állami elemi népiskola, 218 tanteremmel, 128 férfi és 88 tanítónői, összesen 218 tanítói állással. Beiratkozott a folyó tanévben 12,445 mindenrtápi tanuló, 6556 fiú és 2899 leány. Anyanyelvre nézve 8247 magyar, 126 német, 4015 oláh, 55 tót és 3 ruthén. Egy tanteremre-átlag 57 növendék esik s a minden- napb tankötelesek létszámáttekintve azok Ve . része nyer állami iskolákban oktatást. — A valjáf,; és közoktatásügyi miniszter a krasz- naoelieki gazd. iskola építési költségeire 10.000 K államsegélyt engedélyezett. Kővár- hosszufalun uj állami óvoda nyílt. Nagype- leskén és Berenden állami óvoda szervezése érdekében intézkedéseket tett A földmive- lésügyi miniszter a nagykárolyi gazd. ismétlő iskolában rendezendő téli házi ipari- tanfolyam költségeire 600 koronát, a nagybányai részére 300 K, a szamosujlaki részére 500 koronát adományozott. Áthelyező*. A kultuszminiszter Du- dits Miklós beregvármegyei kir. segédtanfelügyelőt, a pancsovai kir. tanfelügyelői kirendeltséghez áthelyezte. Adomány. Özv. báró Perényi Péterné szül. Újhelyi Ilona a vitkai róm. kath egyháznak iskolája átalakítására és kibővítésére 100 koronát adományozott. Az 1867. év óta fenálló Joó László utóda ór s és ékszerész czég Deáktér 8. sz. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát a KARÁCSONYI és ÚJÉVI vásárlók becses figyelmébe. Brilliáns ékszerek dús választékban olcsó és szolid árak mellett. (u.) Az elmúlt színházi hét a műsorváltozások hete volt. A színtársulat két jeles tagjának, Radócz Ferinek és Fehér Gyulának betegsége tette szükségessé az ismételt változtatást, ko- raszülöttségre vagy halottaiból feltámadásra juttatván ezzel néhány darabot, sok fejtörést és egy kis nyomdai kiadást okozva a színigazgatónak, a közönségnek pedig nem csekély bosszúságot meg csalódást. Mert bár mindenki méltányolja az ilyen vis major folytán előállott kényszer- helyzetet, az mégis a legutolsó fokozat a szórakozások sorában, ha az ember — amint az szerdán történt — egy láthatatlan helyről jövő monoton hangtól hallja elejétől végig az egész színdarabot s a szereplők állandóan úgy állják körül a sugólyukat, akárcsak a napszámosok szombat esténkint a pénztáros ablakát. — Ha már ilyen kellemetlen volt ez a szerdai előadás hát essünk túl rajta minél előbb. Maga a „Komédiásgyerek“ c. darab egy megható, kissé né- metesen érzelgős, a meséskönyvek „árvagyer mekei“-től nem sokban különböző történet. Zenéje hijjával van minden művészi értéknek és semmi esetre sem magyar fülnek való. Ha az előadást a. fentemlitett malőr által indokolt jóindulatú elnézéssel bíráljuk el, úgy a Heltai, Baróti, esetleg még Ross Jenő és Torday Etel játékát lehet megdicsérni. Ezt megelőzőleg, kedden kiváló élvezetet szerzett „A czigánybáró“ előadása. Dénes Ella remekelt a Saffi szerepében ; Szepessy Szidi és Nagy Imre jelesül játszottak. Baróti is méltán rászolgált a tapsokra. Liszt Ferikének minden újabb fellépése egyre jobban megerősít bennünket azon feltevésünkben, hogy ezt a művésznőt valaki — elég lelkiismeretlenül — rendszeresen áltatja. Elhitették ugyanis vele, hogy — amint azt állandóan önérzetes és önelégült arczárói leolvashatjuk — az ő játéka kitűnő és elragadó. Bedig dehogy is az! Különös meglepetést keltett pénteken az „Árendás zsidó“ czimü népszínmű szinreho- zatala. Tény, hogy jelenleg