Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-25 / 43. szám
8 HETI SZEMLE Szatinár, 1911. október 25, Az eszközök ? ............ Az e szközöket majd megállapítja a vezetőség, melynek a küzdelmében nem habzó szájú proletárok fogják törni az utat, hanem az erő, a komolyság, a méltóság, a tekintély, a súly ! . . . A mi ügyünk csak igy érhet sikert. Rácz Pál, a „ Beregmegyei Tanügy“ főmunkatársa. A kántorok fizetésének rendezése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 91559. szám alatt a kántorok fizetés és nyugdíj ügyét törvényhozásilag rendezni óhajtván, pontos kimutatást kért az egyházmegyében működő önálló kántorokról és azok jövedelméről. Ifjúsági egyesület. Zajtán f. hó 15-én tartott alakuló közgyűlésen nagy érdeklődés mellett megalakult a „Zajtai Ifjúsági Egyesület“ melybe Zajta egész ifjúsága belépett. Az alakuló közgyűlésen Juhász János plébános elnökölt s az egyesület igazgatójává Gaál Lajos kántortanitót választották meg. Uj kath. gimnáziumok. Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Újvidéken és Lőcsén uj királyi katholikus főgimnáziumot építtet. Az építésre vonatkozóan minden előkészületet megtettek már. A lőcsei gimnázium építésének előmunkálatai annyira előhaladtak már, hogy az épitést már az idén megkezdik. Kitüntetett tanítónő. A vallás és közoktatási miniszter Deákné Barna Irén rónaszéki kincstári rk. elemi iskolai tanítónőnek a nevelés és oktatás terén szerzett kiváló érdemei jutalmazásául fizetés természetével biró 200 korona személyi pótlékot engedélyezett. A méltóságos professzor. Nagy örömmel és dicshimnusszal újságolják a kormány szócsövei, hogy az egyetemi tanárok immár valamennyien „méltóságos“ urak, méltóságos fizetéssel, amennyiben valamennyit beosztották az V. fizetési osztályba, a mellyel pedig méltóságos czim jár. Hát ez nagyon szép és dicső dolog! Csakhogy, csakhogy beteg az olyan társadalom, nem egészséges az olyan rendszer, nem intensiv az olyan kultúra, melynek ugyan „méltóságos“ egyetemi professzorai vannak, de a jó magvetők, a kultúra megalapozói, a néptanítók nyomorognak. Az általános drágaság által okozott betegségnek, az egyetemes szükölködósnek és nyomornak gyógyítását nem fönt, de lent kellett volna kezdeni. Mert igy erre a „meg- méltóságosodott“ kultúrára el lehet mondani: „Fönn az ernyő, nincsen kas!“ Tanitóválasztás. Csanáloson III. tanítói állásra Csalányi Józsefet, a most szervezett tanítónői állásra pedig Rokk Gizellát választották meg. Aknamunka a tanítók soraiban. Az „Uj Korszak“ c. szabadkőműves és demokrata tanügyi szaklap (?) felforgató eszméit mindenáron be akarja csempészni a tanítóság közé. A szabadkőműves mozgalmakat jellemző alattomossággal azon mesterkednek, hogy valami uton-módon megrendelőket gyűjtsenek a tagok a tanítók között. Mostani eljárásuk a következő: kérik a tanítókat, hogy ha a plébános miatt nem mernék nyíltan járatni az „Uj korszak“-ot, jelentsék be a kiadóhivatalnál valamely megbízható strómannak a nevét s e címre fogják majd a maszlagot küldeni. Önérzetes tanítóink bizonyára megfelelnek majd e gyalázatos toborzásra. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NYOMTAT* VÁNY0K ÉS TANSZEREK KAP* HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR* NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. IRODALOM A „Magyar Figyelő“ legújabb számában gróf Tisza István „Még egy-két szó a parlamentarizmusról“ címen reflektál azon polémiára, amelyet Réz Mihály indított meg. Szterényi József államtitkár tanulmányt irt „A haderő gazdasági jelentőségéiről. Kenedi Géza : „Adatok az obstrukció mérlegeléséhez“ címen társadalom-politikai fejtegetéseket közül. Érdekes Nagy Elek római keresk. attasénak cikke „Olaszország érdekei és akciója a Balkánon“. Aktuális dr. Schächter Miksa tanulmánya: „A kolera külföldön és nálunk.“ A szépirodalmi részben Malonyay Dezső novelláját „Az özvegy“ címen találjuk. .A. kenyér. (A szatmári orvosok közös nyilatkozatban szigorúan elitélték Tanódi Márton dr.-nak a „ Szamosában közzétett erősen reklám-izü ajánlását, a melyben egy fiatal orvosnak akar szerezni páczienseket.) Biz’ ez a „Miatyánk-“ba szőve nagyon megható, de azonkívül, hm . . . egy kicsit egész orvoskongresszust megmozgató. Tetszik tudni, arról van szó: hogy a szatmári orvosoknak nincs semmi kifogásuk az ellen, ha valakinek az Úristen kirendeli a — kenyeret. De már azon egész a diihödésig fölizgulva megbotránkoznak, ha egy közönséges halandó tolakodik föl a mindeneket intéző trónusra és ő akarja kirendelni egy kezdő-orvosnak a — kalácsot. Azt mondták erre az arrogantiára a szatmári orvosok, hogy ez — nagyon enyhén beszéltek azon a consiliumon — az ethikába ütközik. S a trónusra kapaszkodót, mikor ő a halállal konzultáló orvosi működést beszünteti és nyugalomba megy, hát nem igen fogják bankettel, diszbeszéddel ünnepelni. Rendben volna minden: a düh is, a haragvó elhatározás is, hogyha csakugyan olyan föltételezett önistenitésről volna szó. Dehogy is erről ! Hát nem méltóztatnak az orvos urak semmit sem tudni a faji terheltségről? Ki tehet erről ?. Hát lehessen arról tenni, ha valaki izig-vérig kereskedő ? Üzletet szimatol mindenütt. Közönséges vásárló pasasoknak nézi még az orvost keresőket is. A kiket a „tisztességes“ kereskedelem héber eszközeivel lehet vásárlásra csábítani. Síppal, dobbal, hangos reklámmal, ötletesen fogalmazott hirdetéssel. Hiszen mindehhez már régen hozzászoktatott az a faj, a melyik tudvalévőén mást sem tesz, mint a kultúra zászlaját hordozza. Hát nem a pult szaga, meg a Pannóniában a padlón olyan kultúra-eredményeket hátrahagyó börze illata csap ki egy-egy szerdán a piaczon, a törvényszék folyosóin, sőt még a hídnál is pasasokat fogó — ügyvédek „ethikai„ eljárásából ? Szatócsok biz’ ezek mind, még akkor is, ha ügyvédekké, vagy orvosokká lesznek. A. czimer. Mióta elszaporodtak a demokraták (ezek- persze egytől-egyig a mi kedves reczipiáll honfitársaink), rettentő kereslet van a czi- mek, kitüntetések, nemesítések, bárói koronák után — demokrata körökben. Kezdődik azon, hogy a Herskovicsból Hédervári lesz, először i-vei, aztán y-nal; folytatódik aztán a „közéleti tevékenységet“ csengő pénzzel hangoztató akarnokságon és befejeződik a királyi kegyet hírül adó „Hivatalos Közlönyében. — Nü csak, hát van ebben rossz ? Ha terjed a magyarság? Ha az „uj földesur“, a mint olyan szépen megírta Jókai, nem tud ellenállni annak a varázsos őserőnek, a mely átgyurja érzésben, gondolkozásban az idegent ? Hiszen előttünk is világos, hogy kell valahogyan pótolni azt a földjéből kitúrt, elszegényedett magyar nemességet. Nem is győzünk a „Nagyidai ezigányok“ derűs humorával kaczagni szörnyű örömünkben, mikor látjuk a „magyarság“ terjedését, a nemzetes, vitézlő, kaczagányos nemesség szaporodását. És milyen előre való számítással tör erre talán már bölcsőjében ezt forgatva fejében a héber-fiók! Erre úgy jöttünk rá, hogy láttunk egy házat, a melyet egy fiatal kazár építtet (no, épit is most, más !). Hát azon diszitmények is vannak. És a diszitmények közt a homlokzat közepén rikoltozik egy czimerpajzs — üresen. No igen, mert most még csak nyulbőrt lehetne rá vésetni, hanem majd pár esztendő! S a „Hivatalos Közlöny“ olyan czimert ajándékoz neki, hogy csak. És most mindig mély megilletődéssel megyünk el a „leendő“ magyar nemes Rá- kóczi-utczai háza előtt. ggj [SZERKESZTŐI rpr, UZENETEK ü Sz. J. — A beérkezés sorrendjében közöljük G. L.'czikkéhez a hozzászólásokat és igy ez a jövö számra marad. Örülünk, hogy a tanítóság végre magáénak nézi az „Iskola“ rovatot. Bizony eddig nem volt módunk semmiféle „szerkesztőségi papírkosárba való sülyosztésre.“ A czikkeket csak a lap egyik oldalára tessék Írni. D. H. I*. — Még szives türelmét. A közlendők között van. J. K. — Rövidebb lőlekzetii dolgokat kérünk. Ezek nagyon hosszúak. A kis humoreszkeket nem ártana ötletesebben földolgozni. Nem közölhetők: Őszszel, Emlék, üti rajz, Hulló falevél, A bolond Juczi, Várrom, Utazásom, Ro- senkrantz és Güldenstern. R. P., G. Ij. — Szives munkásságukat ezentúl is örömmel veszszük. H. J. dr., P. M. dr., T. G. dr. — Várunk és kérünk czikkeket. Kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkozunk. Nyomatott a Pázmány-sajtóban Szatmáron, Iskola-köz 3. sz. 1200—1911. végrh. szám. Árverési hirdetmény. Aiólirott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a budapesti YI. kerületi kir. járásbíróság 1911. évi Sp. XIV. 1541/3. számú végzése következtében dr. Vázsonyi Jenő ügyvéd által képviselt Vázsonyi Gyula és Ede Utódai ezég javára 282 korona s jár. erejéig 1911. évi szeptember hó 25-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 800 koronára becsült karambol, teke- asztalok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmárnémeti kir. járásbíróság 1911. évi V. 1563/2 sz. végzése folytán eddig összesen 282 korona tőkekövetelés, .ennek 1910. évi november hó 19-ik napjától járó 5°/o kamatai, eddig összesen 54 korona 16 fillérben biróilag már megálla- pitott költségek erejéig Szatmáron, Eötvös- utcza 1. sz. alatt leendő megtartására 1911. évi október hó 26-ik napjának délutáni 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében kész- pénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmáron, 1911. évi október hó 11-ik napján. Ádám Albert kir. bírósági végrenajtő.
