Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-01 / 5. szám

Szatmár, 1911. februárius 1. HETI SZEMLE 5 geket, akik bankjaikkal, földvásárlásaikkal már Nagykároly környékén is idegen, haza- fiatlan eszmék terjesztőiül lépnek fel és — sikerrel. Másik kötelessége a színháznak beállani a testet, lelket sorvasztó erkölcstelenség el len való küzdelembe. Szomorú, hogy mint terjed a prostitutió. Csak meg kell nézni a karzat közönségét — és akkor megdöbbentő cseléd viszonyaink ijesztő posványát megért­jük. És a cseléd odaférkőzik a család gyer­mekeihez, az ártatlan tisztaságú, fehér lelkek- hez. Milyen liliomtiprás mehet végbe az ut- czák során, a házak mmdegyikében. A köz- erkölesiség szörnyű sülyedését napról-napra jobban láthatjuk utczán, otthon, társaságban egyaránt. Szennyes üzelmek undorító nyílt­sággal mennek már végbe és a rendőrség — legalább is tehetetlen ezekkel szemben. — A könnyen elbukó szerencsétleneket nem segí­teni a lejtőn, de megmenteni, tisztultabb, emelkedettebb felfogásra nevelni a legneme­sebb, legégetőbb, legszentebb kötelessége a városnak, amit megint a színházával kell elérnie. Harmadikul itt van iskoláink sora és azokban a sok ezernyi tanuló szellemi szük­séglete. Velük szemben felelősséges, súlyos kötelességei vannak e városnak. Ha e sok ezernyi fiatal lelket falai közé hívja, gondos­kodnia is kell róluk. Az iskolákkal együtt kell működnie e szent csemeték fákká nö­vesztésén, a jövő generáczió szebb világának megteremtésén. Színházával be kell állani a művészi, az erkölcsi kiképzés isteni munká­jába. Társul kell szegődnie az iskolákhoz, dolgozni velük az eszmények kultuszáért. — Hát épen az idén történt, hogy a diákhely megszüntetésébe beleegyezett a város. Most ott vannak diákjaink a karzaton. Hogy mi megy ott végbe lelkűkben, jobb arról nem is szólni. Rettenetesen égető szégyenfolt, sőt valóságos bünfolt ez a városon ! Énnek meg kell szűnni / A diákhelyet vissza kell állítani még anyagi kártérítés árán is! Ennyivel tar­tozik a város az iskoláknak, a sok ezernyi vidéki szülőnek, akik szellemi és erkölcsi kiképzésért küldik ide gyermekeiket és nem is álmodnak arról, hogy fertőzötten, mételye- sen bocsátja vissza hozzájuk ez a város a legnagyobb kincsöket. A diákhelyen kivül mást is kell adnia a szinháznak a tanulók szárnáia: ifjúsági elő­adásokat. A műveltség és jellemképzés leg­hatóbb eszköze: a világ- és nemzeti irodalom megismertetése lehetetlen az iskoláknak a színház közreműködése nélkül. Több mint másfélezer növendéke van Szatmár közép- és felsőiskoláinak. E másfélezer tanulónak heten­ként egy külön ifjúsági előadásra van szük­sége, amelyeken nem kapkodva, ötletszerűen, de gondosan megállapított terv szerint az iroda­lomtörténet tanárainak a színpadról felhangzó, az előadást megelőző conferentiái nyomán megismerkedik a világ- és nemzeti irodalom remekeivel. Elengedhetetlen szükséglete ez úgy az iskolai képzésnek, mint a tanulók művészi nevelésének. Azt hiszszük, hogy pnindezek megvaló­sítására a szinügyi bizottság ma nem vállal- kozhalik. De igen, vállalkozhatik az a szin­ügyi bizottság, amely nagyobb részében ta­náremberekből alakul. A városi tanács és közgyűlés bizonyára megérti a szinügyi bizottság ilyen módon való szervezésének szükségességét. A köznek annyi vitális érdeke kívánja ezt. Szakszervezetek és szabadszerve­zetek munkája. Techov londoni demokrata Marx-szal való érintkezéséről azt irta svájczi barátainak — a felelősség ezért természetesen az övé —: „Marx nevetett a bolondokon, akik a proletárkatekizmust utána imádkozzák.