már nincsenek műsoron az ilyen zsidó zsargonos kiszólásokkal telerakott komédiák. Lekerültek a napkénen nem azért, mert elavultak, hanem azért, mert a most már úrrá lett intelligens zsidóság érzékenységét bántja falusi múltjának ilyetén meg- elevenitése. Pedig „Az árendás zsidó“ ugyancsak előnyös szinben tünteti fel a falusi zsidóságot; általánosan ismert jótulajdonságain, az erős és példás családi érzésen felül még ritka becsületességgel, vallási türelemmel, sőt gavallér bőkezűséggel is felruházza. Ha az említett népszínműben festett tipus hü kifejezője lenne az egyetemes zsidóságnak, akkor csakugyan indokolatlan és keresztényietlen lenne az antiszemitizmus. Igaz, hogy akkor a rutén-akció is felesleges lenne. Az előadás kitűnő volt. Baróti ez este fölülmúlta önmagát, Alakítása páratlan, sikere állandó és zajos volt. Hasonló dicséretek illetik Heltait és Rovó Istvánnét. Dénes Ella nem jól érezte magát a falusi leány szerepében, az ő finom művészetének nem ilyen szerepek valók. Szombaton este a „Czigányszerelem“ ment Bállá Mariska felléptével és — azaz: tehát zsúfolt ház, kitűnő előadás és tomboló ovácziók mellett. Heti műsor: Szerdán és csütörtökön „Papa!“ Pénteken „Trilby“. Szombaton „Bálkirálynő“. Vasárnap délután „Az árendás zsidó“, este „A toloncz.“ IRODALOM A levegő hajótöröttjei. Egy érdekes regény, amelynek hőse maga az ember, aki a föld porát el akarja hagyni. Hogy évezredes vágya végre teljesüljön és a föld felett végtelen magasságokban repülhessen azzal a géppel, amelyet önmaga konstruált. És a szárnyak nélkül született ember a levegő ura lesz, hogy Danrit regények érdekes profilú főszereplője izgató kalandjai után végre eljuthasson a Patrie-n az örök jég birodalmába. Meghatóan szép szerelmi történet kapcsolódik az elemekkel folytatott heroikus viaskodásba és ez a tiszta, nemes szerelem, mint az északi fény rejtelmes tüzesodája ragyogja be a sarkvidék szűzi havas világába behatoló emberpár történetét. A regény az Egyetemes Regénytárban jelent meg, három kötetben és a harmadik még Grazia Deledda néhány pompás novelláját is tartalmazza. A három kötet ára 3 korona 60 fillér. Vuja János czipője. A czipővétel nem valami nagy ügy. Semmi zavart, fölfordulást nem idéz elő. Nem kell hozzá nagy készülődés, mint pl. egy disznótorhoz, vagy nagymosáshoz. Meg aztán annyi már itt Szatmáron a czipőbolt, hogy lehet kapni akár physiologiai, anatómiai, psychologiai, művészi stb. alapon készült czipőt is. És (kényes az ügy) mégis nem közönséges bonyodalmakat idézett elő nemrégiben egy ilyen czipővásárlás. Mert, ugy e, tetszenek tudni, hogy készülnek czipők mindennapi használatra, vannak báli-, hegymászó-, vadász-, stb. czipők. Hanem másféle kellett. Sürgősen kellett. Haragudott a főispán, a polgármester, a főkapitány és a nem tb. főkapitány. — Mi köze ennek egy megveendő czipő- höz ? — méltóztatnak dühösen csodálkozni ? Tessenek csak csodálkozni, mert lehet. A boltok — nem újság ez! — mind Samuka hitsorsosaié. A czipőnek pedig kereszténynek kellett lenni. Jó, hogy véletlenül egy ilyen czipőjü bolt akadt: Vujáé. — Miért kellett a czipőnek kereszténynek lenni ? — tetszenek megint kérdezni. Mert hát egy megkeresztelendőnek kellettr a ki születése után sok tavaszt megért, de a keresztelő kutig még nem jutott el. Azaz már régen czipőben járt.
