Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-01 / 5. szám
8 Szalmái', 1911. februárius 1. munkát teljesít. A keresztény magyar nemzeti kultúra ezen fiatal harczosát szives készséggel látják soraik közt a hazai hitvallásos tanítóegyesületek, mert meggyőződésük, hogy derék, komoly szakműködéssel, a tanitói követeléseknek a tanitói tekintélyhez méltó megfontoltságával fogja szolgálni azon eszméket, amelyeknek szolgálatába s harczosává szegődött. Egy tanító ünneplése. Szép ünnepség folyt le a napokban Davidfalva községben. A gör. kath. iskola tantermében egybesereglett lakosság Ferencsik Miklós esperes lelkészszel őszinte szeretettel ünnepelte a községben immár 24 éve működő Konca János gör. kath. tanítót ama alkalomból, hogy a vallas- és közoktatás- ügyi miniszter a népnevelés terén szerzett érdemei jutalmazásául fizetés természetével biró évi 200 koronát tevő személyi pótlékban részesítette. Az ünnepeltet először az esperes, aztán a község neveben a községi biró üdvözölte. Az ünnepelt meghatott szavakkal köszönte meg az ünnepeltetést, jelezve, hogy e jutalmazás neki csak buzdítás arra, hogy néptanítói hivatását folytassa, hogy majdan Isten és ember előtt nyugodt lelkiismerettel adhasson számot munkálkodásáról. Szabadságolás és berendelés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Azary Miklós munkácsi főgimnáziumi tanárt betegsége miatt a tanév végéig szabadságolta és helyette szol gálattételre Bulyovszky Sándor szabadságolt tanárt rendelte be. Ahol nem törődnek a miniszteri rendelettel. Gróf Zichy János vallas- es köz- oktatásügyi miniszter tudvalevőleg rendeletet bocsátott ki a tanfelügyelőkhöz, amelyben el rendeli, hogy az állami elemi iskolák tanitói, bármely hitfelekezethez tartozzanak is, egyházi ünnepeiken szabadságolandók. Mindazokon a helyeken tehát, ahol az oktatás osztályössze vonással megtartható, a tanító a maga egyházi ünnepén az oktatás alól felmenthető. Ahol ez nem volna lehetséges és e miatt a tanítók val lásos érzülete sérelmet szenvedne, ott a tanító áthelyezése iránt benyújtott kérelmét a miniszter kedvezően fogja elintézni. — Az O. P. E. V. I. panaszos levelet kapott Csorvásról, hogy az ottani állami népiskola igazgatója a fentebbi miniszteri rendeletet nem respektálja, sőt a katholikus tanerőket kényszeríteni akarta arra, hogy ünnepnap iáikon is tanítsanak. Mivel a katholikus tanítók panaszát a tanfelügyelő is elutasította, az illetők most kénytelenek a nyilvánosság elé vinni az ügyet s az illetékes körök figyelmét felhívni arra, hogy a törvény in- tencziójának érvényt szerezzenek. Kinevezés. A kultuszminiszter Gazdag Lajos és Groza Ferencz h. tanárokat rendes tanárokká nevezte ki. IRODALOM. Hamupipőke. Az Egyetemes Regénytár legújabb két kötete egy Croker-regény: a Hamupipőke A népszerű angol Írónő e legújabb regénye Bulla Mihály fordításában jelent meg. Kapható Singer és Wolfner könyvkereskedésében (Budapest VI., And- rássy-ut 10.) és az ára csinos, piros vászonkötésben 1 korona 20 fillér. Az Élet 5-ik száma gazdag és eleven tartalommal jelent meg Kiemeljük belőle a most is színes Vasárnapi leveleket. Hevesi Sándor dr, értékes humorú czikkét és Havadi Barnabás lélektani finomságokkal teli novelláját, Ráspoly Finta Sándorról szóló művészi ismertetését, Szaluy Mátyás és Maday Gyula szép verseit, továbbá Vajda Ernő elbeszélését. A többi állandó rovat ebben a számban is nivós és éidekes, művészi il- lusztrácziónak nagy tömege a kivitel gondosságát dicséri. A Franklin Kézi Lexikonának első kötetete márezius hó folyamán meg fog jelenni. Ezzel egy nálunk eddig egészen uj lexikon-tipus valósul meg, amely kellő terjedelemben és mégis röviden és világosan megad minden felvilágosítást, a mire a művelt embernek szüksége lehet. A Franklin Kézi Lexikonén kiváló tudósok és Írók eahsz sora dolgozik; közlései pontosak, megbízhatók, anyaga a legnagyobb gonddal van a gyakorlati élet szükségletei szerint megválogatva. Kiállítása a magyar nyomdai és könyvkötő iparnak díszére fog válni. „HETI SZEMLE“ TOLLHEGYGYEL. Noch nie dagewesen. Hát Rabbi ben Akibának azért sincs igaza. Mert igenis van uj a nap alatt I Még pedig olyan ... De talán el sem lehet mondani. Roppant kényes a dolog . . . Tetszik tudni, mióta Goldschmied — abból az igazi, hamisítatlan fajból — azért a jámbor telegrammért három egész hónapra kitilta- tott a bécsi börzéről, azóta veszedelmes az ilyeneket emlegetni. Hiszen nem magunkat féltjük, hanem akiről szó volna. Mit tett Goldschmied? Hát egy bécsi kollegájának kínálta a pécsi káptalan búzatermését. S mikor a bécsi aggodalmaskodott, hogy a mérés körül . . . igy — meg amúgy, hát nem lesz e baj, hogy . . . hát vájjon meg lehet e bizni a káptalanban — erre Goldschmied azt irta! — Uraságod talán téved? Nem a zsidó káptalanról, hanem a pécsi róm. kath. káptalanról van szó. És ezt antiszemitaságnak nézte a bécsi börze, ahol olyan kényesek a becsületre. Tudniillik az ó-testamentuiniak becsületére. Pedig egy valódi, abból az ősi fajból való Gold- schmiedtől hogy telnék ki antiszemitaság, mikor csak tréfa volt. Igenis csak tréfa volt az is, amit el szeretnénk mondani. Mert lehetne még komolyan is venni, de akkor olyan ország világháboritó antiszemitaság sülne ki belőle, hogy menten örök időkre elmondaná az illető fölött a nagy átkot minden börze, még a szatmári is. Tegyük fel, hogy például meghalna egy... egy ember (persze, hogy ez a legjobb szó), aki holmi vezérivadék-féle volt volna, no mondjuk egyszerűen : meghalna egy — rabonbán. Persze hogy életében egy cseppet sem volt Kóser. Sőt 1 Mégegyszer sőt 1 Annyira sőt, hogy ezerszer legyalázta az „élelmes, elevenül fürge fajt“, hogy milyen lenéző gőggel, arra nem is jó gondolni. Aztán keresztény is volt, már úgy igazában, nemes ik czimzetesen, római katholikus, minden idézőjeles „jó“ epitethon .nélkül. Elég is már ennyi, pedig még lehetne mit mondani ... No és tegyük föl, hogy egy — mondjuk — férfiú, aki ha tagadná, akkor sem hinnők, hogy ősei nem laktak Kánanánban, akinek ugyan már nem cseng olyan szépen a vezetékneve, mint Goldschmiedé, de a keresztneve . . . azaz, hogy — pardon . . . igen hát például — Samu volna, nos, ez a férfiú, aki sokféle képet visel, de velejében, érzésében, vérében gondolatában a „szétszórtan is diadalmas faj“ képét viseli, igen, ez a — mondjuk — Samu oda állana annak az „embernek“ a szarkofágjához, hogy dicsőítse, magasztalja elsirassa azt, aki egy más, az övé vei szöges ellentétben álló életfelfogás hívének vallotta magát. Tegyük fel, hogy . . . — De ilyet föltenni a képtelenségig lehetetlen. Hát hagyjuk abba! így legalább azon sem kell a börzéknek gondolkozni, hogy tréfa akart-e ez lenni, vagy antiszemitaság. A. korzói hangulat. 4 legszellemesebb beszédek a korzón hangzanak el. (De nehogy valaki a vasárnapi korzóra gondoljon!) Nem is csoda hát, ha a szellemi tornák e fényességes (de nem péntek este, mikor a boltok lámpái nem tündöklenek) szinterét annyian és annyira kiárendáltak, hogy ott mozogni sem lehet. (No, a nagy pótadót mindjárt ki lehetne radírozni a városi költség- vetésből, ha itt is helypénzt szednének !) Azok az akadémikus viták, azok a mélyen, veséig ható (persze, hogy a becsüietről van szó) megjegyzések a hires franczia szalonokra emlékeztetnek. Nincs jelentős kérdés, ami itt szőnyegre, illetve az utczára ne kerülne. Mint a méhkas, úgy zsibongott a napokban a korzó. Minden ajkon a felháborodás zugó vihara kélt. — Nagykároly ! , . . Nagykároly ! — hangzott itt, ott, lent, fönt, mindenült. A korzói témák magasztos előkelőségét ismerve, először azt hittük, hogy a régen megboldogult császárról, Nagy Károlyról van szó. Csak azután vettük észre, hogy a boldogulni nem tudó Nagykárolyról zeng az ének. Hogy az mit tett! A kilencz idegen bűn, a hét főbűn, az égbekiáltó négy bűn nem olyan rettenetes, mint a nagykárolyi- bűn. Már mi is majdnem elhittük, úgy elkapott a méltatlankodás árja azon, hogy Nagykároly a szent Sabbathra nem fogadta be színházába az ajánlkozó Heveséket, — mikor megszólal mellettünk a Peleskéről bejött nótárius. De az más tenorból méltatlankodott, olyanfélé- képen (mert csak Gvadányi jussa az ilyet ki is irni) hogy hát mert még Heves a történtek után kínálkozni Nagykárolynak ? De aztán mégis földerült a nótárius uram, amikor valaki elmondta néki a régi históriát a vigéczről, akit hiába tessékeltek ki a legbarátságosabban az ajtón, mégis csak visszament az — ablakon. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. P. B. Debreczen. — Nagyon köszönjük szives figyelmét. Sch. F. Nem tudunk senkit se ajánlani, de itt felemlítjük, hogy a csanálosi fuvózenekar sürgősen keres egy karmestert. Sz. L. Igen gyenge próbálkozások. Inkább olvasson, mint Írjon. S. B. Az előbbit üzenjük. M. F. Nagyon hosszú. Kérjük, rövidítse meg; csak nyerne azzal az értékében is, a hatásában is. D. H. L. Egy kis igazítással közöljük. Kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkozunk. Belső munkatársak: KERTÉSZ PÁL, MERKER MÁRTON dr. és SÜDY TIBOR dr. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola köz 3. sz. Szatmár, Deáktér 2. sz. ^ Minden idényben mindennemű ^ K* :: ólővirá«- díszmunkák :: ^ ^ alkalmi-, mennyasszonyi-, ko- j szoruslány- és mellcsokrok. — Alkalmi-, ravatal- és sirkoszo- vy' vy ruk, sircsokrok a legizlcsesebb kivitelben, jután * os árban ^ ^ tosan és gyorsan készíttetnek. * # W Vidéki megrendelések különös 4> gonddal elintéztetnek. Park- s * ^ kert-rendezések vállaltatnak. vy vy * Sürgönye/,im : Bertha kertész a Í Szatmár. — Telefon-szám 27, * W >K ^ ^ vy '>£>' \$r ^ ^ ^ ^ ^ ^ Jfc Makoczy Géza p,pl Í,X‘*!Ü Szatmár, Eötvös-utcza 4 a, sz. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári szabó. Főtisztelendő Úr! Az 1906—1910. évi püspöki körlevelek tartalom- jegyzéke a napokban hagyta el a sajtót, miért is tisztelettel értesítjük, hogy a fentneve- zett körlevelek bekötését elvállaljuk, azokat csinos kötésben darabonkénti koronáért elkészítjük.
