Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-04 / 40. szám
4 Szatinár, 1911. október 4. takarmány hiánya miatt az éló marha máris olcsóbb lett, de a huströsztben gazdagodó kezeken átmenő hús, mire mészárszékbe kerül, mégis méreg drága lett. Az ő pártjában bőven található élelem és italhamisitásokról, a zsidó nagyliferánsokról. a házbér uzsorásokról, nem emlékezett meg, csak a husdrá- gaságról lármázott, ami a sorok között olvasva, a zsidó demokraták és vezérük kirúgása, a keresztény gazdaközönség ellen. Ez a vezér egysorban rugdal reánk a mi bécsi ellenségeinkkel és azck malmára hajtja a vizet, midőn husdrágitó párthiveit és szeretett fajrokonait a miniszter elé vezette, hogy az segítse (ezt is a sorok között lehet kiolvasni) a zsidódemokraták céljainak elérésére, támogatva követelésüket Yázsonyi-féle köz- gazdasági tudás nélküli pökhendi demagóg kiszólásokkal. A miniszter válaszában is találtam olyan fontos mondást, a melynél a sorok közé lehet valamit olvasni, ami igen oda il lik. Ő azt mondta; „Inkább kell a paragrafusokat megváltoztatni, mint a népet éhez- tetni“. Midőn a küldöttség ezt a mondást megtapsolta, váljon azt olvasta-e bele a sorokba, ami legjobban bele illik; hogy nem-e a kenyér uzsorások, husdrágitók és hamisítók üzemeinek megsemmisítésére gondolt a miniszier ur. Pompásan beleillik ebbe a keretbe a Természettudományi Közlöny utolsó, szeptember 15-én megjelent számában egy tudós tollából folyt érdekes cikk, az élelmiszerhami- sitók bűneiről, melyben a tudós elpanaszolja, hogy a hatalmas világfejlődés nyomán, egész sereg apróbb-nngyobb társadalmi baj burjánzik föl, közöttük az élelmiszerek egyre terjedő hamisítása, mely azóta terjed, mióta a nép házi szükségleteit kénytelen a közvetítő kereskedelem utján fedezni. Azt is elmondja a tudós, hogy a régi jó időben az élelmiszerhamisitás ismeretlen volt, a hamisítás kezdetét vette a kalmárok boltjaiból kikerült olyan czikkeknél, melyek nem itthon termettek. Könnyű lelkiismereüel, könnyen akartak meggazdagodni a fogyasztók kárára, sokszor egészségük sőt mint a házi tea rumnál láttuk, életük kockáztatásával, mert az ő legfőbb czéljuk a nyereség, a haszon. Váljon nem volt-e a díszes százas bizottságban képviselve az is, akiről Yean Paul azt mondta: „Kolbászt csak az Isten ehetik, mert csak ő tudja, mi van benne !“ A tudós cikkíró írásban és képekben közli a legnépszerűbb hentesczikkneK, a szafaládénak vegy- elemezését és ennek alapján annak értékmeghatározását, mely kívülről duzzadt, friss, vörös, egészséges szinü, de ha kettészeljük, látjuk, hogy a töltelék halvány, a külső étvágygerjesztő vörös szin megfestéstől, még hozzá ártalmas kátrányfestéktől ered. Az elemezés pedig felderítette a töltelék belső sápadt színének okát. Találtak benne egy csomó burgonyalisztet, még pedig egy 70 grammos kolbászban 20 gr. burgonyát, 13 gr. vizet és csak 35 gr. húst. Pénzértékre átszámítva a tápérték tartalmát, a 10 fülért érő kolbásznak tápértéke 3 fillérért vehető kenyér tartalmával egyező 1 A miniszter előtt Vázsonyi vezérnek is kijutott az éljen harsogásból, köröztesse ezt a kis számítást demokrata barátjaival és súgja nekik a fülükbe, hogy a közvélemény a miniszter által elmondott sorok közé azt olvasta, hogy az ilyen csalásokat hiba kihágásnak minősíteni, mert azok az emberélet ellen elkövetett büntettek, a mellett, hogy a közönséges csalás minden kellékei megvannak benne. „HETI SZEMLE“ A demokrata elvnek mi őszinte barát- jai vagyunk és annak nagy jövőt is jósolunk, de csak akkor, ha annak vezére az erkölcsi irányt fejlesztve hazafias utón erkölcsi irányban vezeti táborát. „Mikor a jó lapra költünk, akárcsak az Isten oltárára tennők le adományainkat. Mert mit használ végre is az istentisztelet a templomban, ha a templomon kivül a bűnt szolgáljuk, s mire való a vallásosság, ha tiszta erkölcsöt nem érlel ? A hit cselekedet nélkül holt s egyike a legidőszerűbb jó cselekedetnek a jó sajtó pártolása.“ (Prohászka.) Egyházmegyei Kath. Sajtóalap. A tüzet meglobbantó és felgyújtó Kál- mánd lelkes vezető szerepéhez méltóan adja meg az áldozatkészségre késztető példát. A mai napon a tovább is folyó gyűjtésnek újabb részletét küldötte be. Egy másik lelkesítő áldozat is növeli az eddigi alapot. Egy százkoronás megajánlott adomány. Fiatal pap hozta az oltárra. Szerénységében névtelen akar maradni. De az elsők, az élen levők, kell hogy ismertek legyenek. Kell, hogy a megindult hála és tisztelet övezze őket. — Barth Mihály ajánlott föl 100 koronát az Egyházmegyei Kath. Sajtóalapra. Kálmándon eddig újabban a következők adományoztak: Magyar Bálint 20 koronás adományának második részléte 10 k., Weibel Veronka óvónő 10 k., Petz János albiró és Láng János gimn. tanuló 5—5 k., Láng Vendel kántortanitó 6 koronás adományának második részlete 3 k., Ritli István 3 k., Ritli Jánosné, Mórent Mártonná, Martin Boriska, Lechli Jakab, ifj. Mórent Mihály, Roscht Mihály, Fetser János, id. Láng Vendel, Szolomájer István, Láng József, Ritli József, ifj. Kinczel János, özv. Müller Antalné, 1—1 k., Kinczler József, AmbruszterFerencz, Kreiter József, Linzenbold János, Mórent János 60—60 fül., Tempfli István, Tempfli Antal, id. Kinczler István 40—40 fül., ifj. Müller Mihály 30 fül,, Láng Albert, Mórent Pál, Rausz János, Pap István, Láng János, Schupper Márton, Láng István, Szolomájer Antal, Heim István, Rosszéi József, Mórent József, ifj. Freund János 20—20 fül., Láng György, Keutzar Pál, Schiller Géza, Müller Márton, Kinczel József 10—10 fül. Összesen: 56. kor. 40 fül. Az egyházmegyei Kath. Sajtóalapra eddig fölajánlott összeg : . 827 K 40 f. Begyült összeg: ... . 211 K 40 f. A női klinikákon a természetes Ferencz Jóiesef-keserüviz a legkedveltebb hashajtószernek bizonyult. Még a legérzékenyebb betegek is szivesen használják a valódi Ferencz József-gyógyvizet, mert kitűnő hatása mindig gyorsan, biztosan és minden kellemetlen mellékvagy utóhatás nélkül áll be. Taulfer tanár és a nőgyógyászat számos más kiváló képviselője egybehangzóan dicsérik a régösmert Ferencz József-keseriiviz jótékony hatását. — Kapható gyógytárakban és fűszer- kereskedésekben. A Szétküldési- Igazgatóság Budapesten. A drágaság. A fogyasztók, főkép a munkások és az asszonyok lázongnak Páris- ban, Bécsben, nálunk is, bár kevésbbé. Tiltakoznak az árak miatt, a melyeket a kofák, szállítók, mészárosok és fűszeresek kívánnak tőlük. Kirabolják a piacot: az összetört tojások a földön folynak, vajdarabok bontják a földet, a krumpli arra jó, hogy megdobálják vele az elárusítót, aki menekül, a tömeg kirabolja a mészárszékeket. A nagyközönség úgy él, ahogy tud, kenyérből és a tegnapi maradékból. Másnap a mészárosok gyűlést tartanak és szintén az elégedetlenek pártjára állanak. Méltán tiltakoztok — mondják — a magas árak ellen, de mi erről nem tehetünk, a termelők a hibásak, azok kérnek olyan árt, hogy mi is kénytelenek vagyunk emelni a hús árát. Mi is csak közvetítői vagyunk a termelőknek. A tömeg hisz nekik, a termelők ellen fordul, persze a nagytermelőkhöz nem fér hozzá, hanem csak a szegény paraszthoz, amint a piacra viszi terményét, ezt támadják, ez nem tud válaszolni, pedig könnyen igy válaszolhatna : 1 i panaszkodtok drága áraink miatt, ti városi munkások. De talán azt hiszitek, hogy a inez.ei munkás a ti szép szemetekért megelégszik a régi napszámmal ? Azok sem olyan ostobák ! Azok vagy ott hagyják a mezei munkát és közétek állnak, vagy pedig igen nagy napszámot követelnek. Az ő napszámjuk drágítja meg a vajat, tojást, csirkét, húst, sőt még a krumplit, káposztát és sárgarépát is. Csakhogy persze a városi munkás nem igen fogadja el ezt az argumentum ad hominem-et. Nem gondolnak arra, hogy minden összefügg egymással, ha drága a napszám, ez viszont emeli a termények árát. Itt a circulus vitiosus! lm HÍREK \M Október 6. Ködben, gyászban, vérben fogant nap. A vesztőhely ijesztő iszonyata árnyékük sötéten fölötte. Vérlázitó gyávaság borzalmas méhe szülte. Szomorú, mint az ősz. Feketén gyászos, mint az őszi ború. — Ilyen minden ünnepünk ! Századok óta börtön, száműzetés, vérpad várta a mi legendás hőseinket. Ott vesztek el csúfos halállal a bakó kezén. A legnagyobbak. Hol egy, hol több. . . . Október 6-án tizenhárom. Bitófák áldozatai voltak. Az észvesztett önkény gyűlölete el sem temette őket. Cserepár katonák kegyetlen lába beletaposta őket a földbe, hogy halom se lássék fölöttük. Virág, fűszál se hajtson ki a hantokból. Vesz- szenek el! Emléküket se őrizze semmi! — Följárnak-e sirí kisértetként ? Lehet. De nekünk úgy jelennek meg gloriolá- val. Ragyogó fényben. A megtiport, de le nem győzött nemzeti Génius szent vértanúiként. Tetemök nincs Pantheonban, sirvermök jelöletlen — és árnyaik mégsem boszut kiáltanak. Diadalmas megébredésre, a százados harcz megvívására hívnak. Tűzön, véren, áldozatokon, halálon keresztül. — Csodálatos ihletésű ünnep, önts el bennünket varázsoddal! Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, „■ Szatmár, Deák-tér az forduljon bizalommal ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszerelt ezipö-raktarában csakis valódi finom bőrből a már is világhír ü hazai gyárakban készült czipő- ket és csizmákat nagyon is versenyképes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olosóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árul csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű ozipök és csizmák is készülnek.