“ — Marxról nem tudom, hanem a magyarországi szocziáldemokrata vezérek között sokan van­nak, akik a népet valóban csak bolonditják, mert ez jó üzlet, már pedig az üzlet a fő. Hogy a szocziálista mozgalmaknak olyan nagy erejük volt, az nem a vezéreknek kö­szönhető, hanem a tömegeknek, akik bámu­latos fegyelmezettséggel, kitartással, szívósan, makacsul küzdöttek helyzetük javításáért. Midőn látták, hogy a hatósági ellenőrzés alatt álló szakszervezetekben a belügyminisz­tertől jóváhagyott alapszabályok értelmében nem készíthetik elő a sztrájkokat, se nem szedhetnek befizetéseket a sztrájkokra, más­képen törtek utat maguknak, illegális, titkos szervezetekben, a szabadszervezetekben tö­mörültek, ahol előkészítették a bérharczokat és összegyűjtötték a sztrájksegélyeket. Ki is vitték, hogy a legutóbbi 5 év alatt lezajlott bérharczok következtében Magyarországon kétszáztizenegyezer munkás részesült munka­béremelésben tizenhat és fél millió korona összegig, és ugyanezen idő alatt a munka­időt száznegyvenezer órával, vagyis hat ezer nappal rövidítették meg. Égyetlenegy szö­vetségük, a famunkás szövetség 1904 tői 1910-ig 314,596 K 81 f. munkanélküli se­gélyt, 47,822 K 17 f. utas-segélyt és 178,926 K 83 f. segélyt adott művelődésre, 12,766 kötetből álló könyvtárt bocsátott a tagok rendelkezésére. — Ezt az életrevalóságot, ezt az öntudatot, ezt a lelkesedést, és ezt a hajt­hatatlan, makacs kitartást szeretnők látni kath. szervezeteinkben. Mert ha a szakszer­vezeteknek 85,266 tagja — csak ennyi volt 1909. deczember 31-én — igy tudta irányí­tani Magyarország munkásainak sorsát, akkor a kath. népszövetség az ő harmadfélmillió tagjával miért ne lehetne legmegbízhatóbb harczosa a magyar katholiczizmusnak és leg­erősebb támasza a magyar népnek ? (kp.) SZÍNHEZ. (mm. dr.) Arról már eleget írtak, hogy a színpad a brettli felé közeledik. Dehát ennek igazat ad, hogy vállalkozó és publikum elvégre mindenre akad. Csakhogy a vállalkozó a saját zsebére dolgozik, a publikum pedig hálás s nem ambicionálja, hogy a színház a művészet temploma. A világot jelentő deszkákon a kiálli- tásos operettek és bohózatok mellett egy-egy est a népszínműnek alig jut. Pedig ebből a ma­gyar nép szokásai, erkölcsei tárulnak elénk. Szigligeti emléke talán már nem él ? A népszínművekben nyilatkozó erkölcs tiszta, szűzies is, s merőben elüt attól a szel lemtől, amely az operettet átlengi Romlott lég­kör, melyet csak a kiállítás fénye tesz türhe- tővé, félig eltakart meztelenség, mely a phan- taziát veszedelmes bűvkörébe csalja, oly viszo­nyok mellett, mikor a szalonvigjátékban vagy a drámában egy keményebb kifejezést megbot- ránkoztatónak találunk. Az operette a modern társadalmi élet satyrája, a mélység folytonos fitogtatása mellett, a legnevetségesebb felületes ség — és ami itt a fődolog, a csiklandoztató hobort. De fényes! S ez elegendő! Ha ezek már egészséges érzékeinket elrontották, akkor már nem tetszhetik az egyszerűbb alapon nyugvó népszínmű. Pedig jó erők és fényes kiállítás mellett ezek is minden tekintefben job­ban vonzanának. E hét különben olyan volt, amely kezd a követelményeknek némikép megfelelni. A heti műsort sorra véve, szerdán és hét­főn a „Casanova“ került színre ügyes rende­zésben. Pénteken a „Tatárjárás“ czimü operettet játszották Alberti Gizi vendégszereplésével, szer­ződtetés czéljából A bemutatkozó a huszár­önkéntest alakította. Hangja annyira gyönge, hogy a zene csaknem teljesen elnyomta. Játéka temperamentumos, de kissé modoros. Prima­donnának nem való, de idővel beválhat énekes naivának. Az egész előadásról csak dicsérettel szólhatok. Csütörtökön és vasárnap „A kis lord.“ Ez estén a színház nevelő hatássai volt reánk. Elfelejtettük, ami a falakon kivül van : az ön­zés alacsonyságát, az izzó gyűlöletet, a hideg szivtelenseget, a rossz diadalát; azt a számta­lan alacsony ságot, érzékiséget; azt a sok gőgöt és üresfejüséget, ami önutálókká tesz. Egész valónkat átjárja az önmagát nem tudó szépség és jóság varázsa, egv egészséges gyermek haj- nalos, fiatalos jókedve és féktelen boldogsága. Egy bonyodalom nélkül való bájos mese az egész. A tiz éves Cedrik, a kis new yorki fiú közvetlenségével, ártatlan pajkosságával, jóságá­val átalakítja nagyapját a szívtelen és gőgös angol grófot, Dorincourt t. A finom, gyermektemperamentumu darab bájos jeleneteit látni és élvezni kell. Elmondani nem lehet. A tollba nem lehet belevarázsolni az anya fájdalmát, mikor fiát szeretetre tanítja az őt gyűlölő iránt; vagy az estnek a titokza­tosságát, mikor a kis Cedrik esti imádságába belehegedüli szive minden áhítatát. A kis lord nagy és nehéz szerepét Hor­váth Lenke adta dicséretes készültséggel, ked­vesen. Volt benne temperamentum és művészi finomság. A többi színész is jó volt. Jó dara­bot hivatásos színész nem is adhat rosszul. Herczegh a Dorincourt grófot játszotta, Cedrik két amerikai legjobb barátját Vájná és Hellay adta: amaz a jószivü öreg fűszerest, emez a faragatlan szivjóság típusát, a czipőtisztitót. HÍREK. Előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy elő- és utó fizetéseiket szíveskedje­nek init-lőbb rendezni régebbi számunk­hoz csatolt postautalványok fölhasznlá- \ sóval. — Akik hátralékaikat nem ren­dezték, azoknak februárius elején postai megbízást küldünk. Előfizetőinket, különösen a papsá­got és tan ít óságot kérjük, hogy az eset­leges magéin-, iskolai- vagy községi hir­detésekkel alkalomadtán lapunkat szí­veskedj i-nek felkeresni. Katholikus palotát 1 A kat- holikus tömörítésre ezélzó terve­zetünk szélesebb gyűrűket vet, mintsem gondolni és tervezni mer­tük. Országos kérdéssé növi ki ma­gát. Tekintélyes egyházi folyóira­tunk ugyanis, az „Egyházi Köz­löny“ január 17-iki számában lekö­zölve vezérczikkünk egy részét festi a szatmári állapotokat, a hol annyi a katholikus egyesület és mégis oly kevés az eredmény. Okát ab­ban találja, amit vezérczikkünk hangoztat: a szervezetlenségben, itt adjuk az E. K. hozzászólását: Szatrnáron folyik az eszmecsere egy katholikus palota fölépítésének lehető­sége körül, de az argumentumok úgy­szólván minden városra ráillenek. Min den városban vannak ma már katholi­kus egyesületeink, köreink, népszövetsé­geink, congregatióink, de ezek mind szét­szórva külön-külön bérelt helyiségben működnek, anyagilag gyengék, hogy nagyobb tervekkel foglalkozhassanak és nincs egy közös találkozóhely, hol azok, kik egy őzéiért küzdenek, egy tető alatt találkozzanak. Egymaguk nem építhet­nek hajlékot maguknak, ahhoz pedig, hogy egy hatalmas katholikus palotát Aki igazán Unom, kényéi- JJ , J f ____ rn es, elegáns és tartós ij 11 1 (1 1 fl VI A fi laghirtt hazai gyárakban készült ozipo- . Bf | 1 J ,«-9 1 1 ! 1 1 V -ílA? két es csizmákat nagyon is verseny­honi gyártmányú ■ 1 1 1 II |l |l 1 1 11 lA 11U/j Képes arakban hozza forgalomba és A W I Wt V Ml 1A \J KJ ______ Üzletéből m nden olosóbbrendü keszit­ló hhnlit nlrnn ti menyt. a szokásos bér- es talputánzato- ldUUCUl u _ kát teljesen kiküszöbölte, s akinek árui vásárolni. Szatmar, Deak-ter -i—dolfl»bj,n‘s p“rJit “ i Kívánatra mertek után bármilyen ki­íL az fordulton bizalommal ■ (Keresztes András-féle házi. m vitelé czipék es csizmán is Készéinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom