Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-18 / 42. szám

i Szatmár, J911. október 18. ____________ A nagykárolyi polgármester ün­neplése. A királyi tanácsossá kinevezett Debreczeni Istvánt kitüntetése alkalmából október 21-én a városi képviselőtestület dísz­közgyűléssel ünnepli, a melyen a királyi ta­nácsossá történt kinevezésről szóló okiratot Csaba Adorján főispán fogja átadni A tiszti­kar üdvözletét a közgyűlés keretében Hetey Ábrahám h. polgármester, főjegyző fogja tolmácsolni. A díszközgyűlés után Nagyká­roly város lakossága fáklyásmenettel fogja megtisztelni Debreczeni Istvánt. A város la­kosságának szónoka: Rooz Samu ügyvéd lesz. Este bankett. Eljegyzések. Reintz Rezső, ungvári m. kir. pénzügyi számgyakornok eljegyezte Rády Jucikát Ungvárról. — Thegze Emil boródi tanító eljegyezte Moncsák Erzsikét, Moncsák Gyula minaji állami tanító leányát. — Tuba Endre ref. tábori lelkész eljegyezte La- koslrénkét Budapesten. — Turzuly László szat márcsekei rk. tanító eljegyezte Farkas Ilonkát Szatmárhegyről. Házasságok. Néhai Naményi Koncz István beregmegyei földbirtokos fia : Naményi Koncz István honvéd huszárfőhadnagy egy­bekelt benedekfalvi Kiszely Ilonkával. — Mándi Mándy Irén és csicsókereszturi Torma István honvédfőhadnagy házasságot kötöttek a nagykárolyi róm. kath. templomban. — Ugocsa virilisei. A virilisták 1912. évi sorát Lator István nyitja meg, 2686.44 K kétszeresen számított adóval; tényleg a legtöbb adót fizeti báró Perényi Zsigmond 2184.72 K, legkevesebbet a virilisek közül Steinberger Salamon : 353.50 K. Márkusz hamisan bukott. Kohn Már­kus nagykárolyi kereskedő még a múlt év kö­zepén csődöt kért maga ellen. A leltározás al­kalmával kitűnt, hogy Kohn az áruk nagyré­szét potom áron értékesítette s az igy befolyt 30—40,000 koronát részben elrejtette, részben anyósának adta. A károsult hitelezők ezért csalás miatt feljelentést tettek Kohn ellen, a kir. törvényszék Kohnt 7 hónapi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítélte. Kohn az ítéletet megfelebbezte a kir. Ítélőtáblához. Tűz. Nagy tűz pusztított a napokban Urán. Ehrenreich Ignácz gazdaságában levő gabonatermést és más kalászos terményt ham­vasztott el a tűzvész. A kár 24000 korona, de biztosítva volt. Uj körorvos. Érendrédi körorvossá az egyedüli jelöltet, dr. Herbst Géza buda­pesti gyakorló-orvost választották meg. Halálozások. Moncsák János nyug. hajagosi gör. kath. tanító rövid szenvedés után 64 éves korában meghalt. — Syllaba Ernőné szül. Szenteleky Katalin életének 39-ik évében, megerősítve az utolsó szentsé­gekkel, Jederen az Urban elhunyt. — Szép Géza beregszászi kir. törvényszéki elnök édes apja — Szép Antal — életének 81 évében Máramarosszigeten jobblctre szenderült. — Rohay László nyug. in. kir. pénzellenőr, életének 81-ik évében Szolyván elhunyt. — Özv. hadadi Kovácsy Jánosné életének 54 ik évében, Szőkefalván elhunyt. A megboldo­gultban Bartha Kálmán és Bartók László anyósukat, dr. Kovács Zoltán ügyvéd édes anyját gyászolja. Keresztgyalázók. Felháborító ese­mény történt az elmúlt héten Erendréden, mely­nek tettesei szigorú és példás büntetést érde­melnek. Varga Zsigmond és Porzsolt János kő­műves legények nagy mulatságot csaptak és dalolva mentek a Szalacs felé vezető utón. Az utszélen egy kereszt hirdeti a hívők vallásossá­gát. Ez a kereszt szemet szúrt az egyik legény­nek és éktelen káromkodás között elővette re­volverét és a Megváltó testébe három lövést tett. Az elvetemedett legények ellen a csendőr­ség megtette a feljelentést. A Hortobágy hasznosítása. Kubik Gyula budapesti magánmérnök, ajánlatét adott be Debreczen városához a Hortobágy hasznosítását czólzó öntözőmüvek létesítésére, ami a városnak a jelenleginél 420.000 koro­„HETÍ SZEMLE“ nával több jövedelmet biztosítana. Kubik mérnök terve szerint a Hortobágy földjéből 32.000 hold javított legelőt és 10.000 hold belterjes gazdaságot létesítene mesterséges öntözéssel. A csatornázást egy 6 millió tőké­vel alakuló részvénytársaság fogja megvaló­sítani. Halálos szerencsétlenség. Hétfőn ha­lálos szerencsétlenség történt Nagykárolyban a vasúti állomás mellett. Pércsi Lajos mérki gaz­dálkodó a nagyká-iolyi vásárról hajtatott haza­felé szekerével. A szekéren hárman ültek: Pércsi, a felesége és még egy mérki asszony. Amint a szekér a vasút sorompójához ért, a lovak megijedtek a közeledő vonattól és neki­szaladtak a leeresztett sorompónak. A sorompó rudja kettétört és a megvadult állatok egyenest a mozdonynak vágtattak a szekérrel, a mely elütötte a szekér hátsó részét. A lovak elsza­badultak a szekérből, amely irtózatos ropogás­sal zúzódott pozdorjává. Pércsi Lajos és fele­sége messze kivágódtak a szekérből, a harma­dik asszony a mozdony kerekei alá került. A kerekek levágták a szerencsétlen asszony mind­két kezét és mindkét lábát úgy, hogy meghalt. Az összeütközéstől súlyos zuzódásokat szenve­dett Pércsiné is, a kit beszállítottak a nagyká­rolyi kórházba. Előfizetőinket, különösen a papsá­got és tanítóságot kérjük, hogy az eset­leges magán-, iskolai- vagy községi hir­detésekkel alkalomadtán lapunkat szí­veskedjenek felkeresni. Van szerencsém a nagyérdemű közön­ség b. tudomására adni, hogy szobafestő, czégiró és mázoló műhelyemet Eötvös- utcza 2. szám alól Werbőczy-utcza 10-ik szám alá, a kath. legényegylet mellé helyez­tem át. A nagyérdemű közönség b. pártfo­gását kérve, vagyok kiváló tisztelettel Nádas György festő. Értesítés. Mély tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy hosszú évek gyakorlatára és tapasztalatára támaszkodva kiváló Ízléssel végez üzletem mindennemű szobafestő és mázoló munkát. Miért is a nagy­érdemű közönség további becses pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel: Daróczy József, szobafestő, Bercsényi-utcza 37. szám. Szép irásu fiatalember, kereskedelmi szaktanfolyamot végzett, könyvelésben és üz­leti levelezésben több havi gyakorlattal bir, az esti órákban bárminő irodai munka elvég­zésére vállalkozik. Czime a kiadóhivatalban. Pályázati hirdetések egyszeri közlésének dija 5 K A kiéheztetett tábor. Kik volnának ezek ?! Mi vagyunk ked­ves tanító testvéreim . . . mi, az elcsigázott, agyonfáradt, anyagi gondoktól agyongyötört hitvallásos tanítók. Igen ! Ismét szegényebbek vagyunk egy féltve ápolt gondolattal, egy zsönge, de mé­gis édes reménységgel és gazdagabbak egy nagyon fájó csalódással. Elhangzott a pénzügyi expozé. Lukács beterjesztette az 1912-iki állami költségvetést. Dicsekedve emlegette, mennyit fordít kultu­rális czélra. Láttuk belőle, hogy a kultusztárcza bugdetje 16 millió 800 koronával lett na­gyobb. Jut ebből a csaknem 17 milliónyi emel­kedésből abpesti, kolozsvári és a műegyetemre 810 ezer, a középiskolákra 1 millió 669 ezer, a szakiskolákra 531 ezer, a gyógypedagógiai intézetekre 166 ezer, az egyházak segítésére 896 ezer, a harmadik egyetemre és más át­meneti kiadásokra 3 millió