Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-15 / 46. szám
4 „HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. november 15. két szolgálva, a rossz utón vezetők jövedelmi forrását nehéz munkájukkal szaporítják Ha a szabadelvüsóg hidegen hagyott egyes uépréteget, a szabadgondolkodás eszméjét vették kézbe, a vallás tételeit mint elaggott formákat ostromolták, erre is találtak hóbortos, vagy kiforratlan elméket. A szellemi, vallási szabadságot fennen hirdeti ez a sajtó, de a zsidótalmudhoz, annak igazán túlélt furcsaságaihoz senki se merjen nyúlni, mert aki ezt teszi a Talmud szakaszai szerint, halál fia lesz! (Jalk. chad, f. 121.2). A Talmud tanainak fordítását, bármilyen származásúak legyenek, zsidóék helytelennek hirdetik. Hát hirdessék ki maguk a helyes fordítást, addig el kell hinni, hogy a Talmud szerint a zsidó minden más vallásfelekezetüt tisztátalan állatnak tart, tehát aszerint bánhat. is vele, de hogy ezt könnyebben tehesse, a szellemi szabadságról álmodozókat sajtófestékkel csalja politikai igájába, vallási és erkölcsi alapját igyekszik ingadozóvá tenni, serényen dolgozik azon, hogy megingassa a haza és államhatalom iránti bizalmat, mint sutba vetendő, elavult, értéktelen dolgot, mely csak a megkövesült „reakcziónak“ múzeumba illő, mosolyt érdemlő történelmi furcsa maradványa. Azon igyekszik ez a sajtó, hogy minden tekintélyt lejárjon, hogy annak helyét ő foglalhassa el. Aki menekülni akar ettől a káros befolyástól, tolja félre az olyan „Nap“ és „Szamos“ fajtájú hírlapot, — mert a mint a H. Sz. múlt számából látom, a halottak napi gálád czikk felvilágosíthat a „Szamos“ irányáról is — melynek megrendszabályozá- sát a tisztességesen gondolkozó közönség hatásosabban megteheti az ő megvetésével, mint bármilyen polgármester; ezzel kijelenti a közvélemény, hogy az ilyen hírlapok nem a magyar nép véleményének hirdetői. Hogy mennyi bajt okoznak szándékosan a zsidólapok a nemzetközi viszonyokban, midőn egyik népet a másik ellen ingerelik azzal, hogy a közvéleményt elmérgesitik, ezt csak a vak nem látja. Csak egy Bismark- féle, tisztaehnéjíi, vasakaratu államférfi tudta ezt megérteni és kellő megvetéssel megítélni. Mióta a hírlap üzleti vállalat lett, még jobban odatolakodtak a zsidók, azért zsidó- sodott el a sajtó, azért kell jól megválogatni a keresztény embernek, hogy milyen lapot tart érdemesnek az olvasásra és a pénzbeli támogatásra. Városi közgyűlés.-A. plebánosi állás betöltése. A Hehelein Károly praelátus-kanonok lemondásával megüresedett szatmári r. kath. plébánia betöltésének ügye Szatmár város tanácsának hétfői ülésén szerencsés befejezést nyert. Bár a pénteken tartott választmányi ülés a jelölés körül felmerült vitának eldöntése végett szükségesnek mondotta a kultusz- miniszter közbelépésnek kieszközlését, a közgyűlés a jelen alkalomra elfogadta alapul a megyéspüspök átiratát s egyhangúlag elhatározta, hogy a város, mint kegyur a káptalan tagjai közül Benkö József apatkanonokot mutatja be a püspöknek kinevezésre. A püspöki kinevezés hihetőleg nem fog sokáig késni s így egy régóta vajúdó kérdés lesz közmegnyugvásra elintézve. Az uj plébános személye, kiváló tulajdonságai és érdemei annyira ismeretesek lapunk olvasói előtt, — hiszen nem régen mu tattuk őt be kanonokká történt kineveztetése alkalmából, — hogy most feleslegesnek tartjuk azoknak megismétlését. Mindenesetre csak önmagát tisztelte meg a város azzal, hogy Benkő kanonokot jelölte a róin. kath. plébánia élére, aki rövid szatmári tartózko dása alatt is már általános népszerűségre tett szert s akinek jövő működése a legszebb reményeket is jogosultakká teszi. A plebánosválasztást megelőzőleg több ügyet (éjszakai táviró- és távbeszélő szolgálat, vízvezeték, csatornázás, városrendezés) tárgyalt a közgyűlés. Nagyobb vita csak a Halmi—Bikszádi vasút engedélyezése körül fejlődött ki, melynek eredtnényeképen szótöbbséggel elfogadta a közgyűlés Vajay Károly polgármester azon indítványát, hogy a törvényhatóság, ha már nem tudja meg gátolni a kon kurrens vasút engedélyezését, legalább eszközöljön ki olyan garaneziákat, amelyek a nagy áldozatok árán épített Szatmár—bikszádi vasút érdekeit megvédik. A Fűrész Pál halálával megüresedett rendőrirnoki állásra Csizek János szatmár- hegyi végrehajtót választotta meg a közgyűlés. Az uj keresk. miniszter kineveztetéséről szóló leiratot tudomásul vették s a minisztert üdvözölték. Néhány kisebb ügy elintézése után az elnöklő főispán a közgyűlést bezárta. V. október 22. Vajda János átlagverseinek hallatára mindig az az érzésem, mintha kátyus úton, döcögős szekeren mennék vele és ő dadogva mondana hosszú lére eresztett széphistóriákat, a melyekből csak egy-egy sor ragad meg, mert nem tudok az egész telkemmel odafigyelni. Kevés számú, de valóban remek alkotásainak olvasásakor pedig mindig egy emberfölötti nagyságú alakot látok, rettentő izomerővel, bús bikanyakkal, fölségesen keserű titáni kifakadá- sokkal az ajkán, zengő mellét ököllel döngetve, valami ember nem járta havas kietlen csúcsán. Ez a másik Vajda János az igazi. Nagy bűnt követtek el vele szemben, hogy máig sem adták ki összes műveit, de még nagyobbat azzal, hogy nem juttatták el a nagyközönséghez vékony füzetkében, tiz-tizenöt verssel az igazi Vajda Jánost. Ha valakinél, úgy nála kiviláglott volna, mennyit nyer a poéta, ha verseit jól megválogatják. A közönségnek nincsen ahhoz türelme, hogy a közepes értékű versek tucatjain átbukdácsolva jusson el egy-egy nagyszerű alkotáshoz. Azért ismerik még ma is oly kevesen Vajda Jánost. De ha valóban szine-java verseihez juthattak volna egyszerre : régen ismernék, szeretnék, csodálnák már mindenek. Minden nagy poétának két dolgot kellene megérnie legalább közvetlenül a halála után. A lehető legkurtábbra fogott válogatott kiadást, mely nagyságát ellentmondás lehetősége nélkül bizonyítja és egy teljeset, mely a mélyebben gondolkozókkal megérteti, milyen utakon, mennyi tétovázás, tévedés, kudarc és bukás árán került odáig, hogy örökéletü müveit megalkothatta. A jól megválogatott munkákból mindig ki kell tűnnie az emberfölötti embernek; a szó szoros értelmében vett összes kiadásból pedig a teljes embernek. Az első a közönség behó- doltatására való, a második pedig kutatók számára kell. Egyedül a kétféle kiadásnak van értelme. Minden másnemű elrendezés ostobaság, vagy sivár üzleti észjárásra valló. Képzőművészeink mind megérik legalább az egyiket; műtermük lomjai nem kerülnek múzeumba. Klasszikus íróink egyikét-másikát azonban mindig sikerül — isten tudja kiknek — a közönség elől egy-egy tücskös-bogaras, de mégsem teljes kiadással végképp elzárniok. Vajda János is így járt És Madách is, a nagy lírikus Madách. Különös tragikumuk, hogy valóban összes kiadásuk még sincsen. október 27. Abban a budai könyvesboltban, a melyben folyószámlára vásárolok, készséggel mutatnak meg nekem minden beérkezett újdonságot. Kedvemért —- pusztán megtekintésre — még meg is hozatják. Ma is elturkálgattam náluk vagy egy órahosszat. Hogy, hogyan nem, a sok jobb és silányabb újdonság között, kezembe akadt — Goethe. A csak milliomosok számára készült valóban összes weimari kiadáson kívül talán egyedül Goethéhez méltó Propyläen-Ausgabe első kötete. Összes művei, időrendi sorban. Hogy mit jelent ez az időrendi sor, csak azok tudják megbecsülni, a kik foglalkoznak a lelkek fejlődéstanával. Negyven kötetnyi — húszezer lapnyi — írása egy óriás szellemnek, nyolc esztendős korától nyolcvankétesztendős koráig; fokozatos crescendóban, a föleszmélés első pillanatától kezdve addig, mig többet nem érzett maga alatt talapzatul a világból, mint a mennyi bármely más nagy szellemnek jutott. Mennyi tanulság, minő emberstudium, micsoda adalék-bánya a lélek fejlődéstanához ebben a legtökéletesebb példában! Van ehhez fogható életrajz ? Éreztetheti biográfus úgy annak az intellektualiter mindenevő léleknek fokozatosan növekvő produktiv energiáját, mint ez a negyven kötetnyi szakadatlan okmánysorozat, mely az első gügyögéstől a második Faust utolsó soráig olyan, mint egy parányi érből hömpölygő áradattá dagadt folyam, mely minden akadályon keresztülvergődve diadalmasan szakad a végtelen óceánba ? Időrendi sor! Milyen jelentéktelen kérdés azoknak, a kiket csak a remekmű érdekel. És milyen véghetetlen fontos annak, a kit a remekművek alkotásáig jutott lelkek fejlődéstörténete — a legnagyobbszerü ember-tanulinány — izgat. * Eszembe jutott, hogy jegyzőkönyveimben van itt-ctt szó Goethéről. Föllapoztam egyik legrégibbet. Ma is vallom, a mit akkor vallottam. Ideírom különössége miatt: Goethe nagy lírikus volt, de hol marad el a lírában Petőfi, a huszonhat esztendős fiú mögött! . . . Nagy dolgokat látott és érzett meg a drámában, de hány közbülső állomás van még tőle — fölfelé — Shakespearig, Ibsenig!... Nagyot alkotott a regényben, de hogyan vetekedhetnék meg Balzac-kal, Flaubert-rel, vagy akár az első modern regényíróval: Cervantes- szel? . . . Nagy volt az emberek és önmagának ismeretében, de mi az ő önéletírásának „költészet és valóság“-a Cellini vagy Pestif de la Bretonne autobiográfiájának élettől lüktető valóságához képest!... Tudományos fölfedezéseket tett és színtana, minden adat-ga2dagsága mellett mégis csak puszta kísérlet a Schopenhaueré, Helmholzé, vagy Wundté mellett; Topinardhoz, Rankéhoz, Haeckelhez, Wester- marckhoz hasonlítva egyszerűen dilettáns az anthropologiában s Schleiden mellett pedig még csak sejtve találgató a növényfiziológiában. Hogyan magyarázható meg hát Goethének az a félelmetesen nagy tekintélye, melylyel első helyet követel magának a világnagyságok pantheonában, ha művészetének, alkotó intel- lektualitásának minden egyes ágában fölülmúlták mások ? Hogyan magyarázható meg, hogy hiába látunk a lírában, a drámában, a regényben, a tudományban és az önismeretben túlontúl fölötte nem egynéhány, de sok nálánál hatalmasabb alkotó erőt: mégis ő marad a Nagyúr, a megcsorbíthatatlan tekintély, a kit ismernünk kell, a kibe életünkben legalább egyszer el kell mélyednünk, s a kit nem kény- szeríthetünk szédületesen magas polcáról csak egy lépcsőfokkal is lejjebb szállani ? Miért oly megmozdíthatatlan Goethe az ő fenségesen óriás mivoltában, ha nem ő volt a világnak sem legnagyobb költője, sem legnagyobb írója, sem legnagyobb tudósa? Mert ő volt eddig a világ legintelligensebb szelleme, a minden emberi érzést és tudást Egt Író Naplóm
