Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-08 / 45. szám
W fN # 2 „HETI SZEMLE“ ____________________Szatmár, 1911. november 8. gj^T A vadászat mindenféle kellékei "US® fegyver, revolverek, czélpisztolyok és. madárfegyverek. Teljes vivő és párbaj felszerelések, pisztolyok és kardok kölcsön Köszörüléseket azonnal intézek. Menyasszonyi és alkalmi ajándéktárgyak, alpaeca ezüst, angol üveg. finom bőrárukból, ép úgy gyermek játékokból állandóan nagy raktárt tartok. Gummikerekü g ^nnekkocsik. Úti böröndök, berendezett táskák, maniciirök, úti kosarak. Pénz és szivartárczák, zsebkés, olló, borotva, borotválkozó készülékek a legjobb angol és solingeni gyártmányok. Uj töltésű villanylámpa 2 korona. Telafon szóm 296. | RAGÁLYI KÁLMÁNNÁL SZATiöÁR, Deák-tér 8* | Telefon szám 296. azon czéllal alakult meg, hogy az egyházmegyében levő irodalmi erőket egyesítse és az egyeseknek irodalmi munkálkodását kölcsönösen elősegítse. Az 1891. febr. 8 án tar tott közgyűlés megszabta részletesen is a czélt. Szerinte e czél : „A kath. egyház szellemével ellentétes irodalom és sajtó ellensúlyozása és a jó irányú sajtó támogatása, — a kath. igazságoknak éppen úgy a müveit, mint a kevésbbé müveit nép között terjesztése, — a kath. meggyőződésnek, érzületnek és hitéletnek felébresztése, ápolása és megszilárdítása.“ A czél világos, határozott és nemes, mert nem más, mint az igazságnak a hazugsággal szemben, az értelem helyes gondolkozásának a képzelődéssel és felületességgel szemben, az erénynek a bűnnel szemben való védelmezése, szóval az igaznak, jónak és szépnek győzelmes előbbre vitele a nemzetnek s az egész országnak előnyére. Ha az Irodalmi Kör megalakulásakor, 20 évvel ezelőtt, szükséges volt a katholikus egyházban meglevő krisztusi igazságoknak, erkölcsi szabályoknak és törvényeknek polemikusán haladó, azaz harczolva, az ész-, jellem- és akaratbeli tévedéseket jobbról-bal- ról sújtva haladó terjesztése, mennyivel in kább szükséges ez ma! A sötétség fejedelme kiélezte övéinek kardját és gyorstüzelő fegyvereket adott kezűkbe. A kard suhint, a fegyver dördül és jön a vágás, jön a golyó a krisztusi igazságok és intézmények ellen hol a Világban, hol a Népszavában, hol az ezektől szellemileg alig különböző szatmári Szamosban és kevés kivétellel a többi helyi lapban. A hitvány eszü, gyér tudásu, de a szemtelenségig vakmerő és az ördögivel határos gonoszságu támadásokkal szemben az igazságnak, jognak, rendnek és erénynek kezdettől máig egyetlen hírlapi védője Szat- máron a Heti Szemle, mely az Egyházmegyei Irodalmi Körnek tulajdona; tulajdona nemcsak úgy, hogy a vele járó sok kiadásról a Körnek kell törődnie, hanem és főképen úgy, hogy a szellemi tartalomról hétről hétre a szerkesztőség áldozatos, buzgó közreműködésével ugyan, de végeredményben a Körnek magának kell gondoskodnia. Ezt a munkát végzi is becsülettel, de anyagilag eddigelé kevesebb bevétellel, mint amennyi a kiadás. És most jön a Pázmány-sajtónak igazgatója. Ezt az Egyházmegyei Irodalmi Kört halálra kivánja. Miért ? Mert nem fizet a sajtónak. Tisztelt sajtó-igazgató ur, van-e miből azon előfizetési és hirdetési dijakon kívül, melyek természet- és szokásellenesen nem is a tulajdonosnak kezébe jutnak, hanem a sajtó-igazgatóságnak pénztárába folynak be ? Ha pedig a kétféle dij a lap kiállítási költségeinek fedezésére nem elég, ennek az Irodalmi Kör az oka ? Van-e az Irodalmi Körnek félretett vagy ajándékba kapott másnemű pénze, vagyona? Nem hozott e az Irodalmi Kör a jelen évben is erején felül való áldó zatot, hogy a Heti Szemlét minél szélesebb körben terjessze ? Ha az évi közgyűlések el is maradtak, az Irodalmi Kör a heti lapja által és benne folyvást dolgozott is, dolgozik is. Igazságtalan és kegyetlen eljárás tehát vele szemben, ha pusztulásra, halálra Ítélik. Kárbavesző és időrabló munka volna kivégezni a jelen Irodalmi Kört és helyébe megint csak Irodalmi Kört alakítani. Nem ez itt a tennivaló. Szíveskedjék a tisztelt sajtó-igazgató ur a maga ismert energiájával odahatni, hegy azok az újabb nemzedékbeli, buzgó toll forgató papok és világiak lépjenek be az Irodalmi Körbe. így legközelebb meg lehet tartani a közgyűlést. Ennek lesz feladata a mostani vezetőségnek leköszönését elfogadni, a Kör 5 hivatalát rátermett emberekkel betölteni s igy a jelen Körbe uj életet vinni. Az önmagában ekként megújuló Kör azonnal nekilát azon nagy munkálatoknak, melyek az igen közel jövőben reá várnak. E munkálatok körvonalait kijelölte már az a felhívás, melyet a Kör választmánya a Páz- mány-sajtó megszületése előtt 1891. május 13-án kiadott. A Kör megújuló vezetőségének a felhíváshoz kell magát tartania s annak gondolatait, terveit lehetőleg a legapróbb részletig meg kell valósítania. Akkor majd kitűnik, hogy az Irodalmi Körben van élet, vérbőség és erő, tehát nem érdemelte ki a halálos Ítéletet. Kováls Gyula dr. a Szatmár-egyházmegyei Irodalmi Kör titkára. A helyzet felboritása. A régóta folyó békitési kísérletek a kormányzó párt s az obstruáló ellenzék között megszakadtak. A békés megegyezésre nincs kilátás többé. Következik az erőszak, az exlex, házszabály- és törvénytiprás, lovagiaskodás és pezsgőfogyasztás, szóval a teljes felfordulás, esetleg zsebkendőkkel és Fabricziusokkal súlyosbítva. Kellett ez a magyarnak ? Kit terhel itt a felelősség ? A küzdő ellenzéket nem. Az ellenzék szinte a tulságig menő lojalitással maga kínálta fel a kormánynak a jövő évi költségvetés zavartalan elintézését; a béke feltételeinek megállapításában elment az engedékenység végső határáig. S a békének, vagy legalább is a költségvetés letárgyalá- sának mégis meg kellett hiúsulnia. Miért ? Mert a kormányzó párt, „önérzetét sértette, hogy a véderőjavaslatok megkezdett tárgyalását félbeszakítsák“. Hát nem a legfelhábo- ritóbb cinizmus az, hogy amikor országos érdekekről, a magyarság és a magyar alkotA nyomor fugája az ő tollán át a megváltás szimfóniájává magasztosul. Szokták őt észak Shakespearejének ne vezni s egyben legalább föltétlenül azonos a két költő, az emberismeret két lángszelleme. Az emberek, kiket ők teremtettek, élnek; erősebben élnek, mint akárhány csacsogó szalmabáb, aki az utczán futkos s akit, ha egy nap nem látunk, másnap már el is felejtünk. De felejthetni-e valaha a dán királyfit vagy a pétervári diákot ? Édes testvérek ők : a töprengéssel gyötrődő Hamlet s a bűntudattal vívódó Romanycs Rodion; s mig a világ világ lesz, soha ki nem vész a köztudatból az emberek millióinak e két, közös ismerőse. Nagy ideje volt már, hogy megjöjjön a mester, aki megtanit, hogy a költészet nemcsak szórakoztató játék s hogy a regény nemcsak erotikus mesék zagyva szövedéke. Dosztojevszkij megtanit érezni a mások fájdalmát. Többet is tesz. Megtanit rá, hogy a inások fájdalma a magunk szenvedése; megtörve, szétzúzva, zokogva, térdre hullni kényszerít az emberiség összes szenvedése előtt. Valaki egyszer a világ legszomorubb könyvének nevezte Dosztojevszkij legnagyobb művét, melynek cime : Raszkolnyikov ; alakja : regény; tartalma: a legmélyebb, lélektani dráma. Itt megint egy franczia iró jut eszembe, akinek aprólékos, részletező, verejtékes fejtegetéseit az analitikus regény mintáiul szók ták emlegetni. Bezzeg nem igy dolgozik az orosz! Nem ir ő lélektani okoskodást; nem látszik ő nála bölcsészeti és metafizikai elméletek gondos tanulmányozása; elvont képzetek,, ügyeskedő alkalmazása nem is jut eszébe. O egyszerűen, a lehető legegyszerűbben, elbeszéli ami történt. Úgy, ahogy megtörtént. Benne él a mag5» emberében, annak az életét éli s nyugodt szenvtelenséggel elmondja : igy érzett, igy tett, igy gondolkozott. Nem kutatja, nem is törődik vele, megfelel-e eszmemenete, cselekvési módja, az úgynevezett lélektani igazságnak ? Szuverén a költő. Mit bánja ő, igaz-e. okos-e, logikus-e, amit elbeszélt? A maga lelki érzését adja ő csak elő. S a végén éppen annyival erősebb az ő igaza, mint amennyivel többet ér atanultság habo/ó fontolgatásánál a lángész lobogó intuitiója. Jellemző a költő lelkivilágára, hogy sohasem a maga fájd Ima az, amiről panaszkodik. Soha. Még araikor első személyben beszél is, akkor sem a maga gyötrelme fáj neki, hanem embertársáé, aki testvére a szegénységben, a kinos betegségben, a szibériai számkivetésben. Mindebben része volt bőven. De a görcsös rohamok, a nyomasztó adósság, a borzalmas szibériai rabság csak a mások szenvedésén támadó nagy részvét érzését váltják ki szivében. Akaratlan, önkénytelenül saját magát jellemzi e szavaiban: „Úgy senkisem bánkódik és sir ezen a földön, az emberek sorsán, csak odafönn“. A részvét e végtelen kiáradásának meleg áramlata elborit mindent, ami emberképet visel. A rablógyilkos nála éppen oly sajnálnivaló, mint az áldozat. Komolyan, sőt, ami nála szokatlan, élesen, kikel a divatos jogbölcselet veszedelmes hóbortja ellen, mely szerint nincsen is bűn, csak „tiltakozás a társadalom rendetlen beosztása ellen“. Dosztojevszkij nem alázza meg az em: béri lényt a szabad akarat tagadásával. O módját ejti elitélni a bűnt és felmenteni a bűnöst. S ebben aztán kivételt nem ismer. Nagyszerű föllendülése már itt e földön megvalósítani látszik a misztikus látományt, melyről egyik alakja szól: „Eljön,, a nap, melyen mindenki fölött Ítélni fog O, mindnyájunk bírája. Mindenki fölött Ítélni fog ő s mindenkinek megbocsát: jóknak, gonoszoknak, bölcseknek és együgyüeknek. S mikor majd mindenki fölött Ítélt, felénk fordul. „Jöjjetek közelebb, ti, is, iszákosak, gyengék és haszontalanok.“ És mi mindnyájan odamegyünk félelem nélkül és eléje állunk. És ő mondja : „No disznók ! ti, kik a marhákhoz hasonlittok, jöjjetek ide“. És a bölcsek, meg az okosak, mondják : „Uram, miért hivod ide ezeket is ?“ És ő feleli: „Azért hi vom őket, ti bölcsek és okosak, mert közülök egyik sem tartja méltónak magát arra, hogy hozzám közeledjék“. És ő felénk nyújtja a kezét, mi rá borulunk, sírunk s megértünk mindent. . . .“ Hát a magyar regényirodalom megért-e mindent ? Megérti-e valahára, mekkora erő a hit, csupán irodalmi értékben is ? Megérti e, mennyivel tágabb skálán játszik az az iró, akinek hőse a küzködő, elbukó, újra telmerülő, a hivő, a szenvedő emberiség, mmt az, aki üreslelkü divatbábok léha semmiskedését szövögeti? Megérti e, egy szóval: mennyivel különb az orgona, mint a duda ? ______ Dixi. Ká vét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4*40 korona. Villany erővel pörkölve. 11