és 100 ezer ko­7 róna emelkedés. Jut továbbá az állami isko­lák fejlesztésére és újak létesítésére 4 millió, sőt jut az állami tanítók lakbéremelésére fél­millió korona .... csak nekünk .. elhagya­tott hitvallásos tanítóknak nem jut semmi . . . semmi. Mi éhezhetünk, kínlódhatunk tovább! Hát, osztályos társaim, ez igy nem me­het tovább ! Ezen változtatni kell! Csak félre az álszeméremmel, félre a könyörgéssel félre a gyáva siránkozással ... itt tenni kell! Hisz nekünk is van tisztességes megélhetés­hez jogunk! Bennünk is él, buzog, jogát követeli az önfenntartás ösztöne. Nekünk is van önérzetünk, s mi is kulturemberhez méltó életet akarunk élni! Bezzeg az állami taDitók nem sokat könyörögtek . . és kaptak. És a hithü katholikus Zichy János, aki a mi eszméink, a mi hitünk elveinek hirde­tésével lett nagygyá. aki gyönyörű szavakkal kél mindannyiszor a hitvallásos iskolák, a valláserkölcsi oktatás védelmére ...........most ha llgatott? Mikor az állami és hitvallásos tanítók fizetése közötti különbséget még na­gyobbá tették, egy szava sem volt ? Úgy látszik, a leggyönyörűbb nyelve­zettel és okfejtéssel megszerkesztett kérvény­nél is többet tesz egy önérzetes bátor köve­telés. Számtalanszor hangoztattam e lapok hasábjain : mozduljunk meg, ébredjünk tettre. Vártam, lestem szavaim hatását, visszhang­ját . . . semmi válasz. Vagy ti, tanitótestvéreim megelégedettek vagytok ? Avagy nem bántja önérzeteteket, hogy ugyanoly képzettségű, ugyanoly hiva­tást betöltő állami tanító nagyobb fizetésben részesül mint mi ?! Plank Ántal, Láng Pál, Fischer Pál, Szolomájer, Veisz, Szepacher, Schrekk, Duchnovszky, Bertók, Papp Ferenc, Hauler, Viezler, Movik, s a többi jelesek nem érzitek helyzetünk tarthatatlanságát? nem veszitek észre, hogy uj idők szele szánt fö­löttünk, hogy uj korszak hajnala lengedez körülöttünk? Hisz, ha hallgatunk, ha gyáván meghunyászkodunk, hallgatólag beismerjük, hogy az államiak tényleg különb tanítók nálunk ! Nem szűnöm reménykedni, hogy mé- gis-mégis megmozdulunk valahára. Avagy micsoda ostorcsapás, micsoda égbekiáltó igazságtalanság kellene még reánk, hogy uj életet hozzon közénk?! Ébredjünk föl tunya álmunkból, dobjuk félre a fásult nemtörő­dömséget és tegyünk valamit. Tervem a következő, kérlek, nagyon kérlek tanitótestvéreim, szóljatok hozzá : Leg­első teendő volna a boldogok és megelége­dettek álmát aluvó Szatmár-Ugocsamegyei kath. tanító egyesületet uj életre hozni. Men­tői többen kérjük, követeljük annak nagynevű elnökétől, hívja össze a gyűlést. A szatmári kartársakat pedig kérjük — ne tegyék füg­gővé ezen gyűlés összehívását a nekünk, vi­dékieknek adandó ingyen ebédtől. Ennyit szí­vesen áldozunk, a saját zsebünkből ... a jobb jövő reményében. Ha a szatraár-ugocsamegyei tanítóegye­sület erre nem kapható, úgy nincs más mód, mint hogy alakítsuk meg ügyeink védelmére az uj tanítóegyesületet. Hisz ma már mindenki egyesül, társul, szövetkezik . . csak mi volnánk megfosztva az egyesülésben rejlő előnyöktől. Nem! Álljon össze a hitvallásos tanítók kiéheztetett tábora, úgy oly erőt fogunk kép­viselni, mely kivívja a jobb, a szebb jövőt! Kérlek — testvérek — szóljatok, Írja­tok az itt elmondottakról. Oaál Lajos, a szociális szakosztály- választmányi tagja. MINDENNEMŰ ELEMI ISKOLAI NY0MTAT- VÁNYOK ÉS TANSZEREK KAP- HATÓK A PÁZMÁNY-SAJTÓ KÖNYVNYOMDÁBAN SZATMÁR- NÉMETIBEN, ISKOLAKÖZ 3. SZ. ISKOLA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom